Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-03-05 / 18. szám

2 VÁCI HÍRLAP a nagy nyilvánosság elé, hogy ezáltal az in­téző körök is figyelmesekké legyenek. Hisz oly mesésen utalsz arra, a mink nincs és mutatod meg, hogy arra sincs okunk mindig büszkék­nek lenni, a mink van. A te szellemes iróniád ráutalt mindazon egyesületekre és összejövete­lekre, a melyek hozzájárulnak, hogy mi, fiatal leányok, ne szorítkozzunk az örökös vonato­zásra, ha fiatal emberrel akarunk eszmecserét folytatni, vagy pedig egy kicsit kurizáltatni akarunk magunknak. De, édes Margitkám, kép­zeld csak, más leányok más városban öröm­mel tidvözlik az első napsugárt, szívesen lát­ják olvadozni a hegytetőkön az utolsó hó- pelyhek maradványait és boldogan üdvözöl­hetik a tavaszt, hisz tudják, hogy ezentúl a sétatéren, vagy a Dunaparton, a városligetben, vagy a Fő-utcán találkozhatnak majd ideáljuk­kal és ugyanott bemutathatják barátnőik és ismerősöknek az uj ruhát, kalapot, kellemesen eltöltve az esti órákat. Mi, szegény váci leányok, mindettől eles­tünk. Nekünk is van Dunapartunk, városlige­tünk, Fő-utcánk, sőt sok mellék utcánk is, de egyik sem eléggé gondozott és ápolt, hogy kicsalogatná a mi konzervatív közönségünket, hogy ott magának találkát adjon. Ősszel „hulló falevél“ lepte el a gyönyörűi partot, mely ha más városban volna, már rég a társádalmi élet lényeges tényezőjévé vált volna. Hisz ilyen Dunapartja tényleg kevés vidéki városnak van, de ha néha-néha letévedünk oda, bizony ujjal mutathatunk az intelligens sétálóra, a ki a por­tól nem félve, lejön a szép kilátásban vagy friss levegőben gyönyörködni. A városligetbe se vonz semmi. Ha a hosszú gyalogút elfá- raszt, csak nehezen fedezünk ott fel padokat, és őszintén megvallva, még nehezebben oly társaságot, mely a gyaloglásért kárpótolhatna. Lásd, Margitkám, Vácon csak két hónapon át van némi társadalmi éiet; tiz hónapon át azt lehetne hinni, hogy Vác lakói általános hur- colkodási kedvben szenvednek. A vonatok zsúfolásig megtelnek utasokkal és csomagok­kal és ha valakivel találkozni akarunk, úgy az indóházban, vagy Budapesten ez legbiztosab­ban sikerül! Mondd, Margitkám, lehetséges ily körülmé­nyek között Vácon „szerencsét csinálni? !“ Hisz a fiatal emberek folyton utazgatnak és azon gas tornyával, melyet négy egymásba fonódó sárkány alkot, eléggé szép épület, hollandus renaissance stylusban, szép rakodópart választja el a csatornától. Igen szép épület a Marmor- kírke hatalmas kupolájával; a 18. század kö­zepén kezdték építeni, de a nagy költség miatt az építés később sokáig szünetelt ügy, hogy csak a 90-es években fejezték be és adták át rendeltetésének. Igen tiszta belsejében a szobrá­szat remekei láthatók. A város a régebbi időkben tetmészetesen árokkal és sánccal volt körülvéve, ezek helyén ma már szép parkok, ligetek vannak úgyszól­ván az egész város körül. Ennek közepén van Rosenborg vára, az uralkodók kedves tartóz­kodási helye ; különösen érdekes a belső beren­dezés : a királyok műkincsei, fegyverei, ruhá­zatai, bútorai chrnologíkus sorrendben. A vá­ros szélén van Freoeríkberg, hajdan királyi kas- téíy, most azonban katonaiskola; a bejárót épí­tészeti remeknek tartják a szakértők; a kas­tély egy óriási parkban van, melyet sokszoro­san átszel a csatorna. És most szálljunk hajóra, mert még nagy utat kell megtennünk. A szomszéd Svédország­tól, melynek Sombot partjai Kopenhágából is láthatók emelkedettebb helyről, csak a Sund egy P^r estélyen kívül, melyben te is részt vettél egyáltalában nem tartózkodnak itthon. Találkozásra alkalom nincs, mert még sétate- itink sincs. Egy pár évvel ezelőtt még jó dol­gunk volt. Akkor még a püspök úr őnagy- méltósága is megengedte, hogy gyönyörű park­jában fejlesszük szépérzékünket. Hej, Margit­kám, azóta más világ lett. Mi felcseperedtünk és a paradicsom kapui — mert a mi szemünk­ben igy nézhetett ki a padicsom ÁdámésÉva idejében — bezáródtak előttünk. S mivel itt nincs társadalmunk számára találkozó hely, mi kénytelenek vagyunk sokat Pestre járni, hogy ottan a Kosuth Lajos utcán és a korzón ta­lálkozzunk a váci fiatalsággal. Kérlek, Margitkám jere el te is oda holnap biztosan, akkor még sokat mesél a váci viszo­nyokról a te hű Böskéd. Hírek. — Vasárnap délután a KeresKedö= ifjaknál. Hosszú, de érdekes programmal szolgált a kereskedő ifjak egyesülete vasárnap annak a szép kis társaságnak, mely helyisé­geiben összegyűlt. Kövi István cimbalomszólója, Csuka István hegedüjátéka, Schmidt Viktor, Molnár Jenő szavallata gyönyörködtették a hallgatóságot, majd dr. Meiszner János tartott felolyasást az ipar- és kereskedelemről nagy figyelem között. Végül Karnevál-felvonulást rendeztek, a mi harsogó kacagást keltett. A műsor után tánc következett szokásos jókedv­vel vacsoráig. — Választmányi ülés a Tulipán= ban. Pénteken délután öt órakor választmá­nyi ülést tartott különösen nagy hölgy érdek­lődés mellett a váci Magyar Védőegyesület Borbély Sándor elnöklésével. Az elnöki meg­nyitó után a pénztáros tett jelentést a pénz­tárállományáról, mely szerint az egyletnek van körülbelül 300 tagja, készpénze mint vagyon van 1500 K. körül, de igen sok a tagdíjhát- rálékos is különösen a vidékiek között. A tit­kár említést tett a lefolyt karácsonyi vásárról illetve magyar kiállításról, melynek kapcsán a választmány elhatározta, hogy a kiállítóknak köszönő átiratot intéz. Jelentés tétetett a galga- mácsai kosárfonó tanfolyamról, mely három szoros — Öresund — választja el Dániát, e szoroson visz át a hajó Malmöbe a svéd ki­kötővároshoz. Innen igazán vadregényes vidé­keken visz a vonat, nincsenek magas hegyek, csak inkább sík területek, erdők, közben szám­talan tó, melyeknek vízét néha majdnem telje­sen elfödí a vízi liliom. Az üt vége felé már hegyeknek is beillő magaslatokon visz a vonat, míg végre í I órai gyorsutazás után megérke­zünk a svéd fővárosba, Stockholmba. Ott, a hol a szigetekben bővelkedő íőlséges Málartó folyóvá szükül és édes, átlátszó vízét a Keleti tenger sós habjaival keveri össze, emel­kedik részben szigeteken, részben a száraz Kon­tinensen a szép Stokholm városa. Ennek a vá­rosnak fekvése és környéke oly elragadóan szép, hogy méltán lehet Európa legszebb váro­sai közé sorozni. Mindenütt, még a város leg­forgalmasabb utcáin is pompás széles vízi utak láthatók kellemesen váltakozó partokkal és ha az ember a városon kívül megy, a legköze­lebbi környékén majd csupasz, majd lombos és tűlevelű növényzettel borított hegyek, termé­keny mezők, füves rétek, tiszta vizű tavak, ózondűs levegőjű erdők váltakoznak. (Folytatása szerdai számunkban.) hóig tartott Gáspár Géza mester vezetésével. Ötvenhatan, 36 fiú és 20 leány vett részt a tanfolyamon. A központ 200 koronát adott a tanfolyamra, melyből 360 korona ment a mes­ter fizetésére, 184 korona az anyagra és 60 korona az ügyesebb tanfolyamisták jutalmazá­sára. Jövedelem volt a tanfolyamból 114 ko­rona, igy a váci Védőegyesületnek a tanfolyam alig kerül költségébe. A választmány köszöne­tét szavazott a központnak az 500 koronáért, Ivánka Pál főszolgabírónak és Galgamácsa község elöljáróságának azért a buzgólkodásért, hogy lehetővé tették ? tanfolyamnak Galga- mácsán való fölállítását. Egyben a választ­mány kimondotta, hogy hasonló tanfolyamot később más községekben is fog létesíteni. A váci magyar Védőegyesület évi rendes közgyű­lését készítette elő azután a választmány. A közgyűlés Kossuth Lajos halála évfordulóján, március 20-án (hétfőn) délután öt órakor lesz a városháza tanácstermében. Utolsó pontja volt az ülésnek llatter Ferenc és Győr ffy Ákos tagoknak indítványa, a kik miután a nyáron résztvettek a kolozsvári gyógyfűtanfolyamon, most Vácon óhajtanak földet bérelni és azon gyógyfüveket termelni, hogy a földmives nép tanuljon ebből s kedvet kapjon jezen új kere­set forráshoz. A választmány 100 K. kamat­mentes kölcsönt szavazott meg a kérelmezők­nek ezen munkálkodásukhoz. Ezzel az ülés vé­get is ért. Az ipartestület Közgyűlése. A váci ipartestület vasárnap délelőtt tartotta a városházán évi rendes közgyűlését Täuber Fe­renc v. fogalmazó, iparhatósági biztos elnök­lésével. A határozatképes számban levő köz­gyűlés tárgyai a rendes megszokottak voltak. A tisztujitásnál elnöknek újabb három évre Racsek Jánost, jegyzőnek pedig Zemanovich Józsefet választották meg egyhangúlag. Ujitás- kép kimondotta a közgyűlés, hogy 1911. már­cius 1-től a tanoncszerződések elkészítéséért az ipartestületnél két koronát kell fizetni. — Orvosi rendelés. A váci kér. mun- kásbiztositó pénztár orvosai vasárnaponkint felváltva rendelnek a pénztár beteg tagjai ré­szére. És pedig minden hónap első vasárnap­ján dr. Nagy Ármin, a második vasárnapon dr. Lencsó Ferenc, a harmadik vasárnapon dr. Magas Árpád, a negyediken dr. Vadas József tart lakásán beteg inspekciót. Ebből az ujjitás- ból a város közönségének is az a haszna lesz, hogy szükség esetén mindig találhat egy or­vost a városban és nem kell kétségbeesetten egy orvostól a másikhoz futnia. — Tagfelvétel. A következő sorok köz­lésére kérték fel lapunkat: A váci Chewra Kadisa izr. szentegylet tagfelvételi gyűlését f. év március hó 5-én délelőtt V2II órakor tartja meg, a mikor is az egylet kötelékébe belépni szándékozók személyesen — esetleg, megbízott által — jelentkezhetnek. — Hány ház és laKásvan Vácon? A most megejtett népszámlálás alkalmából a népszámlálók összeírták a házak, lakások szá­mát is. Nem lesz érdektelen, hogyha feljegyez­zük, hogy Vácon 1648 ház van, a határban 209, összesen 1857. A házakban van 4010 lakás, a határban 279, összesen 4289 lakás. Ebből üres lakás a város belső területén 187, a külső területen 55. Intézeti háztartás van 63 lakásban. A népszámlálók lapokból megállapí­tották az utcák népességét is. Kiderült, hogy Vácon legnépesebb utca a Kisváci-főut, mely­nek 1095 lakosa van. Utána az Árpád-utca következik 819, majd a budapesti-főut 703, gr. Csáky Károly-ut 616, azután Petőfi-utca 456, a dr. Freysinger Lajos- (hattyú) utca 426

Next

/
Thumbnails
Contents