Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-12-06 / 95. szám
2 (Megismerte finom illatáról a báránycsecs taplót, melyet csak ő és Balígó használ a környéken s mely csak fenyvesekben nő, ott is ritkán.) János eloldotta a csónakot, mire Gobóczy uram előre tuszkolta a legénykét, aztán maga is beugrott és a csendes éjben, mely titokzatos édes rejtelmekkel volt megtelve, ringató csobogás mellett siklott a kis jármű rézsűt keresztbe a nagy folyamon, melynek ezüst lapján nézegette magát a holdvilág. A váci asszonnyal még egyszer találkozunk a regényben. Ismét egy vendéglőben, a hol egy katonatiszt társaságában ül. Mikor az ura, Lit- maneck főhadnagy magára hagyta egy pillanatra, a menyecske szemtelenül incselkedni kezd vele a hamis szemeivel, azon a nemzetközi nyelven, mely a drótnélküli sűrgőnyzést fölöslegessé teszi, mintha azt mondaná : Tetszel nekem, a többi a te dolgod. Borly Laci lesüti erre a szemeit, csak lopva néz oda. A szemlesütésről ráösmer az asszony és gúnyosan, sajátszerűen mosolyog. A gúnyos mosolyról ráösmer a gyermek-főhadnagy. Ahá ni! Hiszen ez a váci asszony, a kivel együtt utazott a postakocsin, mikor katonának ment Pestre. (Folytatása vasárnapi számunkban.) Művészek hangversenye. Nagy készülés és lelkes buzgólkodás előzte meg a hangversenyt. Szép asszonyok, leányok árusították — a jótékonyság és hazafiság szent nevében — a jegyeket s igy nem tudhatjuk, hogy a szép és nagy közönséget minek tulajdonítsuk: a zenei élvezet utáni vágyakozásnak-e, avagy a bemutatkozó művészek iránti kíváncsiságnak és érdeklődésnek, vagy pedig a szép asszonyok és lányok buzgólkodásának. De ha már egyszer elmentek, akár miért és kiért mentek is, annyi szent, hogy meg nem bánták. Nem dilettánsok szárnypróbálkozását szenvedték keresztül, hanem egy igazi művészi gárda vonult föl előttük. Hiába próbáltak egyesek — eleinte — előadás közben társalogni a művészek egy-kettőre lebilincseltek minden figyelmet s a mikor egy valaki a hallgató közönségből kénytelen volt az egyik szám alatt elhagyni a termet, a közönség majd felnyársalta tekintetével. A váci zeneiskola tanári kara mutatkozott be városunk közönségének szombati hangversenyünkön. Elsőnek Borbély Sándorné szimpatikus megjelenésében gyönyörködhettünk, a ki dr. Lázár Ottóval (hegedű) és Rezik Károllyal (gordonka) Bethoven C moll zongora triójából adta elő az első tételt és a finálét. Borbély Sándor- nét és dr. Lázár Ottót nem kell bemutatnunk. Előnyösen ismeri őket a mi hangversenyközönségünk, mint a legnehezebb, legnemesebb s egyszersmind a legháládatlanabb műfajnak, a kamara-zenének törhetetlen harcosait. Őket nem bántja az a tudat s az a tapasztalat, hogy fáradságuk nem igen vált ki falrengető tapsokat a közönség kezéből. Ők egy magasabb eszmét szolgálnak, a mikor a még nálunk keveset hallott, kevéssé ismert s igy kevéssé kedvelt kamarazenét ismertetni, megkedvelteim és népszerűsíteni akarják. Méltó partner volt Rezik Károly gordonkaművész, a ki már ebben a zeneszámban tanujelét adta kiváló készültségének. AmásodikszámStróbl Alajosnénak(a hírneves szobrászművész feleségének) éneke volt. Igazi fejedelmi megjelenésű úrnő, kinek nemes hanganyaga, kitűnő iskolázottsága van s bár éneke elején indispozicióval küzdött (talán trémázott) ' VÁCI HÍRLAP s kissé mélyen intonáit. Annyi bizonyos, hogy először, kiléptekor nagyobb taps fogadta, mint utóbb távoztakor. Harmadiknak a zeneiskola titkára, Vendéghegyi Géza zongoratanár lépett a dobogóra. Chopin-nek legismeretesebb s talán a legszebb A-dur Polonaiseét adta elő elsőnek. Játéka elején a közönség régi szokásához képest,- zongoráról lévén szó — kedélyesen dis- kurálni kezdett. Ámde alig pár másodperc után észreveszi, hogy e gyönyörű műnek kitűnő előadását mégis csak érdemes lenne kissé meghallgatni. S ettől a perctől kezdve a legnagyobb figyelemmel és gyönyörűséggel hallgatták mindvégig, sőt lelkes tapsokkal még egy saját szerzeményének előadásaira is kánysze- ritették, a mellyel a művész újabb tapsvihart aratott. Ebben a hangulatban lépett az emelvényre Somogyi Ödönné, nemes egyszerűséggel, sőt igénytelenséggel. Ophelia nehéz, óriási technikát igénylő áriáját oly játszi könyedséggel csicseregte el, hogy nyílt színen, — akarom mondani éneklés közben - több helyen kitört a közönségből a falrengető tapsvihar s felujult ez később is mindannyiszor, a mikor alkalma nyílt hangjának fényét és énektudása erejét csillogtatni. Ilyen egyszerűségben ennyi fény és pompa, valóban ritka gyönyörűség. Hasonló lelkesedést és tapsot váltott ki Vendéghegyinek „Esdeklés“ cimü dalával s a többi dalokkal is. Reméljük, hogy még többször lesz szerencsénk. A következő számban Rezik Károlyt mint szóló gordonkaművészt is igen előnyösen volt alkalmunk megismerni. A Bach „ Air“-t mintha nem a kellő nyugodt méltósággal és szélességgel adta volna elő, de „Cavatina“- jában nemes kantinelátsPopper „Fonódal“-ában ördöngős technikát árult el. Ismétlést is keladni s ez alkalommal bámulatos finomságú pianisszimóival elejtette bámulatba a közönséget. Utolsó szám Vendéghegyi melodrámája, a Vándormadár volt, a melyet Fodor Lajos sziniakadérniai növendék szavalt el kiváló készültséggel és átérzettséggel. Fodor Lajost már jól ismerjük mint szavalót s a hozzá fűzött reményekben cseppet sem csalódtunk. Különb, a kit a programm hirdetett s ki helyett Fodor „beugrott“ sem lett volna. A zenei részt maga a szerző adta elő zongorán, melybe kellemesen illeszkedett bele dr. Lázár Ottó diszkrét hegedűjátéka. Szőilősy Sándor cimbalomjátéka elmaradt. El kellett utaznia Trencsénbe. Az ottani honvédzenekar valószínűleg karmesterének alkalmazza s a hangversenynapján kellett bemutatkoznia. A bemutatkozott művészek tiszteletére a kisteremben társas vacsora volt, a melyen a zene lelkes hi vei közül mintegy ötvenen vettek részt. A lakoma során több felköszöntő hangzott el. Először dr. Hörl Péter, a Vörös Kereszt elnöke köszöntötte föl Ságh Józsefet, a hangverseny rendezőjét, Ságh szép szavakkal mondott közönetet a nem várt ovációért. A felköszöntők során kijutott az elismerés a közreműködő művészeknek, a Magyar Vedőegyesii- let elnökének s végül a hallgatóközönségnek is. A hangversenyen felülfizettek: Péts Sándorné, Jung János 10 — 10 K, Kemény Bertalan, Légrádi Ernő, Légrádi Mór 5—5 K, Jäger Gyuláné, Jelinek Ágostonná 4—4 K, Ditrich Rezsőné, Farnady Józsefné, Kulcsár Gizella, dr. Lengyel Soma, Lukács István, Sebő Aladár 2—2 K, özv. Cseley Jánosné úrnő révén „Etu“ és özv. Korpás Mártonná 1 — 1 K-t. HireK. CsaK Költőnőt vágy el! Ifjú, ki nem tudsz a világról s virágot szedsz még minden ágról! Csak költönö legyen a nőd! Ne más legyen a költő-nőd. Én mondom! — és ez nem is hecc, — ennél te jobbat nem tehetsz. Mert hisz csak akkor szép a nő, ha költőnő, van lakzi és van esküvő esetleg tánc s most jön a piéce résistance : Mert végül nem is megy hozzád feleségül. xi. — A liceum=egylet KilencediK ciK= lusa. A váci kát. liceum-egylet december 13-ikától február 28-ikáig rendezi kilencedik felolvasó ciklusát a Kúrián. Minden szerdán lesz előadás délután fél öt órakor a nagy közönség részére teljesen díjtalanul. Dr. Galcsek György apátkanonok, az egyesület nagybuz- galmú elnöke igy osztotta be az előadásokat: Dcc. 13. Dr. Galcsek György apátkanonok, elnök: Megnyitó a váci kath. lyceum-egyesüiet hetedik ciklusához. Lukácsy György ny. főgimnáziumi tanár: A román népköltészet. Dec. 20. Szemere Zoltán honvédhuszár hadnagy: A madárvédelem gazdasági jelentősége. Dr. Molnár István főgimnáziumi igazgató : A művelt nő a gazdasági továbbképzés szolgálatában. Dec. 27. Dr. Czettler Jenő földművelésügyi min. titkár: A magyar közgazdaság égető kérdései. Kovács Antal theológiai tanár: Krisztus és a korabeli társadalom. Jan. 3. Slachta Margit a nővédőegyesület alelnöknöje: Etika a közéletben. Fodor Árpád főgimnáziumi tanár: A természetrajz köréből. Jan. 10. Dr. Gangéi Ödön kir. törvényszéki jegyző: Vallás és bölcsészet. Bán Aladár főgimnáziumi tanár: A magyarokkal rokon észt népről. (A bemutatandó énekeket éneklik Preszly Lincsi és Szép József.) Jan. 17. Sándor János főgimnáziumi tanár: A katholikus világnézlet és a természettudományok a múltban és napjainkban. Dr. Sik Sándor k. r. főgimn, tanár: A művészetről. Jan. 24. Dr. Pékár Mihály élettan-intézeti s. tanár: Az élettan köréből. Dr. Boroviczény Nándor úrii plébános: Liszt Ferencről. Jan. 31. Dr. Bartha József főgimnáziumi tanár: Az esztétika köréből. Dr. Wildmann Béla theológiai tanár: Gondolatolvasás. Febr. 7. Zalánffy Gizella polgári iskolai tanárnő: A támaszra szoruló nők védelme. Dr. Farkas Géza állattani főiskolai tanár: A beszélőszerv szerkezete és működése. Febr. 14. Lencsó Mariska zongoratanárnő: A zene köréből. Kisparti János k. r. főgimn, tanár: Vörösmarthy drámai alakjai. Febr. 17. szombat. A váci kath. Iyceum- egyesület hangversenye. Utána táncmulatság. Műsorát később teszik közzé. Febr. 21. Bacsa András képzőművészeti tanár: A művészet köréből. Dr. Berrár Mihály budapesti állatiskolai asszisztens: Indiai utazás emlékei. Febr. 28. Dr. Szladits Károly egyetemi tanár, a kodifikáló bizottság tagja: A magyar nő magánjogi helyzete. Záróbeszéd, tartja: dr. Galcsek György apátkanonok, elnök.-- Templomszentelés. A túrái r. kát. templom renoválása már befejezéshez közeledik. Felszentelési ünnepe a legnagyobb valószínűség szerint e hó közepe táján fog végbemenni. A mint Túrán hírlik, a szentelést maga a megyés püspök fogja végezni, kit ünnepélyesen fogadnak.
