Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-08-16 / 63. szám

2 VÁCI HÍRLAP a székeskáptalan előtt fekszik. Mind- ezideig azt hallottuk, hogy megyés fő- pásztorunk és a székeskáptalan jóindu­lata megvan a város irányában, csak a város álljon elé tervezetével. Hát itt van! Szeretnők érezni, hirdetni minden­felé a hangoztatott jóindulatot. Ez a ne­mes érzés nyilatkozzék meg abban is, hogy mihamarább elfogadják az egyez­séget, hogy ezzel Vác város fejlődésé­nek uj korszaka megnyilhassék! — A szerkesztő távolléte alatt a szer­kesztésért felelős : Borbély István (város­háza,) Vallott a csomádi gyilKos. Múlt számunkban még nem tudtunk pozitív hirt adni róla, hogy ki volt a csomádi gyil­kos, mert lapunk zártakor telefon útján csak annyit sikerült megtudnunk, hogy a gyilkos a szerencsétlenül járt ifj. Matejkó Pál testvére lesz, a ki már-már bevallásban van. Szomba­ton délután hat órára világlott csak ki részle­tesen az eset s akkor már nem közölhettük azt. A kétszeres és kegyetlen gyilkosságot — mint tudjuk — csütörtökön hajnalban vették észre Csornádon, a mikor Matejko Zsuzsanna jelentette azt Magyar Béla községi jegyzőnek. Marschall váci járásőrmester, ki Dunakeszin volt, csütörtök délután ért ki biciklin Cso­rnádra, Rögtön kérte Hasenfeld doktort, hogy mutassa meg a már akkor bekötözött sérülte­ket. A mikor Marschah megszemlélte a ke­gyetlenül összevagdalt áldozatokat, azonnal mondotta, hogy nem férfi lehetett a gyilkos, mert bár sok és súlyos sebesülés volt rajtuk, a baltavágások nem erőteljes férfikézből szár­maztak. A község népe mind egy csomóba volt és Marschall kérdezgetni kezdte azokat, hogy voltak-e a faluban az ifj. Matejkó pár­nak haragosai ? Itt már sugdosni kezdtek a népek s mindannyian bizonyítgattak, hogy ifj. Matejkó Pái és felesége rossz viszonyban vol­tak a férj testvérével, Matejkó Zsuzsával. Több­ször veszekedtek, pörlekedtek, a bíróságnál is volt dolguk a vagyon miatt, de meg Zsuzsa gyűlölte is a fivére feleségét, mert nem akarta, hogy azt vegye el az ő fivére, aki a falu egyik legszegényebbje volt. Marschall rögtön előhi­vatta Zsuzsát s négyszemközt kezdte vallatni, de Zsuzsa mindent tagadott, nyom pedig, vagy bizonyíték semmi sem volt ellene. Az ügyes és élesszemű járásőrmester mindezek dacára meg volt győződve róla, hogy csak Zsuzsa le­hetett a gyilkos, mely föltevésében mindinkább megerősítette őt az, hogy Zsuzsa, mint a vér­ben fekvő szerencsétlen Matejkó Pál testvére egy csöpp megindulást sem érzett, fájdalmat sem mutatott, sőt a boldogtalanok megtalálás sát egészen egykedvűen, nevetve beszélte el. Marschall most abbahagyta a 31 éves Zsuzsa leány vallatását, de azért folyton figyelemmel kisérte őt. így tartott ez szombat délutánig, mert abban is biztak, hogy majd csak észre tér valamelyik sebesült s talán az adhat föl- világositást az esetre. A sebesültek azonban egy percre se jöttek magukhoz s mikor Mar­schall látta, hogy Zsuzsa még mindig nem so­kat hederit az esetre, föl se veszi a testvére és sógornője meggyilkolását, újból elővette Zsuzsát. — „No vald be Zsuzsa a tettedet, hiszen minden jel arra mutat, hogy te ölted meg őket! Látod ha őszintén bevallód, a bün­tetésed se lesz olyan nagy, s a megtért bű­nösnek az Isten is megbocsát ! — így kérlelte és faggatta Marschall járásőrmester a leányt, a mikor belépett hozzájok Holéczy evangélikus lelkész, a falu papja s tótul kezdett Zsuzsa lelkére hatni. Ezek a vallásos szavak aztán megindították a gyilkost s egyszerre csak ki­jelentette, hogy igenis ö ölte meg a testvérét és annak feleségét. — „Pesten voltam szerdán tejföllel s a mi­kor visszafelé jöttem, elhatároztam, hogy meg­ölöm őket, mert mindig bántottak, üldöztek s legutóbb is megvert a Pali a felesége miatt, annak a biztatására és azt is mondta, hogy ő fog engem megölni. Féltem is, hogy csakugyan agyonüt, mert Ígérte és azért akartam inkább én őket agyonüttetni. Újpesten vettem egy baltát s a mikor a fóti erdőn mentem keresz­tül találkoztam egy csavargó emberrel, a ki­nek elmondtam a bajomat és 10 forintot Ígér­tem neki, ha agyonveri a haragosaimat. A csavargó el is jött velem s éjfél után, a mi­kor a legmélyebben aludtak Pálék az ajtó kü­szöbön, a csavargó odajött és fejbe vágta őket, hogy meghaljanak. Én láttam az egészet, mert közel álltam oda, aztán megadtam a csa­vargónak a 10 forintot, a ki a pénzzel és a baltával mindjárt tovább is ment.“ így vallott Matejkó Zsuzsa, de természe­tesen Marschall egy szót sem hitt el a me­séből. — „Ne hazudjál Zsuzsa, nem lehet az, hogy az a csavargó 10 forintért megtette volna eze­ket akkor, a mikor a fóti erdőben a baltával sokkal egyszerűbben téged üthetett volna agyon könnyebben és többpénz reményében!“ Zsuzsa azonban egyre állította, hogy úgy történt. Hiába faggatta a járásőrmester, hiába Holéczy evangélikus lelkész, csak nem akarta az igazat megvallani. Végre is a hosz- sui és sok beszéd után úgy hat óra felé szom­baton délután azt mondta Zsuzsa, hogy hagy­ják öt békében, majd holnap reggel elmond mindent, de ugyanekkor azt is kihökkentette, hogy reggelre már úgyse lesz ő Veiben. — „Csendőrök! mivel öngyilkossági szán­déka van a tettesnek, tegyék rá a vasat!“ — Mikor ez megtörtént, megrázkódott, majd sírva fakadt Matejkó Zsuzsanna s mindent bevallott. — „Nem feküdtem én le, mikor hazajöttem, magam voltam, nem volt velem semmiféle csa­vargó, ha nem vártam, mikorra elalszanak a testvéremék. Éjfél után mentem hozzájuk s először a Pál fejére vágtam három csapást, aztán a feleségét vagdaltam fejbe a baltával. Mindaketten mélyen aludtak, egyik se ébredt fel. A baltát aztán a törvénybiró kazaljába dugtam. Hajnalban pedig magam mentem a jegyző úrhoz és elmondtam, hogy a Pálékat valaki meggyilkolta. Megérdemelték, nem saj­nálom őket, mert nagyon rosszak voltak hoz­zám s ha én nem ütöm őket agyon, ők tesz­nek el engem láb alól!“ Evvel fejezte be a hitvány termetű, vézna, 31 éves Matejkó Zsuzsanna borzalmas vallo­mását. A csendőrök aztán tényleg megtalálták a baltát a mondott helyen, mely le is volt mosva a vértől, de nem volt az ujonan vá­sárolt balta, hanem az öreg Matejkó Pálé, melyre azt mondta az öreg, hogy már régen elveszett a háztól s Így valószínűleg régeb­ben tervezte a gyilkosságot is a Zsuzsa. Vallomás után a gyilkost őrizet alá vették a csendőrök és hétfőn szállították el Budapestre a pestvidéki törvényszék vizsgálati fogságába. A két súlyosan sérült pedig otthon Csornádon fekszik, kik közül a férfi aligha marad életben, mig a nő talán fölépül. Vallani azonban eddig még egyik sem bir. — Nagyboldogasszony és szent RóKusz ünnepe. Magyarország védasszo­nyának, Nagyboldogasszonynak ünnepét a szokott fénnyel és pompával tartotta meg az idén is nálunk a r. kath. egyház. A székes- egyházban gróf Csáky Károly megyés püspök nagy misét mondott, mely alatt a kórus Wol- kóber János püspöki jubileumi zenéjét adta elő. Mise után az ünnepi szónoklatot Kolozs- váry Mihály apátkanonok, alsóvárosi plébános tartotta. A város fogadott ünnepén, ma, szent Rókusz napján Vác katholikus népe szintén szokásszerüen ünnepelt, mikor is körmenet indult a rókusz kápolnához, ahol ünnepélyes mise és háromnyelven beszéd volt a nagy számú hívekhez. — Az új polgári isKola tanerője. A r. kath. iskolaszék elhatározta, hogy váro­sunkban polgári fiúiskolát létesít. Tudomásunk szerint Sebestyén Ernő letett tervéről, hogy ő is létesítsen polgári iskolát s igy mégis csak egy polgári fiúiskolánk lesz. Az iskola a régi székesegyháztéri fiúiskolában kap helyet, melyet most fognak átalakítani és renoválni erre a célra. Egyelőre csak az első osztály nyílik meg, de már szeptember elsején. Az új polgári fiúiskolának egy tanára lesz, akit az új férfi- tanitóval együtt választ majd meg augusztus 27-én az iskolaszék. A polgári iskolai tanár fizetése évi 2000 korona és 520 korona lak­bér lesz. — József Kir. herceg Vácon. Pil­lanat felvétel a Constantin térről: A fegyház felöl kis tülköléssel, de annál nagyobb sebe­séggel, rohanva közeledik egy automobil. Nagy a porfelhő, ami utána támad, az emberek szétrebbennek, a lovak ágaskodnak. Hiába a soffőröket figyelmeztető tábla, gyors tempóban száguld az autó. De nem azért kipróbált ren­dőrünk ám a Szemerád, hogy ezt észre ne vegye. Épp a kellő pillanatban lép ki a város­háza kapujából s a gépkocsi vezetőjét figyel­meztetni akarva, kinyújtja karját, mutatóújját a „Vigyázat!“ táblára irányítja. S csodák, csodája! Az autó talán még gyorsabban vágtat tova. ... Ne csodálkozzék senki, még kevésbbé a kötelességét híven teljesítő Szemerád. Az autót József kir. herceg vezette, Hontmegyéből, vadászatról jött haza Budapestre Libits Adolf jószágkormányzó társaságában. Talán jó is, hogy a királyi herceg nem vette észre a figyel­meztetést s nem lassított! Hátha megállította volna az autóját? Mi lett volna? — Japán estély. Raucsik Nándor „Otáki“ című japán énekes játékából, — melynek ze­néjét, dr. Gergely Mihály verseire Wolkóber János szerzetté — már serényen folynak a próbák. A kedves tárgyú, bájos zenéjű darab­hoz fényes új díszletek és jelmezek készülnek. A jövedelem egy részét a kecskeméti föld­rengés által sújtottak javára fordítják. Az elő­adás egyik főérdekessége az lesz, hogy az ének számokat a külön ez elkalomra szerve­zett 16 tagú úri zenekar fogja kisérni, a zene­szerző személyes vezetésével. — Az új férfitanitói állás betöltése. A róni. kath. iskolaszék egy új férfitanitói állást szervezett, melyre a folyó évi iskola évre pályázatot is hirdetett. A pályázat tagnap járt le s tizenötnél többen pályáztak az új állásra, többen fiatalabb tanítók. Érdekes, hogy a sok pályázó közül váci egy sincs, de sokan vannak jeles képesítéssel s egy olyan is akadt, akinek gimnáziumi érettségije és két jogi alap­vizsgája is van a jeles tanítói oklevélen kívül,

Next

/
Thumbnails
Contents