Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-03-10 / 19. szám
HuszonharmacUk évfolyam. 19. szám. Vác. 1909. március 10. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiniéterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A városok háztartása. (Két cikk.) II. Üzemek házi kezelése. A kormány felfogása ezekben a kérdésekben a következő: A kormány teljesen magáévá teszi azt az elvi felfogást. bogy a városokat illető üzemek lehetőleg városi kezelésbe vétessenek át. Ezt azonban eselről-esetre a városok fejlődése és viszonyai szerint kell elbírálni. Ezt a kérdést talán nem volna célszerű törvénnyel egyenlően szabályozni-az összes városokban, hanem a kormánynak kellene e tekintetben kormányzati úton a szükséges impulzust megadni és a kitűzött cél elérésére törekedni. — Mindezeken kívül a bizottság a városok anyagi helyzetének javítása céljából szükségesnek talál még több intézkedés megtételét is, a melyek közül a következőket emeli ki. A városi ingatlanok intenzivebb kihasználására nagyobb gond fordítandó. Az államnak magántulajdonát képező javak kell, hogy városi és községi pótadó alá essenek. Lakásokul szolgáló épületek, a melyek valamely állami üzemhez tartoznak, nem voható ki a községi pótadó viselése alól. Célszerű volna a városi beltelkek értékemelkedésének helyes megadóztatását engedélyezni. Ezenkívül a városok céljaival nem ellenkező és közérdeket nem sértő külön városi adókat is esetrőlesetre engedélyezni. A gyógyszertárak engedélyezése törvényhatóságilag akként lenne szabályozandó, hogy ez engedélyezéssel járó nagy anyagi előny ne egyesek javára essék, hanem a közegészségügyi, vagy más humanitárius célokra szolgál jon. Szükségesnek mutatkoznék városi rendezési alapok létesítésére. A városi tisztviselők Jizetésrenilezésc. Ha a városok anyagi helyzete javításra és rendezésre szorul, annál inkább rendezni kell a városi tisztviselők fizetési ügyét. A bizottság véleménye szerint az önkormányzati jog minden sérelme nélkül, de törvényileg kell a városi tisztviselők fizetési fokozatait és nyugdíjigényeit megállapítani. Meg kell állapítani a tisztviselők részére a lakbért és a korpótlékot is, hogy az egész országban a tisztviselők lehetőleg egyelő elbánásban részesüljenek. A városokat lakosaik száma és más visszonyaik figyelembevételével bizonyos osztályokba kell sorozni és a fizetési fokozatokat és lakbéreket aszerint kell megállapítani. Erre nézve maguk a városi tisztviselők már tettek bizonyos számításokat és propoziciókat, a melynek anyaga, mint előtanulmány, figyelembe volna vehető. Addig is, mig a városi tisztviselők fizetésrendezése és nyugdíjügye kapcsolatban a városok háztartási ügyeinek előbb érintett rendezésével törvényileg véglegesen szabélyoztatnék, szükséges lenne ideiglenesen mielőbb a költségvetésben felvett két millió korona felhasználásával a városok tisztviselőinek fizetéskiegészitését haladéktalanul keresztülvinni. Nyelvében él a nemzet. Kiút. »Ebből a zavarból, bajból nincs kiút« — mondja egyik-másik reményét vesztett ember. Azt akarja ugyanis mondani, hogy nincs menekvési mód, nincs szabadulás, nincs kivezető út. De ez a kifejezés: kiút, semmiképen nem jó, szolgai fordítás. A ki, be, stb. igekötő csak az ige által kifejezett cselekvés, történés irányának, módjának meghatározására szolgálhat. Azért is hívják ezeket az igekötőket határozószóknak, mert valamely (az ige által kifejezett) cselekvést határoznak meg közelebbről. Pl. kimegy, bejön, levisz, feltesz, átvisz, megnéz stb. Ez u. n. igekötők akkor is határozói szerepet töltenek be, a mikor valamely cselekvésszó főnévvé alakul, mint pl. kiad-ás, bévé-tel, leönt-és, felmen-et, átir-ás, meggyőződ-és. Ezekben a főnevekben is cselekvés, mozgás, élet van. Ezeknek a cselekvéseknek meghatározására lehet használni a be, ki, le, fel, el, meg szókat, de oly főnevek mellé nem lehet tenni, melyekben nincs cselekvés, mint pl. út, ház, stb. A mi megfelel a német észjárásnak, az nem mindig van ínyére a magyar nyelvizlésnek. A mi ott lehet nyelvbeli szépség, az nálunk talán szörnyszülött. De gyönyörűséges is lenne, ha a német kiút és átház mintájára meghonosítanák még ezeket is: kiösvény, elviz, megbot, lenyelv, — akkor aztán lenne neked: bemagyar. A tavaszi divat. Még hóval terhes fölöttünk a levegő, a téli sportoknak szenvedéllyel hódolunk, az erős fagy ellen meleg bundákkal védekezünk, a divat krónikásának már a tavaszra készülő újdonságokat kell felkutatnia, hogy jó előre beszámolhasson híveinek arról, vájjon mi újat, meglepőt tartogat számunkra a divat szeszélyes istennője? Tudnivaló, hogy a divat minden uj ötletét hosszú tanácskozás, megbeszélés előzi meg az arra hivatott, vagy már arra nevelt irányadó emberek között, az eszmék és ötletek metropolisában, a divat székhelyén: Párisban. És a mikor már kimerítettek egy egy időre mindent, visszatérnek a régiek viseletéhez, azt a kor raffináltabb ízlésének megfelelően átjavitják s az ó-világ meghódol előtte épen úgy, mint meghódoltak előtte nagyanyáink, mikor még a párisi divat friss volt és uj s a szó teljes értelmében eredeti. Csodálni való-e, ha néha elfárad azoknak a képzelete is, a kik folyton az újat hajszolják s átengedik a dolgokat annak a bizonyos természetes átmenetnek. a mely a túlzott irányt helyesebb, észszerűbb mederbe viszi. ügy észleljük, a tavasz ebből a föltevésből indul ki, nem hoz semmi meglepőt, de mérsékel mindent, a mit az ősz és a tél túlzásként produkált. Az öltözetek tapadó, srmulékony szövetből, vékony, nagyon finom posztóból készülnek. Szalonokba a fényes, utcára inkább a fénytelen posztó való. A szabás szinte kivétel nélkül direktoár és prmcessz. Tagadhatatlan» ez a szabási mód rendkívül előnyös, főleg a magas alakoknak kedvez, de nem hátrányos az alacsony növésűeknek sem. Az egyszínű ruhák igen kedveltek lesznek, de forgalomba jönnek a mintázott kelmék is és előre jelezhetjük, nagy keresletnek örvendenek majd, mert a színek árnyalata rendkívül Ízléses. Ugyanebből készülnek a kabátok, a melyeknek hossza még mindig megáilapithatatlanul különböző. Hogy a hosszabb kedveltebb marad, annak oka tán abban keresendő, mert emeli, nyúlánkká teszi az alakot. Mintázott kelmékben a kockás és a csikós változik. S mig egyszinűeknél a sárgás és aranybarna vezet, a mintázottnál a fehér-zöld és fehérbarna. Újdonság a kabát-ruha, az úgynevezett robemanteau, a mi a blúzokat teljesen kiszorítja. Egyben szabott, kényelmes, célszerű viselet. Utcára kitűnő szolgálatot tesz. Egyetlen dísze a zsinór és a gomb, de az előbbi teljesen egyszerű alkalmazással. A szoknya egyébként szűk. Reméljük, ez a szabás most már inkább engedni fog, sem hogy még szűkebbre váljék. A forma igy is annyira érvényesül, hogy ez már sok esetben igazán a jó Ízlés rovására megy. A kemény, könnyen törő tafotaselymet kiszorította a puha, omlós liberti. Tizszerle jobban hat ez a fényes, festői redőkben simoló, puha selyem, mint a tavalyi és régebbi idők felkapott kemény tafotája. A divatnak is jobban megfelel, ezenfelül — tartósabb is. Az alsószöknyák nevetségesen szűkek. De még igy,is tetszősebb, mint az itt ott jelentkező pótlása, a selyemtrikó. Remélhető, hogy az alsószoknyát helyettesitő trikódivatnak .nem sok követője akad. A mai szabás mellett még alsószoknyával is nehéz magőrizni a ruhának azt a formáját, a mit leghelyesebben tán — decens-nek nevezhetnénk. A cipő — van-e kifogástalan cipő nélkül igazi előkelőség? — a régi; gömbölyített formára szabott félmagas, vagy egészen angol sarokkal. Télre és kora tavaszra a fekete lakk a legmegfelelőbb. Tudniillik látogatásokra és nagy toaletthez. Szárban nem egészen magas és mindenesetre fűzős. Hogy a kalapokról is szóljunk: itt észlelhető leginkább az a bizonyos »átmenet«. Már nem egészen nagyok és látni feltűnő kicsinyeket is. A legtöbb és a legáltalánosabb csak épen hogy keretet ad az arcnak, alacsony, vagy pedig szinte bele esik a lejbe, mint egy felforditott fazék. Lz utóbbi Ízlésesnek épen nem mondható.
