Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-09-13 / 71. szám

Huszonötödül évfolyam

71. szám.

Vác, 1911. szeptember 13.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.)

Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám

17.

Országos mozgalom a telefonmizóriák miatt.

Vác, szept. 12.

Ki ne ismerné a telefonmizeriákat váci és országos értelemben ? Ki ne tudna legalább egy tucat igaz példával szolgálni a telefonszolgálat ellen. A legtöbb baja van azonban a központnak: a bájos hangú telefonhölgyeknek, a kik — a készülék hiányossága miatt — a kért állomás számát nem értik meg, többször megismételtetik és mégis más számmal kapcsolják össze állomásainkat, mint a melyet kértünk.

A közönség köréből itt-ott csak akad egy hivatalosan jelentkező panaszos, de a leg- kompetensebb, legjobban agyontört telefon- kezelők nem emelhetik fel szavukat a hitvány telefonalkotások ellen, mert nekik a felsőbb jóváhagyással ellátott berendezéseknek akkor is jóknak kell lenniök, ha rosszak. A dolog akként áll, hogy a közönség és a hírlapok — helytelenül — a telefondíjak leszállítását sürgetik, a helyett, hogy jó készülékek beállítását és jó kiszolgálást követelnének.

Az utelefondijszabással, az alapdijjal kapcsolatos beszélgetésenként! díjszedéssel, abszolúte nem fogjuk a telefon olcsóbbitását elérni. Most azonban — Írja a Műszaki Világ — országos mozgalom van készülőben az iránt, hogy a magyar ipar pártolása címen a telefon előfizetőkre oktrojált boszantó készülékektől a közönség megszabaditassék, illetve hogy végre elősiettessék annak ideje, hogy az agyonsanyargatott központi kezelőket rossz készülékek miatt az előfizetők részéről ért jóhiszemű szemrehányásoktól, sőt gorombáskodásoktól megóvja a telefonok felett rendelkező hatóság. Egyes testületek a kereskedelmi és iparkamarák tét.ék meg a kezdeményező lépéseket a telefonmizériák megszüntetésére és bizonyos, hogy a jogos panaszokat meg fogja hallgatni a kompetens kereskedelemügyi minisztérium.

Legutóbb a kolozsvári kereskedelmi és iparkamara bocsátotta ki a a telefonelőfizetőkhöz intézett alábbbi felhívást: „A telefonelőfizetők sorából minduntalan — saját tapasztalatukkal is igazolt — panaszok hangzanak fel a telefonállomások felszerelése és különösen a szolgálat ellen. E közérdekű intézmény kifogástalan szolgálatképességhez olyan fontos érdekek fűződnek, a melyek kielégítését figyelemmel kisérni és a tapasztalt bajok orvoslása érdekében feltárni, kamaránk kötelességének tartja. Célunk tehát a telefonelőfizetőktől ide vonatkozó tapasztalataikat, kívánságaikat és javaslataikat egybegyüjteni és az adatokkal támogatva, illetékes helyen az orvoslás érdekében közbenjárni. Fölkérjük ennélfogva a t. Cimet, hogy a telefonszolgálat körül szerzett tapasztalatait kívánságaikat és az orvoslásra javaslatait, Írásban kamaránkkal lehetőleg e hó végéig közölni szíveskedjék. Megnyugtatásként közölni kívánjuk, hogy szives értesítését diszkréten fogjuk felhasználni, hivatalosan fog őrizetben vetetni tehát tárgyilagos kritikáját minden feszélyezés nélkül a egteheti.“

Az ember tragédiájának

értelme. 4

Irta és felolvasta 1911. jún, 10-én a Váci Múzeum-Egyesület Madách irodalmi gyűlésén dr. SÍK SÁNDOR.

A XV. szín a megoldásé. Adám főiébred és kétségbeesik a látottakon. Dacos elkeseredésében öngyilkossággal akarja elejét venni a szörnyű jövőnek.

Dacolhatok még Isten, véled is.

Bár százszor mondja a sors: Eddig élj! Kíkacagom s ha tetszik, hát nem élek. Nem egymagám vagyok még e világon: Előttem e szírt és alatta mély:

Egy ugrás, mint utolsó felvonás S azt mondom, vége a komédiának. Ekkor lép ki a kunyhóból Éva és hozzá lépve fülébe súgja a titkot: anyának érzi magát. Tehát nincs már egyedül a világon. Tehát mégsem dacolhat Istennel. Ettől a perctől kezdve visszatért Istenhez. Megadja magát. Térdre esik: Uram, legyőztél. lm porban vagyok, Nélküled, ellened hiába vívok:

Emelj, vagy sújts kitárom keblemet.

Lucifer elvesztette a csatát. Megjelenik az Úr, visszafogadja kegyelmébe a megtérő Adámot. Adám elmondja neki kétségeit.

Uram! rettentő látások gyötörtek És nem tudom, mi bennők a való.

Oh mond, óh mond, minő sors vár reám:

E szűk határú lét-e mindenem,

Melynek küzdése közt lelkem szűrődik Mint bor, hogy végre, a midőn kitisztult,

A földre öntsd és beígya porond?

Vagy a nemes szeszt jobbra rendeléd? Megy-e előbbre majdan fajzatom, Nemesbedvén, hogy trónodhoz kőzelgjen, Vagy, mint malomnak barma, holtra fárad# S a körből, melyben jár, nem bír kitörni? Van-e jutalma a nemes kebelnek,

Melyet kígúnyol vérhullásaért A kíslelkű tömeg ? Világosíts fel S hálásan hordok bármi végzetet;

Csak nyerhetek cserémben, mert ezen Bizonytalanság a pokol.

Az Úr.

Ne kérdd

Tovább a titkot, mit jótékonyan Takart el ístenkéz vágyó szemedtől.

Ha látnád, a főidőn mulékonyan Pihen csak lelked s túl örök idő vár:

Erény nem volna itt szenvedni többé,

Ha látnád, a por lelkedet felíssza:

Mi sarkantyúzna, nagy eszmék miatt,

Hogy a múló perc élvéről lemondj ?

Míg most jövőd ködőn csillogva át,

Ha percnyi léted súlyától legörnyedsz,

Emel majd a végtelen érzete.

S ha ennek elragadna büszkesége,

Fog korlátozni az arasznyi lét.

És biztosítva áll nagyság, erény.

Adám kettőt kérdez: Halhatatlan-e az ember lelke és: Tökéletesedik-e az emberiség. Az Úr nem ad határozott feleletet, aminthogy nem is adhat. Az igazság látása nem az ember osztályrésze. Az ember csak segíthet. A jövő, tehát a halhatatlanság is „kődön csillog át.“ Madách szavai egyenesen Sz. Pálra emlékeztetnek: „Most tükörben látunk és rejtvénysze- rűleg, de el fog jönni az idő, midőn majd szemtől-szembe látunk.“ De azért az Úr nem hagyja bizonytalanságban Adámot: a vallásra utal.

Ha jól ügyelsz, egy szózat zeng feléd Szüntelenül, mely vísszaínt s emel,

Csak azt kövesd. S ha tettdús életed Zajában elnémul ez égi szó,

E gyönge nő tisztább íelkülete,

Az érdekek mobskától távolabb,

Meghallja azt és szíverén kérészül Költészetté fog és dallá szűrődni.

Tehát a vallás és az érzelem, a melyet az egész tragédia folyamán a nő képvisel. És az a kettő, a mi az embert fölemeli, ezeken szenvedett hajótörést Lucifer. Az angyalok kara dicsőíti még a szabad akaratot:

Szabadon bűn és erény közt Választhatni mily nagy eszme S tudni mégis, hogy felettünk Pajzsul áll Isten kegyelme.

Éva és Adám megértik a dalt. Csak a lesújtó véget nem tudja feledni Adám. De hátha mégis az elállatíasodás lesz az emberiség vége! Az Úr nagyszerű felelete:

Mondottam, ember: küzdj és bízva bízzál!

De vájjon felelet-e ez ? Megnyugtató felelet-e? Eíhallgattathatja-e azt a rettentő kétséget. Küzdj. De miért küzdeni, ha az lesz a vég? Bízzál. De miben? Valóban nem egy kritikus van, a ki nem talál elég tartalmat az Úr végső szavaiban. Nem lát erényt Adám kétsége és az Úr bíztatása közt. Még olyan is akadt, a ki a „küzdj és bízzál“-t hatásos frázisnak látta csak, a mely semmit sem mond és a tragédia alapeszméjét Lucifer szavaiból vélte kiolvashatónak: „Dőre a cél!“

De vájjon föltehető-e Madáchról, hogy ezt a minden ízében komoly költeményt egy tartalmatlan és jó hangzásában is semmitmondó frázissal fejezze be ? Hogy az emberiség legnagyobb kérdéseire egy üres görőgtűzes tablóval feleljen ? Ez ellen a legerélyesebben tiltakozik egész élete, minden írása és Az ember tragédiájának minden sora. Csak arról lehet itt szó, hogy nem értjük az Úr szavát. |Már pedig roppant kétes értékű eljárás a saját szubjektív felfogásunk belemagyarázása alapján állítani fel ellenmondást a mű és a megoldás közt, mikor magának az írónak a felfogása is ismeretes. Ha tehát szempontunkhoz híven óvakodunk a be- lemagyarázásoktól és költője szemével akarjuk nézni a művet, a fontos csak az, mit akart mondani Madách ? O pedig így ír: Igaz, hogy az embert természetes gőgeí mindig megbuktatják, de, bár kétségbe esve azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet eröfogyasztás volt,