Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-03-21 / 22. szám

2 VÁCI 11 I R L A P Vasárnapi levél. A Koldus-kérdés. Kalló Antal rendőrkapitány igen érdekes eszmével foglalkozik. A koldulást akarja vá­rosunkban betiltani. Hogy azonban az arra­­szorulók az őket fentartó alamizsnáktól ne fosztassanak meg, az egyeseknek e célra megajánlott adományait a rendőrség gyűj­­tené össze s fizetné, osztaná ki minden hó elsején a szegények — ezután már nem kol­dusok — között. Egy újabb adó lesz ez! Ön­kéntesen megajánlott közjótékonysági-adó. ügy mondják, hogy több városban már si­került a koldulást ily módon megszűntetni. Rendőrkapitányunknak bizonyára rendelke­zésére állanak az ily helyeken gyűjtött ta­pasztalatok. S valószínű, hogy épen e tanul­ságok késztették az elhatározó lépésre. E kérdés megoldása rendőri ügy (közbiz­tonság), meg szorosan vett társadalmi kérdés is. Úgy kell megoldani a dolgot, hogy mind­két nézőpontból kielégítő legyen az ered­mény. A közbiztonság javuljon, a közönség szabadhassák meg a folytonos háborgatástól s a szegényeknek legyen meg ezután is min­dennapi kenyerük. Ha ezeket elérjük a mos­tani terv keresztülvitelével, rendőrkapitá­nyunk elérte célját s mi mindnyájan hálásak emlékezünk meg mindenkor az új állapot megteremtőjéről. A koldulás betiltására, megszüntetésére vonatkozó intézkedéseket örömmel üdvözöl­jük! Azt hiszem, — ha nem is az egész, de a közönség jelentékeny, részének nevében beszélek, a midőn a támogatásunkról bizto­sítjuk Iválló rendőrkapitányt. Úgy hiszem, városunk közjótékonysági egyesületeire, is számíthatunk. Mindenesetre fel kell szólítani, kérni őket az ügy jóakaratéi tanulmányozására. Egyéni nézetem, érzésem azért szeretné leginkább a koldulást már csak mind elmúlt dolgot ismerni, mert a koldulás az eviberi méltóságnak egyik legkirívóbb becsmérlője. S valahányszor koldust látok, mindannyiszor fülembe cseng: »íme az ember!« Humánus célú munkálkodásunk egy célja: egy mai kornak megfelelő szegényház meg­alkotása legyen. Igen Sokan élnek vissza a könyörületes emberek jó szivével. Igen sok az álkoldús, a dolog kerülő. Ezeknek is igen megcsappant­­hatja a számát a rendőri szobában való ha­vonkénti jelentkezés! Szentgyörgyi. Hírek. Március 15. Dunakeszi község közönsége f. hó 14-én, vasárnap ünnepelte március idusát. Délelőtt 10 órakor a r. kát. templomban ünnepi isten­­tisztelet volt. A polgárság ünnepe este 7 óra­kor a függetlenségi kör helyiségében folyt le nagy közönség jelenlétében. Nagy Géza elnök, a Nemzeti Múzeum régiségtárának igazgatója, elnöki megnyitója után Hajnal Jenő jegyző tartotta meg ünnepi beszédét. Igen tartal­mas, mély gondolatokkal telt beszédet, mely­nek előadása fokozta a hatást, meleg, elis­merő tapsokkal fogadta a közönség. Ruthard János nagy lelkesedéssel szavalta a Talpra magyart, kedves alkalmi dialógust adtak elő Kovács Erzsiké és Schmidt Emyke. Straka A. Tóth Kálmán költeményét szavalta, Pacher Kornél pedig alkalmi felolvasást tartott. Szin­­hart J. és Glauzius F. szavallata után a füg­getlenségi kör sikerült ünnepélye véget ért. A kosdi ref. egyház e hó 14-én, vasárnap kegyeletes ünnepélyt rendezett. Templomban alkalmi egyházi beszédet tartott Biczó Pál lelkész, melyben a haza múltjából annak je­lenét és jövőjét buidogitó honpoígári köteles­ségekről elmélkedett. Majd az iskola termei­ben rendezett ünnepség keretében Varga Fe­renc másodtanitó méltatta szép szavakban a márciusi nagy napoknak jelentőségét, ütána Fábián Miklós péczeli tanító szavalt nagy ha­tással alkalmi költeményt. Ugyanekkor »A kosdi ref. Éneklő és Olvasó kör« fennállásá­nak 25 éves tornulója alkalmából dal- és táncestélyt rendezett jótékony célra, melynek kezdetén Fábián Lajos kántortanitó szólott a kör 25 éves múltjáról, annak társadalmi je­lentőségéről lendületes szavakban. A dalárda hazafias dalokat énekelt, tagjai szavalatokat, magán-számokat adtak elő Márton Lajos és Kovács András tagok a nagy közönség szórakoztatására. Végül zene mellett tánc­­mulatság volt a hajnali órákig. Nagymaroson a kaszinó rendezte a március 15-iki ünnepélyt nagy közönség előtt. Donáth Szilárd elnöki megnyitója után Nedeczky Napoleon, Manger Emil, Manger Oszkár sza­valtak, igen szép hatással tartott ünnepi be­szédet dr. Bergmann Mihály. Heyer József karnagy vezetése alatt a nagymarosi dalárda több hazafias dalt adott elő. Az ünnepély után társasvacsora volt. — Mai tárcánk. Tárcarovatunkban egy hosszabb lélekzetű útleírás közlését kezdjük meg, melyre felhívjuk olvasóink figyelmét. Szerzője Tóth Albert, ki alig másfél éve ment ki a mexicoi kormány meghívására Braziliába s rövid idő alatt szép lizetes mel­lett a mexicoi gazdasági főiskola tanára lett. Egy utazását a trópusokon Írja le váci is­merőseinek, kiket már az idegen világ azért is érdekelhet, mert váci fiú ir a világ leg­szebb pontjáról vonzóan és érdekesen. Az útleírást, melyet messze földről lapunk ré­szére irt Tóth Albert, részletekben fogjuk minden héten kétszer közölni. — Három uj prépost. A megyés főpász­tor előterjesztésére három uj prépostot ne­vezett ki a király a váci egyházmegyében. Prépost lett Révész István kecskeméti plébá­nos, ki a mislei, dr. Varázséji Béla újpesti, ki a csusi és Kolozsváry Mihály félegyházi plébános, ki a menedékkövi prépostságot kapta. Nem érdektelen a véletlennek az a találkozása, hogy mind a három kitüntetett plébános tőzsgyökeres váci családból szár­mazik. — Farkas Pál felolvasása. A váci ka­szinókor folytatja szép sikerrel megkezdett társadalomtudományi előadásait. A legköze­lebbi előadó Farkas Pál neves szociológus, a budapesti társadalomtudományi egyesület titkára lesz, a ki e hó 25-én, gyümölcsoltó boldogasszony napján fog felolvasást tartani a magyar társadalom fej lődésének a kadály airól. A szokásos meghívókat most küldik szét, s melyen érdekes változás az, hogy most már nemcsak a férfiakat, de a hölgyeket is meg­hívják a felolvasásra. — Birkózó és vivóestély a sportegylet­ben. A sportegyesület tagjainak szórakoztatá­sára szerdán, e hó 24-én este hat órakor az Iparudvarbau levő helyiségében birkozó-és vivóestélyt rendez. Belépő dij teával együtt egy korona. Különösen érdeklődésre tarthat számot a birkózás, melyre a MAC-ból több jeles birkózó fog ezen az estén feljönni. — Megszületett a 3-ik patika! Éves hosszú sora óta napirenden van: lesz-e Vá­con harmadik patika. Egy csomó kérvényező, jó és rossz protektorokkal felszerelve ko­pogtatott a harmadik patikáért, a város kép­viselőtestülete mindenkor úgy véleményezte, hogy nincs szükséga harmadik gyógyszertárra, de ha a miniszter mégis engedélyezné, úgy a város mint erkölcsi testület nyerje el a jogot. A sok futtató közül azonban egy sem kapta meg a harmadik váci patikát. Úgy ér­tesülünk, hogy Andrássy miniszter most dön­tött és az új váci gyógyszertár jogát, Lnkáts Istvánnak, a Gyógyszerészeti Lapok szerkesz­kezik a világ leghirtelenebb kanyarulata eg\ viadukton keresztül, a hogy a mozdony az alaguton keresztül haladt, leszáll a moz­donyvezető a fűtővel és megvizsgálja a hi­dat, hogy az rendbe van-e és csak, ha min­dent rendben találtak, haladnak a vonattal csigalépésben keresztül. Nagy szó ez itt Ame­rikában, hol a vonatok őrült sebességgel száguldanak, hogy itt egy hid előtt megáll­nak, sőt még azt meg is vizsgálják. Nem mindennapi eseményről van szó. Számos kanyarulat és változatos vidék után leértünk Orizába állomásra. Ez arról nevezetes, hogy körülbelül itt veszi kezdetét a tropikus ég öv. Látni itt már szép banán-ültetvényeket és a kávé már itt szép terméseket hoz, az­zal a külömbséggel, hogy míg a forró ég öv alatt a kávét árnyas helyen ültetik, addig Orisába, vidékén a kávé még kibírja a nap hevét. E város gócpontja jóformán a kávé vételének és eladásának, innen exportálják Európába a legtöbb kávét, maga Orisaba igen egészséges vidéken fekszik és sok sár galázas betegnek ajánlják, mint utókurát annak tiszta levegőjét. Orisabát elhagyva már a pálmák renge­tegében és az ananász ültetvények aromati kus illata közt elértük Cordova állomást. Sehol annyi és olcsó déli gyümölcsöt, mint itt még nem láttam, Ha egy vevő jött, az egy-két centért annyi gyümölcsöt kapott, hogy alig tudta hová rakni. Ezen az állo­máson mi is kiszállottunk és a barátom ál­tal ismert vendéglős meghívását elfogadva, a lóvonatba ültünk. A négy öszvér galoppozása mellett csakhamar elértük a szállodánkat. Miután vasárnap volt siettünk, kezeinket megmosni, ruháinkat megtisztitatni és a kö­zeli sétányra menni, hogy még nappali fény mellett láthassuk Cordova városának szépeit. Egy meredek utca megmászása után fel­értünk az Alamedára (sétatér), hol már ja­vában folyt a korzózás, megjegyezve azt, hogy itt csak esti korzó van, mert délelőtt olyan nagy a meleg, hogy akinek nem ok­vetlenül szükséges, az nem tartózkodik az utcán. A kreol szépségek szép számmal voltak a sétányon képviselve és igy bizony jó időbe került, inig a sok szép közűi a leg­szebbet kiválasztottuk. Azt hiszem, sehol könnyebben nem hódit egy európai, mint egy ilyen tnexicoi kisvárosban, sehol a szé­pek (mint a férfiak mondani szokták) nem reagálnak oly hamar, mint itt Mexicoban. Minden leány csak fehér férfit vágy férjéül, így Cordován is minden nagyobb fáradtság nélkül diszkrét mosolylyai reagálásra bírtuk a korzózó szépek egyikét. (Folytatása szerdai számunkban.)

Next

/
Thumbnails
Contents