Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-05-24 / 40. szám
Huszonötödift évfolyam 40. szám. Vác, 1911. május 24. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Bercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (lparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Érdeklődés nélkül. (Közgyűlés a városházán.) Vác, máj. 23. A képviselőtestületet hétfőn délutánra közgyűlésre hívta össze a polgármester. Egy-egy széksornak alig akadt egy-két foglalója — mintha benne lennénk a nyárban: nincs érdeklődés. Az emelvényről azonban úgy referálnak, mintha teli teremnek szólna a szó. Preludium. Alig voltak tizenhatan együtt a városi képviselők, mikor négy óra után pár perccel megnyitotta a közgyűlést a polgármester. A nagy teremben csak úgy kongott az üres székek között a szava:-— A rendkívüli közgyűlés összehívását a tárgy- sorozaton levő vételek és eladások indokolják, melyek, hogy mielőbb jóváhagyást nyerjenek a vármegyén, most kell elintéznünk. A vármegye júniusban tartandó közgyűlésén jóváhagyhatja. Sajnálom, hogy ily kevesen jöttek össze a városi képviselő urak, mikor igazán nagy fontosságú ügyekről kell határoznunk, de menti az érdeklődés hiányát, hogy mostigazán munkaidő van. A város adósságai. Ezután megadták a tiszteletet az elhunyt Hirschfeld Mayer Jvirilis városi képviselőnek, helyébe a magyar államvasutat, mint a következő legnagyobb adófizetőt hívják be a képviselők közé. A leltározó bizottságba dr. Oberländer József helyébe Torday Jenőt választották. Bárdos Ernő tanácsos elreferálta, hogy a város kölcsöneiből s annak kamataiból menyKésőn. Irta: RAUCSIK NÁNDOR. Most, a mikor minden virág nyílik ; a mikor a kávéházak elé kitették a kertet és a békés járókelők nyakába, minden előzetes bejelentés nélkül, egyszerre csak egy, kevésbbé barátságos, de annál hidegebb vizsugár ömlik a hivatásos öntöző jóvoltából, rendőri aszisz- tálás mellett; a mikor a gazdag papát, egyetlen, de haszontalan fia kitagadja és felcsap bonvivantnak; a mikor a rikkancs a „Kültelki Híradó“ kritikusának lép elő, akkor minden második ember tele tüdővel, — a kinek még vanl — igy kiált fel: Itt a tavasz! Hogy miért csak minden második ember? Azért, mert az elsők megakarják magukat különböztetni a másodikoktól és eltérőleg a sablonos kiszólástól, csendes rezignációval mondják: Elmúlt a tél ! Igaz, hogy a kettő lényegében ugyanaz, de tekintve, hogy az elsők az elfogyasztott fűtőanyagok sokaságára, a másodikok pedig a ligeti gyepre, nyári szerelemre, satöbbire gondolnak, tehát mégis más! Saláta Jenő is azok közé tartozott, a kiknek itt a tavasz. Megrögzött agglegény volt külömben, a ki nem „elvbői“ nem nősült meg, hanem mert nem rendelkezett olyan lelki emóciókkal, melyekre a házasságnál szükség van. nyit fizettek be. A háromszázezer koronásból 291,693 K 21 fillér, a százezresből 98642 K 45 fillér, a százhúszezer koronás kölcsönből 66916 K. 72 fillér még az adóság. \ A Tudósdomb. A Váci Hírlapból ismerős már a Tudósdomb parcellázása. Császár Lajos, ki a város feltételeinek egy részét nem fogadta el, a vármegyéhez fordul segítségért, a vármegye neki kedvezett, most már a város felebbezett a belügyminiszterhez, a ki ismét Császár előnyére döntött. Ezt jelentette be dr. Göndör Sándor főjegyző s a közgyűlés a tanács indítványát elfogadta, hogy a júniusi közgyűlésen a tisztiügyész által készített előterjesztés alapján fogja megadni a parcellázásra a jogot Császár Lajosnak. Toula Ferenc kékfestőt felvették a város polgári kötelékébe, azután Bárdos tanácsos produkálta a mi a referálásban gyorsabb, a szélvésznél: rövidebb idő alatt, mint leirom, hat illetőséget tagadott meg régi jó szokása szerint a képviselőtestület. A tárgysorozat tiz következő pontján, a melyek telekvételekről szólnak, megint szokás szerint átugrottak, meri nem volt jelen a törvény által kívánt általános többsége a képviselőtestületnek. EladtáK a fiúisKoláí. Azoknak, kik arról ábrándoztak, hogy valaha a szeminárium mellett fekvő, ma már elhagyatott, üresen álló fiúiskolába valamelyes felsőbb iskola fog költözni, bánatuk van: a hétfői közgyűlés eladta az épületet. Egy éve jár már éppen ez az eladás a köz1 Csak tavasszal szokott eszébe jutni valami régen olvasott bölcs mondás, mely szerint nem jó az embernek egyedül lenni s olyankor gondolkozott is, a mit különben nem szokott tenni. Gondolkozott és rájött, hogy ez a bölcs mondás a mai drága világban csak módosítva alkalmazható, t. i. nem jó az embernek egyedül lenni, ha a feleségével együtt egy négy emeletes bérházat is kap. De mert Jenő barátunk nem tartozott azon „érdekes“ férfiak közé, a kikre — szalon nyelven szólva — buknak a négy emeletes nők, tehát a legtöbb esetben napirendre tért a fentidézett bölcs mondás felett és nem mondott fel eléggé termetes, de még mindig szép gazdasszonyának, Korosnénak. Az idei tavasz azonban sokkal nagyobb, mélyebb érzéseket váltott ki belőle és csiklandós, édes bizsergés járta át a tagjait s minden idegszálával a nősülésre gondolt, még akkor is, ha az egyúttal házasodással nem is jár. Eszébe jutott gyermekkori pajtása, a kis Gedő Nina, a kinek még nyolc éves korában őrök hűséget esküdött. Ellágyult és elhatározta, hogy meglátogatja őt s ha még szabad, egyszerre mindkét kezét megkéri. Fiatalos hévvel, mint egy gimnazista, korán reggel kiugrott az ágyból és a szobában szorgoskodó háziasszonyát imigyen aposztrofálta : — Tudja-e mi újság, Korosné ? gyíhésbe. A grófpüspök, a ki a szemináriumot ki akarja bővíteni, akarja megvenni húszezer koronán. A képviselőtestület bizottságot küldött ki az iskolaépület és területének felbecslésére. Tájékozásul ide jegyezzük, Hogy az iskolának 195 □ öl a területe s azt négyszög- ölenkint 60 koronára értékelte a bizottság, mely 25 ezer koronában állapította meg a rajta álló épülettel együtt a telek értékét. A polgármester hosszasan magyarázta, hogy a város nem kívánhat az épületért többet húszezer koronánál, azért az összegért oda is adhatja, mert kulturális célt szolgál, de aztán a megyés püspököt sem sértjük . meg, a ki alaposan megbecsültette a telket. A tőke különben sem a városé, a húszezer koronát a város kezeli, a kamatokat kiadja az iskolaszéknek tanügyi célokra. A képviselőtestület úgy meg lett győzve, főzve, hogy csak helyeselt és éljenzett, rögtön rá Galcsek György, a püspök képviselője aláírta a már előre megszerkesztett szeiződést. Épül a homoktéglagyár. Ismét a polgármester referált arról, hogy a hétkápolna alatt levő városi földeken Mayer Adolf és neje mészhomoktéglagyárat épit. Nagyon messze időre kellene visszamenni, a mikor ehhez hasonló kedvező szerződés megkötéséről írhatnánk. Mayeréket teljesen lekötötték, a város a területén kívül alig kockáztat valamit. íme nehány adat a szerződésből: A gyáros 20 holdat kap harminc évre kihasználás jogával. Fizet a területért 1. mezőgazdasági haszonbért, a mit a bérlőktől eddig is kapott a város, 2. holdankint 3200 koronát a kihasznált és feldolgozott homokért, a mely összeg — Hogy tudom-e? Hát persze, hogy tudom. Hiszen már harminc év óta minden tavasszal megkérdezi tőlem, hogy mi újság, a mire én már harminc év óta felelem, hogy tudom hát. A tekintetes úr meg akar nősülni. — Ördöge van, Korosné ! Eltalálta. Megfogok nősülni ! — Tudom! — mondja Korosné. — Tudja? Hát honnan tudja? — Hiszen éppenmost mondta a tekintetes úr! — Vagy úgy ! Hát persze, hogy megnősülök. Most az egyszer nem engedem magamat lebeszélni, még magától sem ! Korosné egykedvűen vállat vont, azután kikefélte Jenő úr redingotját és azzal a biztos tudattal ment a reggeliért, hogy a tekintetes úr még meggondolja magát a nősülést illetőleg. Jenő úr pedig az ünnepi hangulat hatása alatt illendőképen megfordította kézelőjét, harisnyát váltott és egy nagy csokor virággal a kezében felült a burvasutra, a mely egy nyolcas-egyenessel oda röpítette, a hol az ő tavaszi álmainak vágya, Ninuska leiedzett. Gyermekes félelemmel kopogott az ajtón és a barátságos „szabad“ kiáltásra belépett a paradicsomba. — Ah, Saláta úr! - sikoltotta Nhácska. — Ah, Ninuska nagysád ! — énekelte Jenő. — De ilyen meglepetést! Isten hozta! Tes-
