Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)

1911-04-26 / 32. szám

2

VÁCI HIRLAl

redparancsnok foglaltak helyet. Lenn,a páholy alatt a célbiró Benson Tamás, mellette az öt futam szebbnél szebb dijai, melyek közt azonban legszebb volta tiszti asszonyok első dija, egy arany kanna.

Az első versenyben, melynek sződi handicap volt a neve, a benevezett 16 lóból csak ötöt nyergeitek, a mi egy kis csalódási okozott. Az 1700 koronás díjért 1600 méterre futott Bal- tazzi Alex Union Jack lova (lov. Kiss Géza), Prónay százados Sas lova (Sibrik fh.), Baich hadnagy Gabi (lov. tulajdonos), Bartos E. To- csonyi Móni (Harrison) és Thomka százados Suffragette II. lova (Vidal sz.) A favorit To- csonyi Móni lett a nevéért is, be is váltotta a reményt, mert elsőnek jött be s híveinek 10-re 24-et, helyre 20-at és 18-at fizetett. Második Union Jack félhosszal, harmadik Sas.

Nagy érdeklődés előzte meg a következő versenyt. Általánosan el volt terjedve, hogy a tiszti akadályversenyben Lipcsey Márton főhadnagy fog győzni. De nagyon bíztak Bozán főhadnagy lovában Majsában s e két lovat rakták a totalizatőrnél. A 11 benevezett lóból csak négy állt a tárthoz : Majsa (lov. Wessely hdn.) Elek főh. Etelka lova, nyergében Lipcsey főhadnaggyal, gr. Lubienszki őrnagy Przed- witz (lov. tulajd.) és Rapaich hadnagy Blanka (lov. tulajd.) A startnál már Majsa becsapta híveit, mert nem akart indulni, Lubienszki őrnagy lova pedig nem ugrott. Két ló maradt a versenyben s végül is fentartva, nagy érdeklődés közt Lipcsey főhadnagy nyeri a versenyt. Tűt: 10 : 22. Helyre I. 10:12, II. 10 : 23.

A hölgyek dijáért 2400 méterre ismét csak négy lovat nyergeitek: gr. Orssich hadnagy Ljubljana (lov. Keresztes), gr. Orssich százados Preciosa (Harrison), br. Durneiss Goldon- kel (Folis) és Zsivanovits hadnagy Nevermore (lov. tulajd.) Első Goldonkel, második Ljubljana, harmadik Preciosa. Tot: 10: 16. Helyre I. 10 : 12, II. 10 : 22.

A pestmegyei akadályversenyben 2000 koronás díjért futott: Bartos E. Orgazda (Harrison), Jankovich Besán Gy. Isis (Keresztes), gr. Orsisch Alighanem (Kiss Géza), br. Durneiss Merion (Folis). A favorit ez utóbbi és Orgazda volt. Orgazda mindjárt az élére áll a kis társaságnak s végig vezet. Az egyenesben Isis nyomul a nyomában, de az utolsó gátnál felbukik s lovasa a földön terül el, de a következő pillanatban már vége a közönség ijedelmének, mert ismét nyeregbe van Folis hadnagy, de ekkorra már megelőzte Merion s csak harmadiknak ér be. Ebben a versenyben volt az egyetlen óvás: Merion lovasa a nyerő Orgazda ellen óvást tett, mert lovasával egy jelzőoszlopot elkerült, de az óvást elvetették és fizetett a totalizator 10-re 30-at, helyre 10: 14, II. 10: 14.

A gödi sikversenyben már nagy társaság adott találkozót a startnál s gondot a játékosoknak, hogy melyik lovat fogadják. Futottak: Union Jack (Kiss) Czárán Zoltán Mara (Ná- daskay), br. Hoeller Scullerymaid (Pfeifer), Isekutz Mácsola (tulajd.), Kiss Géza Cora Pearl (Folis), gr. Orssich Futur (Harrison), Pókay hadn. Spotless (tulajd.), Prónay szdos Ladoga (Sibrik) Zangen Gaspard (Zangen). Az egész ezerkétszáz méteres távon együtt volt a társaság. A titkos tippelők nagyon bíztak Union Jackban, mely másodszor futott s küzdelem után csak nyakhosszat maradt el Ladogától. Harmadik Cora Pearl lett. Tot. 10:62 (a legnagyobb fizetés!) Helyre I. 10:28, II. 10:23,

III. 10:50.

Közben megjött az öt órai vonat Budapestről, megállt a versenytérnél, de bizony nem

akadt tiz utas sem, a ki vissza akart térni a városba. Pedig csak az altisztek versenye volt még hátra, ebben pedig nem működött a totalizator. De igazi sportlátványosság s mindenki konstatálta lefutása után, hogy a legszebb verseny ez volt.

A hatos huszárok altisztjei mellükön hatalmas startszámmal lóháton elfogták az egész pályát szélességében. Elől Lipcsey főhadnagy (kinek egész délután gratuláltak győzelméhez) lován vezette őket 300 méteren. Együtt voltak a lovasok s szépen, kifogás nélkül vették a gátakat, inig az egyenesben aztán őrült iram kezdődött. Mint egy óriási robaj közeledtek a cél felé. Tizenkét altiszt vett részt a kitünően sikerült versenyben. Első lett Németh tizedes a 6-ik századtól, második Holub őrmester a negyedik századtól, a harmadik Pajtás ezred- trombitás az ezredtörzstől, negyedik Zimka osztálytrombitás tizedik század, törzstől, az ötödik Pintér századtrombitás a harmadik századtól. Ez utóbbi kettő az érsekujvári osztálynál szolgálnak.

A boldog győztesek a biró páholy előtt elhaladtak s Csorba alezredes megdicsérte őket, kiosztotta a dijakat, mely öt órábói s 50, 40, 30, 20 és 10 koronából állt. (A jelenetet boldogan nézte Palkovics altábornagy, ki egykor a váci huszárok parancsnoka volt.)

Ezt a szép versenyt tárgyalta a közönség, mely most már gyorsan oszlani kezdett. Az aszódi országúton csakhamar óriási porfelhő nyelte el a kocsikat, gyalogosokat, kik a város felé iparkodtak. A nagy tér csakhamar üres lett, csak a huszárok egy része és a rendőrök maradtak künn, inig a helyiségek ingó felszereléseit összeszedték.

Este a huszártisztikar vacsorát rendezett a Kúrián.

Jövő esztendőben már két versenynapot tart Vácon a vármegye lótenyésztési bizottmánya, mertkidertiit a leszámolásnál, hogy a váci lóverseny nem végződött deficittel.

HireK,

Jánosi és KischenewszKy.

(Váci fegy ház két hires fegyence.)

A kiváncsi közönség, még tán az igazságminisztérium sem osztotta be fegyházakba a Haverda-pör elitéltjeit, már is tudta, hogy Vojtha és Jánosi Vácra kerülnek. A délelőtti fél tizenegy órai vonatot ezért egy időben igen sokan várták, hogy a hírhedt alakok bevonulását láthassák. Ámde csak nem hozták őket, eltűntek hát a kiváncsiak is. Most, mikor már nem várták, szuronyos fegyőrök közt Jánosi jelent meg s hozzáfűzve hozták a fiatal Kische- newszkyt, a fiumei bankrablót.

A nagy szenzációt a vasúttól kezdve keresztül a városon Klein Zsigmond hurcolta, a ki egy kupéban utazott Haverda Mariskával. (No, majd ő nem Haverdával utazik!) Jól összeismerkedtek az úton, mert a világhírre szert tett bűnös asszonyt második osztályon utaztatták — fegyőrével, mig az egykori udvarló ugyanazon a vonaton ugyan, de rabruhában, lánccal a kezén a harmadik osztály fapadján kuporodott össze.

Haverda Mariska, a kiről utitársa azt állítja, hogy csúnya, elhízott, Vácnál kihajolt s látta a darócruhás Jánosit leszállani. Az ablakon keresztül kiáltott:

— Van Isten, a pör ujrafelvétele meglesz!

Jánosi oda se nézett (nem tudta, hogy Mariskát vele egy vonaton indították Mária- nosztra felé.)

A fegyházban először Horváth Kálmán irodavezető elé állították, a ki átvizsgálta a beutaló írásokat, aztán Lencsó Ferenc főorvos vizsgálta meg. Jánosi keservesen panaszkodott, hogy „ellenségei“ azt az egy hónapot, melyet régen 17 korona elsikkasztása miatt ült, arra akarták felhasználni, hogy az esküdtszék előtt züllött- ségét fessék. Ez fáj neki legjobban, a minek kifejezést is adott rögtön.

— Különben mindegy — intett a kezével- úgy sem kerülök ki a íegyházból, az orvos úr betegnek talált. (Tényleg tüdőbajt konstatáltak rajta !)

Gedeon Emil igazgató csak tegnap állíttatta maga elé az újonnan érkezett fegyenceket, mert egy hétig betegsége miatt nem mehetett be az irodájába. A beutalás sorrendjében hat fegyenc állott az igazgató előtt. Rögtön rá lehetett ismerni az intelligens fegyencre. Mig a többiek a téli darócruhát hordták, ő rajta már a nyári ruha van. Magas homlokú, villogó szemű, bajuszát angolosan nyírja s két végén borotválva. Szakáit nem visel.

Az igazgató a jóviseletről beszélt neki s a feltételes szabadságról, melyet elnyerhet, ha kifogástalan lesz a viselete.

— Jól fogom magam viselni, igazgató úr — mondotta, — de van egy kérésem: az angol nyelvtanomat adják vissza!

— Barátom, — válaszolt az igazgató — mi a fegyenc szavára nem adunk semmit, az mindent Ígér az első percben. A kedvezményt ki kell érdemelni! Majd ha rászolgált a viseletével, meg fogja kapni.

— De hiszen én akkor rettenetesen fogok szenvedni, pedig többet szenvedtem eddig, mint a mennyi a büntetésidőm.

Az igazgató megígérte, hogy julius elsején, ha kifogás nem esik ellene, megkapja az angol nyelvtant, melyből a vizsgálati fogsága alatt tanulgatott. E perctől kezdve nyugodt lett Jánosi, ki most már szinte mosolyogva hallgatta fegyenctársai meghunyászkodó, esetlen válaszait.

Mellette egy fiatal, nyúlánk, szép fiú állott jellegzetes sas-orral: Kischenewszky Salamon, a fiumei bankrabló. Életfogytig tartó fegyházra Ítélték rablás éa szándékos emberölés büntette miatt. Mint idegen honos, a törvény értelmében sohasem szababulhat. De a reményt — mondá Gedeon igazgató — fel kell tartani s éppen ezért szivére kötötte a jó viselkedést, mert elöljárói csak akkor exponálhatják magukat érte, ha kifogás ellene nem esett.

Kischenewszky, a ki egy szót sem tud magyarul s ezért az igazgató jótanácsait német nyelven mondotta el, némán hallgatta s aztán tört német nyelven megszólalt:

— Jól van, én jól fogom magamat viselni, de megkövetelem, hogy velem is jól bánjanak !

Az igazgató emelt hangon szólt rá:

— No fiam, igy nem beszélhetsz! Itta törvény által előirt módon bánunk veled, de ha azt hiszed, hogy sérelem esett rajtad, jelentkezzél, én megvizsgálom az ügyet. De addig is első feltétel : az engedelmesség. Követelni valód pedig soha semmikor nincs, mert nem is lehet.

Azután ismét szelíden szólt hozzá és hosz- szasan oktatta, hogy a jóviselet mindig jutalmazásra tarthat számot. Egyszer csak köny jelent meg a rabló két fényes szemében . . .

A többi négy fegyenc kihallgatása nem voit érdekes: egyik fegyháztöltelék, vagy hatvan éves és negyvenet ült már különböző fegyhá- zakban. Mindig visszakerül. Most már aligha szabadul. A három másik tolvaj.

A kihallgatás véget ért, újabb hat fegyenc