Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-10-15 / 80. szám
Huszonötödih évfolyam 80. szám. Vác, 1911. oKtóber 15. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Város képviselőtestülete a szövő=kötőgyár ellen. Vác, okt. 14. Váratlan szenzációhoz jutott az a kevés számú városatya, kik eljöttek a csütörtöki közgyűlésre. Ami a tárgysorozaton volt, többé- kevésbbé sablonos, unalmas, ami a tárgysorozaton kívül került a szőnyegre, az érdekes. Meg is látszott ez rögtön mert több, mint háromnegyed órát időztek mellette. A szövő-kötőgyár munkásainak, főleg munkásnőinek sorsa feküdt a sziveken. Nem először s azt hiszem, nem utoljára. Először a társadalomban kezdtek mind hangosabban kifejezést adni, hogy a szövőgyár a mely szakmájában az ország egyik legrégibb alapítású s egyik legnagyobb gyára, munkásainak egészségével nem sokat gondol. Mindaddig, inig szájról, szájra ment a hír, komolynak nem vették, komollyá akkor vált, midőn néhány hónap előtt ha kis társaság előtt is, de egy egyesület tette szóvá orvoslást sürgetve a szövőgyári állapotokat. A József-szanatórium egyesület váci fiókját szervezték s ezen a szervező gyűlésen elkeseredett hangok zúztak a szövő-kütőgyár felé, mely kihasználja munkásait, kik közt a tüdővész e miatt állandóan pusztít. A gyár igazgatójának egy nyilatkozatával, melyben tagadta a hangoztatott vádok jogosságát, úgy tetszett, mintha a nagy fontosságú közegészségügyi kérdés teljesen elaludt volna. Konstatálnunk kell, hogy a hatóság, melynek kötelessége lett volna e panaszokat megvizsgálni, elmulasztotta a nagy közönséget megnyugtatni, beérte az egyoldalú nyilatkozattal, ügy tetszett, mintha a szanatórium egyesület lett volna leverve: beszélhettek, jó emberek, a mennyi tetszik, nekünk más a gondunk, mint hogy mások helyett fájjon a fejünk! A kelevénynek tehát ki kellett kelni. A hatóság megelőzhette volna egyszerű nyilatkozattal, de elmulasztotta. Most már köteles is lesz nyilatkozni a vizsgálat után. A vád újra felhangzott, most már nem is beszélgető unatkozók közt, vagy kis társaságban, hanem a nagy súllyal biró városi képviselőtestületben. Novák Antal örökké kutató, vizsgáló szeme akadt meg azon, amit már úgy látszott, hogy elfelejtettek. Napirend előtt interpellációt intézett a rendőrkapitányhoz és a város főorvosához. — Ha a temetők felé jár az ember, mondotta Novák, gyakran találkozik fehér ruhás leányokkal, kik ifjú halottat kisértek örök nyugvóhelyére. Ha érdeklődünk, gyakran azt a választ nyerjijk, hogy fiatal szövőgyári munkásnőt temettek, ki tüdővésznek lett az áldozata. A fehér ruhás leányok mutatják, hogy a szövőgyár nem törődik azokjeal, kik neki kenyeret keresitek. Ha ez igy jnegy tovább, 15—20 év mulya tüdpvésztelep lesz Vácból, mert a gyár betegei inlicálni fogják az egész várost. Kérdem most, folytatta Novák, ki vállalja ezért a felelőséget ? Tudjuk, hogy 11 —12 éves fejletlen leányokat alkalmaznak a gyárban. — Az nem igaz! szól közbe Káliő Antal rendőrkapitány. — No ha én mondom ezt, akkor bizonyítani is tudom — folytatja emelt hangon Novák Antal — az ilyen szerencsétlenek már előre el vannak jegyezve a halállal. Kérdem a rendőrkapitány és főorvos urat, meggyőződtek-e arról, hogy a rég sokat ócsárolt gyár megte- szi-e mindazt, a mit a közegészség érdekében méltán megkövetelhetünk vezetőitől. A képviselőtestület majd minden tagja helyeselt, úgy tetszett, hogy Novák Antal az ő gondolatuknak adott kifejezést. Kálió rendőr- kapitány rövidesen kész volt a válasszal : — Néhány hónap előtt megvizsgáltuk a gyárat s akkor kívántuk a tökéletes szellőztetést, figyelmeztettük a gyár igazgatóságát a köztisztaság követelményeire. ígérem, hogy legközelebb újra megvizsgálom a gyárat és lehetőleg rendet teremtünk. A rendőrkapitány rövid' volt és egyenes a beszédében. Helyeselték. Hosszabban beszélt dr. Hőrl Péter főorvos, a ki a következőket mondotta: — Laikus szemmel nézve, tényleg veszede- delemről szólhatunk. Ámde kimondom egész bátran, hogy a dolog mélyén megnyugtalást találunk, mert Vácon a tuberkulózis pusztítása az országos százalék alatt még két percenttel alább van. Tagadhatatlan, hogy a szövőgyár fokozza a tuberkulózist a gyenge szervezetű- ekre, de áll ez minden ipari és gyári üzemre. Mintegy tiz év előtt (?) figyelmeztette a gyár igazgatóságát, hogy a vizporlasztó gépeket alkalmazza, a melyek a levegőben szálló parányi finom szálakat elvonja a belélegzéstől, de erre azt mondták, hogy a gépeket nem tehetik tönkre. — Hát a szellőztetés? Kérdi Baksay Károly. — A szövőgyárban az előirt légtartalom megvan minden munkás részére, sőt a szimpla ablakokon át a levegő kicserélődése gyorsabb is. Más helyen kell a tuberkulis okait keresni: a munkásnők életmódjában. Ha a magán életüket nézzük, látjuk, hogy a divatnak hódolnak, keresetüket tubára és pedig mindig fényűzőbb ruhára költik s elvonják szájuktól a falatot, holott első sorban és legfőképen az egészséges táplálkozásra s csak azután kellene a divatra gondolniok. Novák Antal újra felszólalt s elmondotta, hogy a nyáron egy hasonló sziléziai gyárat nézett meg, a mely egészségügyileg a legtökéletesebben van berendezve. Miért ne lehetne a váci szövőgyárat is hasonlóra rákényszeríteni? Galcsek György dr. állott fel most szólásra.. És szavai általános meglepetést keltettek, mert nemcsak a pénzügyi bizottság nagytudású, lelkiismeretes elnöke szólt, de mint katolikus pap érdekes leleplezéssel szolgált s azután a legszigorúbb hangot használta, hogy necsak a társadalom, de a munkásság js megnyugvást találjon, ha ebben a gyárban keresi megélhetését. — Én azt hiszem — mondotta pénzügyi bizottság elnöke — az a kérdés itt, hogy kedvezőbb körülmények közt dolgozhat-e egy munkásleány? Meg kell védenem a váci leányokat a vád ellen s én tudom igazuk van, mert privátim nekem is, nekünk panaszolják, hogy alig képesek megélni heti keresetükből. Valósággal kiizködnek. Drágább iett az élet, de a váci szövőgyár mit sem akar tudni arról, mikor a munkását díjazza. E miatt számtalan felzúdulás és sztrájk volt és a papságnak kellett közbe lépnie, hogy a munkásokat és a munkásnőket a sztrájkról lebeszélje. Megtettük a békességért, a nyugalomért, de nem azért, hogy a szerencsétleneket engedjük kizsarolni. Nem javított semmit a gyár fizetésben hosszú évek óta s a gyenge fizetés egyik oka a veszedelemnek, mely a különféle betegségekben nyilvánul. Ha külföldön boldogulnak az egészséget megóvó gépekkel, itt is boldogulni kell s áldozatot kell hoznia a gyárnak azok részére, kik a jövedelmet szerzik nekik ! Galcsek György dr. beszéde nagy hatást keltett a hallgatóságban, mely erősen éljenzett. Ezzel aztán egyelőre vége is volt a szövőgyárról való témázásnak. Azt hiszük, hogy csak egyenlőre, mert a sor most a hatóságon van s azután következik a gyái, hogy nemcsak a statisztikával erősített nyilatkozatával, de a munkásjóléti és egészségügyi intézkedések egész sorával nyugtassa meg, immár a képviselőtestületben felzúdult közvéleményt. Bérkocsisok a sztrájk előtt. Kedélyes állapotok vannak nálunk a bérkocsiipar terén. A városi tanács hónapokon át foglalkozott az elavult bérkocsi-szabályrendelet módosításával, a helyi újságok nem is egyszer közölték az uj tarifát, mindez csak arra volt jó, hogy a fiakkeresek önkényesen felemeljék a városi fuvardíjat s ha valaki tiltakozni mert, hogy nem tartják meg a tarifát, a derék emberek még a keresztvizet is leszedték a szerencsétlen pasasról, ki Vácon íjakkerbe szállott. Azután jött a közgyűlés, mely „drágább lett minden“ elvéveljjfelemelte a fiakkerezés díjait úgy, hogy ma már csak gazdag ember merészkedik a rozoga váci bérkocsikba beülni. Még ekkor sem szóltak a bérkocsisok, csak mikor a vármegye is jóváhagyta az új szabály» rendeletet, mikor kihirdették és életbe léptették, akkor jelentették ki, hogy inkább sztrájkba állnak, mintsem hogy az új beosztás és tarifa mellett fuvarozzanak. Nem elég, hogy önkényesen emelték az árakat, de még azokra, kikről gondolták, hogy az uj bérkocsiszabályrendeletet megalkották, kimondották a bojkottot. Ök válogatták meg, hogy kit fuvarozzanak. Annyira merészek lettek, hogy egyenesen megtagadták a fuvart
