Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-01-11 / 3. szám

2 VÁCI HÍRLAP gyakozva néznek sokan az ideál felé: vajha sikerülne az egy cél felé törő egyesületeket egy hatalmas, erős egyesületbe egyesíteni. A Váci Hírlap, mely ha mással nem, a gondolat­nak felszínen tartásával iparkodott a tervet szolgálni (ámde ebből parányi érdemet sem vindikál magának) kötelességszerűen beszámol az eseményekről és örömmel jelzi, hogy a mozgalom megindult a múlt héten. A lövőház választmányában kezdeményezték s kiküldöttek azt a négy tagú bizottságot, mely a kaszinó és sportegylet megbizottaival tárgyal, utána a ka­szinó nevezte meg szintén négy tagú bizott­ságát a tárgyalásra s legközelebb a sport­egyesület fogja kiküldötteit megválasztani. Ta­lán az általános nézetnek adunk kifejezést, midőn arról szólunk, vajha siker járna a tár­gyalások során, de sajnos, ez aligha követke­zik be úgy, a hogyan ez kívánatos. Már száz és egy kifogást hallottunk a lövőegylet, ka­szinó, sportegylet tagjainak részéről, sőt azok is hangulatot keltenek, a kik e három egyesü­let keretén kívül helyezkedve el a kényelmes kritizáló — és nem fizető — pozícióban ülnek. Ha a jóindulattal és egymást megértő becsü­léssel mennek az egyesületek a tárgyalásba, lehetetlen, hogy társadalmunkra hasznos ered- menynyel ne fejeznék be azt. Természetes, hogy a mindenkit érdeklő tárgyalásokról a mi lapunk bő referádával fog szolgálni. — A vásár napjai nem változnak, A múlt évi őszi közgyűlésen heves vita volt a máskor csöndes városi képviselők közt. Az 1911. év vásár napjainak megállapítását tárgyalták és az őszi Gál-vásár napjának megváltoztatá­sát szerették volna keresztülvinni az izr. val- lású városatyák, mert ez a vásár éppen ünne­peikkel esik össze. Az iparosok a vásár nap­jának előbbre helyezéséről, vagy eltolásáról tudni sem akartak, a közgyűlés is úgy határo­zott, hogy a Gál-vásárt az i/r. ünnepeken kell megtartani. A határozatba nem nyugodtak meg az izr. kereskedők, kik a vármegyéhez fordul­tak a város képviselőtestülete határozatának megváltoztatását kérvén. Hétfőn volt megye­gyűlés, mely a felebbezést elutasította azzal, hogy a váci vásár napjai határnapokra van engedélyezve, azt nincs joga a megyének más időpontra áttenni. ~~ ^ detnaipolyvölgyi villamos vasút lesz? Megbízható helyről vett értesülésünk szerint a du laipolyvölgyi vasút igazgatósága érdekes tervvel foglalkozik. A mi kis vicináli­sunkon a személyforgalom annyira megnőtt, hogy kevés helyiérdekű vasút képes ily for­galmat kimutatni. A teherforgalmat a közel jövőben tehát külön kell már választani a személyforgalomtól. A vicinálisokon azonban a gőzüzemmel teljesített személyforgalom se nem fizeti ki magat, se nem oly modern és gyors, mint a villamossal történő vontatás. Ez utóbbi esetben 2—3 kocsi kis személyzettel, kevesebb költséggel s a mi a fő: gyakrabban indulhat a végpontok leié. Ennek megvalósítására gondol a dunaipolyvölgyi vasút, midőn villamos ak­kumulátoros mozdonyokkal akarja a személy- forgalmat lebonyolítani. A terv még tanulmá­nyozás stádiumában van ugyan, de nem lehe­tetlen, hogy Hont- és Nógrádmegyék közön­ségének nagy örömére rövidesen megvalósul s ez esetben a menetidő is legalább egy órá­val fog megrövidülni. — Ügyészi Kinevezés. Ráday Gedeon gr. vármegyénk főispánja dr. Meiszner János váci ügyvédet tiszteletbeli megyei ügyésznek nevezte ki s ügyészségi megbízottnak a váci föszolgabiróság mellé osztotta be. — SzegényKonyhánaK. Paull Béla ta­nító tiz kilogram káposztát, Vörös Ferencné két koronát küldött. A szives adományokért halás köszönetét mond a vöröskereszt egylet elnöksége. — Vasárnap délután a ReresKedő- ifjaKnál. A váci kereskedőifjak egyesületé­nek agilis vezetősége gondoskodott arról, hogy tagjainak, vendégeinek kedélyes és tanulságos, e mellett olcsó szórakozást szerezzen. Elhatá­rozta, hogy minden második vasárnap délután­ján átéli szezonokban felolvasással egybekötött táncmulatságot rendez. Az első ilyen szórako­zás vasárnap volt s már is a nagy siker je­gyében indult meg úgy, hogy a jövő vasár­napokon alighanem szűkek lesznek a kereskedő­ifjak helyiségei. Vojcsik titkár, Bokor jegyző két komoly szavallatát nagy figyelemmel és tapssal fogadta az igen nagy számú közönség. Dr. Csongor Gergely pedig a művészetekről tartott felolvasást általános figyelem közt. Ne­mes gondolatai, majd ellenállhatlan humora nagy tetszéssel találkoztak s a felolvasás vé­gén felzúgó taps azt mutatta, hogy dr. Cson­gort mindig szívesen látják a felolvasó asztal mellett. Azután tánc következett — vacsoráig. A kereskedőifjak büszkék lehetnek az első fel­olvasó délutánjukra. — Az öreg Vácz. A Pesti Naplóban olvastuk ezt a kis apróságot: A kis nebuló az uj helyesírást tanulta. Otthon kérdést ad fel az apjának : — Ugy-e Vácz nagyon öreg város? — Hát bizony, fiam, van vagy ezer esztendős. — No mindjárt gondoltam, mert a nevét még mindig cz-vel Írja. A belgaKert Kitüntetése. A város alsó végén van a belgakert, melyet azért ne­veznek Így, mert alapitói, részvényesei java­részt belgák. Lehető legkevesebbet lehet tudni az üvegházas telepről, legfeljebb, ha említik nevét, a gazdák haragszanak, mert a trá­gyát megdrágította s azt mondják, hogy Vác- nak az egész telepből ennyi a haszna. Most a szó szoros értelemben vett zárt belgatelepről a fővárosi lapokban olvasunk. A szakácskiái- litáson különféle korai gyümölcsöt állított ki s ezért dicsérő okmánnyal tüntették ki. — Marschall Gyula nyugalomban. A király megengedte, hogy Marschall Gyula vezérőrnagy, a negyedik dandár parancsnoka betegsége miatt a dandárparancsnokságtól fel­mentessék. A váci huszárezred volt parancs­noka valószínűleg Váchartyánban fog letele­pedni. Báthory Karoly síketnéma int. gondnok. Dr. Bíró Jenő fogorvos. Csányí László jogszígorló. Dr. Degré Miklós kír. tővényszékí elnök, Zalaegerszeg. Dombó Károly a Hangya-szövetkezet fő­könyvelője, Budapest. Edví-Illés Aladár min. osztálytanácsos, Bpest. Ifj György Mihály üzletvezető. Heíntz János kír. kőzjegyzőheíyettes, Bpest. Jeszenszky Imre takarékpénztári titkár. Dr. Keszler István pápai kamarás, püspöki titkár. Kisparti János kegyesrendí tanár. Kolozsváry Mihály apátkanonok. Lukács István gyógyszerész. Dr. Ligeti Ármin egyet. m. tanár, Vísegrád. Dr. Majer József ügyvéd. Dr. Matísz Dezső kír. közjegyző. Nagy Kálmán tanárjelölt. Novák Antal mérnök. Gr. Odonell Roderích nagybirtokos, Veres- egyháza. Prónay Mihály főispán, Alsópetény. Sándor József kapitány, Jászberény. Sáry János építészgyakornok. Schandl Miklós kr. házfőnők és főgimnázium! igazgató. Schumacher Jenő droguísta. Szabó József kegyesrendí tanár. Szarka Gyula tanárjelölt. Szígvárt János gyógyszerész. Dr. Szontagh Tamás kír. tanácsos, a Föld­tani Intézet aligazgatója, Budapest. Dr. Szűcs István min. titkár, Budapest. Sztanek István kír. járásbíró. Várnay Imre nagybirtokos, Zsombolya. Víncze László kegyesrendi tanár. Zatocsíl Antal magánzó, Budapest. Ezekben vázoltuk röviden egyesületünk éle­tében a múlt évben előfordult nevezetesebb mozzanatokat. Mielőtt jelentésemet befejezném, jelen alkalommal csak nehány reflexiót kívánok í elmondani az egyesület múltja alapján annak jövőjéről. A muzeum egyesület eddigi munkás­sága, céltudatos törekvései, melyekkel városunk múltját igyekszik földeríteni, eléggé nem mél­tányolható tevékenysége, mellyel a jelen műve­lődés áldásaiban részesít mindig szélesebb körö­ket, meggyőzhetnek mindenkit arról, hogy az egyesület életképes s alkalmas arra, hogy a város szellemi művelődését célzó törekvések középpontja legyen. Szellemi művelődésünk lel­kűnknek kivetítése, mindannak a jónak, igaz­nak és szépnek a megvalósítása, melyet gon- nolkodás és érzésvííágunk termel, azoknak a lelkűnkben elő óhajoknak, törekvéseknek a való életbe való átvitele, a melyek saját egyé­niségűnket, legbelsőbb énünket fejezik ki. A művelődés tehát olyan szellemi munkakífejtés, mely saját lábán járni tudó, eszményi célokért lelkesedő, tisztán látó s törekvéseit eszményi célok szolgálatában érvényesíteni tudó embert kíván. Kulturegyesületek feladata, hogy ilyen egyéneket egyesítsenek, hogy azok munkakífej­tésükkel maguk körül azt a szellemi légkört fejlesszék, a melyben környezetük, mondjuk egy város lakosainak lelkületében fejlődjék, erősöd­jék, a mi abban nemes, a mi annak emberies­ségét legjobban kifejezi. Ilyen munkát eredmé­nyesen egyesüléssel, vállvetett buzgóíkodássaí lehet csak elérni, azért kulturaellenesnek tar­tok minden olyan irányzatot, mely egy város kebelében az azonos törekvésű, azonos célokért lelkesedő egyének elkülönítésére törekszik. Vá­rosunkban általános a panasz, hogy sok egye­sület van. Ez megfontolandó jelenség. Az azo­nos cél elérésében, pl. a város szellemi művelő­désén buzgólkodó egyesületek tömörülése, illető­leg egy szervezetben való egyesülése első rendű fontosságú volna. A muzeum egyesület, a mely a szellemi művelődés egy területét sem hagyja figyelmen kívül, melynek kebelében megszüle­tett az ismeretterjesztő felolvasások eszméje, megvalósult a munkásoknak tartandó előadá­sok gondolata, mely népkönyvtárával széles rétegeknek ad alkalmat a művelődésre, a leg­helyesebb irányt jelöli meg, midőn múltúnkat I figyelve a történeti módon fejlődött művelődés terjesztésével hirdeti és eszközli a szülőföld megbecsülését, szeretetét s ezzel kapcsolatban a fajszeretet, a nemzetünkhöz való ragaszkodást és a hazaszeretetei. Reméljük, hogy egyesüle­tünknek ez a tervszerű munkássága eszméinek megfelelő módon fogja éreztetni befolyását fej­lődő városunk kultúrájára.

Next

/
Thumbnails
Contents