Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-08-23 / 65. szám
2 VÁCI HÍRLAP speciális, magyar cálját. S még csak nem is magyar. Német a nyelve, német a szelleme. Világéletében marakodott a némettel a magyar — talán már Ázsiában is ! — hogy tudna tehát a szellem ápolására újabb milliókat egykönnyen áldozni. A munkáskezek állandóan fogynak — Amerika ! — hogy tudhatná ismét a munkáskezek ezreit könnyű szerrel felajánlani ? De — én legalább azt hiszem — még az újabb milliókat, újabb óriási terheket is megszavazna s jajszó nélkül nyögné a magyar: magyar hadseregért. De ez azután olyan magyar legyen ám, mint akármelyik más tősgyökeres magyar intézményünk. Hogy azután ez a magyar hadsereg magyar célokért, nemzeti vágyakért küzdjön, egész természetes kivánalom. Hogy ez a hadsereg minden beszerzését itt, magyar földön végezze — magyar ágyúgyárat, magyar arzenált tessék állítani! — szintén magától értetődő kívánság. Egy ilyen magyar hadsereg indokoltan magasabb terheit nem fogják meg obstruálni. —gyi— A szerkesztő távolléte alatt a szerkesztésért felelős: Borbély István (városháza*) — Szent István napja. Fényes segédletig ünnepélyes szent misével ülte meg az idén is városunk r.kath. egyháza magyarország első és szent királyának ünnepét. A székesegyházban tartott nagymisén az összes állami hivatalok s a város képviselői, valamint az egyletek és társulatok zászlóik alatt jelentek meg. Ezen a szép napon ünnepelték névnapjuk, alkalmával a tisztelők sokaságai Bucsek István prelátus-kanonokot, dr. Franyó István h.polgármestert és Lukács István gyógyszerészt, kinek névelőestélyén a Váci Dalegyesület, mint kedvelt igazgatójának egy négy számból álló II. A farkasok. A szomszéd faluból házasodott a legény. Egészséges, piros képű, gömbölyű leányzóval váltott kendőt. Amig a pap áldása nem volt szerelmükön, addig csak vásárnapokon találkoztak. Az igaz, hogy olyankor azután annyi mézet szedtek egymás ajkáról, hogy elég volt egy egész hétre is. Node mikor elég a csók, amit a szerelmesünk ád ? Vagy nem kivánjuk-e, hogy a szerető karjai újra meg újra a nyakunk köré fonódjanak ? De bizony kívánjuk! Az a legény is kívánta, mi sem természetesebb tehát, hogy a csikorgó hideg Sylvester éjszakáján, nyakába akasztotta a vadonat új szűrét és nekivágott a hó mezőnek, toronyiránt arrafelé, ahol az a barnapiros leányzó leselkedik szerelmesen a „tiszta szoba“ ablakánál, hogy vájjon jön-e a Sándor, az édes!? — Szapora léptekkel sietett a legény, a keményre fagyott havon. Képzeletében már ott is van a leánynál. Hallja csengő kacagását. Átöleli hajló derekát. Lázasan, forrón csókolja piros ajakát ... és tűz fut át az erén . . . — Megáll a legény, leveti a szűrét, melege van. Kezét forró homlokára szorítja és ekkor egyszerre meghűl a vére, hideg veríték borítja el a testét, kimeredt szemmel bámul előre, ahol nem messzire tőle, két farkas ül a hóban, hegyezett fülekkel, prédára lesve ! Az ijedtség megbénítja a legényt, percekig nem tud mozdulni. Semmi védőeszköz nincs nála, menthetetlenül elveszett 1 — Lassanként vissza tér önuralma és a ének-szerenádot adott s akit dr. Matisz Dezső dalegyesületi elnök,kir, közjegyző köszöntöttföl. — Kinevezés. A m. kir. vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Helcz Edit úrleányt, Helcz Ferenc kir. Ítélőtáblái biró leányát a szászvárosi állami polgári leányiskolához tanárnővé nevezte ki. — Tanitóválasztás. A róm. kath. iskolaszék a szeptember 1-én megnyitandó polgári fiúiskolához szervezéssel megbízott rendes tanítóvá Trcska Győző okleveles polgári iskolai tanítót választotta meg. Az illető nyelv és történettudományi szakra van képesítve, ezi- deig két polgári iskolánál működött, legutóbb pedig a tőketerebesi állami elemi iskolánál volt alkalmazásban. Meg/álasztatása könnyen ment, mert a minisztérium által lett ajánlva. Tekintve azonban azon körülményt, hogy az iskola életképessége csak ezután nyer beiga- zolást, a megválasztott tanerőnek nyilatkozatot kellett adnia, miszerint az iskola megszűnése esetén követeléseket nem támaszt és újból elfoglalja előbbi állását, ahonnan egy évre miniszteri engedéllyel szabadságolva lett. — Halálozások. Mátay Gyula magánzó, városunk régi, közbecstilésben álló volt iparos polgára vasárnap reggel hét órakor hosszas szenvedés után 73 éves korában meghalt. Az elhunytban dr. Zádor János polgármester neje, Mátay Ida és Mátay Emmi r. kát. tanítónő, valamint Mátay Erzsébet és Mátay Gizella, férjezett Toncz Sándorné édesatyjukat gyászolják, özv. Mátay Gyuláné, Guttmann Teréz pedig jó férjét siratja. Az elhunyt temetése kedden délután volt nagy részvét mellett. — Súlyos csapás érte szombaton délután a Pertzián családot. Nyolc éves kis fiuk, Pertzián Béla elemi iskolai tanuló két napi betegség után meghalt. A kis gyermek még szerdán a Kossuth-téren játszadozott s itt is érte végzetes baja. A tér vaskorlátjáról leesett, agyrázkódást szenvedett s bár másnap atyjával még a szőllőbe is kiment, szombaton már kiszenmenekülésen gondolkozik. Óvatosan, — nehogy a mozgással elárulja magát — gyufát vesz ki a szűr újából és meggyujtja az egészet egyszerre. Semmi hatás! A farkasok nem ijedtek meg, ott ülnek nyugodtan. A kétségbe esés ismét erőt vesz rajta, majd egy újabb reménységtől megkapatva, elkezd hangosan kiabálni a farkasok felé : Hollá ! Hahó ! Huhu ! — Semmi eredmény! Ekkor villámgyorsan lekapja válláról a szűrt és minden erejével a a megfagyott hóra vágja! Irtózatos durranás hasítja végig a néma éjszakát! Az ikladi hegyek tízszeresen verik vissza a hangot, kisér- tetbe hozva a kint lakókat. Pillanatok múlva elcsendesül minden és a farkasok ott ülnek nyugodtan! — A legény szeme elsötétül, valami imát mormol a fogai között, felemeli a szűrt és végső kétségbeesésében egy rettenetes kiáll- tással neki rohant a farkasoknak ! Önkívületben ér oda és a kiállott izgalmaktól áléltan esik össze! Magához térve, körülnéz s ime : a farkasok akkorára már csendes útszéli határkövekké változtak, s flilgyanánt holmi száraz kukorica kórót lenget a szél mögöttük . . . — Ezt a kis történetet magától a kaland hősétől hallottam. Sokszor elmondotta, vidám poharazás közben, de én mindannyiszor szívesen hallgattam. És olyankor mindég féltő szeretettel csókoltam meg a kezét és elgondoltam, hogy ha az a szerelmes szivű legény, csakugyan igazi farkasokkal találkozik, akkor, ezek a sorok nem Íródtak volna, mert hát az a szerelmes szivű legény — az én apám volt. vedett. Hétfőn délután kisérték ki a kis halottat bánatos szülői és kis barátai utolsó útjára, a középvárosi r. kát. temetőbe. — Nyugodjanak békében! — A Váci Sport Egyesület rend= Kívüli Közgyűlése. Szombaton délután simultak el az utojsó hullámok, amelyek mintegy három hét óta csapkodtak a Váci Sport Egyesület beléletében. Rendkívüli közgyűlés volt, melyen a lemondott tisztikar helyébe kellett újat választani. Békés hangulattal kezdődött ez a közgyűlés, melyen mintegy 50 rendes tag jelent meg s amelyet dr. Göndör Sándor tb. elnök vezetett. A formák elintézése után a tisztújitás következett, amelynek eredménye is azt mutatta, hogy ez az agilis egyesület vezetősége eddig is jó kezekbe volt letéve s ezután sem kívánhatnak jobbakat. A régi vezetőség iránt — mint a szavazás inpozáns eredménye mutatta — teljes bizalom nyilvánult meg s ha a régi tisztviselők közül egy-kettő ki is maradt, ez csak az ő egyenes kívánságukra, kérésükre történt. A lemondottak helyére a következők választattak meg: Ügyvezető alelnök Hiibschl Kálmán, alelnök Váró Károly, titkár Borbély István, jegyző Végh Gusztáv, pénztáros Nagy Sándor, ellenőr Erdősy Géza, háznagy dr. Meiszner János (új), gazda Velzer Alajos, (új), Vívó oszt. igazgatója ifj. Pintér György (új), evezős oszt. igazg. Hiibschl Kálmán, művezetője Bárdos Ernő, szertárosa Szungyi Gábor (új), tenisz oszt. igazgatója dr. Meiszner János, korcsolyázó oszt. igazgatója dr. Mandola Elemér (új) lett. A titkos választás eredményének kihirdetése után aztán még hoszú vita indult meg a múlt bajain és sötét este volt már, amikora közgyűlés véget ért. Jól eső és az egyesület jövő életére igen bízató jelenség volt, hogy az úgynevezett „disszidensek“ éljenezték legjobban az új tisztikart, különösen Hübschl Kálmánt s ők gratuláltak legmelegeben megválasztatásukhoz, mig a régi, úgynevezett „kormánypártiak“ a legnagyobb éljenzések közepette is arról tárgyaltak, hogy fogják ők a jövő nyáron végig verni az osztrák regattistákat s a többi evezős kollégákat. Bár úgy lenne! — Áthelyezés. A m. kir. vallás- és köz- oktatásügyi miniszter Varga Béla gyógypedagógiai tanítót a váci kir. orsz. siketnémainté- zethez helyezte át. — ÉrdeKes meghívó. A Jelinek Ágoston elnöklete alatt álló kereskedőifjak köre ma küldi szét meghívóját a szeptember 3-iki japán szinielőadasra, az „Otáki“-ra. Érdekes és nem közönséges ez a meghívó, mert valódi japán gyártmány és alakjánál, továbbá anyagánál fogva feltűnő is. A meghívó lapokat Kotányi János budapesti kereskedő, a japáni, kínai és indiai kereskedelmi árúk magyarországi képviselője küldötte a kereskedő ifjaknak s hitelesen igazolta, hogy a meghívók' valódi japán gyártmányok, de egyébként az ottani papírgyár jelzései is rajtuk vannak. A csinos nyolcféle színű meghívókból 1400 darabot küld szét a mulatság rendezősége. Itt említjük meg, hogy a darabban fog föllépni Geguss Dánielné, Ká- polnay Irén, a Népszínház volt művésznője mint facipős japán táncosnő nemzeti öltözetben. A meghívó szövege különben a következő: A váczi kereskedőifjak egyesülete 1911. szeptember hó 3-án, vasárnap, a Curia szálló dísztermében és pálmakertjében jótékonycélú, zártkörű japán-estélyt rendez, melyre kívül címzett urat és b. családját tisztelettel meghívja a váci kereskedőifjak egyesülete. Színre kerül az „Otáki“ című japán énekes játék, az ez alkalomra szervezett úri zenekar kíséretével. Kezdete pont V29 órakor. Előadás 1\
