Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-02-15 / 13. szám
HuszonötödiK évfolyam 13. szám. Vác, 1911. febuár 15. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Védekezés a husdrágaság ellen. Vác, febr. 14. Ezzel a kérdéssel úgy vagyunk, hogy népgyűlések, ankétok, szakértekezletek sokasága sem segit rajta semmit. A szerb és román hús, behozatala kötött mennyiségénél fogva, nem szállíthatja le a hús árát, hisz azéit kötötték meghatározott mennyiséghez, hogy nagy versenyt ne csináljon. A minisztérium által előirányzott három millió korona az állattenyésztés fejlesztésére oly csekély, hogy abból egy tenyésztőre alig jut valami. És ez is csak évek múlva fogja befolyásolni a húsárakat. De a többi ajánlott orvoslások is mind hosszú idők után csökkentenék a hús árát. Két dolog azonban rövid idő alatt segítene a húsdrágaságon. Az egyik, az önálló vámterület, ha azt rövidesen felállítaná az ország. A másik, az én nézetem szerint, a társadalmi utón létesített kölcsönös állatbiztosítás. Mikor még ezelőtt 22 évvel Vácra kerültem, igy téli időben, reggel munkába mentünk, alig volt nap, hogy 4—5 házból ne hallatszott volna a .disznósivitás. Majd minden háznál volt 2—3—4 sertés, melyek a ház 2—3 havi hús, 72— 1 évi zsir szükségletét fedezte. Ma minden tizedik háznál találunk csak sertést és ez is ritkaság számba megy. Mi ennek az oka ? Az, hogy ma a sertéstartás szerencse- játék. Egyszer sikerül, tízszer nem sikerül. így nem ismeri a polgárság nagy része^pénzét megkockáztatni. Ha elpusztul, a mi nagyon sűrűn megtörténik, elvész a pénze. De sokszor a kedve is és nem akarja újra a pénzét megkockáztatni. De sokszor nem is tudja. így azután fokról-fokra elmaradt a háznál való sertésnevelés. Hogyan lehet ezen segíteni ? A kölcsönös állatbiztosítással. Oda kell társadalmi úton törekedni, hogy az, a ki sertést, vagy vágó állatot akar nevelni, azt nevelhessen minden olyan kockázat nélkül, a mely kockázat szegénnyé tehetné. Mig a külső fényűzés mutogatása, még a halál esetében is keres és talál alkalmat a közönség, addig a belső jólét fokozására, a megélhetés könnyítésére nem társulnak nálunk a polgárok. Nem is keresnek, igy nem is találnak alkalmat. Tehát társulással segítsünk a bajon és pedig úgy, hogy 8C0—1000 tag társuljon össze, hogy a ki disznót nevelni akar és sertése elhul, annak értékét egyenlő részfizetéssel a károsult tagnak megfizeti, azzal a megszorítással, hogy köteles az összeadott összegen mindjárt másikat venni. így sem a tag vagyonában, sem pedig a sertés létszámában hiány nem lenne csak akkor, ha a sertést a tulajdonosa eladja, vagy a saját fogyasztására levágja. Ebben a két esetben már képes magának másikat szerezni, mert ha eladja, pénze van, ha levágja a maga hasznára, mig a húsa, zsírja elfogy, takaríthat magának másikra valót. Ugyanígy lehetne biztosítani a szarvasmarha létszámot is. De ezzel a móddal fokozni is lehetne az állattartók kedvét is, mert a kinek csak telik, bátran fektetné pénzét bele, mert nem kockáztat semmit. Már most az a kérdés, milyen költségek terhelnék a társuló tagokat? Először minden társuló tagot bizonyos összegű behatási dij. Ebből az összegből fizetődnék az a néhány embertársunk, a kiket a társulás vezetésére választanának. Minden társult tag tartozna a ráeső részkányadot fizetni. Ez mindig attól függ, hogy hány tag társul és milyen értékű az elhult állat. Pl. Ha ebben az állatbiztosítóban 1000 tag társul, akkor egy 200 koronát érő elhult sertést 20 fillérrel kártalaníthat az állatbiztosító. Egy 500 koronát érő tehenet, vagy ökröt 50 fillér összeadása által kártalaníthat az 1000 tag a tulajdonosnak. A mi oly csekélység, hogy azt nagyobb megerőltetés nélkül kifizetheti minden társuló tag. Ennél több költség nem terhelné a tagokat. így azután 2 korona beiratás és időnkint 20 fillér részfizetéssel annyira biztosítva lenne minden tag a sertéslétszám pusztulása ellen, hogy bátran fektetné a pénzét sertésbe az a szegény ember is, a kinek az volna az utolsó fillérje Már most az a kérdés, melyik értékét kell az állatnak megtéríteni? A vételárát, vagy a nevelés által nyert értékét? Mindenesetre a fejlődés által nyert értéket. Hogyan és mikor fizetendő ki az elpusztult állat ára ? Midőn valamelyik tagnak állatja elhullott, bejelenti azt a társulat vezetőjénél, a ki azonnal intézkedik az elhult állat felbecsüléséről. Megjelenik a károsultnál, a tulajdonos bemondja az állatjának becsértékét, a melyet a társulati becsüs is felbecsülne s végül egy érdektelen fél is. A három becsérték középértékét kellene az állatbiztosítónak megtéríteni. De lehetőleg a napi árat. Ezt az összeget azután vagy mindjárt kifizeti az állatbiztosító a károsultnak, vagy akkor, ha az már másik állatot vett. Mindig olyan állatot tartozik venni a károsult fél, hogy azáltal ne romoljon az állatállomány, hanem mindig javuljon. Az állat tulajdonosa tartozik mindig az elhult állathoz hivott érdektelen becsüs alapszabály szerinti diját megfizetni. Most már legvégül az a kérdés, kik vegyék kezükbe ezt a kölcsönös állatbiztosító társulat kezdeményezését ? Feltétlenül első sorban a gazdakörök. Ezeknek hivatása tagjait saját javuk érdekében csoportosítani. Ha ezek tétlenül vesztegelnének, kezdjék meg egyes polgárok és álljon melléjük a társadalom azon rétege, a mely az állatbiztosítás által érdekelve van. Még hozzáteszem, hogy a társulat tagjainak hozzájárulásával az elhult ágatokból készíthető iparcikkekei is készítené. Tagjai házánál összegyűlő állati hulladékok összehordása és értékesítése által is fokozná a társulat bevételeit, egy igen hasznos jövedelmet hajtó dolgot szervezne tagjai javára. így gondolnám én a húsdrágaságot a'polgárság társulásával és áldozatkészségével mérsékelni. Bakos József. A pesti kereskedelmi bank átveszi a váci hengermalmot. Vác közgazdasági életében az utóbbi évek • ben nem történt nagyobb jelentőségű esemény, mint a minőt a váci hengermalom igazgatósága a csütörtöki ülésében fog perfektuálni: A váci hengermalom, melynek részvényei nagyobbrészt itt a városban vannak elhelyezve, átmegy a pesti kereskedelmi bank tulajdonába s a március 6-án tartandó közgyűlést már a kereskedelmi bank tartja meg, miután előbb a részvényeket teljes névértékűkben magához váltotta. A nagy jelentőségű változás előzményeiről a következőkben adunk számot: Gindrich József igazgató a múlt év őszén nagyobb tanulmányutat tett külföldön s megtekintette a nagy maiomvállalatokat. Tapasztalatairól jelentést tett a hengermalom igazgatóságának. Elmondotta, hogy külföldön a malomtechnika oly előre haladt, hogy a magyarországi malmok, ha konkurrensképesek akarnak lenni (erre pedig nagy szükség van, hisz a magyar lisztnek nagy piaca van a külföldön) rövid időn belül kénytelenek lesznek a modern uj gépekkel felszerelni telepeiket. Mily munkaképességűek ezek a modern alkotások, mindenki fogalmat szerezhet róla, ha azt mondjuk, hogy métermázsánkint egy korona hatvan fillért képesek az őrlésnél megtakarítani s a mi hengermalmunk, mely a kisebb malmok közé tartozik, naponta 6—7 vaggon búzát dolgozik fel! Az igazgató előadása után százezer koronát kért az igazgatóságtól az uj gépek beszerzésére és a váci hengermalom tökéletes konkur- rensképességének emelésére. Az igazgatóságnak egyhangú nézete az volt, hogy a váci piacon ma lehetetlen a részvény- tőke emeléséhez szükséges százezer koronát megszerezni, viszont azonban nem akarta, hogy a hengermalom rövid idő alatt tönkre menjen és a részvényesek tőkéjüket veszítsék, megbízta Gindrich József igazgatót, hogy a malom szanálása érdekében propoziciókat tegyen. Gindrich igazgató érintkezésbe lépett a pesti, magyar kereskedelmi bankkal, melynek a vidéken már is három nagy malma van: Pancso- ván, Diakovárí és Újvidéken s budapesti középpontjában Feiner igazgató vezetése alatt külön malomosztályt is tart fenn. A bank kiküldötteivel megvizsgáltatta a váci hengermalmot s berendezését, betekintést nyert üzleti könyveibe és múlt szombaton kijelentette, hogy hajlandó a váci hengermalom modern fejlesztésére tőkét rendelkezésre bocsátani. Előbb azonban kikötötte, hogy jelentős befolyást akar a hengermalomnál, ennélfogva a részvények nagyobb részét át akarja venni. Gindrich igazgató addig fáradozott, mig körülbelül 400,000 korona értékű részvényre opciót tudott biztosítani a kereskedelmi bank részére, mely azután végleg vállalta is a váci hengermalom modern fejlesztését.
