Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-12-10 / 96. szám
2 VÁCI HÍRLAP jesítse. A szultán nevetett a furcsa kívánságon és megígérte, hogy ezt teljesíteni fogja. Másfél órai várakozás után tudtukra adta a tíhaja, hogy a nagykőrösiek egy felállítandó tőrök hatóság székhelyének a szomszédos Kecskemétet kívánták, mível pedig ott a szultánnal megígértették, hogy a körösiek kívánságát, bármi legyen az, ne teljesítse, a szultán nem ad Kecskemétnek semmiféle hatóságot. A főbíró és szenátorok megdöbbenve néztek egymásra és szomorúan szedték sátorfáikat. Ágoston uramnak már hűlt helye volt, csak annyi felvilágosítást tudott róla adni az egyik kocsis, hogy a szekéren átvítette magát Vácra, a hol egy leánya vagyon férjnél; keveset beszélt, mert nagyon vacogott a foga, de annyit mégis mondott, hogy soha se látja többé Kecskemétet, Hazatértükben azt sóhajtozta Inokaí szenátor: — Hej, csak egy boldog ember van, Ágoston Kristóf uram, a ki biztos helyre tette a fejét, Vácra. Mikor a köntös varázsereje nyilvánvaló lett, a gyűlés elhatározta, hogy: Ágoston uramért követség megy Vácra, ez az egyik (nagyon okosan van); a másik az, hogy a köntöst harminc álló napig közszemlére állítják ki a városházán, megnézheti ingyen boldog-boldogtalan, helybeli, idegen, csak épen a nagykőrösi ember fizet tíz dénárt. (Ez is igen helyes.) Mikor aztán Lestyák főbíró apja elcserélte a köntöst és Kecskemétre rátört a török és tatár, így óbégatott Ágoston uram: — Bár csak maradtam volna holtig Vácon. Megható egyszerűséggel írja le, hogy Í848ban hogyan terjesztette a váci vásárról hozott kokárda a szabadság szent eszméjét Nógrád falusi népe között: — — — A tenger útban volt . . . Leírnám ahogy jött, ha volna hozzá színem elég. Clíonak mestersége: de Clio is ugyan mit írna falusi tollal? Azt legfeljebb, hogy úgy kezdődött ez az egész, a kik a józsefnapí vásárra mentek Vácra, mind szép selyem kokárdát hoztak haza a kalapjok mellett. Ezek a kokárdák fordították fel a környéket, mert egy kép volt a közepükben. Ettől a képtől aztán mindenki elfelejtette a maga képét, a pap azt, mely az oltáron van, az ifjú a szeretője arcát, az apa gyermekeinek vonásait. Minden kép kaszírozva lett, csak ez az egy nem, azaz, hogy minden kép benne látszott lenni ebben az egyben ... (A Lackó-ház elszéle- dése, Nemzetes Uraímék.) (Folytatása szerdai számunkban.) HireK. A hét humora. Egy vendéglőben hárman ülnek az asztalnál: egy nőtlen fiatal ember, egy nős ember (a nevét nem áruljuk el, úgy is tudja a felesége, hogy a kedves férje-uráról van szó) és dr. Cs. — Borzasztó ez a legényélet, — kezdi a nőtlen fiatal ember, — tegnap is ma reggel fél hétkor mentem haza. — Meg kell nősülni, kedves barátom, — mondja neki dr. Cs. — majd gondoskodik arról a feleséged, hogy este már kilenckor otthon legyél. — Ugyan hagyd el, vág közbe a nőtlen fiatal ember és a nősre mutat, — hisz az éjjel is vele lumpoltam s mindössze annyi volt köztünk a különbség, hogy ő hat órakor ment haza. — No azért a fél óráért már valóban nem érdemes megnősülni, — feleli dr. Cs. Ugyanebben a vendéglőben más alkalommal nagy társaság verődött össze, ott volt a többi közt S. J. is. A hangulat rövid idő alatt fokról- fokra emelkedett s alapos volt a kilátás arra, hogy az éjjel nagy zörgés lesz, a minek csak a reggel fog véget vetni. S. J. barátunk, a ki épen előtte váló nap fogadta meg ötvenedszer, hogy nem fog többé lumpolni, a hangulat kialakulásának láttára ingadozni kezdett a hazamenetelben. Végre még is rászánta magát a távozásra. — Ne menj haza Jóska, — mondták neki a többiek. — No jól van fiuk, elmegyek, de ha a kaput zárva találom, visszajövök, ha azonban nyitva van, bemegyek és lefekszem. Az ördögbe is, egyszer már csak meg kell javulni. Ezzel tovább folyt a poharazás. Az idő telt s Jóska barátunk még mindig ott ült az asztalnál. — Hát te mikor mégy már, — kérdezi egyszer tőle valaki. — Mennék én barátom, mennék, de attól tartok, hogy még nyitva találom a kaput. * B. fegyházi tiszt és dr. G. mennek az utcán s egy ablak előtt haladnak el. Ejnye nem köszöntem, pedig fej volt az ablakban ugy-e, — kérdezi B. — Nem fej volt, hanem Írás, - nyugtatja meg dr. G. * K.-nak, a ki állandó és közismert alakja a a végkedélyü kompániának, szemrehányást tesz egy barátja. — Az éjjel már megint be vo'tál csípve. — Nem igaz, méltatlankodik K. — egész tisztán emlékszem rá, mikor haza vittek. — Miltényi Aurél — főlövész. A váci lövőegyesület pénteken délután tartotta meg éves közgyűlését Tragor János elnöklete alatt a városházán. Legjelentősebb mozzanat volt a választás. Váró Károly, ki ideiglenesen vállalta főlövészi tisztet, lemondott, helyébe Miltényi Aurélt választották meg. Al- lövészek lettek Tragor János, dr. Tragor Ignác, dr. Franyó István, dr. Kressák Pál. Választmányi tagok: Borbély Sándor, Hufnagel Imre, Htibschl Kálmán, Intzédy Soma, Kopu- necz József, Lukács István, Meiszner Rudolf, dr. Morlin Zsiga, Nagy Sándor, ifj. Ottó József, Péts Ferenc, Rappensberger Andor, Reiter Ödön, Roller Ármin, Tragor Károly, Tragor Ernő, Váró Kánpjy, dr. Zádor János. Szám- vizsgálók : Fóti Gyufa, Krenedits Ferenc, ifj. Meiszner Rudolf. — Felolvasásod és Kálidé A váci jótékony nőegylet dr. Freysinger Lajosné elnöklete alatt szokatlanul nagy népes gyűlést tartott a napokban, melyre a tagokat valószínűleg az érdekes tárgysorozat gyűjtötte össze oly nagy számban. Rövid vita után határoza- tilag kimondották, hogy a tél folyamán a nép részére valószínűleg az óvodában felolvasásokat fognak tartani. így alakul ki majd lassan a lapunk által is többször sürgetett népegyetem üdvös intézménye. A gyermekruha kiosztást e hó 17-én délelőtt tartják meg, inig a kicsinyek karácsonyfaünnepélye e hó 22-én lesz. Elhatározták, hogy a jövő farsang első mulatsága a nőegyleté lesz, melyet vízkeresztkor, január 6-án rendeznek s változatosságból kalikó-estély lesz. Végül szó esett arról, hogy az utcák söprése abban az időben történik, mikor a gyermekek iskolába, vagy iskolából mennek. Felkérik a városi tanácsot, hogy az utcák tisztogatását hajnalban végeztesse. ! — WeszelszKy Gyula felfedezése. A Magyarhoni Földtani Társulat tegnapi ülésén a tudományegyetem II. számú chémiai intézetének igazgató-helyettese, Weszelszky Gyula szenzációs felfedezés bejelentésével lepte meg a tudemányos világot. Arról van szó, hogy Budapest alatt hatalmas rádiumréteg terül el s ez kölcsönzi a budapesti hőforrásoknak azt a melegséget, a mi gyógyhatással ruházza fel a fürdőket. A tudós tanár kijelentette, hogy három év óta tartó kutatásainak eredményeként egész bizonyossággal megállapította, hogy a főváros alatt erős rádiumréteg van. Weszelszky úgy taláita, hogy a budai hévforrások öt-hatszor olyan rádiumdúsak, mint a külföldi leghirhedtebb rádiumtartalmú forrásvizek és velük csakis a gasteini, badeni és az Ischia szigetén levő vizek vehetik fel a versenyt. Hogy csak egy példát is említsen, a saját vizsgálata szerint a Rudas-fürdő vize oly rádiumos, hogy minden 10 litere 35 milli- grammnyi rádiumot tartalmaz. A Budapest alatt nagy mélységben elterülő rádiumtelepek legalább is a Csillaghegyig nyúlnak el. Weszelszky azt állítja, hogy az esztergomi vizek már semminemű rádiumot nem nem tartalmaznak, a tatabányaiak pedig igen keveset, de azt is főleg a barnaszéntömegek közelében. Vizsgálatai szerint a budai kénforrások majd minde- nik esetben rézzel vannak vegyülve, néha még arzénnal is, a mi szintén még jobban bizonyítja azt, hogy a Budapest alatt elterülő rádium- ércréteg igen nagy kiterjedésű tömegén hatolnak át a budapesti forrásvizek. Hogy mekkora mélységben rejtőzik a főváros és környéke alatti rádiumtelep és mily tömegű lehet, arról ez idő szerint még nem adhat felvilágosítást, miután az eddig, évek hosszú során át össsze- gyűjtött rengeteg számú adata még nincs feldolgozva. Reméli azonban, hogy pár hónapon belül ezen első, rövid bejelentését, melyet ez alkalomból csak pár szóval óhajtott tenni, részletesebb ismertetéssel megtoldva immár nyilvánosságra fogja hozhatni. A tudós kutató bejelentése a nagyszámban összegyűlt szakembereket rendkívül meglepte. —• Egy diáK halála. Mirka Ferenc, a főgimnázium hatodik osztályának volt tanulója hosszú szenvedés után 18-ik évében meghalt. Temetése meghatóan ment végbe. Eljöttek a végtisztességadásra volt tanárai, tanuló- társai, a kik a maguk és a Mária-kongregáció nevében két koszorút helyeztek a hideg koporsóra. Az egyházi szertartás után Kisparti János tanár vezetése alatt a főgimnázium énekkara gyászdalt énekelt s az ifjú halottal megindult a menet az alsóvárosi temető felé. Ny. b ! — Pogány György. A most megnyílt népopera gárdájában találjuk Pogány Györgyöt, Pogány Antal váci pénzügyőri főbiztos testvéröccsét. A magánénekesnek szerződtetett Pogány addig külföldön aratott sikert, mert itthon boldogulni nem tudott. Alig egy év előtt énekelt az operában s mert akkor a kritika nem volt megelégedve vele, a svéd udvari operához szerződött. Onnan hozta haza Márkus Dezső, a népopera igazgatója. És az idők hogy változnak! Egy év előtt még nem tetszett Pogány a kritikának s ma ugyanazok a fővárosi lapok nemcsak kitűnő tenorját fedezik fel hanem meglepően dicsérik játékát is és Pogány Györgyöt a népopera egyik erősségének mondják. — AdaKozás. A helybeli evangélikus iskola karácsonyi kiosztására Jäger Gyuláné 6 K-t, Sch. A. 5 K-t ajándékozott. A szives adakozóknak ez úton mond köszönetét az ev. iskolaszék elnöksége. ___ 1
