Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-02-17 / 13. szám

Huszonharmadik évfolyam.

*

13. szám.

Vác. 1909. február 17.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6.

Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér.

Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17.

Gedeon Emil ünneplése.

(A fegyintézeti igazgató jubileuma.)

Vác, febr. 15.

Nagy csendben előkészített ünnepség színhelye volt vasárnap a fegyintézet. Gedeon Emil a váci kir. országos fegyintézet igazgatója ezen a napon töltötte be szolgálati idejének huszonötödik évfordulóját. Tiszttársai családi ünnepet csináltak a jubileumból, talán azért, mert igy bensőségesebb s a szeretetnek és tiszteletnek, melylyel igazgatójuk iránt viseltetnek, inkább kifejezést tudtak adni.

így az ünnepély a szeretet jegyében folyt le. A mikor Gedeon igazgató állását itt Vácon elfoglalta, a szeretetet hangoztatva állt oda vezetőnek s az aránylag rövid idő alatt mindenkinek, ki vele érintkezett, tapasztalnia kellett, hogy a szeretet nem jelszó az ajkán. A szivén keresztül vizsgál meg mindent s a mit a szeretet menteni tud, arra a szigor és fegyelem otthonában mentséget talál az ész. Tele jó szivvel és jóindulattal folyik munkája, és ha most jubileumán érezhette azt a tiszteletet és szeretetet, melylyel tiszttársai irányában viselteinek, örömmel láthatta, hogy intencióit megértik és szeretettel iparkodnak viszonozni jóságát.

A jubileumra messzevidékről jöttek tiszttársai. Az igazságügyi minisztérium hetedik, börtönügyi osztályát dr. Láday István kir. ügyész képviselte s adta át a felsőbbség látható elismerését.

Bosnyák népdalok.

(A múzeum-egyesület csütörtöki előadásán).

I.

Lázár napja virradt reggel —

Kelj fel Lázár, Lázár kelj fel A te Milkád férjhez viszik,

Arany gyűrűdből kiveszik ;

Saját lovad viszi nászra,

Meghi téged is a nászba. —

Sebaj, hogy ha férjhez megyen,

Én áldásom rajta legyen :

Ahány kenyeret megevett,

Kapjon ugyanannyi sebet ;

Amennyi vizet megivott,

Annyi könnyet sírjon is ott ! — Lázár, első szóbeszédre Bolondul csak nem mén lépre ! Kedvesedet te hozod el,

Arcát csókkal halmozod el. — (Visegrád.)

II.

Hányszor felfogadtam én már Meg is esküvén :

Hogy nem iszom több piros bort, Nem iszom biz én !

(Trebinye).

III.

Tenger partra küldi Marit anyja; Megáztattad Mari már a gyolcsot ? Anyám, el sem juthattam a partig, Megzavarta kedvesem a vizet;

Misével kezdődőit az ünnepség, melyet Léska József lelkész mondott, Cseh Lajos vezetése alatt a fegyencek kara megható szép énekeket adtak elő. Különösen áhitatos, gyönyörű szólót énekelt offertorinmra, majd szánk túszra egy-egy szép hangú fegyenc. Tedeum fejezte be a megható templomi szertartást, mely után a jelen volt tisztviselők Gedeon igazgatóval az irodába vonultak.

Láday István dr. néhány meleg szó kíséretében adta át minisztérium elismerő emléklapját, a melyet a bűnügyi osztály minden tagja aláirt, azután a tisztikar járult a jubiláns igazgató elé, kit meleg, szívből jövő szavakkal és Lenesé Ferenc orvos köszöntött. Önmagunkat tiszteljük meg — úgymond — midőn szeretett igazgatónkat ünnepeljük. A tisztikar ajándéka egy gyönyörű album volt, melynek préselt bőr tetején a régi büntető eszközök összetörve hevernek s egy női alak a szeretetet jelképezi. Az albumban mindazoknak a tisztviselőknek arcképei vannak összegyűjtve, kik Gedeon igazgatóval szolgáltak.

Gedeon Emil igazgató könyekig meghatva válaszolt a meleg, elismerő és szeretettől sugalt szavakra. Arról szólt, hogy kálváriátjárt negyedszázadon keresztül s most már utolsó órái következnek a kálváriajárásnak.

Kovács András főfegyőr az őrség nevében igen talpraesett ^beszédben üdvözölte a humánus főnököt, ki válaszában kijelentette, hogy ezentúl is gondja lesz a nehéz munkát

végző őrszemélyzetre. Péteri János a fegyintézetben alkalmazott művezetők nevében talált hálás szavakat, melyekkel tiszteletüket rótták le igazgatójuk iránt.

Most megható jelenet következett. Egy csomó darócruhás fegyenc vonult be s kivált közülük egyik — Kaisler Ödön — és igen szép szavakkal dicsőítette az igazgató humanizmusát. Lelkünk — mondottafegyenctársai nevében Kaisler — nem annyira romlott, hogy ne látnák meg a jó indulatot, jó szivet szeretett igazgatónkban, a kit e jelentős napon szerető szívvel üdvözlünk.

Az igazgató körülbelül ezeket válaszolta a fegyenceknek :

— Minden szerencsétlennek éltető sugara a remény. A legelvetemültebbnek is olt éL a szivének rejtekhelyén s ha hozzájárul a hit, lángra lobban s bevilágít egy nagy teret. Ti rászorultatok e világosságra, melynek fényénél észre vehetitek azt az ösvényt, mely elvezet a külső életben a jbecsület útjára. A reménység ez a sugara ki ne Halljon lelketekből, szivetekből !

Azután igen szép szavakkal magyarázta nekik, hogy jubileuma napján miért engedi el a bűnös íegyenceknek házi büntetését.

A jubiláns igazgató számtalan sürgönyt kapott az ország minden részéből, a melyekben melegen üdvözlik negyedszázados munkásságának évfordulóján.

Délben a nagy társaság Hidat,y Ferenc vendéglőjében gyűlt össze társas ebédre. A

Átkozd meg őt, megátkozom én is. Lányom, török őt felakasztotta — Anyám, fel az én fehér nyakamra. Édes lányom, török őt bezárta —

Édes anyám, fehér karjaimba.

Édes lányom, farkas megharapta — Édes anyám, az én fehér fogam.

Édes lányom, elvitte a viz őt —

Édes anyám, kebelemre hozta. — (Górni Vakuf).

Fordította : Hermann Antal.

Dr. Freysinger Lajos, mint iró.

Irta: Agárdi László.

(Befejezés.)

Másik igen nagyjelentőségű bírálata Szigligeti Ede: A dráma és válfajairól szól, a mely mű épen Írójának szinpadi sikerei miatt nagy váraKozást keltett s a melynek megbirálása a legkiválóbb kritikusokat foglalkoztatta. Akármilyen szempontból fogták fel Szigligeti e művét, az összes bírálatok közül kiválik Tordayé. E kritikai méltatásban meg van Torday minden jó tulajdonsága, de egyúttal hibája is. A roppant ismeretkör csaknem elhárít, de mintha már olvastuk volna ugyanazokat a megjegyzéseket. A szellem erősen tündöklik, de itt-ott foltok tapasztalhatók rajta. így is érdemes a bírálat gondolatmenetét követni, mely abból az általános érdekű állításból indul ki, hogy »a művészek

és írók nem mindig szerencsés tanítói a szabályoknak, melyeket gyakorlatilag érvényesítettek.« Itt ismételve elmondja az aesthetika megalapításának történetét, majd nagy általánosságban szól a tragikum és komikum fogalmainak Aristoteles óta különösen a német irodalomban való fejtegetéséről. Ez a bírálat első része. Szigligetiről és művéről alig esik szó. Mikor azután a második fejezetben ismereteinek nagy bőségétől nem támogatva beszél, hanem teljesen maga lábán jár, élénken szembetűnik a hét fejezet értékének különbsége tartalom és kifejezés tekintetében. Nevy munkájának bírálata után nehéz újat mondania, ezért rövidebbre foghatta volna. így kitér a dráma válfajainak Szigligeti nyomán való ismertetésére s e válfajok alatt a komoly drámát, a vegyes színművet, a regénydrámát és a népszínművet érti. Kitér a műfajok keletkezésére, hogy mikép váltak el a tragédiától és a komédiától. »A világ élvezetet kívánt s igy lett a színház nemzeti ünnepélyből mindennapi élvezetté. Az éposz igy vált a mindennapi életet hivebben utánozó regénnyé, a dráma is igy lépett közelebb az élethez s míg azelőtt csak az élet kimeredő magaslatán, az erkölcsi világrenddel küzdő egyéneken akadt meg tekintete, ma szívesen felöleli azt is, a mi »érdekes«, csak hogy a mindennapi közönség igényeit kielégítse.«

Ily szempontból ítélve meg Szigligeti mű-