Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-03-14 / 20. szám

2 V A C l HIRLA I» az erkölcsi és szellemi haladásnak, a mely a véges korlátokat széttörve, a fejlődés végte­lenségébe ragad, a hol mindig jobbak, igaz­ságosabbak és emberiebbek leszünk. Ezt az eszmét érezték ők át, azért ennek a napnak erkölcsi hatalma van, már pedig az erkölcsi hatalom a szabadság becsének átérzése. Olyan érzelem ez, mint az ifjúság, vagy a szerelem hóditó mámora, a melyet nem mérlegelni, de mindig frissíteni kell. Épen azért március Idusát szenteljük az ő emlékezetüknek, ujitsuk meg lelkűnkben azo­kat a diadalmas napokat, a melyek még ak­kor is ragyogóvá tennék Magyarország föld­jét, ha már egészen temetővé változott volna ; ne irtózzunk meglebbenteni azt a fátylat, a mely szenvedéseket, bitófákat, fájdalmakat takar s a melyek még akkor is gyászba bo­rítanák Magyarország földjét, ha az paradi­csommá alakult volna át. Elhatározást a múltból kell merítenünk s azután követnünk a megtalált példát. A kik hat évtizeddel ezelőtt gyermekek voltak, ma már öregek; az akkori férfiak fejét a ha­nyatló élet fehér hava borítja és az akkori öregek ma már halottak. De a szellem, az eszme, a lélek soha meg nem hal, kitör a sírból, elhagyja temetői ágyát és eget kér. Mint a chalonsi mezőn, a levegőben ma is folyik a »Hunnok harca;« a magyar szabad­ságharc halottal, a kik a magyar szabad­ságért áldozták fel magukat; a vértanuk, kik bitófán vérzettek el, vagy a kik szomorú száműzetésben találták meg sírjukat; ma is élnek. Csontijaikat fenyegetőleg emelik azok felé, a kik megtagadják őket és a szent hagyományt, — de áldólag terjesztik ki kar­jaikat azok felett, a kik ma is megértik ezek­nek a halhatatlan szellemeknek a levegőben zsongó beszédét és dolgoznak a szabad, a független és akkor talán boldog Magyaror­szág érdekében. Dr. Horváth Károly. Ezelőtt néhány hónappal pedig egyik nagy­hírű publicistán a következő dolog esett meg. Véletlenül vig cimborák társaságába ke­veredvén, ő maga is, mint afféle jól mulató ember, a pezsgő fogyasztásához ugyancsak hozzálátott. Egyszer csak valaki elkiáltja magát, hogy mindnyájan mérget ittak, mert az utolsó üveggel szomorú tévedés történt. Bizonyságul egy hamarjában az üvegre ra­­ragasztott címlapot mutat elő. Erre a mi írónk a mérgezés minden jeleivel rosszul lesz úgy, hogy tüstént le kellett fektetni, az orvos­nak pedig nem csekély fáradságába került a képzelt beteget nem létező betegségéből ki­­gyógyítani. Az efféle tünemények ép eszű és testű em­bereknél nem vehetők valami beteges állapot, vagy hypnotikus hajlam rovására, minda­mellett a természet titkainak egyik legér­dekesebb részét képezik és eddigelé az or­vosi tudomány által még nem lettek meg­fejtve. A képzelődés által okozott bajok pe­dig ép oly fájdalmasak, mint a valódiak, miért is kegyetlenség lenne gyógykezelésük­ről nem gondoskodni. Ez okból a gyermek képzelődésére ható túlságos nevelési rendszert helyesnek nem tartjuk, mivel az előbb-utóbb veszélyes kö­vetkezményeket von maga után és oly tüne­ményekben nyilvánul, melyeknek okait meg­fejteni képesek alig vagyunk. Vasárnapi levél. Emeljünk Kossuth-szobrot! Holnap: március 15-e. Oly nap ez — a hazafiúi érzés ünnep napja — a melyen ifjú és agg, férfi és nő egyaránt átengedi magát a honszeretet magasztos és szent érzésének. Magasztos és emelkedett hangulatú napja ez a magyarnak. 61 ikszer virradunk ez ünnepre. 60-szor ébresztette már a magyarban ugyan­azon fenséges érzelmeket. »Isten és Haza« ez az emberi érzelmek koronája, a gyarló emberi lélek emelkedett hangulatának min­denkori ébresztője. Március 15-e, 60 hosszú esztendő múltán a legalkalmasabb napunk lett a honszerelmi érzés évenkinti lerovására. Amint hetenkint legalább egyszer leborulunk az Isten házában, úgy évenkint legalább egy napon — március 15-én — hazafiúi érzé­sünknek láthatóan kifejezést adunk. Mind­kettő oly érzelem, mely ugyan állandóan helyet foglal lelkűnkben, néha azonban külső megnyilatkozást is kíván. Ez igen ter­mészetes emberi tulajdonság ! . . . Holnap is emelkedett hangulatban leszünk ! Szegények és gazdagok egyformán. Az ember emelkedett pillanatában szokott nemes, nagy, eszményi tettek, cselekvések elhatározója, megindítója lenni. Számtalan példa van erre. A március 15-i, érzésbeli nap meg épen igen sokszor volt valami szépnek, nagyszerűnek a szülője. S ez jól is van igy. Hiszen március 15-éhez csak igy marad hű a magyar! Mutassuk meg, hogy ismerjük március 15-ének lényegét s emel­kedett hangulatunknak egy maradandó és méltó kifejezést mi is tudunk adni ! Városunk bővelkedik terekben, de egyi­ket sem díszíti még a hazafiui kegyeletet külsőleg is kifejező szobor. Határozzuk el tehát holnap, március 15-én — emelkedett hangulatunkban, — hogy pótoljuk városunk eme hiányát, fogyatékosságát. Honszerel­münk, a kultúra — képzőművészet — sze­­retete, szeretett hazánk jövője bírjanak erre bennünket. Vác város hazafias közönségé­nek, nem szükséges bővebben indokolni egy hazafias szobor felállításának üdvösségét. Ha Vác város közönségének tekintélyes része ezt valóban igy érzi, az a kérdés, hogy mely hazafi emlékének állítsuk az első szobrot? »Kossuth Lajos emlékének«. Amikor — széles e hazában — már mint­egy 80 Kossuth-szobor hirdeti ragaszkodá­sunkat Kossuth eszméihez : azt hiszem, vá­rosunk vonhatja ki magát legkevésbbé egy ily szobor felállításával járó áldozat alól. Ismétlem, nemcsak, mint magyarok, hanem mint váciak tartozunk ezzel : a hazáját leg­jobban szerető magyar emlékének. Lapoz­gatva városunk történetét ismertető munká­kat gyakran találkozunk Kossuth nevével. .. a ki követünk volt. Városunk emelte az első honvédemléket az országban, legyünk hívek régi kegyeletünknöz : s az első hazafias szobrunk : Kossuth-szobor legyen ! E szobrot közadakozásból kell felállítani, a szegények filléreiből, a gazdagok koro­náiból. Tudom, közönségünk áldozatkész­ségét sok oldalról megterhelik a társadalmi feladatok, midazonáltal hiszem, hogy egy néhány év szorgalmas gyűjtői munkája ered­ménnyel fog végződni. Ha az egyesületek által rendezett mulatságok, előadások stb. jövedelmeiből minden egyes esetben nem mulasztják el egy bizonyos hányadot jut­tatni a Kossuth-szobor alapnak, már ezzel is lényegesen gyarapszik a tőke. S »mecé­nások« is akadnak még mindig! Tehát, holnap ... Ne fojtsuk vissza ér­zelmeinket ! A sok egyén egyenkénti érzelme együtt, hátha egy örök emlék: az első váci szobor, alkotója lesz ? Szentgyörgyi. * Munkatársunk nemes és szép indítványá­hoz kevés a hozzáfűzni valónk : szívvel lé­lekkel támogatjuk. Készségesen kezdjük a gyűjtést s az adakozók neveit adományaikkal a Váci Hírlap hasábjain nyugtatni fogjuk. Hírek. Március 15. A szabadság ébredésének 61-ik évforduló­ján azzal a nem lankadó hazafias lelkese­déssel ünnepel Vác városa, melylyel min­denkor ülte március 15-ikét. A zászlódisz s a város fogadalma, ünneppé avatja ezt a napot most is s a nagy, átalakító esemé­nyekre való emlékezés foglalja le a szi­veket. Az ünnepség Kisvácon a ref. templomban kezdődik, hol Fábián János lelkész istentisz­teletet tart, majd utána március 15-ikét mél­tató beszédet. Délelőtt még egy ünnepély lesz, ezt a fő­gimnázium gyakorló iskolája tartja. Ennek az emlékünnepnek műsorát szerdai szá­munkban közöltük, most csak azt jelezzük, hogy a főgimnázium ünnepségére meghívót nem bocsátottak ki, hivatalos arra minden szülő és érdeklődő tanügybarát. A főünnepély — szokás szerint — a hon­védszobornál folyik le délután. A kisváciak a fehér ló előtti téren gyülekeznek, honnan zászlójuk alatt vonulnak két órakor a város­ház előtt levő térre. Innen fél háromkor ci­gányzene hangja mellett és a nemzetőri zászló alatt vonul le a honvédszoborhoz az ünneplő közönség, melynek soraiban az iskolás gyer­mekek, a főgimnázium tanulóifjúsága is részt vesz. A dalárda énekével kezdődik az ün­nepély, mely után Bárdos Ernő tanácsos szavalja a Talpra magyart, majd ismét a dalárda énekel. Az ünnepi beszédet Lett József siketnémaintézeti tanár mondja, me­lyet Záborszky Árpád szavallata követ. A dalárda himnusza járja be az ünnepélyt a honvédszobornál. Társasvacsora csak egy lesz : a Kaszinó­körben. Vendégeket is szívesen látnak. —Előléptetések éskinevezések.A kultusz­­miniszter dr. Acsay István besztercebányai főgimu. igazgatót a VII. fiz. rangosztályba léptette elő, Hercsúth Kálmán siketnémainté­zeti tanárt pedig segédtanfelügyelővé nevezte ki. A földmivelésügyi miniszter Szungyi Gá­bor számtisztet számellenőrré, Ruth László számgyakornok számtisztté, Rappensberger Imrét számgyakornokká nevezte ki. A bel­ügyminiszter dr. Dora Sándort a székesfővá­rosi m. kir. államrendőrségnél segédfogal­mazóvá léptette elő. A m. kir. igazságügy­­miniszter Schmidt József váci kir. orsz. fegy­­intézeti tisztet az igazságügyminiszteriumhoz helyezte át irodatisztnek. — Választások a fogyasztási adóhiva­talban. Miklósovits Sándor halálával meg­üresedett városi vámfelügyelői állást a pénz­ügyi bizottság keddi ülésében töltötte be. Egyhangúlag erre az állásra Csányi István

Next

/
Thumbnails
Contents