Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-05-10 / 36. szám
Huszonötödül évfolyam 36. szám. Vác, 1911. május 10. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz, (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Méregdrága. Vác, máj. 9. Naponta hallhatjuk e felkiálltást. Minden percben felhangzik a kétségbeesett ajkakról. S nem mondhatjuk reá, hogy asszonyi kicsinyeskedés fakasztja a panaszhangokat, hanem az élet, az ő szigorú kegyetlenségével erőszakkal kicsikarja a keblekből e jajkiáltást. Tényleg méregdrága minden. Szinte szerénytelen kérés ma már, ha a mindenkori imádságban mindennapi kegyeret kérünk az Egek Urától.Hús,főzelék, liszt hihetetlen magas árakon kapható csupán s rövidesen odáig jutunk, hogy a kenyér is valami finom csemegévé lép elő, mely csak ünnepnapokon s csupán úri házak asztalára kerülhet. Méregdrága! Szinte fogalommá nőtte ki magát az utóbbi időkben. Méregdrága minden s szinte csuda, hogy az a sok ember, mely még mindig nem szokott le arról a rossz kedvteléséről, hogy naponkint élelmezi magát, hónnap veszi azt a tőkét, melyből a létfentartá- sára feltétlenül szükséges élelmi szereket beszerzi magának. S ezek az elsőrendű szükségletek. Mert enni utővégre, akármilyen felesleges, de mégis szükséges dolog. A koplalást nem lehet megszokni. Erre az igazságra az egyszeri cigány is rájött, a mikor nyolc nap után, a meddig lovát éheztette, a szegény pára kimúlt s ő felsóhj&j- tott : — Istenem, Istenem, hogy éppen most kellett megdeglenie, a mikor már olyan szépen megsokta a koplalást. Bizony, bizony mi is igy járnánk, ha a cigány mintájára a koplalást megakarnók szokni. Akkor múlnánk ki ez árnyékvilágból, a mikor már a legszebben megtanulnék a koplalást. De utóvégre ez a téma sokkal komolyabb, semmint, hogy alkalmas volna a tréfálkozásra s bizony jómagunk sem vagyunk úgy hangolva, hogy tréfálkozzunk ezzel a szomorú, mindnyáj junk húsába vágó eszmével. Nagyon is érezzük valamennyien a drágaság átkos következményeit. Mindenütt s mindenhol a munkabérek emelkedéséről hallhatunk s mindez csupán arra jó, hogy a gyárosok gyártmányainak árát felverjék, hogy még ezzel is megnehezítsék a létért való küzdelem amúgy is nehéz harcát. Ha a munkabérek felemeléséről szóló hir nem is nélkülözi a valóság valamelyes ismérveit, semmiesetre sem vonatkozhatik ez a hivatalnoki kar, avagy a középosztály u. n. la- teiner osztályra. Ezek jövedelme nem emelkedett arányban azzal a szörnyű áremelkedéssel, mely minden téren megélhetésünket e korszakban jellemzi. Sőt, ha lehet redukcióról beszélni, úgy inkább kisebbek lettek a keresetek, noha a társadalmi igények folyton folyvást emelkedtek. S igy mig a kereset csökkent, az elsőrendű szükségleti cikkek árai növekedtek. Mert ne gondoljuk ám, hogy tisztán az élelmiszerek méregdrágák! Oh nem ! A ruházat minden egyes kelléke kétszeres árba szökkent fel. S meztelenül még sem járhatunk. Ebbe még talán a hatóság is beleszólana. Sőt ellenkezőleg társadalmi állásunkat messze túlszárnyaló mértékben kell ruházkodnunk, hogy hivatali méltóságunkon csorba ne essék. A ruhák, a cipők, a fehérneműek árai stb. mind mind legalább is kétsz'erannyiba kertilValami Petőfiről. Irta és a Váci Muzeum-Egyesüíet 19 í I. április 2-ikí matinéján felolvasta : Dr. Gergely Mihály. 2 Í846. szeptemberében a Csalogány és pacsirták című költeményében ezt írja : De im a bajnak közepette Fiait az ég nem feledte, Megszána minket nagy fájdalmainkban, Orvost küld hozzánk és ez útban is van, És már maholnap meg is érkezik . . . Mar vége felé jár az éjszaka, A hajnal közeleg . . Erdélyben című költeményében mondja ugyanez időben : ... A század víselös, Születni fognak nagyszerű napok, Élet-halálnak vészes napjai. í 947-ből való az ítélet című költeménye, melynek pár sora így szól: . . . Rettenetes napokat látok közeledni, minőket Eddig nem látott a világ s a mostani béke Ez csak ama sircsend, a mely a villámnak utána A földrendítő menydőrgést szokta előzni. Látom fátyolodat, te sötét, mély títkú jövendő És meggyujtván a sejtés tündér! füzét, e Fátyolon átlátok s attól, a mi ott van alatta, Borzadok, iszonyodom s egyszersmind kedvre derülök És örülök sziláján. Máshol ezt írja ugyanezen évben : Háború volt mindig éltem Legszebb gondolatja, Háború, hol vérét a szív Szabadságért ontja. Egy szentség van a világon, Melyért fegyverünkkel Sírunkat megásni méltó, Melyért véreznünk kell. Ez a szentség a szabadság! . . . Itt már a hazájára zúduló események jóslatába beleviszi a saját végzetének gondolatát is. A márciusi nagy események után mondja : . . . Ifjú barátaim, kik a két heti nyilvános életben oly bátran és oly csüggedetlenűl működtetek, a mint óhajtottam, Isten veletek, a forradalomnak vége van ... de nem, a forradalomnak nincs vége, ez csak az első felvonás volt ... a viszontlátásig. Átalakulásunk mindenesetre vérbe fog kerülni . . . r í847-ben ezt írja Csengerí Antalnak: „Mint a kutya a földrengést, úgy érzem én meg a forradalmat. “ Í848. április í-én a vármegyehází gyűlésen így beszél: Láttam remegést, láttam sápadt arcokat, nem szeretném továbbra is így látni nemzetem fiait, azért most lekötve kardomat elnyugtatom, de össze nem töröm. Mennyire érezte, mennyire igaza volt, hogy szükség lesz az ő kardjára, a mint hogy szükség is lett rövid időn belül. nek ma, mint ennek előtte csupán huszonöt évvel is s vájjon a fizetések kétszeresére emelkedtek-e? Nem mondhatnék, még 25%-al sem nagyobbodtak. Ám az igények 50%-al növekedtek úgy társadalmi, mint minden egyéb más téren is. Mit csináljunk tehát ? ! Ne együnk, me igyunk, (mert ma még a vizet is meg kell fizetni), ne ruházkodjunk, fehérneműt ne hordjunk, egyéb élvezetekről nem is beszélünk, mert azok nem elsőrendű szükségleti dolgok. Vagy pedig, miután manapság a kisembereknek hitelük amúgy sincsen, egyszerűen be kell szüntetnünk a társadalmi konvenciók szerinti élést s éljünk úgy, mint a müveit pápuák, kiknek legfőbb toalettcikkét az a kötényke képezi, mellyel a maguk egyéb meztelenségét eltakarják. Sokáig ez igy nem maradhat ! Rövid időn belül valaminek történnie kell, mert különben a társadalmi forradalom elkerülhetetlen. Vagy talán manapság még a forradalom is méregdrága ? ! Szentimrey Ferenc. Hírek. — Az elnök is sokalja! Miként lapunk vasárnapi számában megírtuk, nagy elkeseredést okozott a kereskedők és iparosok közt a pénzügyigazgatóság cinikus adóemelő javaslata. Napok óta másról sincs szó, mint arról, hogy kinek hányszoros adót javasol a pénzügyi kincstár képviselője. Most látszott meg az is, hogy kereskedőink nincsenek tömörülve s bár mindannyian egy nézeten vannak, egyhangú tiltakozásuk nem hallatszik Sokkal tisztábbak, határozottabbak és meg- ragadóbbak azok a kijelentései, melyekben sa- át jövendő nagyságát, különösen pedig halálát jövendöli meg. í 893-ban mikor katona volt, alig Í7 éves korában ezt mondja egyik barátjának, dr. Vas Istvánnak: „Érzem a lelkemben, hogy én nem születtem közönséges embernek.“ — Hadd lám, — szólt erre tréfásan Vass, — nem pírulsz-e el, ha ezeket a szavakat ísmétled ? Mire Petőfi büszke hangnyomattal ísmétlé : — Igen is, mondom, érzem, hogy nem születtem közönséges embernek. Micsoda lelki erő, micsoda erős akarat, micsoda hit és meggyőződés adhatta ajkára ezeket a büszke szavakat egy rongyos közbakának, a ki akkor napi hat krajcár zsoldból tengődött s többet koplalt, mint evett. Í9 éves korában nagy nyomorban így ír barátjának, Szeberényínek : „Én középszerű ember nem leszek. Aut Caesar, aut nihil. Ne nevess ki barátom. Bolondokat nem beszélek.“ í844-ben történt az alábbi kis eset Petőfi és társainak az urí-utcaí tanyáján az egyik kerek asztal mellett. Odamegy a társasághoz egy gipsz szobrocskákat áruló olasz. Petőfi önkénytelenül a kosarába nézett.
