Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-12-19 / 99. szám

Huszonharmadik évfolyam. 99. szám. Vác, 1909. december 19. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Első személyuonat a uác-göööllőí rákospalotai uasuton. Vác, dec. 18. * Még ez év április elején szűz volt a talaj, csak apró karók jelezték ötvenegy kilomé­teres távolságon, merre fut a sínpálya, ima pedig már vígan, szinte merész, ötven kilo­méteres menetsebességgel száguld a lefekte­tett síneken a gőzmozdony, magával vont személykocsijaiban viszi az első bizottságot, hogy a megnyitáshoz az első lépéseket meg­tegyék. A világ legszorgalmasabb népe: a magyar kubikos csodásán gyors munkál végzett. Áp­rilisi fagyban csákánnyal vágott be a kemény földbe s a következő hónap vége felé már mindenütt állott a töltés, a nyáron meg­kezdhették a sínek fektetését. Nem telt bele egy fél esztendő és kavicshordő vonatok jár­tak rajta s ha nem villamos üzemre rende­zik be a legújabb vicinálist, az első kapa­vágáséi számítva kilencedik hónapban átad­hatnák a forgalomnak. Teljesen készen áll a vác-gcdöllői-rákos­­palotai vonal. Dr. Frank Mihály, az agilis vállalkozó kérvénnyel fordult a váci főszol­­gabiróságboz és a városhoz, hogy a vonalon állított épületeket vizsgáltassa meg mérnöki és közegészségügyi szempontból, mert decem­ber közepén már lakói ^sznék azoknak. Ivánka Pál főszolgabíró e hó 13-ikára tűzte ki a vonal bejárását. És megjelent az első személyvonat az uj pályán. A rákospalotai állomáson jött össze a bizottság, melynek tagjai voltak Ivánka főbírón kívül Nagy Ármin dr. járási főorvos, Hoff er Mihály mér­nök és Székely Károly jegyzők önyvezető a járás részéről, dr. Zádor János polgármester, dr. Göndör Sándor főjegyző a város részéről és nehány meghívott, érdeklődő vendég. Két személykocsi állott a legújabb típusú moz­dony után, mely a bizottsággal délelőtt 11 órakor kezdette meg útját. Bizenyára érdekelni fogja olvasóinkat az uj vonal ismertetése, úgy, a mily gyorsan átvág­tattunk rajta, be is mutatjuk. A Veresegyháza felől jövő vonal Rákospa lota fölött átvágja a máv. pályáját és a rákos­­palotai állomásba torkollik be. Innen az uta­sok csak átszállással juthatnak a fővárosba s mert ez az átszállás évekig igy marad, re mélhetjük, hogy az uj vasul Vácnak fog for­galmat csinálni, hova a villamos által érintett községek gyorsabban és közvetlenül juthat­nak el. Csupán csak ez a pályaáthidalás nem készül még meg, de egy ideiglenes vágányon vígan haladunk Alagi-major állomás felé, me­lyet néhány perc alatt el is érünk. Az alagi versenytér Fót felé eső részén van ez a kis állomás, melytől nincs nagy távolban Fót ál­lomás. Elég távol a községtől, nagy töltésen épült. A falu ebben az irányban terjeszkedik. Nem sokára elhagyjuk a község utolsó házát és ma még meglehetős pusztaságou áll meg a vonal: Imreházán. Már most parcellázzák s úgy moudják, néhány év alatt benépesül az egész telep. Most hatalmas bevágásba érkezik vona­tunk: ez volt a legnagyobb földmunka, me­lyet a vonalon végeztek. Itt 15 promilles az emelkedés (a mivel különben több helyen is találkoztunk.) A községi út a pálya fölött vezet s nem sokára Csomádot érjük. Vagy 3 kilométerre áll a falu, kis őrház az állomása. Termő völgyön át jutunk be a vasút leg­nagyobb állomásába: Veresegyházra. Meglát­szik rajta, hogy elágazó állomás: emeletes állomásépület raktárakkal, mozdonyszinnel. Innen futnak ki a vonatok Vác, Gödöllő és Rákospalota felé. Távolabb áll a delta-vágány: ezen át Vácról Gödöllőre eljuthat a vonat Veresegyháza érintése nélkül. Nagy-hibát kö­vettek el, hogy az állomást nem a deltába építették, a mit, ha majd a forgalom meg­nyílik, fognak észre venni. Vonatunk a gödöllői elágazásra fordul és egy kis kapaszkodásban elérjük »gyümölcs­termő boldog* Szada állomását, majd pedig festői katlanban, a Haraszti erdő végén fel­tűnik Gödöllő. Vásáros nép bámulja kis vo­natunkat, mely gyorsan siklik be a besnyői oldalon, áz alsó királyi-park végében levő Gödöllő — rendező pályaudvarra, a hol a nagy mozdonyszin áll, a honnan alig 200 méter távolságban van a végállomás : a máv. gö­döllői pályaudvara. Veresegyházától folytatjuk az utunkat Vác felé s a nyiresi szőlők közt állunk meg Viczián-telepnél. Viczián Antal fáradozott sokat a vasút érdekében, az ő nevét örökíti meg ez az állomás, mely körül parcellázások lesz­nek s nemsokára uj község lesz a szőlők közt. Itt érjük el a vonal legmagasabb pont­ját: 81 méterrel magasabban állunk, mint Vác. Sötétedik. És a sötétségben kigyúl mozdo­nyunk három fénye, messze bevilágítja a vo­nalat, melyen eljutunk Váchartyán-ba. Rövid időzés után az aszódi országúthoz érünk, e mellett vezet utunk a Tragor-telepig, a hol Tragor Ernőék ismert vendégszeretetükkel fogadják a kis vonat utasait. (A homályban lelki szemeink már látják, hogy néhány év A hölgyek divatja. Mondhatnánk azt is, hogy a decemberi di­vat, mert a karácsony hónapjának megvan a maga saját külön divatja. Nem mintha erre a hónapra más ruhaformákat terveznének, hanem megtelnek a kirakatok mindazzal a sok csecse-becsével, a melyek kiegészítik az elegáns női öltözéket s a melyek olyan na­gyon alkalmasak arra, hogy a karácsonyi ajándék gondját levegyék rólunk. Különös érdeklődéssel vannak ilyentájt a sálok és fátyolok iránt. A sál, a melynek művészi hatását oly nehezen ismerték fel» ezer különféleségben, egyszerű és díszes ki­vitelben támad fel újra. És bár csak olyan, a milyen az anyánk, a szépanyánk vállára simult, mégis csak mutat némi külömbséget a hajdan és most között. Most lazán, lágy redőzéssel simul az alakhoz. A sifon-, kínai krepp-, tüli- és csipkesál mellett nagyon ked­velt az arany-, ezüst- vagy nikkelhimzésű, sőt ünnepélyesebb alkalomra még érccsipké­ből készült sált is viselnek. Határozottan kijelenthetjük, hogy a divatos ruhadisz közt a mindenféle fémhatás kedvelt­­sége elérte a tetőpontját. Bár ha például sok aranyat, vagy ezüstöt alkalmazunk, ezzel az öltözék túlságosan díszes, szinte ünnepi kül­sőt nyer. Tagadhatatlan, hogy sajátos varázsa van különösen most, a mikor az öltözékben a dekorativ hatást keressük. A kínai krepp­ruhának például »súlyt ad* a fémfonalas tüll, vagy csipke, esetleg még rojt-, vagy gyöngy­­disszel is tarkítva. A nehéz brokát, vagy moáréruha pedig még dekorativebb hatású lesz általa. A most annyira divatossá lett kellékek na­gyon megkönnyítik a díszesebb ruhák készí­tését és ha tüllre, akár aranytüllre alkalmaz­zuk a különféle applikálható zsinórozást, hímzést, gyönyörű hatást érhetünk el. Milyen szép például sima prenszeszruhára egy tüllre applikált aranyhímzésű zeke. Újdonság még a tüllre alkalmazott gyöngyhimzés, de csak úgy szép, ha nem nagyon tarka. Azt, hogy a brokát- és moárészövetek is nagyon lágyak, már egy ízben megemlítet­tük, Újdonság a szintjátszó kínai krepp, bele­szólt gyöngyalappal, szintúgy a sűrűn gyön­gyös fekete tüll és különösen a majdnem kizárólag fiatal leányoknak való »harmetcsepp­­sifon*. A kalapokról is hadd essék újra néhány szó. Egyformán divatos a tokk-, turbán-, a két és háromszögletes-, a márki- éz Remb­­randt-forma. Ám néhány formát a közönség annyira megkedvelt, olyannyira vásárolta mindenki, hogy most már szinte közönsé­gessé lett és ezért igazi divathölgy már nem is igen veszi. így például a moárédisz is le­járta magát és a most ujdonságszámba menő kalapdivatban már csak a cilinderplüss meg a szőme lesz a divatos kalapdisz. Az új kalapnak a szépségét különben a forma adja meg és kevésbbé a disz. Kedvelt színek: a kékesfekete, az új szürkéslila, sö­tétlila és a bronzszin. Különös tanulmányt igényel annak a helyes módja is, hogyan te­gyünk fel egy kalapot; ehhez határozottan érzék kell és ezért szabályba foglalni nem lehet. Hiszen vannak most olyan kalapfor­mák, melyeket akárhogy forgatunk is, »talál* mindenképpen; ahhoz kell már most érzék, hogyan illik az archoz, a fejre a legjobban. A hajviseletet szerencsére kezdik mindin­kább egyszerűsíteni, csak a turbán-frizura kívánja még meg a sok vendéghajat és pót­lást, mert annyi haj tömeggel, amennyi ehhez kell, csak kevesen rendelkeznek. Reméljük, hogy éppen ezért, nálunk nem lesz nagyon általánossá.

Next

/
Thumbnails
Contents