Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-03-24 / 23. szám

2 VÁCI II IR LAI’ mely a magas célok kitűzésével rámutatott az alkalmazható eszközökreis. A titkár a maga lendületes és szabatos jelentésében szerény és tudatos, eredményes és közhasznú műkö­désről tudott számot adni. A többi jelenté­­téseluől és közgyűlési ténykedésekről való tudósítást a napi hírekre bízom. Este ugyancsak a tulipán-szövetség kuruc­­estélyt rendezett, a mely megérdemelte volna, hogy egészen megteljék ja siketnéma-intézet díszterme. Hiszen a dicséretes bölcs mérsék­lettel eltöltött farsang nem merítette ki túl­ságosan a váci előkelőséget. A hazafias al­kalom, a közhasznú cél és a művészi szín­vonal nagyobb érdeklődésre számíthattak -volna. A gondosan megválasztott műsor al­kalomszerű és speciális érdekű volt. A ku­ruc világ hangulatának egykorú és újabb költői és művészi megnyilatkozásai hivatott hirdetőkre találtak. Rákóci szelleme lengette át az ünnepélyt. Méla és gyújtó emlékek meghatották és lelkesítették a hallgatókat. Az első váci általános ipartársulat dalár­dája két hatalmas nagyszabású kuruc nóta férfias, erélyes előadásával adta meg a kere­tet. E hazafias szellemű és dicséretes kész­ségű testület és avatott lelkes vezetője, Wol­­kóber János tanár, őszinte elismerést érde­melnek. A derék magyar iparos legnemesebb szórakozása a hazafias szellemű művészet gyakorlása. Egy előkelő fővárosi vendég, Józan Miklós unitárius lelkész szavalta a kuruc költés egyik legmeghatóbb remekét: Rákóczi búj dosik. A mély érzéssel és magas művészettel előadott költemény megihlette és valósággal megrendítette a közönséget. Te vagy a legény — hires kuruc ének előadására Mandula dr. helyett Frei tanár vállalkozott. Tartalmas csengő hangja rokon­szenves visszhangot keltett a hallgatók lel­kében. Wolkóher tanár Cinka Panna nótáját, ezt a hosszú, nehéz, változatos zeneművet játszta hegedűn, kotta nélkül, elmélyedő ér­zéssel és szokott virtuozitással. Mind a két számot Borbély Sándorné kisérte zongorán simulékony önállósággal. A tuhpán-elnökné akkor is vezet, ha csak kisér és akkor is szerényen csak kisérni látszik, ha vezet. Borbélyáé ideális példa arra, hogyan lehet egyesíteni a művelt magyar nő minden csa­ládi és társadalom kötelességét. Az estély legjellegzetesebb főérdekessége mindenesetre Domiács Árpád, dabasi jegyző, az ismert tárogató-művész előadása lett volna. Az igen feszülten komoly politikai helyzet megfosztott minket ezen élvezettől. Domiács mint jegyző és mint katonaköteles, mint he­hivó és behivatott akadályozva volt a közre­működésben. Szerepére egy fiatal tanárjelölt, Főzy József vállalkozott hamarjában. Diszkrét cigányzene kísérettel két Ízben egész sor pompás kuruc nótára zenditette a hatalmas hangú nehéz hangszerét, a tárogatót. A kész-. séges kezdő megérdemlett elismerésben ré­szesült. A műsor magva volt, de csak sorreud szerint, e sorok Írójának felolvasása a táro­gatóról. Hangulatkeltését célzó bevezetés és záradék keretében röviden előadta a táro­gató nevének eredetét, a hangszer történetét és ujabbkori rokonslrukcióját, néhány jelen­tősebb személyi reminiszcenciával színezve. Az egyenetlen olvasáson látszott,jhogy a szerző, a ki számtalan szabad előadást tartott, nem igen szeret mint felolvasó szerepelni. Dr. Herrmann Antal. — Az első száz korona a váci Kossuth szoborra. A következő levelet kaptuk: A »Váci Hírlap« Tekintetes Szerkesztőségének. Nagybecsű lapjában március hó 14-én meg­jelent vasárnapi levélben annak Írója vá­rosunkban egy Kossuth-szobor felálliltását ajánlotta. Nagy hazánkfia és városunk volt képviselője iránt érzett kegyeletünk örömmel • fogadta ez eszmét. Enneií hatás i alatt a Váci és Vácvidéki Tulipánszövetség-Magyar Védő Egyesület f. é. március hó 20 diki közgyűlése Kossuth Lajosnak a »Magyar Védegylet« megállapitójának városunkban emelendő szob­rára egyhangú lelkesedéssel 100 K-t szava­zott meg. Tekintetes Szerkesztő úr szives készséggel ajánlotta fel a megindítandó gyűj­tésekre b. lapját; azért a közgyűléstől meg­ajánlott 100 K-t a Vác város területén fel­állítandó Kossuth-szobor céljaira tisztelettel megküldöm. Fogadja Tekintetes Szerkesztő úr a nemes ügy érdekében tanúsított buzgó­­ságért egyesületünk nevében nagyrabecsülé­sünk kd'ejezését. Hazafias üdvözlettel: Vác, 1909 márc. 21. Borbély Sándor egyes, elnök. Vatter Ferenc egyes, titkár. — A gyermeknap Vácon, az országos gyermekvédő liga múlt évi gyermeknapját Vácon a legszebb eredménnyé zárta le: Ke­vés város közönsége áldozott annyit a zül­lésnek indult gyermekek megmentésére, mint a mi jószivű lakosságunk. Ez i legszebb in­tézmény ebben az évben április elsején és másodikén tartja gyermeknapját az egész or­szágban. A hatóságok maguk vitték minde­nütt kezükbe a gyermeknap szervezését, nálunk dr. Zddor János polgármesterünk a városnak hölgyközönségét letszólitotta, hogy a nemes munkából vegye ki a részét. A kik a gyüjtőszekrények mellett hajlandók sa liga szolgálatába áltani, jelentsék szándé­kukat Bárdos Ernő városi tanácsosnál. Ugyan­csak Bárdos tanácsos vezetésével csütörtökön a városháza u) kistanácstermében a hölgyek össze fognak gyűlni és ott a váci gyermek­nap szervezéséről, a gyűjtők beosztásáról fognak tanácskozni. A ref. iskolának. A helybeli ref. iskola részére a váci ipar és kereskedelmi hitelin­tézet 20 koronát adományozott. Az intézet ez úton is fogadja az iskolaszék háíás köszönetét. A rozsnyói püspök a Magyar Gazda­­szövetségben. Balás Lajos rozsnyói püspök lelkes hangú levelet irt Darányi Ignácnak, a Magyar Gazdaszövetség elnökének, a melyben értesíti, hogy a gazdaszövetségbe alapitó ta­gul belép. Értesíti egyúttal a minisztert, hogy hatáskörében mindent elkövet a szövetség ér­dekében s a papokat legközelebb pásztorle­vélben fogja fölhívni. — A sportegylet kirándul. A váci sport­­egyesület március 28-án, vasárnap a Naszálra kirándulást rendez, a melyen az egylet tag­jait, hölgyeket és urakat a részvételre ez utón kéri fel az egylet elnöksége. Találkozás Szé­chényi u. 10. sz. a. délután 1 órakor. — Az a bornyilvántartás. A jó ló is bot­­lik néha. Darányi sok üdvös törvényt alko­tott már, azonban az uj bortörvénnyel, a mely 1908. évi 47. t. c. néven jött a napvilágra, túl lőtt a célon. A szőlősgazdaközönség ugyanis csak most kezd magához jönni a fllloxera pusztítás okozta károsodásából s igy inkább kíméletre, mint zaklatásra volna szüksége, ámde az említett t. c. 14. §-a elrendeli, hogy ; »Az a bortermelő, a ki évi termésének sa­ját házi szükségletét meghaladó részét értéke­síti. úgyszintén az is, a ki bornak, mustnak, szőlőcefrének, borkészítésre szánt szőlőnek, vagy borseprőnek adás-vételével, vagy bor­méréssel, illetve kismértékben való elárusitás­­sal foglalkozik, pincéjében, vagy más helyi­ségében raktározott bortermését, illetőleg a gyobb és tüskéden, a vasúti állomásokon apró indus gyerekek az ananász darabját 3—4 centért árulták, mig a narancsból 3 centért 6 -8 darabot adtak, nem említve a sok más kitűnő gyümölcsöt, mint az agua cate, banán, chirimolla, füge ,mango, papaya, marney, sirnela stb., melyek nagy része az urópai előtt még teljesen ismeretlen gyü­mölcs, de melyeket minden idegen fejedelmi gyümölcsöknek tart. Érdekesnek tartom megemljteni, hogy némelyik állomáson az állomásfőnök szállodás, postás, füszerkeres­­kedő, trafikos, korcsmáros és ügynök egy személyben. A vidék festői látványa a sok kanyarulat miatt folyton változott és újabb és újabb természeti szépségekben gyönyörködtetett. Kél órai utazás után elértük Tezonapa állo­mást, hol megebédeltünk, teljes trópusi ru­hát öltöttünk és az értünk küldött lovak nyergébe szállva a vadonok rengetegébe in­dultunk. Az ut eleinte csak tűrhető volt, de később ugyancsak bele kellett ülni a mexicoi fanye­regbe, ha lónak térdig érő sárral közelebbi érintkezésbe lépni nem akartunk. Az utón (ha ugyan útnak nevezhető ezefi keskeny erdei ösvény) keresztül az évszázados fák gyökerei haladnak, melyek az ut járását meg­nehezítik az esős időben színűkig tele van víz­zel és csak mikor a lójbelelép,‘látni, hogy mi­lyen mély. Ilyenkor legbiztosabb az öszvéren való járás, ezek az állatok ismerik már itta já­rást, nem kell őket kormányozni, sokkal bizto­sabban eltalálják ők az utat egyedül. Sehol annyi parazita növényt nem látni a fákon, mint az őserdőkben. Némelyiken annyi van, hogy ha a messze magasban fel­tekint az ember, úgy néha nem tudja, hogy tulajdonképen melyik a fának levele. Van egy úgynevezett fafojtó, ez a legnagyobb fákat is tönkre tudja tenni, eleinte nem vastagabb 1—2 centiméternél, később 15—20 centimér vastagságot is elér, a fát egész háló­szerűén fonja be. Ebben az erdőben jutott eszembe, hogy mennyi szépet lehetne itt összegyűjteni és mily tanulságos lenne azt elhelyezni hazánk­ban, na volna egy tropikus múzeumunk, de sajnos ezzel nem rendelkezünk, pedig sok természetbúvárnak tenne szolgálatot tudo­mányos buvárlatainál és nem kellene min­den csekélységért Berlinbe vonatozni, de meg nincs is mindenkinek annyi ideje, sem pénze, hogy tudományos kutatásait Berlinbe folytassa, iskolás gyermekeinknek is hasz­nos volna, ha nem csak képekben, de ere­detiben is látnák a trópusok gazdagságát és egyúttal megismerkednének ezen égöv ter­mékeivel, azután meggyőződhetnének róla, hogy a kávét nem úgy aratják, mint nálunk a búzát, hanem, hogy az évelő növény és cserje, de erre az illetékes személyek azt felelik szép, szép és nagyon üdvös is lenne, de erre nincs pénz. Egyébbként csak tessék mindent a nemzeti múzeumnak küldeni, az szívesen veszi, a szegény nemzeti múze­umunknak meg a meglévő tárgyakkal is nagy gondja van, mert helyszűke miatt nem tudja őket hová elhelyezni. De hagyjuk el ezt a hálátlan témát, mert nálunk csak a katonaságra van pénz, de a kulturális ügyek még várhatnak. (Folytatása vasárnapi számunkban.)

Next

/
Thumbnails
Contents