Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-10-25 / 83. szám
Huszonötödül évfolyam 83. szám. Vác, 1911. október 25 VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) ilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A községi képviselet reformja. Vác, okt. 24. A belkormányzat nálunk sohasem tudott szigorúan a politika határmesgyéjén kívül maradni. A politikai pártelveken épült kormányhatóságnak Magyarországon mindig voltak diszkrét kívánni valói az adminisztrációnak és tisztviselőinek bizonyos irányú működése tárgyában. A sokat emlegetett közigazgatási reform is átkára van az igazán modern, közvetlen és a nagyközönség érdekeit szolgáló adminisztrációnak, sohasem fog pártszempontoktól független elbírálás alá esni és azok a kérdések, amelyek a közigazgatási reform keretébe tartoznak, vagy akár csak némi kontaktusban is vannak az adminisztrációval, sem vonhatják ki magukat a politikai nézőpontok befolyása alól. Helyes, avagy helytelen ez? afölött lehet vitatkozni. Ám hogy a dolgok így vannak és hogy speciális magyar tünemények, az kétségtelen s meg nem támadható valóság. A közigazgatás rendezésével kapcsolatos kérdések között helyet foglal a községi képviselet reformja, közelebbről a községi virilizmus kérdése is, aminek jelenleg néhány sort óhajtunk a következőkben szentelni. Sehol, egy európai államban sem látható a nagyobb ingatlan tulajdon, illetőleg nagyobb adófizetés oly káros tisztelete, mint hazánkban. Az 1871. évi XVIII. t.-c. óta, amely az 1848. évi törvényekben lefektetett elvek ellenére a községi és városi virilizmust behozta, minden intézkedés csak azért történt, hogy a virilizmus nemes palántáját ápolja. Idegen országokban alig van némi kedvezménye az adófizetésnek, az is választási esélyektől annyira függő, hogy már alig mondható kedvezménynek, addig nálunk még a nagy adófizető özvegyek, hajado- nok, sőt jogi személyek is esélyektől menten gyakorolhatják megbízottjaik útján virilis jogaikat és vagyonérdekeltségük indokából gáttala- nul szeghetik nyakát mindenféle a közre hasznos, de költségbe kerülő újításnak. Az ingatlan birtoklásnak, illetőleg nagyobb adófizetésnek a közügyek intézésébe való beavatkozási joga bajosan tüntethető el törvény- hozásunkból máról-holnapra. ’Jogtalanság is lenne e kérdésnek minden átmenet nélküli megoldása. De mindenesetre vissza kell szorítani a beavatkozás lehetőségét oly mérvre, hogy a tulajdonnak és hozadékának görcsös és fukar védelme ne uralkodhassék a községi haladás fölött. Nem tudjuk még, miféle újítást hoz e téren a közigazgatási reform, vagy egyáltalán hoz-e újítást, hiszen a mai állapot szerint az egész munkálat a politika labilis talaján áll, de á kérdés fontosságára tekintettel kétségtelenül aktuális és hasznos e kérdéssel foglalkozni. Miféle megoldásai lehetnek tehát a virilizmus reformjának, természetesen olyan megoldásai, amelyek számbavehetősége komoly alapon áll? Az első, a radikális az 1848. évi törvények szellemében teljesen törölni akarja a virilizmust és a községi képviseletet egyedül a közbizalom alapjára helyezni. Másik módszer ilyenformán oldaná meg a reformot. A községi képviselet Vi-részét a községi legtöbb adófizetők választanák a maguk köréből, V4-részét az értelmi cenzust megütök kiildenék szintén a saját kebelükből, végül 3/4-része a választópolgárság bizalmából jutna a testületbe. Harmadik megoldás az lenne, hogy az egész képviselőtestületet az egész választópolgárság küldené. Még pedig Va-ét a vagyoni és értelmi cenzust elérő polgárok közül, Va-ét pedig megszorítás nélkül a választhatókból. A legtöbb adófizetőkről szóló kimutatás olykép lenne it1 összeállítandó, hogy abban legalább hatszor annyi legtöbb adófizető lenne felvéve, mint amennyi a közüiiik megválasztandók száma. Az értelmi cenzust megütök természetesen valamennyien a jegyzékbe veendők volnának. E némi tekintetben kalandos jellegű, általában kombinációs rendszer néven ismert megoldás külföldi városokban, sőt valamelyes eltéréssel a fővárosnál is igen jól megállja helyét, községekben azonban túlságosan komplikált lenne és sok zavart okozna. Csak helyeselni tudnók, ha a közigazgatás tisztviselői, akik bizonyára mindenkinél kompe- tensebbek a kérdés elvi részeinek eldöntésére, módot keresnének arra, hogy a virilizmus reformjára nézve állást foglaljanak. Az őszi kongresszusok éppen alkalmasak lennének e célra. A belügyminisztérium illető ügyosztályaiban úgyis most dolgoznak a közigazgatási, reform részletein, minden bizonnyal kapóra jönne a kívülről, kivált szakavatott helyről jövő útbaigazítás. Azért is volna helye az efajta állás- foglalásnak, mert még igy is könnyen megtörténhetik, hogy a községi életet, községi viszonyokat csupán a zöld asztal perspektivjából ismerő és politikai pártelvek által befolyásolt törvénykészitő osztály megcsinálja majd nekünk a községi virilizmus reformját úgy, hogy egy pár évtizedig megint arról koldulhat a községi haladás. Hát még akkor, ha senki sem lép fel e tárgyban kívánnivalókkal . . . Molnár Béla. A betörő. Irta: Raucsik Nándor. A rokoko stílben berendezett hálószoba" kandallójában vigan pattogott a tűz s Erna asz- szony, a milliomos Herencsy vállalkozó dúsgazdag özvegye kéjesen melengette átfázott tagjait. Néhány perc előtt jött haza Cziráky grófék estélyéről. A zene lágy ütemei, az udvarló had tömjénezése még most is a fülében cseng s a diadalérzet jóleső melegsége mintegy álomba ringatja őt . . . — Nem óhajt még lepihenni nagyságos asz- szony ? — kérdé úrnőjét Betty, a komorna, a ki eddig némán várta Erna asszony parancsait. — Ah! — rezzent fel álmodozásából .— Maga még itt van? Későn van már, ugy-e? Kérem, segítsen átöltöznöm. Betty azzal a készséggel segédkezett úrnőjének, a mely a bizalmas és hű cselédek jel- jemző tulajdonsága. Az estélyi öltönyt egy halvány lilaszinü selyem hálóköntössel cserélte fel, aztán kibontotta úrnője dús szőke 'szép haját és a diadémot a nyakékkel együtt — mely a briliáns, ametiszt és zefir kövek valóságos Eldorádóját egyesítette. magában — a toalett-asztalkán levő ékszerdobozba helyezte. Szótlanul végezte munkáját, csak mikor készen volt, akkor szólott bizonyos elfogódottsággal: — Nem volna jobb, asszonyom, ha az ékszereket a pénzszekrénybe .zárnánk? Itt igen szabadon vannak s igazán nem kerülne fáradságába annak, a ki elakarná vinni. — Nem gondolnám, — felel Erna kissé meglepetten — hiszen az, a ki elakarja vinni, a pénzszekrényből is elviszi. De hogy jutott ez éppen most eszébe? — Már régen akartam mondani, meg aztán ma olyan különös előérzetem van, úgy félek. — Legyen nyugodt, Betty. Menjen és feküdjék le. Bizonyosan valami rossz regényt olvasott és most rémképeket lát. Betty megszokta, hogy úrnőjével ne ellenkezzék és csendesen jó éjt kívánva, lecsavaría a villany lámpát, aztán szobájába tért. Mikor egyedül maradt Erna, mindinkább nyugtalanabb lett. Minden kis neszre összerezzent és nem tudott elaludni. A kandalló parazsa félhomályban világította be a szobát s Erna asszony egy pillanatra sem vette le a szemét az ékszerdobozról. Elefántcsontfogós revolverét a takaró alá rejtette és kínzó félelemmel várt egy ismeretlen veszélyre. A belvárosi templom órája kísértetiesen verte el az éjfélt és nem sokkal azután az utcai erkélyre nyíló ajtón egy alak surrant be. Vékony sugárú zseblámpa volt a betörőnél s a mint a gyenge világításnál fel lehetett ismerni, frakkban volt. Arcából csak a homloka és a szemei látszottak, a többi része kendővel volt eltakarva. A tolvaj lassan körül jártatta lámpáját a szobában s az ágyon pihent meg néhány pillanatra. Erna visszafojtott lélekzettel csukta le szemeit, a mig a fénysugarat érezte az arcán, aztán, mikor a betörő nyugodtan tovább kémlelt, nesztelenül kilépett ágyából, magasra tartott revolverrel figyelve annak mozdulatait. A betörő csakhamar megtalálta az ékszerdobozt és mohón kapott utána... A következő pillanatban egy kiálltást hallva, rémülten megfordul s szembe találja magát Erna fegyverével. Erna már visszanyerte bátorságát s a szánalmasan vergődő tolvajnak energikusan parancsolgatott, a fegyver csövét homlokának szegezve : — Emelje fel a kezét! Forduljon meg és menjen be előttem a másik szobába a telefonhoz ! A betörő gépiesen engedelmeskedett. — Most pedig — folytatta Erna — hívja fel a legközelebbi rendőrőrszemet!
