Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-06-07 / 44. szám

HuszonötödiK évfolyam 44. szám. Vác, 1911. junius 11.

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.)

Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17.

A hozományért.

Vác, jun. 10.

Egyik párisi divatlap ötezer frankos pályázatokat hirdetett, a melyre olyan férjhez menendő lányok pályázhatnak, akiket az előfizetők legméltóbbaknak iteltek a díjra. A beérkezett kétszáznyolcvanezer pályázat közül kiválasztották a legktilömb pályázókat és ezeknek arcképét közzétették. Azonkívül leírták részletesen a jó tulajdonságaikat. A díjra első sorban egy fiatal tanítónőt tartottak érdemesnek, a ki miután szegényen, árván maradt legnagyobb küzdelmek között elvégezte a tanítónői pályát.

A második dijat egy másik szegény lányka kapta, a ki szegény édes anyját tartotta el . .

Ebben a két döntésben pedig éppen az az érdekes, hogy a nagyközönség ugyanakkor, mikor a két nőben a „nőt“, a feleségnek való nőt tüntette ki, egészen önkénytelenül is a feminizmus mellett vallott. A két nőt azért tartotta kiválóan jónak, mert meg volt bennük a tisztességnek és szegénységnek heroizmusa, a mely minden áldozatra képes. Az ilyen nőkről a távolságon keresztül is megérzik, hogy a tűzhely mellett, a férj oldalán vannak az őket megillető helyen. Az ilyen nők, ha úgy hozza magával a sors, tudnak tűrni, szenvedni, dolgozni, a végletekig menni a férjért, a gyermekért és soha senki sem hallja őket panaszkodni. Ezek az asszonyok azonban a tiszteletreméltó asszonyiságukban az igazi feministák, a dolgozó asszonyok. Ok azok, a kik sohasem mondják meg magukról azt, de úgy élnek, a hogy azoknak kellene élniök, a kik teóriában

A kamarazenéről.

III.

E zenei müTj mai formájának megteremtője Haydn József, legnagyobb mestere pedig Beethoven Lajos. A legkiválóbbak rajtuk kívül a klasszikusok (örökös becsűek, abszolút értékűek) között Mozart, Mendelssohn, Rubinstein Saint-Sains, a cseh Smetana és Dvorák, a magyar Voikmann es Brahms. Az utóbbi kettő hosszabb ideig fővárosunkban élt és működött s műveiken a magyar vonás határozottan fölismerhető. Mind a kettő az eliők közé tartozik, sőt a Brahus-rajongók, a kik sokan vannak — és nincs rajta szégyelni valójuk, — azt állítják, hogy Brahus úgy irt, a hogyan Beethoven irt volna, ha tovább éh Annyi tény, hogy a Brahus szólamvezetése annyira tökéletes és harmóniája annyira telt, hogy utána a legtöbb szerzemény üresnek, tartalmatlannak tűnik föl.

Büszkék lehetünk arra is, hogy Haydn, az atyamester életének javarészét hazánkban, Kismartonban (Sopron mellett) töltötte, ahol az Eszterházy kápolnában orgonista és regens chori volt. Az ő művein is megérzik a magyar levegő s nem egy müvének utolsó, gyors tétele egészen sebes-csárdás jellegű.

A kamarazenének ma élő legnagyobb mestere is magyar ember: Dolmányi Ernő, a bérismerik mindazt a szenvedést, a mellyel az élettel való birkózás jár.

Ezt a két nőt tehát azért tartották jó feleséganyagnak, mert tudtak kiizködni, pénzt keresni. A rideg valóságban igy fest a dolog a döntésben azonban egész más befolyásolta a a szavazókat: a romantika. Hisz olyan szépen hangzik a két hősnő története, mintha csak egy Marlitt regényből plagizálta volna az élet. Eszébe jut az embernek „Aranyos Erzsiké“ bűbájos, megható története az öreg zongorával, a púpos hercegnővel és a dacos szemű csalódott herceggel, a ki megjelenik a kellő pillanatban, a mikor már eleget rázta a forró láz a tizenhat éves kislányokat és hogy végre- végre találkozhassék a két jelölt, akiről ugyan már a tizedik oldalon tudja az ember, hogy ezekből egy pár lesz, mivel azonban a regénynek hosszúnak kell lenni, tehát különböző akadályokon keresztül juthatnak el az esküvőig..

És ha unalmas is már az efféle történet a papiroson, még mindig hat, ha a valóságban találkozunk vele. Különösen hat ez a dolog Párisban, a fölületes erkölcsök hazájában, a hol igazán nem Ufindennapiak az olyan- szép leányok, a kik koplalnak, nyomorognak és tanulnak akkor, mikor sokkal egyszerűbben bár komplikáltabban is megoldhatnák létkérdésüket.

A két kis párisi nő tehát már megkapta a hozományát, férjhez mehetne, mert jó feministák. Bizonyos, hogy férjet is fognak kapni. Párisban az utóbbi időben mintha kezdene divatba jönni a gyermek, az erkölcs. Nemcsak a hivatalokban, a hol jóformán állami díjjal beszélik rá az embereket a népesedésre, ha

lini zeneakademia tanara. Világhírű zongora ötösét 15 éves korában készen hozta zeneakadémiánkra, a hol a zongora és zeneszerzési szakot végezte s ma nincs zongoraművész, a ki a kamarazene előadásában vele a versenyt fölvehetné. Pedig még alig több 30 évesnél.

A kamarazenemüvek a legkülönbözőbb hangszerekre s rendszerint több hangszerre vannak írva. Csak a zongora kivétel e tekintetben, a mely hangszer szerkezeténél fogva igen alkalmas arra, hogy rajta egyszerre több szólam is könnyen megszólalhasson. A zongorára irt kamarazenemüvek neve a szonáta, a mely szó ezedetileg hangszerre irt zenemüvet jelent, szemben a kantátával, az ének-zenével, de ma már a szonáta egy formájában határozottan kifejlesztett s megállapodott kamarazeneműfaj. Vannak aztán hegedű-, gordonka-, mélyhegedű-, kiárinét-, fuvola-, sőt nagybőgő-szonáták is, a melyek azonban már nem erre az egy hangszerre vannak Írva, hanem rendesen hozzájuk csatlakozik a zongora, nem kiséretképen, hanem mint önálló, egyenlő rangú szólam, a mint ez már a kamarazene lényegéből következik. Magukban állanak Bach Sebestyénnek tisztán hegedűre irt szonátái, a melyek két, három, sőt néha négy szólamnak (pl. a hires Ciaconna) s igy igen alkalmasak arra, hogy előadásukkal a legkiválóbb hegedűművészek nagy technikai és előadásbeli készségüket csilnem a társadalomban is. Mintha belefáradtak volna kicsit az ember.ek a könnyelműségbe, a hírhedt léhaságba, mintha kacérkodni kezdenének az erkölcscsel : a két párisi nőből biztos, hogy asszony lesz.

HireR.

A grófpüspöK itthon. Gróf Csáky Károly megyés püspökünk dr. Kestler István udvari papja kíséretében csütörtökön hazaérkezett Karlsbadból. A főpásztor vasárnap a karlsbadi templomban misét mondott s később a sok száz főnyi hívők előtt prédikált. Öt heti kúra után tért haza székvárosába a főpásztor, a kit szeretettel és tisztelettel fogadott udvari papsága és a káptalan a pályaudvaron. A grófpüspök a nyár folyamán nem fog eltávozni Vácról.

— Áthelyezés. Koncz József karkáplánt, a székesegyházi sekrestye-igazgatót a püspök az Örkényi plébánia vezetésével bízta meg. Koncz József új állását a hét elején már el is foglalta.- A dalárda Budapesten. A Magyar Védő Egyesület középpontja Budapesten ma, vasárnap d. e. tiz órakor a Magyar Mérnök- és Építész-Egyesület dísztermében (IV. Reáltanoda-utca 13—15. sz.) ünnepies közgyűlést tart. E közgyűlést jelentőssé teszi az, hogy e napon tartják elnöki székfoglalójukat Apponyi Albert gróf, meg Dániel Gábor v. b. t. tanácsosok. A közgyűlés fényét emeli dalegyesületünk közreműködése is. A dalostestvérek már régebb idő óta készülnek e nagy napra. Tudlogtassák, viszont közönségesebb halandó hiába próbálkozik meg velük; a kamarazenéből könnyen macskazenét csinál.

A szonátán kívül a kamarazenének szokot- tabb megjelenési formái: a vonós négyes (két hegedű, egy mélyhegedű, egy gordonka), a vonós hármas (egy hegedű, egy mélyhegedű, egy gordonka), a vonós ötös (két hegedű, két mélyhegedű, és egy gordonka), a zongora hármas (hegedűvel és gordonkával vagy mély hegedűvel), a zongora négyes (zongora és vonós hármas) és a zongora ötös (zongora és vonós négyes). Vannak más összetételek is, de ezek kivételek s legnevezetesebbek közülük a Mozart klarinét ötöse (klarinét és vonós négyes) és a Beethoven hetese (vonós és fúvó hangszerekre), mely utóbbit a Grűnfeld-féle kamarazene társaság szokott évenkint a szerző halála évfordulóján Budapesten a Royalban előadni.

Talán nem lesz érdektelen, ha e helyen megemlékezem néhány nevezetesebb kamarazene társaságról. A kamarazene, a mint azt már tudjuk, nem a nagyközönség számára készül s csak újabban kezd a hangversenytermekben is hódítani, a mi kétségen kívül örvendetes jele a közönség fejlettebb zenei Ízlésének.

Ebben a hódításban és népszerűsítésben a legnagyobb érdeme a világhírű flórenci (Florentiner) vonós négyes társaságának volt, a