Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-07-19 / 55. szám
2 VAGI HÍRLAP szemben Bertholdot jelölték. Elkeseredett csata indult meg. Forgáchnak a pártja kiásta a kisded panamát és megsemmisítették a Berthold megyebizottsági tagságát. Berthold viszont haragosan emlegette, hogy „ez a szegény senki“ mer igy bánni vele, a ki végre is hatalmas vagyon várományosa és most is több pénzzel rendelkezik, mint az egész Forgách-pereputty. A helyzet annyira kiéiesedett, hogy Berthold kigolyózási indítványt is adott be gróf For- gách ellen, aki csak kevéssel előbb lett a kaszinó tagja. Fundamentuma az volt, hogy Forgách pénzt kapott tőle kölcsön és ezt az adósságát a bíróság előtt megindított perben esküvel letagadta. Azonkívül egy bárónétól elvitt valami értékes tárgyat, a melyet egyszerűen megtartott. A dolog úgy állott, hogy Forgách, a ki mulatós ember volt, régebben csakugyan kölcsön kért a Fővárosi Orfeumban száz forintot Bert- hold barátjától. Mámoros fővel tette és később megfeledkezett róla, majd pedig tréfásan említette valaki előtt, a ki a dolgot eszébe juttatta, hogy annak a fukar fráternek bizony nem adja vissza azt a kis muri-pénzt. Mielőtt a botrány kitört volna, Pázmándy Dénes fölkereste a házban Forgáchot és figyelmeztette rá, hogy diskoalifikálni akarják, jó lesz, ha egyszerűen beleteszi egy kuvertába a kétszáz koronát és mellé Írja, hogy bár nem emlékszik semmiféle tartozásra, „ha az ur azt állítja, hogy mégis tartozom, tessék ezennel küldöm az összeget.“ Mert a Berthold-familia Forgáchénál sokkal több képviselővel és nexussal rendelkezik a kaszinóban, Forgách azonban kijelentette, hogy ő nem tartozik, nem is fizet és végigküzdj a harcot. A kigolyózási indítványt Berthold beadta és a hóhérszobában megtörtént az erkölcsi lefejezés, — akadt tanú, egy nógrádmegyei főtisztviselő személyében, a ki elmondotta, hogy Forgách előtte beismerte a kölcsönt, sőt azt is, hogy nem akarja visszafizetni. Egyéb adósságokról is szó esett és ilyen könnyen akadhatott, mert hiszen Forgách épenséggel nem volt gazdag ember. Az is igaz, hogy elvitt egy kisebb értékff dísztárgyat az említett bárónőtől, de ezt sem tette valami rossz szándékkal tíkus tévedésekből. Adám Lucifer utján jutott a tudáshoz, de ez a tudás nem az eszményi tudás. Ehhez a magáéból kell adni, a maga leikéből kell alapot teremteni, abból, amit Lucif er nem adhatott erkölcsi érzés módjából. Lucifer tudománya megbukhatik, de Adám felé erkölcsi tudatából egy szózat zeng szüntelenül, mely az érdekek mocskától távoltartja. Lucifer tudományát a világ haszonleső törekvései közben utolérheti tragikuma s ez elszomorító, lesújtó, de Adám tudományának a csődje nem következhet el; tévedhet, de tévedésében fölemelő az az érzület, amely azt a munkásságot sugallta. Azt Madách végiggondolta, ezt megsejtette. Csak ez a sejtés teheti Ádámra és utódaira biztatóvá az Ur szavát: Ember küzdj és bízva-bízzál! Ennek a világánál a küzdés nem cél, hanem eszköz s a halál nem a cél vége, hanem csak e cél elérésére irányuló törekvéseink határa. Ez a cél az eszmény, mely örök, soha el nem múló. Véleményünket ezek után a tudományról az ember tragédiájában a kővetkezökbeo foglalhatjuk össze : Madách ídíalísztíkus értékeléssel jutott a tudomány fogalmához, az igazság érték megvalósításának a föltételét az erkölcsi érzületben sejtette meg. és csak a feledékenysége okozta a tragédiát. Polgári, vagy éppen büntetőjogi értelemben vehető inkorrektséget soha, egyáltalán nem követett el. Amikor kigolyózták, nem fordult revolverhez, hanem a bírósághoz. Följelentette ellenfelét a budapesti büntető járásbíróságnál, rágalmazásért. Ott tényleg bűnösnek mondották ki Bertholdot és érzékeny pénzbüntetéssel sújtották. Berthold föllebezett, a magasabb fórum azonban helybenhagyta az Ítéletet és csak azért nem szabott ki fogházbüntetést, mert — és ezen a megokoláson sokat mulattak—gróf Berthold előkelő pozíciójú férfiú, a kinél szabadságvesztés nem helyén való. Gróf Forgách Antal azután szépen hazament a szőkébb pátriájába, feleségül vett egy dúsgazdag hölgyet és most a nagy erkölcsi temetés ellenére is — boldogan él, mig meg nem hal . . . — Julius 17. Évről évre kevesebben keresik fel az 1849-iki vesztett váci csata évfordulóján a hétkapolnát, ahol ezen a napon alapitványos gyászmise van az elesett hősök lelkiüdveért. Az idén már csak minden egyes padba jutott ájtatoskodó s még azok is elmaradtak a kegyeletadásról, kik más években hangos szóval követelik, hogy mindent el kell követni, hogy a város eme kegyeletes ünnepe a legnagyobb érdeklődés közt folyjon le. A gyászmisét Lepey Emil karkáplán mondotta, a mise alatt Dudits h. kántor vezetése alatt igen szépen énekelt az ipartársulat dalárdája. A hétkápolnából a honvédszoborhoz vonult a kis közönség, ahol az iparosdalárda a szózatot és himnuszt énekelte, közben pedig egy ipartársulati tag Komócsy József költeményét szavalta ügyesen. Szónok az idén nem akadt. A jelenvoltak némi keserűséggel ezt tárgyalva hagyták el a hősök emlékét, melyre a város koszorút helyezett. — Áthelyezései! a Kegyes=*tanitó= rendben. A kegyes-tanitórend kormánya Magyar Gábor rendfőnök elnöklésével a jövő iskolai évre a következő változásokat állapította meg: Vácról elmegy dr. Csősz Imre Privigyére, Vincze László Rózsahegyre, Agárdi László Kolozsvárra, mig Arány Béla Vácon nyugdíjba megy 46 évi munkássága után. Budapestre helyeztetett: Vajnóczky Isván ; Debrecenbe Finda Antal és Nagy József; Kecskemétre prefektusnak Pallmann Péter; Kissze- benben Gyulányi Lajos nyugalmaztatott; Kolozsvárra megy Sebes Ferenc és Agárdi László; Lévára Vándor József és Néder Gyula, mig Alter Béla ideiglenes nyugalomban marad; Magyaróvárra megy Müllnor Pál kormánysegéd nyugalomba és Gáspár Ferenc tanárnak; Mára- marosszigetre Dankovics Béla; Nagybecske- rekre Ambruszter Sándor; Nagykanizsán nyugalomban marad Mászáros József; Nagykárolyba megy Erdélyi József, Pap Kér. János, Bielek Ede és Tihanyi Béla ; Podolinba Med- veczky János, Berényi Mátyás és Szentiványi Ödön; Privigyére házfőnöknek és igazgatónak Szegess Mihály, tanárnak pedig Csősz Imre, Nádor Béla és Wolf János; Rózsahegyen Sárífy Ignác nyugalomba megy, helyét mint házfőnök és igazgató Bán József foglalja el; ide kerül még Vincze László; Sátoraljaújhelyre Cserhelyi Sándor, Preseller Ferenc, Dombai Gyula és Szalay József; Pozsony-Szentgyörgyön Pálmai Miklós kormánysegéd nyugalomba vonul, helyébe uj házfőnökül és igazgatóul kerül Klacskó István; Tatára megy Uitz Mátyás és Bellái Máté ; Temesvárra nyugalomba Pachinger Alajos, tanárnak Olejovics János; Tremjisénben Peckl Mihály; Vácon nyugalomba megy Arányi Béla, tanárnak jön Károlyi János és Németh Jenő; lesz két világi tanár is: Bárdos Rezső és Kályáni Ferenc; Veszprémbe nyugalomba Farkas Ignác, tanárnak Rózsahegyi János, Csóti Márk és Kucsera Rezső — Adomány a múzeumnak. A múzeum egyesület elnökségéhez újabban a következő adományok érkeztek : Vincze Lászlótól a váci k. r. főgimn. kisebb ifjúsági könyvtár címjegyzéke és Csősz Imre dr.-ról szóló műve; Vincze Jánostól a váci nemzeti őrsereg IV. századának névjegyzéke 1848 ból; ifj. György Mihálytól egy aradi emlékérem; Koncz Józseftől a váci székesegyházi kincstár útmutatója és hat darab ezüst, kilenc rézpénz. Fogadják z úton is az egyesület hálás köszönetét. Váci huszárok a Dráva mentén- Augusztus tizenkilencediktől szeptember ötödikéig a Dráva alsó folyásánál, Barcs közelében nagy lovassági gyakorlatok lesznek, amelyeken nyolc közös lovasezred, hat honvédhuszárezred s egy sereg lovassági gépfegyverosztály vesz részt. Az ellenfelek parancsnokai lesznek: Hauer altábornagy, honvéd lovassági felügyelő és Ziegler vezérőrnagy, a pozsonyi lovashadosztály parancsnoka. A gyakorlatokon, amelyek részben a bosnyák határ közelében folynak le, valamennyi műszaki újítással próbát tesznek; a repülőgépekkel kombinált gyakorlatok megtartásáról az ugyanez időben végbemenő északmagyarországi nagy hadgyakorlatokra való tekintettel le kellett mondani, mivel a Magyar- országon és Ausztriában ezidőszerint használatban levő légi járómüvek száma kevés ahhoz, hogy mindakét gyakorlatra jusson belőle. A lovassági gyakorlaton részt vesz a váci 6. honvédhuszárezred törzsével és az érsekujvári osztályával s jövő hónapban utaznak el Csorba József alezredes, ezredparancsnok vezetése alatt Pécs környékére, a honnan a Dráváig lóháton teszik meg az utat. — BehivásoK fegyvergyahorlatra. A cs. és kir. 32. gyalogezredben augusztus 12-ikére 13 napi fegyvergyakorlatra behivattak a következő váci illetőségű tartalékosok: Szij- jártó Sándor, Herlit Márk, Kozma Benjámin, Kozma Ferenc, Rácz Lajos, Molnár József, Csiszer János, Millmann Aladár, Lévák János, Józsa László, Dudi Tóth András, Simon Gyula, Csuka Sándor, Pásztor József, Nisztl János, és Szabó Pál. Nevezettek a behivójegyeiket a katonai ügyosztálynál átvehetik. , — Nem öntözik a Dunapartot. Mint minden évben a tengeri kigyó a magyar ten- gerpatra, úgy nálunk az a panasz, hogy nem öntözik a Dunapartot, visszatér. A korzó lakosaitól megkaptuk ismét a panaszos levelet, hogy a Dunapart elhanyagolt állapotban van. Nem öntözik, a fű felverte az utak szélét s a por úgy repül egyetlen sétahelyünkön, mint a vásártéren. A panaszosoknak ez idén az argu- mentumjaik is megszaporodtak : Ha a rendőrség a koleraveszedelem miatt a legnagyobb tisztaságot követeli a háztulajdonosoktól, ugyanezt követelje meg a várostól is és tisztogassák, öntözzék a Dunapartot. — Kevesebb lesz az — apelláta. Egy konkrét esetből kifolyólag a belügyminiszter érdekes elvi határozatot hozott. Eme határozat szerint, ha valamely község képviselőtestülete a község vagyoni ügyében határozatot hoz és azt a határozatot a megye, mint ellenőrző törvényhatóság jóváhagyja, magánfelek ez ellen fölebbezhetnek. A községi képviselőtestületek határozatai ellen ugyanis a kihirdetett záros határidőn belül föl lehet szólalni. Ennek az időnek elmúltával, mikor már a törvényhatóság
