Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-07-02 / 50. szám

2 jelenség is, a mely lehetetlen né tette, hogy a megállapított határidők betartassanak ; az t. i., hogy midőn ez az erős áram a vezetékbe be­bocsáttatott és működni kezdett, úgy a vasúti, mint az állami távírdák és telefonok teljesen felmondták a szolgálatot. Úgy látszik, hogy a bevezetett erős villamos áram behatást gyako­rolt a telefon és távirdavezetékekre. Természe­tes, ezen a bajon is segíteni kellett és más módon ezt a kérdést megoldani nem tudták, mint úgy, hogy ezeket a vezetékeket egy ká­belben helyezték el, hogy ne legyenek kitéve a villamos vasúti áram hatásának. Egy hat ki­lométer hosszúságú kábel lefektetése magában véve is ismét időveszteséggel jár'; az egész kábelfektetési munka körülbelül ennek a hó­napnak végén fog befejezést nyerni. A próba­üzem július, vagy augusztus hónapra várható. Természetes, hogy akkor azután először a vállalatnak kell megtennie a kísérleteket, az­után az államvasut kell, hogy a kísérletet meg­tegye s ezek után lesz a mütanrendőri bejárás és a vasút forgalomba helyezése, a mi körül­belül ennek az évnek késő őszi hónapjaira várható. Ezekből láthatja a t. ház, hogy tényleg tech­nikai tévedések történtek a konstruálásnál, mert egy uj, egészen ismeretlen és ki nem próbált szisztémát alkalmaztak. Ebből kelet­keztek ezek a késedelmek. Most már azonban ezek a hibák orvosolva vannak s igy azt hi­szem, nemsokára azon helyzetben lesz a vál­lalat, hogy a vasutat a forgalomnak átadhassa. Ezekben tartottam kötelességemnek meg­adni a választ és kérem a t. képviselőházat, méltóztassék a választ tudomásul venni. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Preszly Elemér: T. képviselőház! Én a mé­lyen t. kereskedelemügyi miniszter ur válaszát köszönettel tudomásul veszem és arra kérem, hogy felügyeleti jogánál fogva továbbra is ki­sérje éber figyelemmel a vasút munkálatait és hasson oda, hogy a vasút minél előbb meg­nyitható legyen. Elnök: Azt hiszem kijelenthetem, hogy a t. ház a pénzügyminiszter urnák mint kereske­viseli, melyet a kisvárosi nőszabó raffinálí Ízlése komponál! össze s hosszú drago- nyos lépteit alig tudta követni a kurtább lábú ifjúság az esti promenádon. Ezeknek a hódoló gyerekeknek csodadolgokat tu­dott Erzsébet elbeszélni, az ő soha nem letezett, beképzelt viszonyairól. Emlegetett fényes, csillogó daliákat, kik elbódult fővel hevertek előtte a porban, mig ö királynő­ként gázolt az összetöri sziveken keresz­tül. Az ilyen és ehhez hasonló kalandos regék, persze prózaibb alakban, de mégis elterjedtek s a szegény Erzsébet rettentő rossz hírbe jött, a nélkül, hogy valaha iga­zán rossz lett volna. Már sokkal pozitivebb pletykák kering­tek Katinkáról, arról a pikáns arcú göm­bölyű szépségről. Különösen egy regényes kalandját emlegették sokat, még csitri is­kolás leány korából, mikor valami érde­mes szűcsmesternél kvártélyozott. A jám­bor cívis korán feküdt, az utca-ajtót gon­dosan elzárta s igy Katinka és szerelmes lovagja sokáig csak a kerítés rácsán ke­resztül válthattak érzelmes légi csókokat és sóhajokat. De csakhamar pártfogójukká szegődött a terebélyes eperfa, melynek egy vaskos ága keresztül hajolt a kerítésen. Erre a hatalmas ágra kapaszkodott fel szép holdas nyári estéken a szív kiskorú vitéze __________VÁCI HÍRLAP__________ dclemügyi miniszternek az interpellációra adott válaszát tudomásul veszi. — Kinevezések A király Jamniki Jóny László kassai 5. honvédhuszárezredbeli alezredest a szegedi 3. honvédhuszárezred­hez ezredparancsnokká nevezte ki. Jóny pár év előtt a váci honvédhuszárezrednél szolgált mint százados. — A m. kir. pénz­ügyminiszter Trungel Andor váci kir. adó­hivatali napidijast jelenlegi állomáshelyén díjas adóhivatali gyakornokká kinevezte. Változásod! az alsővárosi plé­bánián. A megyés főpásztor Lepey Emil karkáplánt a székesegyház sekresíyeigaz- gatójává nevezte ki. Miként már jeleztük, Koncz József karkáplán Örkénybe ment adminisztrátornak s megvált a Váczi Közlöny szerkesztésétől.HelyéreBorsosJános káplán jön Újpestről az alsóvárosi plébániára, a ki a lap szerkesztését is átveszi. Sajnálat­tal búcsúzunk a volt szerkesztőtől, ki hosszú működése alatt lelkiismeretes buzgalommal látta el a szerkesztés munkáját s e mellett nemcsak jó kolléga volt, de humánus gon­dolkodás vezette mindenkor tollát. Kíván­juk, hogy az utód az érdemes elődnek gya­korlatban is bevált szellemében irányítsa továbbra régi jóhirű lapját.- A járási Közművelődési egye= sülét Közgyűlése. Ivánka Pál főszolga­bíró meghívására múlt kedden az egész váci járás vezetői összegyűltek Vácon, hogy a járási közművelődési egyesület évi köz­gyűlését megtartsák. Ivánka elnök igen tartalmas, szép beszédben üdvözölte a nagy számban megjelent tagokat, majd a titkári jelentés következett, melyből megtudtuk, hogy az egyesület égisze alatt több gazda­kör és népdalárda alakult a községekben, tartottak néhány népszerű, ismertető elő­adást, azonban kiemeli, de okát nem adja a jelentés azt, hogy ezeket az előadásokat nem fogadták szívesen. Ezután nyolc pá­lyázó közül Arczfalvi Annát egyesületi tit­s Katinka is mellé telepedvén, a kora sze­relem minden mézének kizsákmányolásá­val túltettek a világhírű „erkély-jeleneten“ is. Az üdvösséges éjszakáknak a majszter úr vetett véget, még pedig olyan megrázó tragédia keretében, melynek leírása meg­viselné a legszázadvégibb idegzetet is. A harmadik leány egyesíti nénjeinek min­den szépségét és minden csepp lázongó vérét. Él-hal a katonákért s gyakran kikel a mostoha sors ellen, hogy kadét udvarló­nál magasabb sarzsiig még nem vihette. Különben elég naiv kis leány, ki az isko­lában gyakran eldicsekszik, hogy a mamája szerint neki kék vér folyik az 'ereiben, a mit aztán csodálkozva beszélnek el otthon a bakfisok a megdöbbent mamáknak, kik persze azonnal tisztába vannak a vér színe változásával, megemlékezve a Laky-ház daliás huszárkapitány barátjáról. A legkisebb lány, Magduska, még nem esik számításba az udvarlók szempontjá­ból. Neki csak a gavallérok „selejtje“ jut s legfeljebb mint páratlan ügyességű „Pos­tillon d’amour“ nénjei szolgálatában kap fontosabb szerepkört. Hogy ezzel milyen morált szív fiatal leikébe, az már magától is érthető. A négy lánynak apja, anyja van, mégis árvábbak a legárvábbnál. Apjuk a század kárnak választották meg. Frankó József esperes-plébános jelentést tett Püspökhat­van magyarosodásáról, melyet örvendete­sen tudomásul vettek, egyben elhatározták, hogy buzditóul felkeresik a járás idegen ajkú községeinek vezetőit, hogy hasonló szellemben hassanak oda, hogy minél nagyobb tért foglaljon a magyarság. Ezért mindjárt azt is elhatározták, hogy a jegyzők, tanítók és papok utján felhívják a népet, hogy magyar nevet válasszanak, a név­magyarosítás költségeit az egyesület fogja fizetni. Az elnök meleg hangon emlékezett meg Borbély Sándor „Nyelvünk védelme“ című munkájáról, melyből az egyesület több példányt rendelt és osztott ki. Felkérik Simonyi Zsigmondot, hogy gyűjtse össze a hivatalokban s levelezésben gyakori ide­genszerű kifejezéseket, adja ki könyvben s az egyesület nemcsak szellemi, de anyagi támogatásában részesíti. Ugyancsak felkérik arra is, hogy a váci járás monográfiáját Írja meg, a melyhez szintén támogatását Ígéri az egyesület. Végül Pohánka Ödön tanító, Szlachányi János és Trupp Antal jegyzők eredményes munkálkodásának megjutal- mazásáról tettek a közgyűlésnek jelentést s több kisebb ügy elintézése és az elnök zárószava után a közgyűlés véget ért. A társaság kedélyes ebéddel fejezte be a járási közművelődési egyesület ez idei közgyűlését. — Tíz éves találkozó. E hó 5-én nagy társaság fog összegyűlni a helybeli főgimnáziumban. Itt adnak találkozót azok, kik 1900/01-ben a váci főgimnáziumban tettek érettségit. Harmincöt érettségiző volt akkor Vácon, a kik közül legtöbben meg­ígérték, hogy a kellemes összejövetelen megfognak jelenni s mint hálás növendé­kek felkeresik tanáraikat. — Állami tisztviselők a DeáKvár= ban. Az állami tisztviselők orsz. egyesü­letének váci köre e havi társas összejöve­telét ma, vasárnap délután öt órakor ren­dezi a Deákvárban, a hol kedélyes verseny- tekezést rendeznek. súlya alatt görnyed, anyjok pedig még most is bohó módra szeretne élni s igy csak veszedelmes versenytársként állanak útjá­ban a viruló szép teremtések. Maguk szabadjára vannak ők hagyva egészen, mint a kik sohasem ösmerték a gardedam tisztes fogalmát. Csak úgy ma­gánosán, asszonykiséret nélkül, udvarló diákoktól körülvéve sétálgatnak késő estig, hálás teret nyújt a kisvárosi mamák meg­botránkozásának. Pedig lehet, hogy ártat­lanabb dolgokról folyik köztük a szó, ha­bár kissé túlhangosan is, mint a milyenről suttog a szigorú mamák előtt lépkedő jól­nevelt bakfis impertinens jogász kísérő­jével. Ez az emancipált viselkedés valóságos bojkottot eredményezett a kisvárosi társa­dalomban a Laky-lányok ellen. Valamire való fiatal ember nem mert megállani ab­lakjuk alatt, mert akkor a többi lányos házaknál csukódott be előtte az ajtó. így maradtak egészen magukra a remek szép leányok fellengős, fényes álmaikkal s a hűséges apró diáknéppel, mely minden őszön megújulva érkezik meg a számukra. A legelső diák-gavallérok már régen csa­ládapák, de a szegény lányok még egyre fogadják az azok helyébe lépő bajusztalan ajkak lázas udvarlását.

Next

/
Thumbnails
Contents