Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-12-20 / 99. szám
VÁCI HÍRLAP 2 Hozzászólás az építési szabályrendelethez. {Levél a szerkesztőhöz.) Megajándékozott egyik polgártársam az uj építési szabályrendelettervezettel, melyet holnap fog megvitatni a város képviselőtestülete. Nem vagyok abban a helyzetben, hogy ott fejthessem ki nézeteimet, engedtessék meg nekem, hogy a nagy fontosságú kérdésben b. lapja hasábjain hívjam fel minden városi képviselő figyelmét alábbi, különösen szakemberek, az építőmesterek körében felhangzó, hiszem, hogy jogos kívánságokra. Mindjárt a harmadik szakaszban (az építési kérvény kellékei) azt mondja, hogy az építési tervet két tanú irja alá. E helyet „a felelős tervező irja alá tanúként“ lenne teendő, mert már gyakorlatból tudjuk, hogy sok tervekészitő nem akarja, hogy a tanuk előbb tudjanak munkájáról, mint az illetékes hatóság. E szakasznak azt a részét, mely még a szomszédos telek épületeit is feltüntetni kívánja, elhagyan- dónak tartom, mertezma még Vácon felesleges. A beadott terveken különféle színekkel kell a munkát kifesteni. Ez a mai gyakorlattal ellenkezik, mert ma már a sokszorosítás kéklapon és fehér vonalú fénymásoló papíron, vagy vászonon történik, a mit festeni nem lehet. De különben, ha a tervet hozzáértő készítette, azt kifestés nélkül is meglehet érteni. A 19-ik szakasz kimondja, hogy a jóváhagyott tervektől való eltérés pénzbírsággal sujtatik. Helyes, de ajtó és ablakcserét meg .kell engedni. Nem helyes, ha a 10-ik §-ban kimondatik, hogy az építési engedély és tervek folyton kéznél, az építés helyén tartandók. Hiszen Budapesten is az építő bizottság előre jelzi a vállalkozónak megjelenését s csak akkor kell kéznél lenni az engedélynek és terveknek. Ugyanitt az utolsó szakasz megtoldandó („ha a jóváhagyott tervektől eltérés tapasztaltatik, a tanácshoz jelentés teendő“) ha a változás magán, vagy közérdeket érint mondattal. A második rész negyedik bekezdése (járdát elfoglalni az építéshez tilos) nem méltányos, mert Vácon sok olyan hely van, a hol máskép építeni nem lehet. A szabályrendelet 18-ik §-ának 3-ik pontját (lakhatási engedély építési és használati engedély nélkül ki nem adható) meg kell változtatni, mert csak is lakhatási engedélyre van szükség. Építési engedély nélkül úgy sem épülhet fel a ház. „Az építményt a megállapított időnél korábban használatba venni tilos“ — felesleges, mert hiszen előbb mondja a szabályrendelet, hogy lakhatási engedélyt kell kérni. Az épületek elhelyezéséről azt mondja a szabályrendelet, hogy utcavonalban csakis lakóházak és üzlethelyiségek építhetők. Nagyon fontosnak tartanám itt, hogy a szabályrendelet a kamrák és tiszta raktárak építését az alagsorban megengedné. Az amerikai bérházak 280 cm. magasságát jó volna 320 cm-re emelni, az ablakokét 180 cm-re, mert a hol a házak belseje 280 cm., ott még nincs szükség építési szabályokra, a padlózat magassága pedig legalább 50 cm. legyen, értékesebb utcákban még magasabb. A kisajátításnál fel kellene venni valamelyes formában azt is, hogy az oly egyéneket, kik csupa önzésből kerékkötői a város fejlődésének, ki lehessen becsülni oly le- vagy kivágásokból, a hol azt az utcanyitás, vagy szabályozás megköveteli, de viszont köteles ugyanoly értékben a tulajdonos az ideákból levágott részeket megváltani. Ezt kifejezetten jó lesz ide felvenni, mert ha kisajátítás nincs, úgy a 280 cm-es szobamagassággal nem sokat fogunk használni a város fejlődésének. A szabályrendelet ellen vétők 40 K-ig büntethetők, a későbbi pont pedig azt mondja, hogy építési engedélyért m2-kint emeletért, pincéért 20 fillér fizetendő.eAz előbbi ugyancsak humánus, az utóbbi pedig ugyancsak drága. Tegyük fel, hogy valaki építtet egy alagsoros egy emeletes épületet 400 négyzet- méteren és mert az „építtető bűne“, hogy praktikusabban helyezi el a félreeső hely ajtaját, kirándul a bizottság, mert egy közfalat másfél méterrel tovább tesz, megint jön a bizottság, ha egy ajtót átfalaztat: ismét bizottság érkezik. Ez már négy kirándulás. Ez esetfizetett 704 koronát, a lakhatási engedélyért 88 K-t, a kocsidijért négyszer 10 koronát, mire tehát lakható lesz a ház, az engedélyekért 7—800 koronát elfizetett, mert pár elkerülhetetlen változást nem látott előre, mert „a helyszíni szemle ismétlése esetén a dijak újból fizetendők.“ A parcellázási dijak is magasak. Tegyük fel, hogy valaki 300 parcellát alakit, már 1200 koronát le kell fizetnie, pedig ő forgalmat akar Vácnak teremteni (igaz, a maga hasznát is). Jönnek a pótdijak ehhez, meg a Vácon elmaradhatatlan felebbezések, mire az utolsó jóváhagyás megérkezik, a parcellázónak már kedve sincs a terv keresztülvitelére. Nem tulajdonítok túl nagy fontosságot felszólalásomnak, de tekintetbe kell ezeket az aggodalmakat venni, ha önzetlenül akarunk a város nagyságáért, jövő fejlődéséért dolgozni és alkotni. Mitiszáín. és Vác, Irta és felolvasta a Muzeurnegyesiilet nov. 15-iki gyűlésén: dr. Tragor Ignác. (Befejezés.) Abban a kis faluban, a hova való vagyok — mondja A pátrónus című elbeszélésében — kívülem csak két olyan gyerek volt, a kit szülei városi iskolába küldtek. Felnövekedtünk. — Aztán szétmentünk külömbőzö irányban. Pali űrfít odaadta az apja Vácra, hogy pap legyen belőle. A család terjedelmes volt, még két nagyobb fia volt a kastély urának és három kisasszonya, a bírtok pedig úszott. Állítólag az első Szentgáíy tartotta keresztvízre Vajkot, a kiből Szent István király lett s már akkor csinálta az első adósságot ehhez a kereszteléshez. Persze, hogy felszaporodott azóta. Palit tehát papnak szánták, azzal a kalkulussal, hogy erősen ráférne a famíliába egy püspök. Mikor a síketnémákról megemlékezik, nem állhatja meg, hogy ne csípjen egyet az Akadémián, melyet másszor is szeret megpiszkálni, A különös házasság című regényében Buttíer János gróf temetésének leírásával elmondja, hogy: Megérkeztek a céhek Kapósról, Ungvárról, a deputácíók az ország minden részéből, a hol ezt a megboldogult jótékonysága kőtelezővé tette, fagyott orrokkal, fülekkel a pataki diákok, Pestről a Ludovíceum növendékei, a váci némáktól négyen, a nemrég alapított Tudományos Akadémia némáiból hárman, de ki győzné mind elszámolni ? Én ezekben számolok be Mikszáth irodalmi munkásságának mindama mozzanatáról, a mely Váccal valami vonatkozásban van. Világosan látjuk ezekből, hogy Mikszáth szeretettel emlékezik meg mindenkor városunkról és azt az irodalomban olyan mértékben mutatja be, a milyen gyakori vonatkozásban egy írónál sem találjuk. Már e miatt is hálával kell eltelni iránta minden váci szívnek. „ Minthogy pedig Mikszáth a jogilag már Nógrádmegyéhez csatolt, de tényleg még mín- díg a városunkhoz tartozó Alsónógrád földjét és társadalmát rajzolja, nem túlzás, ha őt a magunkénak valljuk és büszkeséggel mondjuk r mi költőnknek. HireK. — Mit tárgyal a város ? A múlt heti közgyűlés tudvalevőleg elhatározta, hogy az építési szabályrendelet tárgyalására e hét csütörtökén újra összejön. Dr. Franyó István helyettes polgármester már kibocsátotta a meghívót a következő tárgysorozattal: 1. A kgy. jkönyv hitelesítése ügyében a szükséges intézkedések megtétele. 2. Polgármesteri jelentés a város 1012. évi rendes és közmunka, valamint az összes alapok költségvetésének törvényhatósági jóváhagyásáról. 3. Pénzügyi bizottsági előterjesztés a városi pótadónak a városi alkalmazottak részére segélyképen leendő visz- szafizetése tban. 4. A városi tanács és pénzügyi bizottság előterjesztése az építkezési szabályrendelet megalkotása tban. — Ivánka főszolgabíró jubileuma. Jövő év januárjában lesz tizenöt éve, hogy Ivánka Pál főszolgabíró a váci járás éién áll. Ez idő alatt hatalmas változáson men át az ország legnépesebb járása, a vármegyén is elismerik, hogy a legmodernebben adminisztrált járás a váci s a főszolgabírót, ki egész sereg közérdekű, humánus és közművelődési intézményt honosított meg a tizenöt év alatt, nemcsak tisztelni, de nagyrabecsiilni tanulták a községek. A ragaszkodásnak és tiszteletnek kifejezést is akarnak adni a váci járás községei a tizenötödik évforduló alkalmából. Snapp Lajos sződi jegyző, a váci járási jegyzői kar elnöke hétfőre értekezletre hívta egybe Gödre kartársait, melyen a jubileum részleteit vitatták meg. Január hetedikén az egész járás Vácon lesz s ünnepelni fogja főszolgabiráját. — Ulrich Károly — nyugdíjban. A váci püspöki székesegyháznak karnagya mesz- szeföldön neves volt képességéről, nagy zenei tudásáról. Hívták idegenbe, nagyobb fizetéssel, de Urlich Károly nem ment, hisz családi tradíció ftizte Váchoz, a karnagyi és kántori álláshoz: száz év alatt az Urlich-családból került ki a váci székesegyház karnagyai. Társadalmi téren a váci dalárda kebelében munkált nagy sikerrel s alatta a dalárda fénykorát élte. Városi zeneiskolója keresett és népes volt, a szülők szívesen bízták reá gyermekük zenei művelését. A két utóbbiról már régebben lemondott, most távozik a karnagyi állásból is Ulrich Károly. Az egyházmegyei főhatóság nyugdíjazza 1912 május első napjától. A váci főszékesegyházi karnagyi és kántori állásra, melynek javadalmazását 4000 koronára teszik, már meghirdették a pályázatot. A szép javadalmazási! állásra már is igen sok a pályázó, kiket külön-külön meghívnak próbaéneklésre és orgonálásra s azután választják ki a sok jó közül a legjobbat, a ki a váci székesegyház karnagya és kántora lesz. — Drágasági pótléh helyett — bizottság. A r. kath. iskolaszék vasárnapi gyűlésében foglalkozott a tanítói kar ama jogos kérésével, hogy tekintettel a nagy drágaságra, drágasági pótlékot szavazzon meg nekik. Az egész iskolaszék a mellett foglalt állást, hogy a tanítók méltán kérhetik a mai viszonyok mellett jobb javadalmazásukat, de
