Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-01-01 / 1. szám

VÁCI HÍRLAP 5 — Mi legyen a lövőház sorsa? Ka­rácsonyi számunkban a lövőház több tagját megkérdeztük, mi legyen a lövőházzal. A ka­szinó és a sportegylet tart számot az egyesü­lésre s most sportegyleti körökből kapjuk a következő megszívlelendő sorokat : A Váci Hírlap legutóbbi száma foglalkozott azzal a kérdéssel „Mi legyen hát a Lövőházzal ?“ Erre a kérdésre akarok néhány sorral válaszolni. Az üres szavak helyett azonban beszéljenek a té­nyek. Mintegy tiz évvel ezelőtt a polgári lö­völde megengedte a váci sportegyletnek azt, hogy kerthelyiségében tenniszpályákat állíthas­son fel. Mikor a tenniszpályák elkészültek, a sportszerető ifjúság mindennap eljárt a lövő­házba, sőt vasárnap a családtagokat is ott le­hetett látni, úgy, hogy akár hányszor oly so­kan voltak, hogy a később jövők már üres asztal hiányában kénytelenek voltak hazamenni. Már-már úgy látszott, hogy visszatérnek azok az idők, melyekre oly szívesen emlékeznek a lövőház legöregebb tagjai. Ez igy tartott két- három évig, a mikor is a lövőház gondolt egyet s fölmondta a barátságot a sportegylet­nek a mely kénytelen volt tennisz felszereléseit összeszedni s áttenni telepét a szt. Endre szi­getére. A mint azonban a sportegylet kitette a lábát a lövőházból, ezzel meg is szűnt teljesen a lövőházi élet. Okuljunk tehát a múltakon s ha azt akarjuk, hogy a lövőházi élet újból fel­virágozzék, minden gondolkodás és halogatás nélkül fuzionáljon a lövőház a sportegylettel, mert csakis ez az egylet lesz hivatva a régi idők kedélyes emlékeit felújítani. Nem csupán a sportegylet érdeke, hanem a város társa­dalmának is érdeke, hogy e két egylet fuzio­náljon. Kevés városnak van oly közeifekvő s szép kiránduló helye, mint nekünk a lövőház. Régi emlékek fűzik oda városunk idősebb pol­gárait, kik még ma is ragaszkodnak a lövöl­déhez s kik még ma is szívesen járnának a lövőházba, csak találnának ott megfelelő tár­saságot és szórakozást. Nem szabad tehát a lövőházat a feledésnek átadni, hanem újból életet kell ott teremteni. S erre nincs más mód, mint visszatelepiteni a sportegyletet. Ma már nem lehet rosszakaratúlag ráfogni a sportegy­letre, hogy az csak fiatalos szalmaláng. Tizen­egy éves múltra, még pedig — mondhatni — a külföldiek előtt is dicsőséges múltra tekint­het vissza. Nemcsak hogy gáncsolni nem sza­bad, de úgy erkölcsileg, mint anyagilag is tá­mogatni kell oly egyletet, mely egészséges nemzedéket nevel városunknak. Ma már min­denki tisztába lehet azzal, hogy a mai ideges, szellemi munkával túlterhelt emberiség nagyon is rászorul a testnevelő sportra. A kultusz­minisztérium évente bizonyos összeget vesz fel költségvetésbe csupán sportcélokra, a na­gyobb vidéki városok anyagilag támogatják sportegyleteiket; nekünk sem szabad tehát skrupulizálnunk akkor, mikor a nélkül, hogy valaki anyagi hiányt szenvedne, talán örök időkre biztosithanánk a váci sportegylet jövő­jét. Sport szempontból talán sehol a városban nem lehetne oly ideális helyet találni, mint a lövőház. A kerthelyiségben újból fel lehetne állítani a tenniszpályákat, a patak f Költésével pedig gyönyörű futópályát, nemkülönben a helybeli diákság részére pormentes játékteret lehetne létesíteni. Rövid idő alatt oly sportélet fejlődnék ki, melynek azonban nem csupán a sportegylet látná hasznát, hanem lehetővé tenné városunk idősebb polgárainak is a va­sárnap délutánok kedélyes eltöltését. Mert mig a sportoló ifjúság a pályákon űzné a testedző sportot, városunk idősbjei a hűs fák alatt kártyázás, kuglizás s egyéb szórakozás köze­pette újíthatnák fel a régi idők emlékeit s tel­jesülne az a vágyuk, hogy a régi kedélyes lövőházuk ismét az ő barátságos otthonukká váljék. —ner. — Ki látogat meg? A mai nappal kez­dődik meg a törvény által elrendel népszám­lálás országszerte. Az 1910. december 31-iki állapotot veszik fel a népszámlálók, kiknek munkájukat tiz nap alatt kell befejezniök. Nem lesz érdektelen, ea Vác város és határa népé­nek számlálóit, a beosztott kerületeket itt kö­zöljük : 1. Kazár Árpád. Kerülete: Cigány-kőrút, Árok-sor, Fecske-u., Liliom-u., Halköz, Zá- tony-u., Sándor-u., Árok-köz, Buki-sor, Duna- utca. 2. Gál Ambrus. Kerülete : Kalvin-u., Vetési-u., Molnár-u., Horváth-Mihály-u., Splényi-u., Fok- tövi-u., Hunyadi-u. és Füredi-utcák. 3. Fodor Imre. Kerülete : Az egész Kisváci főút. 4. Várnay János. Kerülete : Az egész Árpád­utca. 5. Schönfeld Arnold. Kerülete: Pacsirta-u., Krakó-köz, Vöröskereszt-sor, Király-u., Zrinyi- utca, Rákóczy-tér. 6. Natonek Dezső. Kerülete : Rákóczy-u , Er- zsébet-u., Szt. János-u., Althán-u. és Ambró- utcák. 7. Berger Mór. Kerülete: Szt. 1stván-tér, Eöív.ös-utca és tér, Széchényi-u., Cházár András- utca, Szarvas-köz. 8. Tóth Ferenc. Kerülete: Fegyház.-u., Mátyás kir.-u , Tabán-u. és Tabán-köz, Halász-köz, Dombay-u., Fogház-u., Hajnik Pál-u., Eszter- házy-u. és Felső-Dunasor. 9. Fehér Lajus. Kerülete : Mária-Terézia-rak- part, Sörház-utca, Görög utca, Szt. Háromság­tér, Rév-köz, Constantin-tér. 10. Paull Béla. Kerülete: az egész gróf Csáky-Károly ut. 11. Tichlarik János. Kerülete: Káptalan-u., Piarista-u., Kossuth-u., Zichy-u., Báthori-utcák. 12. Szuhovszky Zsigmond. Kerülete: Vásár­tér, Honvéd-sor, Laktanya-u., Mező-sor, Luxem- burg-sor, Rádi-ut, Küiső-sor,Kertész-u., Kertzug, 13. Kozeluha Sándor. Kerülete: Földváry-tér, Damjanich-sor, körút. 14. Kökény Ferenc. Kerülete: Székesegyház­tér, Migazzi-tér, Kovách Pál-u., Galambköz, Berkes-u., Géza király-tér. 15. Szarka József. Kerülete: Fürdő-u., Kert-u., Gyár-zúg, Flórián-u., Attila-u., Sas-utcák. 16. Kiss Ernő. Kerülete: Papnevelde-u., Gas- parik-u., szt. Miklós-tér, Iskola-u. és Iskola­köz, Kép-u. és Osvald-utcák. 17. Endre Lajos. Kerülete: Hattyú- és Pe- tőfi-utcák. 18. Miokovich Antal. Kerülete az egész Bu- dapesti-főút. 19. Szenczy Árpád. Kerülete : Alsó Dunasor, Csávolszky-u, Kórház-u, llona-u, Retek-u és Fűz-utcák. 20. Hajós Zsigmond. Kerülete: Diadal-tér, Zöldfasor, lőház, Malom-utca. 21. Hajós Béla. Kerülete: Zenész-u, Rácz Pál-u. és Mező-utca. 22. Ifj. Gurszky Rezső. Kerülete a város felső határa. 23. Ifj. Szarka Gyula. Kerülete a város alsó határa. A 23 kerület úgy van beosztva, hogy 800- 1000 lélek esik egy népszámlálóra, kik maguk­kal viszik mindig kinevezési okmányukat. Tiz nap múlva a beérkező számláló lapok a feltil- vizsgálókhoz kerülnek s néhány nap alatt megtudjuk, hogy hány lakosa van Vácnak. — 3000 Korona a Katalinai rabló= Kért. Két évvel ezelőtt nyáron véres szenzá­ciója volt Vácnak, az egész országnak: a ka­talinai völgyben Grün Ágostont, a duna-ipoly- völgyi vasút épitővállalkozóját és Moser Antal pénztárosát vérbe fagyva találták. Rablók tá­madták meg őket és elvették tőlük a kocsiju­kon vitt 30 ezer korona készpénzt, a mivel a munkásokat akarták fizetni az épülő vasút vo­nalán. Tudjuk, hogy a két megtámadott nehéz sebeiből felgyógyult, a rablókat pedig Tes- schenben elfogták és a törvény is Ítéletet mon­dott már fölöttük. A milliomos Grün és Bil- finger cég 3000 korona jutalmat tűzött ki azok részére, kik a rablók nyomára vezetnek, vagy azokat elfogják. Manheimből a napokban há­rom ezer koronás utalványt hozott a posta Kálló Antal rendőrkapitányunk kezéhez. Grün és Bilfingerék kapitányunk kezeihez fizették az összeget, ezzel is elismervén, hogy a mi rend­őrségünk, élén kapitányával dolgozott a bűn­ügyben legtöbbet s az ő útmutatásuk alapján kerítették kézre a katalinai rablókat. A cég fel­kérte Kálló rendőrkapitányt, hogy legjobb be­látása szerint ossza fel a 3000 koronát az arra érdemesek közt. A rendőrkapitány következő- kép intézkedett az összegről: 1000 koronát kaptak a tescheni rendőrök, kik a rablókat el­fogták, 900 koronát az érdemeket szerzett váci rendőrtisztviselők és rendőrök nyugdíjalapjára fizetett be, 500 koronát küldött a susaki rend­őröknek, kik az ötödik rablót elfogták, 100 koronát egy horvát embernek, ki az ötödik rabló nyomaira vezetett, a femnaradt összeg egy részét erdővédek, őrök, hegyi lakók közt osztotta szét, kik a nyomozásban segítségre voltak. Ezzel a szomorú katalinai szenzáció aktái végleg lezárultak. — Karácsonyi jótéKonyság. A kará­csonyi szent ünnepek alkalmából a helybeli ág. ev. iskola karácsonyi kiosztására Vác vá­ros tanácsa 50 K, a hengermalom igazgató­sága 25 K, Krakker Boriska 10 K, Jäger Gyu- láné 6 K, A. I. 5 K, Borbély Sándorné 4 K-t adományozott, a nőegylet egy szegény tanuló teljes felruházását vállalta, Gerstenberger Osz­kár süteményt, a kötőszövőgyár igazgatósága meleg ruhanemüeket ajándékozott. A kegyes jótevőknek ez utón is hálás köszönetét mond a.z iskolaszék elnöksége. — Történet az elveszett bicsKáról. Sz. L. a héten elvesztette 35 krajcáros bics­káját. Csütörtökön este együtt vacsorázott S. I.-val az egyik vendéglőben. A köteles számú spriccerek bevétele^ után S. I. haza- kivánkozott. — Menjünk el a Hornungba egy feketére — indítványozta Sz. L. — Nem megyünk. — De elmegyünk, mert tegnapelőtt ottfe­lejtettem a késemet. El is mentek, de a bicskát nem találták meg. — Biztosan az Emkébe lesz. — No hát menjünk az Emkébe. A bicskát nem tudták előadni az Emké- ben sem. Onnan elmentek a Szécsényi-kávé- házba, onnan a Libába, onnan a . . . Reg­gelre szerencsésen szétszórtak 130 koronát, de a bicska, a 35 krajcáros bicska sehogy sem került elő. — A magánfogyasztásra leölt álla= toK husánaK Kimérése. A husvizsgálat tárgyában kiadott íöldmivelésügyi miniszteri rendelet végrehajtása során ismételten felme­rült az a kérdés, vájjon megengedhető-e a magánfogyasztás céljából sertések, juhok és kecskék felesleges húsát utóbb közfogyasz­tásra is bocsátani. E kérdésre nézve tudó-

Next

/
Thumbnails
Contents