Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-06-25 / 48. szám
egész magatartásban megnyilvánuló kedvességre, szépre ügyelő gondosság, az elemi s később az ismétlő és iparos tanulók fegyelmezéséhez szükséges energia, a mi tanítói karunk e három kiváló tagját jellemzi, hathatós tényező volt városi művelődésünk kialakulásában. Munkájuk kulturmunka, melynek értékessége és ebből az egyesre és közönségre háramló hasznossága előtt mindenkinek tisztelettel kell meghajolni. Jubileumuk a kulturmunka örömünnepe s mi ennek az ünnepnek a hálát, tiszteletet és elismerést zengő kórusába szívvel, lélekkel állunk be. Ünnepeljünk! P. — A püspöK látogatása a jubiláns tanitóKnál. Gróf Csákv Károly megyés püspökünk a jubileumukat ülő Fodorné Nagy Berta, Fodor Imre és Vörös Ferenc tanítók személye és eredménydús munkálkodása iránt való nagyrabecsülését óhajtotta kifejezni, midőn pénteken délután mindegyik jubilánst meglátogatta lakásán és személyesen adott kifejezést örömének, hogy egyházmegyéje székhelyén ritka alkalomból üdvözölheti a három kiváló tanerőt. A magas helyről jött elismerés nemcsak a jubilánsoknál keltett nagy örömet, hanem az egész városban igen jó hatást tett a tanító munkájának megbecsülése. — Guttenberg Pál előadása. Csütörtökön délután tartotta meg Guttenberg Pál előadását a kisváros élelmezési politikájáról a városháza közgyűlési termében. A Múzeum Egyesület fölhívására elég szép számú hallgatóság gyűlt össze, hogy a neves férfiút meghallgassa. Előadásában áiltalánosságban vázolta az európai mezőgazdasági viszonyokat s megállapította, hogy nyugatról kelet felé azoktól milyen függő viszonyban vannak azok a törekvések, a melyek az élelmezési ellátásra vonatkoznak. Ebbe az általános keretbe illesztette be hazai viszonyainkat. Vázolta exportunkat, a miből megtudtuk, hogy főleg a baromfi, gyümölcs, zöldségfélék és tojás kivitelünk igen virágzó és nagy mértékben jövedelmező. Ezekben az ágakban való tervszerű eljárás és a piac rendezése nemcsak a mi élelmezésünk drágaságát csökkenti, hanem nagy jövedelmi forrást is nyit meg. Városunk igen alkalmas arra, hogy főképen gyümölcs és zöldségfélék rendezett piacát nyissuk meg s gondolkodjunk eljárásokról, a melyekkel az egész környék termelését nagyobbitsuk és a termékeket árusítsuk ; ezálial a közeli főváros élelmezését jórészben mi irányíthatnánk. Előadó tervezetet is óhajt a városnak benyújtani arra nézve, hogy ez hogyan lehetséges. Az érdekes előadás nagyon tetszett a hallgatóságnak s dr. Tragor Ignác elnök hálás szavakkal köszönte azt meg. o — Hénap Tamás dr. vizsgáKon. A kegyestanitórend helybeli ujoncnevelőjében e héten tartották meg a vizsgákat, melyen a középponti kormány nevében Hénap Tamás dr. kormánytanácsos jelent meg. A vizsgálatok után Hénap dr. kiment Kosdra s ott szüleit látogatta meg. —Az ezredparancsnok tanulmányúton. Csorba József alezredes, a váci honvédhuszárezred parancsnokát Krajnában tartandó lovassági gyakorlatokra rendelték ki, a hova Csorba alezredes a hét folyamán már elutazott. — Kálló Antal meg] utal ma zása. Nem régiben közöltük, hogy Grün Ágoston 1500 koronát adott át Kálló Antal rendőrkapitányunknak, hogy a katalinai rablók kinyomozása és elfogatása körül érdemeket szerzett rendőröket és csendőröket jutalmazza meg. Fel kell jegyeznünk, hogy bár Grün Ágoston rendőrkapitányunk érdemeit már azzal is elismerte, hogy az ő kezeihez tette le a jutalmat» ő az öszegből egy fillért sem tartott meg, hanem mind szétosztotta. Most szívesen adunk hirt egy újabb elismerésről, mely egyenesen a kereskedelmi minisztertől jött. A rétsági rablás fölött, mely 1904. január 5-én történt és Czil- lik postakocsis esett áldozatul, napirendre tért a társadalom, miután a tetteseket örökös fegy- házzal sújtotta a törvény keze. A rablógyilkosság után a posta- és táviróigazgatóság ezer koronát ajánlott fel a tettesek kézrekeritőinek s ennek az összegnek felosztása a hivatalos eljárás lassúsága folytán csak most következett el. A kereskedelmi miniszter leiratban tudatja, hogy Kálló Antal váci rendőrkapitány 400, a nyomozó zalamegyei csendőröknek 400, László Géza szabadkai rendőrkapitánynak és Marodits Száva szabadkai polgári rendőrnek 200 korona jutalmat utalványoz ki. Kálló Antal érdemeit nem csak ez a minisztertől jött elismerés növeli, de öregbiti önzetlen eljárása, melylyel megköszönve a jutalmazást kijelentette, hogy csak az esetben fogadja el, hogyha Marschall Frigyes váci járási csendőrőrmesternek, ki a nyomozás körül nemcsak páratlan és fáradhatatlan buzgalmat fejtett ki, de eredményesebb munkát végzett a kitüntetett csendőröknél, legalább is száz korona jutalmat utalványoz a miniszter. — Ki árusíthat országos vásáron? Erre a sokszor jelentkező kérdésre a Közgazdasági Értesítő legutóbbi számában igy válaszol : Minden iparosnak joga van úgy saját, mint mások készítményeit nemcsak lakhelyén, hanem azon kívül is az ország bármely helyén tartott országos vásárokon akár személyesen, akár megbízott által eladni, továbbá jogában áll megrendelt munkát teljesíteni, vagy munkásai által teljesítetni. Heti vásárokon élelmiszereket, kerti és mezei terményeket, házi iparcikkeket — amennyiben azt törvényes kiváltságok nem akadályozzák — bárki áruba bocsáthat. Másféle iparkészitményeket csak a a helybenlakó iparos van jogosítva eladni. Azok az idegen községbeli iparosok, kik fióküzletre iparigazolványt ugyan váltottak, de fióküzleteiket nem nyitották meg, helybeli iparosnak nem tekinthetők. — Uj vegyészmérnök. Aszódi István, Aszódi Sándor máv. ellenőr fia, ki négy év előtt a váci főgimnáziumban jelesen lett érett, e hó 21-én a József-műegyetemen jeles szigorlata utá‘1 vegyészmérnöki oklevelet nyert. — Adó a borkimérésért. Több városban harmadik osztályú kerereseti adót róttak ki oly szőlőtulajdonosra, ki saját borát palackonkint, vagy poharankint kimérte. Fe- lebbezés folytán a közigazgatási bíróság most hozott ítéletet és kimondotta, hogy saját borát mérő szőlőtulajdonos harmadik osztályú kereseti adó alá nem vonható. dolat a kivitelben igen szépen jut érvényre. | Az angol uralkodók palotája, a Buckingham- palota előtt most van készülőben Viktória királyné szobra, nem tudom, egyenlő tud-e lenni fenséges férje emlékének szentelt alkotással. Este lett. A kellemes augusztusi levegő kicsalta az embereket. A parknak a főutak irányába eső utain ember emberre következett. Lenn pázsitos gyep és illatozó virágok, fenn a csillagok mirriádjai. Nevetés, vidám beszélgetés; milyen boldog is tud lenni az ember. Madách londoni jelenete jutott eszembe és ebben a környezetben oly nem igaznak, oly túlzásnak találtam. Ha ez volna, ha ilyen lehetne az élet! Fáradt voltam, föld alá bújtam, hazai — ma jó lesz pihenni és leveleket Írni. Az utolsó napoK. Három napom volt még, nagyon kevés a kínálkozó látnivalókhoz. Mégis a mit eddig nem tudtam megtekinteni, felvettem műsoromba. Egyik nap muzeum és kóborlás, másnap hasonlóan, de a kóborlás tervszerűen a dokkok és a munkás városrészben történt, harmadnapra maradt az állatkert és a város még mindig ismeretlen, de megtekintésre méltó részének bejárása. A látnivalók többé-kevésbbé fárasztottak, legjobban az utca változatos zűrzavarában éreztem magam. A tapasztalatom nem bővült; az árny Londonban is oly kirívó, mint más városokban. A munkás városrész J szennye elől — szavakban és szemeiben — valósággal menekülnöm kellett, azonban a dokkok és az állatkert kárpótoltak. Ha valaki fogalmat akar szerezni Anglia világkereskedelméről, akkor a londoni áruraktárakat és az előttük horgonyzó, a világ minden részéből jövő hajókat kell szemügyre vennie. Hatalmas ország, boldog nép, mely ily hatalmas hajóóriások gyomra számára ddlgozik, hogy azután a maga szükségleteit elégítse ki. Az állatkert is meglepő. A schönbrunni alig fogható hozzá s általában, a hol ezideig megfordultam, nem tudok hozzá hasonlót említeni. Egy-Két nevezetesebb épület. Járás-kelésemben sok épület, emlék, megemlítésre méltó szobor ötlött szemembe. De a mint kevés tíz nap London megtekintésére, nem lehet itt helye az aprólékos beszámolásnak. A parlament épülete, az angol bank bör- tón-?rrű épülettömbje, a sz. Pál kathedrális, Ma son House, a londoni városház a már m i d királyi palotával elenyésző csekélysé- K hatalmas város óriási épületeiből. így \á\ okát lehetne Írni a Hollorn Viaduckt-ról, a hidakról és a Thames alatt vivő alagutakról, de legyen ennyi elég. A jómódjában hatalmas és hatalmában önérzetes, hogy ne mondjam fásult angol a szorgalom, munka és kitartás bámulatra méltó tulajdonaival nagy dolgokat létesített eddig és anyagi és szellemi tekintetben mindenképen megvan az alapja, hogy az eddigi alkotásokat túlhaladja. Nagy sajnálatomra embereket nem ismerhettem meg, ha azonban az alkotás az ember, akkor az angol inkább bámulatra és tiszteletre készt, mint kívánságra, hogy hazáját ismételten meglátogassam. Elutazás. A tiz nap vége felé nagyon teltnek éreztem fejemet. Rövid idő alatt ennyit látni elég, hogy az ember pár napig emlékeinek megrögzítésével fáradozzék. Nehéz volt a londoni levegő, nehéz a fejem, jó orvosság lesz a mosolygó tenger. Röpített a vonat, vitt a hajó. S ekkor még egy öröm ért. Ugyanazon a hajón utazott Blériot aviatikus, a ki a csatornát pár nap előtt átröpülte. A hajón tudtam meg ezt az eseményt s magam is beállottam bámulói közé. Calaisig minden részletről értesültem, itt azonban elhagyott ügyességem s a gyorsvonat Bleriottal és sok másokkal az orrom előtt indult Párisnak. így történt, hogy Calaisban akaratlanul töltöttem egy délutánt és csillagos estét és véstem még erősebben emlékezetembe a londoni kirándulás megörökítésre érdemes mozzanatait.
