Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-12-17 / 98. szám
2 VÁCI HÍRLAP ság és elnökének önzetlen munkálkodását akarták elismerni. No az önzetlenségéről tanulhatott a karzat, tanulhattak a jövendő képviselők. MiKszáth és Vác. Irta és felolvasta a Muzeiunegyesiilet nov. 15-iki gyűlésén: dr. Tragor Ignác. 8 A kis prímásban kedvesen figurázza ki Beatrix királynénak azt az igyekezetét, hogy a főhívatalokat a maga rokonságával töltesse be a papucsa alá került Mátyás király által. Elbeszéli, hogy az ország zászlós urai és főpapjai között milyen nagy volt az ingerültség, a miért Mátyás hercegprímásnak nevezte ki a hét esztendős Észtéi Híppolytot, a királyné testvérének gyermekét. Ujlaky uramnál értekezlet volt szent Mihály napján, hogy az országgyűlésen törvényt kell hozni arra nézve, hogy főpapoknak ne lehessen kinevezni gyermekeket és idegeneket. Drágffy Bertalan kitört az értekezleten :- Sok, a mi sok. Egyszer csak leküldí főispánnak a királyné uszkár-kutyáját. És mi levesszük szépen a fövegeínket előtte ! Különösen Beatrix ellen indultak meg a csipkelődések. Czobor íródíákja, Tóth Simon egy gúnyos versezetet komponált össze nehézkes klapanciákban, a mely Carment későbbi korban valami jámbor krónikás áttette a hazai nyelvbe, fönmaradt mai napig, pedig de sok jó rigmus veszett el azóta őrökre Istentől ihletett poétáktól s ez még most is itt nyomja a papírost: Olaszországban van Beatríxnak sok atyafía: Magyarországon van sok püspökség és parochía Számoljuk össze, több-e az atyafía, Mint a hány az parochía. S ha kevesebb a rokon férfíágon, Tegyünk törvényt, hogy a leány is beváljon. Csanádi püspök legyen Észtéi Anna ; A pécsi legyen Aragoní Johanna. S ebből az alapeszméből kiindulva, folytatja az ő sajátos kombinációit, elöszámítván a nagy- magasságú nemes és vítézlő Aragóniái háznak minden íját-fíját, minden legkisebb pereputtyát elannyíra, hogy a hol a lajstrom megszakad, az utolsó családtag (egy féléves leánycsecsemő) már csak éneklő-kanonok Vácon. A ki valaha a sarosíak kedves nagyzolásá- ról , hallott, bizonyosan nagy gyönyörűséggel olvasta Míkszáthnak A gavallérok című pompás szatirikus rajzát. Ebben egy kedves hazugsággal kapcsolatban előfordul a váci püspök bora is. A házigazda nagyon dicséri fölséges borait: Annyit tudott mondani míndeníkről, kinek a pincéjéből való, melyik évből, hogy valóságos gusztust csinált; ez a király kedvenc vörös bora, a vágújhelyí préposttól kapta; — utána valami édes bort hoztak. — No, ez konty alá való — kínálgatta a hölgyeket, — isteni ajkakra méltó nektár. Ennek a neve „szírupéka“, az egész világon csak egy hordó van még belőle s az is nálam van. Hol termett ? Isten tudja. Csak az bizonyos, hogy mása nincs most. A története egyébiránt a következő: í T~ben a váci püspök borait licitálták, persze a halála után. a pincében találtak egy beomlott ágat, egy egész utcát hordókból. Ezek közt volt a szírupéka egy hordóban. Hogy mikor omlott be a pince -- semmi annales nincsen róla. De hol is hagytam el ? Hát igen, egy kocsmáros megvette potom áron a szírupékát, apám véletlenül rábukkant és megszerezte a családnak. De persze ebből csak akkor iszunk, ha valaki születik, megnősül, vagy férjhez megy a Csapíczkyak közül. A vendégek mind töltöttek a szírupéká- ból és élénken kocíntgattak: — Hagyjatok meg valamit miss Mary lakodalmára is — kacagott az öreg, de a közben egyre töltögette a szírupékát. Miss Mary pedig haragosan szegezte le kis fejecskéjét és a kendőjét harapdálta zavarában. — Ugyan papa, papa ! . . . (Befejezése szerdai számunkban.) Hírek. Teremtsünk okos és hasznos karácsonyi ünnepet! Közetedik az év legnagyobb napja: a karácsony. A szeretet napja nemcsak ünnepet, hanem világvásárt is jelent, mert a nagyközönség karácsony eiőtt vásárolja meg ajándék- tárgyait, sőt egyéb szükségleteit is. E két szempontból ma a kai ácson) i vásárok felülmúlják forgalom dolgában a régi középkori, hires vásárok jelentőségét is. Senki sem hiszi, mennyi pénz vándorol ki tőlünk a gazdag kii földre karácsony előtt. Tegyünk csak egy kis számítást. Magyarország húsz millió lakosából legalább tiz millió többszörösen kap karácsonyi ajándékot. Tegyük föl, hogy minden ajándéktárgy csak pár koronát ér, akkor is kerek szász millió koronára tehető a karácsonyi ajándékok értéke. A valóságban azonban ez az összeg jóval nagyobb, hiszen a divat hatása alatt sok ezer család szinte erején felül költekezik, a gazdagok pedig válóságos vagyont áldoznak. Ha e tömérdek pénz bent maradna az országban, rendén volna minden. De a mikor azt kell tapasztalnunk, hogy e roppant összeg legnagyobb részben külföldre vándorol, meg kell döbbenünk közönségünknek öngyilkossággal határos közömbösségén. Panaszkodunk, jajgatunk az elviselhetetlen drágaság miatt. Agráriusok, merkantilisták egymásban látják a hibát; gyüléseztink, ban- kettezünk, mindenkiben bűnbakot keresünk, csak magunkban nem látjuk a hibát. Pedig az elviselhetetlen drágaságnak egyik föoka a külföldi iparcikkek vásárlása s a rettenetes fényűzés. Hazánk ezernyolcszázharminckét millió korona értékű árút hozott be az elmúlt évben. Ebből ezernégyszázmillió tisztán ipari cikkekre, esett. Vagyis hazánk, tisztán csak a külföldre vándorló munkabért véve alapul, hét évenként vesztett háború nélkül is gazdasági téren egy- egy szédáni katasztrófát kénytelen elviselni csak azért, mert erején felül költekezik s a hazai ipart nem támogatja. Ha nem akarunk tönkremenni, szervezkednie kell az egész társadalomnak, még pedig községenkint. Minden faluban a birtokos, a pap, tanító, jegyző, mint a nép hivatott vezetője, december mostani napjaiban hívja össze a népet a községházába, magyarázza meg ott a magyar iparpártolás országos jelentőségét s vegye rá a közönséget, hogy csakis magyar gyártmányt vásároljon. Fejtse ki, hogy ez nem iparosérdek, hanem kinek-kinek a saját haszna, mert a visssatar- tott milliókból mindnyájan részesedünk, épen úgy, mint a hogy a bő termés vevőnek, eladónak egyaránt áldást jelent. Értessük meg mindenkivel, hogy karácsonyi ajándékul bármely csinos honi tárgy alkalmas. Ezek után a helyi vagy környékbeli iparosokat, kereskedőket szólítsák föl, hogy karácsonyi ajándékul honi tárgyakat árusítsanak. Az elnyomott magyar ipart még áldozatok árán is istápolnunk kellene, mint a hogy a külföldi hatalmas”? ipart is mindenhol fejedelmi, főúri, főpapi n támogatással mesterségesen fejlesztették naggyá. .1 De a mi iparunk ma már nem kíván áldoza- - tot, egészben véve minden téren versenyképes. • A párisi, a milánói, a túrini világkiállításon n annyi tömérdek kitüntetésben részesült, ho£> büszkék lehetünk rá. A mi fogyatkozása van; ;t az is jórészben a mi bűnünk sajnálatos követ- - kezménye. Legyünk jóakarói, vevői a magyar r iparnak s rendre eltűnnek fogyatkozásai is. ű Kolozsvár példája mutatja, mit lehet elérni ir öntudatos, okos iparpártolással. A mit Koiozs- -. vár s más derék magyar város megtett, meg- - teheti az egész ország s akkor száz milliókkal If leszünk évről-évre gazdagabbak, inig igy néhány évtized múlva a tönk szélére jutunk. .> Jelszónk legyen: inkább semmiféle ajándék- -: tárgyat se vásároljunk, mitsem hogy külföldre 9' dobjuk a pénzünket! Ez lesz az igazi magyar n karácsony ! — A polgármester hazatérőben. 1 Polgármesterünk, a ki tudvalevőleg utókúrára ß' Lussinpiccoloba utazott Krenedits Ferenc vá- -i rosi pénztárossal, hazatérőben van. Két hét fi előtt Gindrich József hengermalmi igazgató és zt Váró Károly iparbanki igazgató látogatták meg §: az üdülő polgármestert. Most mind a négyen rí: elhagyták Lussin szigetét, mert a bóra miatt ff valóságos tél van ott. A kis társaság Triestbe 9( utazott s Pola megtekintése után e héten haza ß? érkezik. — Az első Iiceum=esí, Az elmuit hét 19 szerdáján első estéje voit a liceum-egyesület f9 kilencedik ciklusának. Nagy közönség együtt fii a Kúrián, de még többen elférhettek volna, .s Galcsek György apátkanonok, elnök nyitotta sí meg az új ciklust magas szárnyalású beszéd- -t del, melynek témája a nevelés, művelődés volt. .ti A méiytudású elnök páratlan figyelem és as érdeklődés mellett fejtegette a líceum célját, tfi mely az iskolában szerzett tudást akarja bővi- -h teni, a tudománynak újabb vívmányait bemu- -u tatni. A külföld ily intézményekben vezet, mert h; tanulni nem szégyen s ott ugyancsak népesek als a liceum-előadások. Az elnök ezután Ígéretet is: tett, hogy a nevelés tudományáról mindannyi- -h szór előadást tart, midőn az előadók gátolva bv lesznek megjelenésükben. Meleg és őszinte*. Ti tapsok jutalmazták Galcsek György előadác s ebből láthatta, hogy hallgatósága mily ké- ségesen szívja fel nemes oktatását és örömmrß m várja a folytatást. A líceum első felolvasó^.'' R Lukácsy György nyug. tanár volt, a ki T- c román népköltészet szépségeire hívta fel hall- -11 gatósága figyelmét. Több szép költeménnyel by ismertetett meg magyar fordításban. A román riß nemzeti zenét is hallhattuk Hangay Rupert ins művészi előadásában. — Városi pártot szerveznek Kis= =ei vácon. A közelben lezajló városi képvise- -sülök választására eddig még nem tapasztalt te- -9i vékenységgel készülnek a kerületek. Különössel! a III-ik kerület jár elől a mozgalomban, «ms mellyel első sorban a régi jelölési rendszert fis akarják kiküszöbölni, mely szerintük abbó. állt, hogy ketten-hárman összeállították a saját véleményük szerint a képviselői tisztségre 9Tg érdemes polgárok névsorát, de nem gondoltak arra, hogy a jelöltek a városatyasággal járó felelősségterhes nehéz feladatnak mindenben megfelelnek e. Ennek azután az lett a következménye, hogy a mi kis parlamentünkben :uc a közügyek iránt való érdeklődés, tevékenység úgy alá szállott, hogy számos esetben alig volt a közgyűlés határozatképes, aminek nem csak a város vallotta kárát, de maga a város
