Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-06-25 / 48. szám

egész magatartásban megnyilvánuló kedves­ségre, szépre ügyelő gondosság, az elemi s később az ismétlő és iparos tanulók fegyel­mezéséhez szükséges energia, a mi tanítói karunk e három kiváló tagját jellemzi, hathatós tényező volt városi művelődésünk kialakulá­sában. Munkájuk kulturmunka, melynek érté­kessége és ebből az egyesre és közönségre háramló hasznossága előtt mindenkinek tisz­telettel kell meghajolni. Jubileumuk a kultur­munka örömünnepe s mi ennek az ünnepnek a hálát, tiszteletet és elismerést zengő kórusába szívvel, lélekkel állunk be. Ünnepeljünk! P. — A püspöK látogatása a jubiláns tanitóKnál. Gróf Csákv Károly megyés püspökünk a jubileumukat ülő Fodorné Nagy Berta, Fodor Imre és Vörös Ferenc tanítók személye és eredménydús munkálkodása iránt való nagyrabecsülését óhajtotta kifejezni, mi­dőn pénteken délután mindegyik jubilánst meg­látogatta lakásán és személyesen adott kifeje­zést örömének, hogy egyházmegyéje székhelyén ritka alkalomból üdvözölheti a három kiváló tanerőt. A magas helyről jött elismerés nem­csak a jubilánsoknál keltett nagy örömet, ha­nem az egész városban igen jó hatást tett a tanító munkájának megbecsülése. — Guttenberg Pál előadása. Csütörtö­kön délután tartotta meg Guttenberg Pál elő­adását a kisváros élelmezési politikájáról a városháza közgyűlési termében. A Múzeum Egyesület fölhívására elég szép számú hallga­tóság gyűlt össze, hogy a neves férfiút meg­hallgassa. Előadásában áiltalánosságban vá­zolta az európai mezőgazdasági viszonyokat s megállapította, hogy nyugatról kelet felé azok­tól milyen függő viszonyban vannak azok a törekvések, a melyek az élelmezési ellátásra vonatkoznak. Ebbe az általános keretbe illesz­tette be hazai viszonyainkat. Vázolta expor­tunkat, a miből megtudtuk, hogy főleg a baromfi, gyümölcs, zöldségfélék és tojás kivi­telünk igen virágzó és nagy mértékben jöve­delmező. Ezekben az ágakban való tervszerű eljárás és a piac rendezése nemcsak a mi élelmezésünk drágaságát csökkenti, hanem nagy jövedelmi forrást is nyit meg. Városunk igen alkalmas arra, hogy főképen gyümölcs és zöldségfélék rendezett piacát nyissuk meg s gondolkodjunk eljárásokról, a melyekkel az egész környék termelését nagyobbitsuk és a termékeket árusítsuk ; ezálial a közeli főváros élelmezését jórészben mi irányíthatnánk. Elő­adó tervezetet is óhajt a városnak benyújtani arra nézve, hogy ez hogyan lehetséges. Az érdekes előadás nagyon tetszett a hallgatóság­nak s dr. Tragor Ignác elnök hálás szavakkal köszönte azt meg. o — Hénap Tamás dr. vizsgáKon. A kegyestanitórend helybeli ujoncnevelőjében e héten tartották meg a vizsgákat, melyen a kö­zépponti kormány nevében Hénap Tamás dr. kormánytanácsos jelent meg. A vizsgálatok után Hénap dr. kiment Kosdra s ott szüleit látogatta meg. —Az ezredparancsnok tanulmány­úton. Csorba József alezredes, a váci hon­védhuszárezred parancsnokát Krajnában tar­tandó lovassági gyakorlatokra rendelték ki, a hova Csorba alezredes a hét folyamán már elutazott. — Kálló Antal meg] utal ma zása. Nem régiben közöltük, hogy Grün Ágoston 1500 koronát adott át Kálló Antal rendőrkapi­tányunknak, hogy a katalinai rablók kinyomo­zása és elfogatása körül érdemeket szerzett rendőröket és csendőröket jutalmazza meg. Fel kell jegyeznünk, hogy bár Grün Ágoston rendőrkapitányunk érdemeit már azzal is elis­merte, hogy az ő kezeihez tette le a jutalmat» ő az öszegből egy fillért sem tartott meg, ha­nem mind szétosztotta. Most szívesen adunk hirt egy újabb elismerésről, mely egyenesen a kereskedelmi minisztertől jött. A rétsági rablás fölött, mely 1904. január 5-én történt és Czil- lik postakocsis esett áldozatul, napirendre tért a társadalom, miután a tetteseket örökös fegy- házzal sújtotta a törvény keze. A rablógyil­kosság után a posta- és táviróigazgatóság ezer koronát ajánlott fel a tettesek kézrekeritőinek s ennek az összegnek felosztása a hivatalos eljárás lassúsága folytán csak most követke­zett el. A kereskedelmi miniszter leiratban tu­datja, hogy Kálló Antal váci rendőrkapitány 400, a nyomozó zalamegyei csendőröknek 400, László Géza szabadkai rendőrkapitánynak és Marodits Száva szabadkai polgári rendőrnek 200 korona jutalmat utalványoz ki. Kálló An­tal érdemeit nem csak ez a minisztertől jött elismerés növeli, de öregbiti önzetlen eljárása, melylyel megköszönve a jutalmazást kijelentette, hogy csak az esetben fogadja el, hogyha Marschall Frigyes váci járási csendőrőrmester­nek, ki a nyomozás körül nemcsak páratlan és fáradhatatlan buzgalmat fejtett ki, de eredmé­nyesebb munkát végzett a kitüntetett csend­őröknél, legalább is száz korona jutalmat utal­ványoz a miniszter. — Ki árusíthat országos vásáron? Erre a sokszor jelentkező kérdésre a Közgaz­dasági Értesítő legutóbbi számában igy vála­szol : Minden iparosnak joga van úgy saját, mint mások készítményeit nemcsak lakhelyén, hanem azon kívül is az ország bármely helyén tartott országos vásárokon akár személyesen, akár megbízott által eladni, továbbá jogában áll megrendelt munkát teljesíteni, vagy mun­kásai által teljesítetni. Heti vásárokon élelmi­szereket, kerti és mezei terményeket, házi ipar­cikkeket — amennyiben azt törvényes kivált­ságok nem akadályozzák — bárki áruba bo­csáthat. Másféle iparkészitményeket csak a a helybenlakó iparos van jogosítva eladni. Azok az idegen községbeli iparosok, kik fiók­üzletre iparigazolványt ugyan váltottak, de fiók­üzleteiket nem nyitották meg, helybeli iparos­nak nem tekinthetők. — Uj vegyészmérnök. Aszódi István, Aszódi Sándor máv. ellenőr fia, ki négy év előtt a váci főgimnáziumban jelesen lett érett, e hó 21-én a József-műegyetemen jeles szi­gorlata utá‘1 vegyészmérnöki oklevelet nyert. — Adó a borkimérésért. Több vá­rosban harmadik osztályú kerereseti adót rót­tak ki oly szőlőtulajdonosra, ki saját borát palackonkint, vagy poharankint kimérte. Fe- lebbezés folytán a közigazgatási bíróság most hozott ítéletet és kimondotta, hogy saját borát mérő szőlőtulajdonos harmadik osztályú ke­reseti adó alá nem vonható. dolat a kivitelben igen szépen jut érvényre. | Az angol uralkodók palotája, a Buckingham- palota előtt most van készülőben Viktória ki­rályné szobra, nem tudom, egyenlő tud-e lenni fenséges férje emlékének szentelt alkotással. Este lett. A kellemes augusztusi levegő ki­csalta az embereket. A parknak a főutak irá­nyába eső utain ember emberre következett. Lenn pázsitos gyep és illatozó virágok, fenn a csillagok mirriádjai. Nevetés, vidám beszél­getés; milyen boldog is tud lenni az ember. Madách londoni jelenete jutott eszembe és eb­ben a környezetben oly nem igaznak, oly túl­zásnak találtam. Ha ez volna, ha ilyen lehetne az élet! Fáradt voltam, föld alá bújtam, hazai — ma jó lesz pihenni és leveleket Írni. Az utolsó napoK. Három napom volt még, nagyon kevés a kínálkozó látnivalókhoz. Mégis a mit eddig nem tudtam megtekinteni, felvettem műsoromba. Egyik nap muzeum és kóborlás, másnap ha­sonlóan, de a kóborlás tervszerűen a dokkok és a munkás városrészben történt, harmad­napra maradt az állatkert és a város még min­dig ismeretlen, de megtekintésre méltó részé­nek bejárása. A látnivalók többé-kevésbbé fá­rasztottak, legjobban az utca változatos zűr­zavarában éreztem magam. A tapasztalatom nem bővült; az árny Londonban is oly kirívó, mint más városokban. A munkás városrész J szennye elől — szavakban és szemeiben — valósággal menekülnöm kellett, azonban a dokkok és az állatkert kárpótoltak. Ha valaki fogalmat akar szerezni Anglia világkereskedel­méről, akkor a londoni áruraktárakat és az előttük horgonyzó, a világ minden részéből jövő hajókat kell szemügyre vennie. Hatalmas ország, boldog nép, mely ily hatalmas hajó­óriások gyomra számára ddlgozik, hogy azu­tán a maga szükségleteit elégítse ki. Az állat­kert is meglepő. A schönbrunni alig fogható hozzá s általában, a hol ezideig megfordultam, nem tudok hozzá hasonlót említeni. Egy-Két nevezetesebb épület. Járás-kelésemben sok épület, emlék, meg­említésre méltó szobor ötlött szemembe. De a mint kevés tíz nap London megtekintésére, nem lehet itt helye az aprólékos beszámolás­nak. A parlament épülete, az angol bank bör- tón-?rrű épülettömbje, a sz. Pál kathedrális, Ma son House, a londoni városház a már m i d királyi palotával elenyésző csekélysé- K hatalmas város óriási épületeiből. így \á\ okát lehetne Írni a Hollorn Viaduckt-ról, a hidakról és a Thames alatt vivő alagutakról, de legyen ennyi elég. A jómódjában hatalmas és hatalmában önérzetes, hogy ne mondjam fásult angol a szorgalom, munka és kitartás bámulatra méltó tulajdonaival nagy dolgokat létesített eddig és anyagi és szellemi tekintet­ben mindenképen megvan az alapja, hogy az eddigi alkotásokat túlhaladja. Nagy sajnála­tomra embereket nem ismerhettem meg, ha azonban az alkotás az ember, akkor az angol inkább bámulatra és tiszteletre készt, mint kí­vánságra, hogy hazáját ismételten megláto­gassam. Elutazás. A tiz nap vége felé nagyon teltnek éreztem fejemet. Rövid idő alatt ennyit látni elég, hogy az ember pár napig emlékeinek megrögzítésé­vel fáradozzék. Nehéz volt a londoni levegő, nehéz a fejem, jó orvosság lesz a mosolygó tenger. Röpített a vonat, vitt a hajó. S ekkor még egy öröm ért. Ugyanazon a hajón utazott Blériot aviatikus, a ki a csatornát pár nap előtt átröpülte. A hajón tudtam meg ezt az eseményt s magam is beállottam bámulói közé. Calaisig minden részletről értesültem, itt azon­ban elhagyott ügyességem s a gyorsvonat Bleriottal és sok másokkal az orrom előtt in­dult Párisnak. így történt, hogy Calaisban aka­ratlanul töltöttem egy délutánt és csillagos es­tét és véstem még erősebben emlékezetembe a londoni kirándulás megörökítésre érdemes mozzanatait.

Next

/
Thumbnails
Contents