Váci Hirlap, 1911 (25. évfolyam, 1-99. szám)
1911-01-01 / 1. szám
Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és Dercsényi laptulajdonos: Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gróf Csáky Károly-út 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. • Telefon-szám 17. 1910. Az év története. Előszó. Kedves olvasói a Váci Hírlapnak menetrendet s naptárt minden évben kapnak, bármily Ínséges is legyen az esztendő, nem felejti ezt el Dercsényi szerkesztő; olyan szokás ez már, mint mikor a hentes a félkiló húsra egy kis csontot feltesz s mikor Dercsényitől ezíet igy megszokták, ő meg hozzám küld egy nyomdabeli szolgát: „Azt üzeni az úr, hogy itt az év vége, kérem a krónikát, elszalajtott érte.“ Pedig hogyha tudnák, mennyit kell szenvednem, mikor újév napján megjelen a versem, „provokálni fogom, én meg kibotozom, csúnyán kiszerkesztett, van már reá okom,“ azt is mondták bizony nem is egyimhányan : „Hazafi Verái megfordult sírjában.“ Dacára ezeknek ime minden évben megjelenik ugy-e a krónikám szépen s mi a csodálatos, akárhogy is szidják, tudom bizonyosan, hogy mégis olvassák. Pedig nincs igazuk, a kik igy beszélnek, nem arcuk eu ezzei se póknak, se légynek s csupán az a célom, hogy mindent elmondjak, a mi tavaly ért itt elevenet, holtat, ne érezze magát sértve tehát senki, nagyobb baj az annál, hogyha rossz rim jön ki. Sok olyasmi történt az esetek körül, a miért egyik sir, a másik meg örül, mindenkinek tehát nem is tetszhet versem, erre, bizony Isten régen elkészültem. Időrendi sorban szól majd a krónika, itt-ott lesz csak benne holmi apró hiba s ha hosszúra nyúlik, intésem csak annyi, tessék félre tenni, nem kell elolvasni! Január. Bizony igaza volt jó Malik mesternek, mikor azt mondta, hogy neki befellegzett, mert a múlt esztendő sárral köszöntött be, júliusban pedig járhattunk ködmönbe’. Január elsején gratulálni mentek a városháziak polgármesterünket s a mikor kijöttek, egypár majd elsülyedt, szörnyű volt, a hogyan megmosta fejüket. Gazdakör alakult, majd negyvennyolcas párt odafönt Kisvácon, a hol aztán Kazárt, a reformátusok nemrégi rektorát, elnöknek csakhamar meg is választották. Fényesnek fényes volt s ez volt tán a hiba, hogy az iparbálnak meg kellett buknia. Postánk új főnöke most Bézay Jenő, később előlépett, cime: felügyelő. Előkelő bál volt s hozott jövedelmet, a mit rendezett a jótékony Nőegylet. Ifjú Kacskovicsot a tábla elnöke joggvakornokképen mihozzánk küldötte. Katholikus Körben Motesiczky helyett — mivel ő lemondott — az elnök Bucsek lett. A ki olcsón akar szórakozni Vácon, az a líceumba szorgalmasan járjon, hallhat ott sok mindent, tanulhat szépeket s ha nincsen fűtője, ottan melegedhet. Neumann órásunknak főutcai boltját egy fényes délután csúnyán kirabolták, országos betörő, a ki ezt művelte, — elfogták későbben — Scherer volt a neve. A líceum bálját sokan emlegetik, pláne az est hősét, a szép Geyer Stefit, oly szépen hegedült ez a bájos lányka, hogy a kísérője, Dientzl is csodálta. Csobánkáról jött el Récsei jegyzőnek, meg is választották Kissel szemben őtet. Február. Farsang volt, mulattunk, volt is reá okunk, mikor a Sportegylet kabaréján voltunk, pesti evezősök s egypár váci pyerek Csongorral élükön de megnevettettek. Vác város „pubi“-ját, szegény Varázséjit utolsó útjára sokan elkísérik. Kedves óvónő volt, megválasztották hát uj tanítónőnek Mátay Emmuskát. Herrmann Antal tanár mindent leránt csúnyán, mi eszébe jutott: Vácot, sajtót, lapot, hálakép ezekért egy zöld csokrot kapott. Preszly képviselőnk kerületét járja, megvolt a parlament csúnya feloszlása, sorba beszámolgat faluhelyen, tanyán, vele van néhányszor Bállá volt főispán. Báró Nagy Pécsre ment, dandárparancaimk ieít, hozzánk kinevezték Csorba alezredest. Nem úgy van, mint régen abban a szép korban, mikor a városban mulathattak sorban a jó államfoglyok, kik most forronganak, hogy tekintsék őket gentleman uraknak. Munkásbiztositónk nem tudott fizetni, három gyógyszerészünk kezdi fenyegetni: „Háborút pénz nélkül ki az ördög látott? ha ki nem egyenlít, nem kap orvosságot!“ Harmincöt éve van, hogy vigyáz a hegyre: Cseri Márton bátyánk, Törökhegy embere száz koronát kapott és egy oklevelet, a miért volt benne hűség és becsület. Március. Fölléptette nálunk Pintér Kún Árpádot, ilyen csodamüvészt Vác még sose’ látott. Hire járt, hogy itt van a legelső fecske, Zatocsil Antal lesz a kormány jelöltje. Hauzer birtokos vizezte a tejét, nyolcszáz koronára ezért lebüntették. Jeget nem gyüjthettiink, mivel nem volt telünk, a kánikulában mi történik velünk ? Szalay Testvérek nem soká’ haboztak, jéggyárat csináltak a korcsmárosoknak. Tulipánegyletünk jelszavánál kitart: „Pártoljuk mindenkor a hazai ipart!“ Tanszer-kiállítást rendezett tavasszal, roskadt a sok cikktől ottan minden asztal. Fejedelemnő lett egy váci apáca, Sebők József bátyánk s polgártársunk lánya. Száz korona járt ki büntetésül nekik, a kik Hiibschl Kálmánt kipellengérezik. Blauner Bállá lett, Lővinger Légrádi, Prisztács meg Péterfi, Macskából Mocsári. Igazi főpap volt, mindenki tisztelte, adakozás, jóság vala az élete s hogy az Úr közelebb lehessen mellette, agg nagyprépostunkat magához emelte ; búg a Roskoványi, elhinni is bajos, nem él már közöttünk doktor Virter Lajos. Ünnepel a város délelőtt, délután a szabadság napján, március idusán, a szobornál beszél doktor Meiszner János, hallgatja a szép szót majdnem a fél város. A munkapártiak Nógrádon jelölték képviselőjüknek püspökünk erdészét, Havasnak azonban nem kellett a tisztség, bizalmukat aztán Muslayhoz vitték. Hosszú viták után végre-valahára Vác pénzügyeinek van új bizottsága; de jön egy másik ügy, Huber—Göndör-féle, a melyiknek megint igen nagy az éle, heves jelenetek vannak egy gyűlésen, majd a kik harcoltak, kibékültek szépen. Ledőltek a falak, egyforma mindenki, legyen az bár zsidó, paraszt, avagy zsentri, a kivel azelőtt szóba sem állottunk, kezelünk most vele s azt mondjuk „barátunk,“ mi az oka ennek, hogy együtt van mágnás, gróf és kereskedő, iparos, árendás, becse van annak is, a ki mindig kapált, megalakult nálunk.a váci munkapárt! Mennek a Kurjára és gyűlést tartanak szivarral szájukban a jó falusiak, változnak az idők, változnak az elvek, vezérekké Huber s gróf Serényi lettek. Április. Alig hogy itt hagyta Vác városát egyszer, csakhamar visszajött doktor Csongor Gergely, a munkáspénztárnál fogalmazó lett ő s a „Lidérc“ vicclapnál felelős szerkesztő. Vlahovits profeszort szivszélhüdés érte, meg is halt azonnal, nagyon kár volt érte. Rengeteg népség van a Konstantin-téren s egyre kiáltoznak mindnyájan, hogy éljen, a mikor beszámol képviselőnk Preszly, lelkes szónoklatát mindenki helyesli; aztán Sáfár beszél, igy kérve a népet: „Jó negyvennyolcasok, Preszlyt jelöljétek!“ Doktor Révész Sándor és Blauner Miksa, két uj ügyvéd ismét, botjuk meg van nyitva, Rótt Frigyes se enged, ő is íigyvédkedik, több lesz már az ügyvéd, mint ki perlekedik. A munkapártiak jelöltet keresnek s abban megegyeznek, hogy csak nagy embernek, államtitkárnak, vagy aktiv miniszternek kínálják föl Vácot, a kivel győzhetnek. Szóba jött Hazai, de ő nem lehet meg, kapták hát magukat s Rádayhoz mentek, Rádaynak más kell, de ott van Serényi, miniszternek bátyja, őt kell majd felkérni, a mikor azután ez se állt kötélnek, nemeskéri Kisshez Gödre elmenének, ide elfáradni bizony szintén kár volt, felkérték hát végre itthon a Nagy Sándort; Nagy Sándor vállalta, de csak egypár napig, aztán felkeresték Budapesten Kazyt, itt oszt’ megnyugodtak s leutaztak érte, nyélbe lett hát ütve a jelöltség végre. A múzeumegylet ünnepet rendezett az országos nevű Argenti Dömének, száz éve van annak, hogy Vácon született, márványtábla jelzi szülőházán eztet. Ráday Gedeon nem hiába várta, ő lett Pestvármegye grófi főispánja.
