Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-12-26 / 101. szám
Huszonharmadik évfolyam. 101. szám. Vác, 1909. december 26. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Középvárosi-főút 4. sz. (Iparudvar.) Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Karácsony estén. Karácsony estéjén, Karácsonyfa mellett, De rég nem vidultam! . . . Szomorú tájakon, Hulló levelek közt Vezetett az utam . . . Sok tövis szaggatott, Véresre megtépett; De tovább bolyongtam .. . Boldogságról, fényről Már nem is álmodtam. De sok halandónak Sir ma is a lelke, Mig én boldog vagyok . . . Karácsonyfa mellett, Kis családi körben Mig rájok gondolok. A kiknek a lelke Felszáll ma Te hozzád, Szive jóért dobog . . . Nazaréti Jézus A Te szent estéden Add, hogy legyen boldog . . . Bodor József. Karácsony. Nem jár sugárzó nap a kékes égen, A földet sem borítja hólepel, Bús, lomha árnyak lengenek; szivében A fásult ember mégis ünnepel. A munka, mámor, fáradság fejébe Arcán szokatlan megnyugvás dereng, Örül, hogy a napot megint megérte, Melyen feléje égi béke leng. A méla gond eltűnt s a szürke bánat Szelíd megnyugvás jó testvére lett. Kis fészket választ most kiki magának, Egy szirtet, zúgó tengervész felett. És visszatér a régmúltak csodája, Az úr s szolgája egyaránt örül, Egek felé tör milliók imája A díszben álló szép, zöld fák körül. A lélek innen száll egy szebb vidékre, Hol angyalok mondottak glóriát S a környék jámbor, tiszta lelkű népe Imádni ment a szende Szűz fiát. Miként a napfény rózsa bimbajára, Úgy hat a szívre az emlékezet És ennek lángoló, bűvös sugára Virágok közt a menybe felvezet. Üdvözlégy fényes ég s karácsony ünnep! A küzdő ember mond hálát neked. Te tárod fel szép érzését szivünknek, Mely gőggel telt és oly hiún szeret. Mit elfeledtünk s nem törődve nézünk, A szeretet ma itt időz velünk, Legyen ezentúl benne több a részünk, Magasztosabbá igy lesz ünnepünk. Agárdi László. Válságos idők. Vác, dec. 24. A szép karácsony ünnepe a magyar politikában nem hozta meg a megoldást, az epedve várt békét. Az uralkodó merev ellenállása egyrészt, a magyar pártok viszálykodása és egyenetlensége másrészről az okai a hónapok óta húzódó, mindig jobban és jobban összegabalyodó, már már megoldhatatlannak látszó válságnak. A mikor a hatalmas koaliczió a nemzet tapsaitól kisérve elfoglalta a magyar országgyűlés arénáját, az egész ország áldásos, munkás, sikerekben gazdag korszak beköszöntését hitte. Most három és félév után a legnagyobb meddőséget, eredménytelenséget vagyunk kénytelenek konstatálni. Ennek egyedüli oka az, hogy a pártok szövetkezésének alapja, kiinduló pontja nem volt őszinte. Tisza István idejében az ellenzéki pártok az alkotmány megvédésére szövetkeztek, a nemzet ezen következést helyeselte, jóváhagyta, de már 1906-ban a kormányzat átvétele, a hatalombajutás volt a koalíciónak tulajdonképeni célja. S hogy céljukat elérhessék, szövetkeztek a vezérek és pártok egy, a király által inaugurált programnak: az általános szavazati jog behozatalának megvalósítására. Ezen félszeg helyzetben látom én a mai válság igazi okát. Az alkotmánypárt és néppárt soha sem akarták az általános szavazati jogot. Nem akarták vezéreik sem, Andrássy Gyula és Zichy Aladár. De nem akarta a függetlenségi párt egy nagy csoportja sem. Nem akarták s mégis az általános szavazati jog jellegével vették át a kormányzást. Mi sem természetesebb, hogy a dolgok ilyetén állásában fázott Andrássy Gyula a javaslat benyújtásától. Mivel pedig a terminus közeledett, valamit tenni kellett, de amellett magyar nemzeti szempontból aggályok kerültek fel egy radikális javaslat ellen, ezen kényszerhelyzetben született meg a pluralitás eszméje, mely mig egyrészt a magyarság érdekei szempontjából semmi garanciát nem nyújt — ebben úgy az elméleti, mint gyakorlati szakemberek megegyeznek — másrészt a legnagyobb igazságtalanságokat iktatná törvénybe és sokkal rosszabb és igazságtalanabb lenne a mai állapotnál. A válság a bank miatt tört ki ténylegesen, de az igazi ok a szövetkezés alapjául szolgáló kormányzati program hazugságában rejlik. A függetlenségi párt a koalícióban tétlenségre volt kárhoztatva, le volt nyűgözve, karjai békóba voltak verve. Belement a függetlenségi párt a koalícióba, mert annak élete csak két évre volt megszabva s mert azt hihette, hogy becsületesen meg is akarják valósítani a választójogot azok, a kik azt Ígérik és hirdetik. A hatalom örömeiből a függetlenségi pártnak a legkevesebb jutott, mig ellenben a legnagyobb áldozatot erkölcsi tőkéjéből ez a párt hozta. És a mikor a függetlenségi párt látta a koalíció meddőségét, látta azt, hogy a szövetségben lenyűgözve programjából soha semmit meg nem valósíthat, csak egy becsületes út állhatott a függetlenségi párt előtt: ott hagyni a koalíciót. Szomorú a dologban csak az, hogy a függetlenségi pártnak a koalícióból való kivonulása szétszakította magát a függetlenségi pártot, a többséget kisebbséggé változtatta. Ez nagy hiba volt, hogy megtörtént, már régen elintéződött volna a válság, ha a függetlenségi párt tömören, egységesen, lelkesen, becsületesen megy a maga egyenes útján. Ha a nyár folyamán a Teleki Arvéd-féle ivet a függetlenségi párt összes tagjai aláírják és [Kossuth Ferenc az ívvel kezében felmehet a királyhoz és azt mondja neki: Felséges Uram, szószólója vagyok egy pártnak, mely az országnak és parlamentnek többsége, mely kellő mérséklettel megkonstruálta a maga évekre szóló programját, Magyarország gazdasági függetlenségét, melyhez feltétlenül ragaszkodik, átveszi ennek alapján, de csakis ennek alapján a kormányt, enélkül megy egységesen ellenzékbe: nagyonva lószinű, hogy már régen függetlenségi kormányon lenne az országunk, mert hiszen az uralkodónak is be kell látni, hogy úgy a dinasztiának, mint az országnak békére van szüksége, szüksége van arra, hogy a folytonos válságok helyett egy becsületes program alapján megegyezés jöjjön létre nemzet és király között.
