Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-05-17 / 38. szám
HuszonötödiK évfolyam 38. szám. Vác, 1911. május 17. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Csáky püspök gazdaságáról a képviselöházban. Vác, máj. 16. A földmiveléstigyi tárca tárgyalásánál ismét szó volt a latifundiumok megszüntetéséről, vagy helyesebb elhelyezéséről, néhány képviselő pedig szóvá tette a szekularizációt. Erről azután nagyobb vita keletkezett, melyből gr. Batthyány Tivadar beszéde érdekli Vácot legjobban. A képviselő rámutatott arra, hogy milyennek kell lenni egy püspöki vagyon kezelésének, a mely nemcsak értékét növeli a földnek, de sokat juttat a népnek is, mely keresve keresi a földet. És egy példával illusztrálta minden főpap kötelességét: gróf Csáky Károly megyés püspökünk birtokpolitikáját tárta általános helyeslés közt a képviselőház elé. Batthyány gróf tudvalevőleg többször megfordul a váci püspöki udvarban, a hol volt alkalma grófpüspökünkkel erről eszméket cserélni s meghallgathatta a püspök hűséges tanácsadójának : Nagy Sándor jószágigazgatónak fejtegetéseit az okszerű birtokpolitikáról, melyet minthogy ura helyesnek és jónak tart, konzekvensen keresztül is visznek. A képviselő, midőn a váci püspöknek helyes birtokpolitikáját ismertette az ország színe előtt, elismerést szerzett annak a képviselőház minden oldalán politikai külömbség nélkül. A püspök székvárosában csak kevesen tudnak a tiz éves nagymunkáról s boldogító eredményéről. Érdemesnek tartjuk tehát, hogy a beszédnek ezt a részét itt ismertessük meg olvasóinkkal : Gr. Bútthyúny Tivadar: Igen sokszor hallottam a parcellázás kérdésével kapcsolatosan támadni a papi birtokokat és sürgetni a papi birtokok szekularizációját. Óva intek mindenkit, — hangsúlyozom és ismétlem — a ki igazán akarja a kisgazdákat földhöz juttatni, ne komplikálja a kérdést s ne tegye, azt odió- zussá épen azok körében, a kikre a kérdés megoldása körül szükségünk van. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon). Nem egyszer fejeztem ki abbeli meggyőződésemet, hogy elvileg jogtalannak tartom a szekularizációt, tehát azt elvileg helytelenítem ; de kifejezem abbeli meggyőződésemet is, hogy ép úgy a papi birtokokat, mint a hitbizomá- nyokat be kell állítani a szociális követelések szolgálatába, (Élénk helyeslés a szélsőbaiolda- lon) s e tekintetben azután igazán elvárhatjuk azoktól, kik ezt a privilégiumot élvezik, hogy maguk teszik meg a legelső lépést és nyújtanak kezet arra a kezdeményezésre, melyet a föl ami vei éstigy i miniszter úr bejelentett, hogy a helyes birtokpolitikának nemcsak útjában ne álljanak nagy latifundiumaikkal, hanem ellenkezőleg, hogy szolgálatába álljanak ezen nagy szociális törekvésnek. (Helyeslés a szélsőbal- oldalon). Pap Géza előadó: De nem erőszakos eszközökkel ! Gr. Batthyány Tivadar: Mindjárt rátérek, t. barátom, erre is. Én bizonyos tioigoknai helyeslem az erősebb intézkedéseket; az erőszakot soha. Az erősebb intézkedéseket akkor és azokkal szemben helyeslem, kik a jó szóra, az igazságra, meg a szivükre nem hallgatnak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Én itt egy konkrét esetet akarnék felhozni egy főpapi birtokra nézve ; (Halljuk! Halltuk!) ez a váci püspökség. A váci püspökségnek jelenlegi birlalója gróf Csáky Károly, mióta az ő püspök javadalmait átvette, a következő eljárást követte. Az ő birtokaiból, az erdőbirtoValami Petőfiről. Irta és a Váci Muzeum-Egyesület 1911. április 2-íkí matinéján felolvasta : Dr. Gergely Mihály. (Befejezés.) Í847. szeptember 8-án volt az esküvője s • szeptember végén, tehát a mézes hetek alatt, már megjósolja, hogy az az asszony, a kit a maga szürkeségéből a világhírnév píedesztáljára emelt, elfogja hagyni az ő nevét, a Petőfi Sán- dorné nevet. El is dobta magától az özvegyi fátyolt, el mindjárt az özvegyi gyászév letelte titán. Vagy nézzük a másik költeményét. Egy gondolat bánt engemeí: Ágyban, párnák közt halni meg. Lassan hervadni el, mint a virág, A melyen titkos féreg foga rág ; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott üres szobában áll. Ne ily halált adj Istenem, Ne ily halált adj én nekem ! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül; Legyek kőszírt, mit a hegyről a völgybe Eget, főidet rázó menydorgés dönt le . . . Ha majd minden rabszolga nép Jármát megunva sikra lép, Pírosló arccal és piros zászlókkal És a zászlókon eme szent jelszóval: „Vílágszabadság !“ S ezt elharsogják, Elharsogják kelettől nyugatig S a zsarnokság velük megütközik : Ott essem el én, A harc mezején, Ott folyjon az ifjúi vér szívemből S ha ajkam örömteli végszava zendül, Hadd nyelje el azt az acélzörej, A trombita hangja, az ágyúdörej. S holt testemen át fújó paripák Száguldjanak a kivívott diadalra S ott hagyjanak engemet összetíporva. Ott szedjék össze elszórt csontomat, Ha jön majd a nagy temetési nap, Hol ünnepélyes lassú gyász zenével És fátyolos zászlók kíséretével A hősöket egy közös sírnak adják, A kik érted haltak szent világszabadság! A rabszolganép felkelése, a szabadság harca a zsarnoki hatalommal, a harcmezőn való elesés, a szívéből kifolyó ífjűí vér, az acélzőrej, a trombita hangja, az ágyú dörej, a holt testén át száguldó paripák, az ő otthagyása őssze- típorva, elszórt csontjai, a közős sír, a halál a szabadságért, mind, mind oly igazak, mintha nem is három évvel előbb írta volna önmagáról, mint a hogyan bekövetkezett. Csak egyben tévedtél jó Petőfi Sándor! Az a kivívott diadal nem a szabadság diadala volt. koktól eltekintve, ma még 4200 holdat kezel saját rezsijében. Tudomásom van arról,„hogy ezen 4200 holdból 2000 holdat is parcellázásra szánt és kívánt fordítani. A püspök úr őexcellenciája azonkívül földbirtokából 10 községnek parcellánként adott ki bérbe 7857 holdat. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon) továbbá szentjakabi uradalmát, mintegy 3000 és egynéhány száz holdat, örökáron adta el, természetesen kormány- és felség-jóváhagyással, kisgazdáknak. (Helyeslés.) Ugyancsak a nevezett püspök úr a saját magánvagyonából bihari birtokát, a mely körülbelül 3800 holdat tesz ki, kisgazdák között parcellázta szét örökáron. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezek tények. És annyira ment a nevezett püspök űr, hogy az egyetlen nagybérlet, a mely a váci püspökségben még fennáll, egy háromszáz holdas birtok, a melyet azért adtak egy tagban bérbe, mert ott a kisgazdák között arra pályázó illő áron nem találkozott. Kiemelem még azt is, hogy a bérbe adott uradalmak részeit ez a püspökség értesülésem szerint a nagyobb gazdáknak — a kisgazdák közül is a nagyobbaknak — csak annyiban és akkor adta bérbe, a mennyiben és a midőn már zsellérek, a kik 2—4 holdat kértek bérbe, erre nem találkoztak, (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) úgy, hogy a nevezett püspök úr őexcellenciája legalul: az 1—2 holdas bérletnél kezdi és igy megy fölfelé négy holdig, a 10 holdon felüli bérletek pedig már kivételt képeznek. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pap Géza előadó: Elismerésre méitó! Gr. Batthyány Tivadar: Én t. barátomnak, az előadó úrnak közbeszólását annyiban teszem magamévá, hogy én azért hoztam fel itt ezt a kérdést, hogy necsak elismerésünket feHol van Petőfi ? Hol nyugosznak az ő csontjai ? Ki tudná azt egész bizonyossággal megmondani? Minek is keresnénk? Jobban van ez így. A mily tüneményes volt az élete, oly tí- tokszerü a halála. Eltűnése valósággal mytho- logíkus kődbe vész. Hogy is mondja Arany János ? Behantolatlan áll Hamvai fölött a hely. Hol, merre nyugszik ö, Nem mondja semmi kö, Nem mondja semmi jel. Hol van Petőfi? Micsoda naiv kérdés! Ott van a gyermekét szerető édesanya szívében, ott van minden nyomorral kűzkődö ifjú nemes ambíciójában, ott van az arany kalásszal ékes rónaságon, ott van a nép dalában, ott van a szabadság szent eszméjében, ott van az abszolutisztikus hatalom rettegésében, ott van a szerelmesek csókjában, ölelésében, itt van mindnyájunk szívében. Befejezem. A nagy költő egy jóslatával fejezem be: Hogyha én meghalok, Nem lesz kö síromon. Hogy is volna ? Hogyan is lehetne ? Hisz, azt sem tudjuk, hol a sírja.
