Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-02-28 / 16. szám
2 VÁCI II I R L A P vörös hetükkel bevésve. S ez maradandóbb is! Hiszen minél jobban távolodunk 1848 tói, a március 15-i ünnepségeink annál lelkesültebbek, az elsőhöz annál méltóbbak lesznek ! Általánosságban évről évre nyer ez ünnep. Az évtizedek nem homályositják el a nap emlékét, hanem épen ellenkezőleg minél jobban megvilágítják s mind az ünneplés szükségességnek érzetétét növelik nemzetünk tagjaiban: bennünk. S ezt nem is mulasztjuk el egyetlen-egyszer sem. Március lő.-én ünnepel a nemzet apraja-nagyja, ünnepel az ifjúság s a felnőtt polgárság. Ünnepelnek az országos testületek s a helyi, városi egyesületek, intézmények. Városunk is kiveszi részét mindenkor az ünneplésből. A honvédemlék a felnőtt közönség az ifjúsággal együttesen ünnepel. Ezen kívül az egyes iskolák is külön, meg a város polgársága is az egyes társulatokon, egyesületeken belül hódolnak március idusának. Részben jó és hazafias érzés ápolásának szolgálatára van, ha minden egyes tényező külön is rendez ünnepségét. De vanak esetek, körülmények, a melyek az kívánják, hogy épen az ügy érdekében 2—3, kisebb, kevésbbé látogatott ünnepélyből egyet, de sikerültebbet csináljunk. Az összevonás nálunk is haszonnal lenne alkalmazható. Tavaly a kaszinó meg a inuzeum-egyesiilet is rendeztek ünnepélyt. Az előbbi általában hódolt a 48-ban megtörtént történeti eseményeknek, az utóbbbi inkább a helyi vonatkozásokat domboritotta ki. E két egyesület együttesen igen lélekemelő módon tehetne szolgálatot a hazafias kegyeletnek. A megoldás semmi nehézségekbe sem ütközik. Az ünnepélyt oly helyen rendezhetnék, a hol nagyszámú közönség kényelmesen elfér. A műsor általános vanatkozású részeit a kaszinó töltetné ki, helyi vonatkozásúnkról a múzeum gondoskodnék. Társadalmunk nem osztatnék két részre, hanem annak valamenytagja kötelességének tartaná ez egyetlen ünnepségen való megjelenést. Tehát inkább egy sikerült,mint két kevésbbé ünnepélyt rendezzünk ! Szen'györgyi. pénzt, hogy minden élvet megvásároljon, a mi megvásárolható s vájjon mi az, a mit e föld kerekén csengő pénzértékkel megvenni nem lehet? A pénz pedig a nagy költekezés dacára sem fogyott. Mert a pénzt nyáj-természetű jószág, nem szeret szétforgácsolódva, egyes darabokban vándorolni, hanem oda tódul, a hol társakra talál. Így élt a szerencsés ur baj és gond nélkül egészen addig, a mig meg nem sértett egy krajcárt. A sértés igy történt: Az urnák egy arany kellett, csillogó értékes szép arany, hogy kifizessen valamit. Zsebébe nyúlt, keresgélt a pénzek között s az arany helyett kezébe akadt egy zsíros, piszkos, tönkre fogdosott krajczár. — Csak egy krajczár, mondta bosszúsan a szerencsés ur és megvetően eldobta magától. A krajczár haragosan, lármásan pendült egyet a kövezeten, de a szerencsés ur nem törődött vele. — Önök azt hiszik — világosított fel az én mesemondó krajcárom, hogy a pénz élettelen, holt anyag. Pedig nagyon csalódnak, a pénznek lelke van. Csalárd, lenyügö/hetetlen, emberies észszel béklyóba nem fogható lélek lakik benne, a ki gyakran keservesén megcsufolja önöket, anélkül, hogy valamit is sejtenének róla. A mi a szerencsés ur sorsa futásából is mindjárt világos lesz ön előtt. A krajcár lelke fölforrt a gyalázat miatt, mely érte. A krajcárlelke bosszút fogadott. A kivel pedig ez történt, vigyázzon! mert a pénzben lakozó lélek nagy, hatalmas és könyörtelen. Hírek. — Dr. Tragor előadása. Most már végleg megállapíthatjuk, hogy a múzeum-egyesület felolvasó üléseit kedvelik városunkban, mert másként lehetetlen volna ez a nagy érdeklődés, mely az előadásokat mindig kiséri. Az elmúlt csütörtökön dr. Tragor Ignác tőle megszokott alapos előadásban ismertette a váci egyházmegye papságának 60 év előtti történetét majd a julius 17-iki váci csatát. A feszült figyelemmel hallgatott előadást még az esti harangszó se tudta megszakítani. A leg közelebbi felolvasó ülése hó 4-én, csütötökön délután 6 órakor lesz a Kúria nagytermében mikor is Agárdi László k. r. tanár tart előadást a modern magyar költőkről. A nagy közönséget a felolvasásra ezúton is meghívja a múzeum-egyesület. — Tulipán-Szövetség váczi fiókjának választmánya Borbély Sándor elnök elnöklete alatt látogatott gyűlést tartott. A számos bejelentés. közül különösen örömmel vette tudomá sül a választmány, hogy a febr l.-i és 20.-i szinielőadások nemcsak erkölcsileg, hanem auyagilag is sikerültek. Elhatározta a választmány, hogy a kuruc zeneszámokból összeállított hangversenyt márciusi 20. táján fogják megtartani. Az elnök indítványára a Tulipán- Szövetség megkísérli a magyar ipari termé keknek a helyi kereskedelemben való szélesebbkörű térfoglalása érdekében egy iparmúzeum létesítését. Az ezidén rendezendő karácsonyi vásárról is szó esett, az elnökség magára válalta, hogy az ezirányban puhato lódzik. Ezután az évi rendes közgyűlést készítették elő, a melyet valószínűleg a márciusi hangverseny napján fognak megtartani. — Szegénykonyhának. Özv. Panuska Jakabné 5 K, Sipos Emilné 2 K, Özv. Filo Pálné 3 K, Iíálló Antalné 2 kenyeret és 7 liter babot, Iíálló Antal egy szarvas elejét és gerincét, Uhl Jakabné 10 liter lisztet és 20 drb kiflit, Korpás Pálné 16 liter tejet, Gyuris Jánosné 20 liter rizskását és Hirtemen Alajosné 5 kilogramm húst küldött. A váci takarékpünztár pedig 20 Ií-t adoma -nyozott. Mindezen kegyes adományokért leghálásabb köszönetét mond a Vörös Kereszt-egylet elnöksége. — Az ipartársulat mulatsága. Teljesen megtöltötte az ipartársulat helyiségeit az aközönség, a mely hétfőn este gyűlt egybe* hogy a társulat dalárdája által rendezett műsort meghallgassa, utána pedig a tánc múzsájának áldozzon. Ez utóbbiról újat nem mondhatunk, az ipartársulat táncmulatsága mindig sikerült, most is úgy volt. A dalárdáról pedig általánoságban csak annyit, hogy sokat fejlődött, a mióta legutóbb szerepelt. E bemutatkozása arról tanúskodott, hogy a dalárda szelleme, működése kifogástalan. Vezetése pedig példaszerű, a mi pedig szintén természetes, ha tekintetbe vesszük, hogy a dalárda karnagya Wolkober tanár, a ki külömben sokoldalúságáról ismét tanúbizonyságot tett azzal, hogy egy 3 íelvonásos bohózatot irt az dalárda tagjai számára »A dalárda< címmel. A közönségnek igen tetszett, a mi nem is csoda, mert a darabb szinte véges-végig derűs jelenetekből van összeállítva. Különösen a 2. felvonás kacagtatta meg a közönséget, a mely tényleg legsikerültebb része a bohózatnak. Valódi életkép s miután Wolkóber ezt az életet jól ismeri (dalárda-próba a 2-felvonás), valóban a való életet sikerült a színpadra vetítenie. Különben reméljük, hogy még láthatjuk e kedves darabját a népszerű és sokat megtapsolt szerzőnek. E bohózaton kívül még több tréfás számban volt része a közönségnek, igy hát a műsoron elejétől legvégéig igen jól mulattak. Dicséret illeti az estéért a rendezőséget. A közönség nagy részének azonban ajánljuk máskorra a pontos megjelenést. Ne ebben utánozzák a felsőbb tízezreket! A váci I. Ált. Ipartársulat farsangestélyén felülfizettek: Schmidt Ferenc 4 K, Tabacska Mihály és Kurcz Tóbiás 3—3 Ií, Bajkó Vilmos, Andor Károly, Szikra N., Lobi Róbert 2 80—2*80 K, dr. Virter Lajos, Almásy József, Borbély Sándor, Gerstenberger Oszkár, Htavacsek János, Mischler Kornél, Nagy Péter, Simon Ferenc 2—2 K, Zsabka Ferenc, Bernfeld Lajos T80—1-80 K, Tóth Mihály, N. N., P20—120 fill., Hubacsek József, Szentgyörgyi Gusztáv, Való Károly, Ruboniczky Márton, Vinkler Károly, Deák János, Góts I. Viktor, Kovács Sándor, Jeremiás István, Kohl Miklós 1—1 K, Nagy István, Schvorc Pál, Zsigmond Lajos, N. N., Kiss József, Cserny István 80—80 fill., Póts Sándor, Káldos N, N N., Lopos János 40 40 fill. — Köszönet. A helybeli ev. iskola céljaira a váci takarékpénztár 30 K t, a kisváci temetkezési egylet 10 Ií-t adott, miért ez úton is köszönetét mond az iskolaszék nevében Sommer Gyula ev. lelkész. — Az alsóvárosi földművelők február 21-én rendezett mulatságán fölűlfizettek : N. N. 10 K, Korpás József 5 K, Ivanovics János 3 K, Jäger Gyula, Tauber Ferenc, Hubacsek József, Schmidt Ferenc, Hirlemanu Alajos 2—2 K, Müller Antal, Mojs Lajos, Búzás Sándor, Neisz János, Rostetter János, Bálig József 1—1 K, Nell Pál, Bereczki János 50—50 fill., Káposzta János 30 fill. A fölülfizetőknek ez utón mond a rendezőség köszönetét. — Mulatság a céhházban. A váci csizmadia-ipartársulat múlt vasárnap céhházában sikerült farsangi estét rendezett. A mulatságon jelen voltak: Asszonyok: BanyákGyörgy né, Bokor Nándorné, Beruáth Andrásné, Béres Istvánná, Borbély Józsefné, Csanyiga Józsefné, A szerencsés úrtól egyszerre futni kezdtek a pénzek. Előbb a krajcárok, aztán a krajcárokat követve a forintok és százasok is. Nem úgy történt mint eddig, hogy ha a könynyelmü szamár kidobta a pénzt az ajtón, az visszajött az ablakon. Hanem az ajtón, ablakon keresztül egyszerre ömlött, áramlott tőle el a pénz. Előbb nem vette észre, mert ha sok ment, sok maradt. De mindig több ment és kevesebb maradt, a mig végül kiürült a ház s az egykor szerencsés szerencsétlen flótáá zsebében nem szegyenkedett több vagyon, mint önnek a most meg nem evett ebéd előtt: egyetlenegy ütött-kopott, összepiszkolt krajcár. — S mit gondol ön, mi történt ezután? Kérdezte tőlem a mesemondó pénz. A szegény fiú rémes, idegölő hajszába fogott az egykor megvetett krajczár után. Ha volt krajczár, volt szállás valamelyik pinczeoduban, vált olcsó szalonna és kenyér. Ha nem volt krajcár, nem volt sem lakás, sem élelem, nekünk krajcároknak különben is természetünk, hogy gyorsan tovább gurulunk, most pedig összebeszélve ráadásul még tervszerüleg elszaladtunk a szegény fiú elől. Őrült hajsza kezdődött a szaladó krajczárok és az éhes ember között. Természetes, hogy az éhes ember nem bírta sokáig. Utszélen, szemétdombon halt meg, érti ön ezt? Szemétdombon, az ut szélén: Igen is ! Ezt olyan fenyegetően mondotta a haragos krajcár, hogy megborzongott a hátam tőle és igen megbántam, hogy az imént megsértettem. Illő tisztelettel és csodálattal néztem rá milyen kicsi, milyen piszkos és milyen hatalmas!