Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-12-08 / 96. szám
n melyen a nagy munkának gyümölcsét és látnák. Még tanácskoznak és forrnak az eszmék a zöld asztal mellett, itt még vissza lehet térni a tervezett irányhoz, az alkoholmentes kocsmát még megcsinálhatják a népkávéház helyett. Ha pedig mégis megmaradnak eredeti tervük mellett, akár nevet se adjanak, mert nem szokás a halvaszületteket megkeresztelni. Nyíltan ki a színnel! Alkoholmentes kocsmát akarnak koldus ügy rendezése nélkül, így boldogulni fognak, úttörő munkájuk még eredményes is lehet. De, hisz tetszik tudni, nagyot markolni, de még más is felé fogni, az nem vezet az önök céljához. Km. Hírek. — A vízvezeték a közgyűlés előtt. Nevezetes dátum esz a hollnapi Vác város ujabbkori történetében A város képviselőtestülete közgyűlést tart s ezen a közgyűlésen történik az első nagy lépés a vízvezeték megalkotása felé. A tárgysorozat 20-ik pontja ugyanis ezt mondja : A városi tanács előterjesztése a vízvezeték létesítése, a vízvezeték kötelező bevezetésének kimondása, a vízvezetéki és csatornázási munkálatoknak pályázat — esetleg megbízás utján leendő foganatosítása tárgyában. Az egész város közönsége örömmel üdvözli ezt azt előterjesztést, melyet bizonyára egyhangúlag el is fog fogadni a képviselőtestület. A közgyűlés különben 35 tárgyból áll, lesznek bizottsági választások, egy csomó telek és illetőségi ügy és más anyagiakba vágó ügyek, melyeket az év végén szoktak elintézni. — Esküvő. Szigvárt János gyógyszerész tegnap tartotta esküvőjét a felsővárosi plébánia-templomban Benkert Ilonka urleánynyal. Boldogság kisérje frigyüket! — Vác Tótfalunak. A tótfalusi tűzvész számos családot nyomorba döntött. A község elöljárósága a leégettek javára gyűjtést indított és a várost is megkérte, hogy adakozzék. A tanács azt az előterjesztést teszi a holnapi közgyűlésnek, hogy a leégetteknek 100 koronát szavazzon meg. Az ablakhoz megyek . .. alkonyodik. Az est szürke fátyolával már beburkolt mindent, virágot, fákat, házakat. Csend és némaság van mindenütt. A haldokló természetnek csendre van szüksége, szomorú halálában ne zavarja semmi! Tavasz virágát elhervasztja az ősz, a szív álmait meg az élet tépi széjjel. Szegfű, rózsa elhervadtak már és az őszi rózsa sincs többé. Nekem meghalt, másnak — úgy mondják — nemsokára boldog ara. Ószi idő van. Az eget sűrű felhők borítják, a nap csak néha-néha bocsátja át halavány sugarait a felhőfoszlányokon. A táj kihalt, alszik, néma minden. A letarolt mezők ünnepélyes csendjét csak néhány árva veréb csipogása, vagy a tengeriföldön tanyázó varjak károgása zavarja. Künn nehéz ólmos eső esik s mig forró homlokomat odaszoritom az ablak hideg üvegére s mereven bámulok a csendes szürkeségbe, valami szótlan, csendes bánat száll a lelkemre, valami fájó sejtés . . . talán a halál gondolata, talán egy céltalan életé ! Doktor. — Reiszman Ignác halála. Vasárnap reggelre egy pátriárka korú, mindenki által tisztelt és becsült férfiú lelke hagyta el földi porhüvelyét és nem volt az ismerősök és jóbarátok nagy, igen nagy seregében senki, a ki igaz részvéttel ne hallotta volna a hirt. Meghalt egy ember, kinek nem volt ellensége. Egy egész ember, ki hosszú életét mindig munkában töltötte s halála óráján elmondhatta : jól élte életét. Eltűnik közülünk Reiszman Ignác ajakja, szelíd humora, becsült egyénisége, de a munka emberének emléke itt fog élni közöttünk. Mindenki ismerte Reiszman Ignácot s a szeretet, becsülés úgy nyilatkozott meg iránta, hogy mindenkinek »táti«-ja volt. Nem volt társaság, melyet fel ne vidított, a melyikben újabb és újabb barátonat ne szerzett volna. Az utóbbi esztendők a pihenés évei voltak és nagy családja rajongó szeretettel gondoskodott arról, hogy az öreg úrnak ne csak szeretetteljes gondoskodásban legyen része, hanem a zavartalan pihenés ben. Óriási munkát végzett ifjú kora óta. Mint egyszerű molnárlegény kezdte pályáját s arra a főzési tudományára, mit akkor tanult, mindig büszke volt. Nagymaroson 1855 ben nagy volt a bortermés, a bornak nem volt ára. Az ő kezdeményezésére hajókra rakta a szorgalmas marosi nép a bort és Bécsbe vitte, a hol jó piacra talált. A sikeren felbuzdulva, borkiviteli üzletet alapított s lassan a magyar bornak oly piacot terem tett Bécsben, Brünben, Prágában, minőt senki az országban. 1867-ben borüzletével átjött Vácra, a hol mind nagyobb méretekben folytatva azt az ország egyik legnagyobb borkereskedő üzletévé fejlesztette ernyedetlen nagy munkával. A mint az anyagiakban boldogult, úgy öröme telhetett családjában is. Nem kevesebb mint 23 gyermekkel áldotta meg az ég s a nagy család rajongó szeretete vette őt mindig körül. Mikor 18 élő gyermekét szabad szárnyára bocsátotta, akkor átadta üzletét s mert egészen pihenésnek élni nem tudott, gazdálkodni kezdett. A szeretet és becsülés környékezte Reiszman Ignácot, ki jószivét minden embertársával éreztetni tudta. Ha életét megosztotta a munka és családja közt, még mindig jutott ideje, hogy nemes jótékonyságnak is éljen. Ezért is sok száz ember fogja megsiratni halálát. Az igazi részvét nyilvánult meg temetésén. A mindenki által tisztelt és becsült Reiszman Ignác egyszerű ravatalát felekezetkülömbség nélkül állták körül a jóismerősök és barátok. Pollák Fülöp főrabbi méltatta az elhunyt igaz érdemeit, magas szárnyalást! beszédben kiemelvén nagy munkáságát, közismert jószívűségét, puritán jellemét, melyek mind közrehatottak arra, hogy emlékét kegyelettel őrizzük. Megérdemelt nyugalma legyen zavartalan és csendes! — A kereskedelmi miniszter és a vicinálisunk. Eleinte tréfálkozva panaszkodtak azok miatt a mizériák miatt, melyek a dunaipolvvölgyi vasúton a megnyitás napjától felmerültek. Most már komolyra vált az ügy, mert a folytonos panaszok meghallgatást nem nyertek. A legjobban érdekelt Hontvármegye közigazgatási bizottsága egyenesen a kereskedelmi miniszterhez fordult táviratilag, hogy a sérelmek orvosoltassanak. Előbb a gyűlésen sok szenvedélyes felszólalás hangzott el, mindannyi bizonyítván azt, mennyire nem felelt meg az uj vasút a hozzáfűzött reményeknek. Az ügy a gazdasági egyesület beadványa folytán kerüit szőnyegre. Elpanaszolja a beadvány, hogy ez uj vasútvonalon a teherVÁCI HÍRLAP_______ szállítás, a tejszállitás mily szerfelett drága s a tarifa jóval magasabb, mint az ipolyságpárkánynánai vonalon. Mindjárt példával is igazolta állítását: Ipolyságról Vácig a drégelypalánki vonalon 56 km. távolságon a tejszállitásért %,-ként 1 kor. 34 fillér fizetendő, mig a párkánynánai vonalon ugyanily távolságon a szállítás csupán 0'86 korba kerül. Szóval a tejszállitás az uj vonalon ugyananynyiba kerül Vácig, mintha a régi nagy kerülővel Párkánynánának szállíttatnák el. »S ezen aránytalanság — mondja a beadvány — úgy halljuk, a jövőre is megmarad; az államvasutak vonalain jövő évben tervezett tarifaemeléssel kapcsolatosan a vác—drégelypalánki vasútvonal tarifái is emelve lesznek s nem válik valóra egyes gazdáink azon reménye, hogy a tarifa csak az okból lett magasabban megállapítva a drégelypalánki vonalon, mivel elakarták kerülni, hogy a jövő évben emelni kelljen s hogy az államvasutak tarifájának jövő évi emelésével a tarifák arányosítva lesznek.« Egyéb hibákról is megemlékezik a gazd. egyesület: »A vonalon külön tehervonatok nem közlekedvén, a rakodások folytán a menetrendben megállapított menetidők alig tarthatók be, a vonatok folytonosan késnek. A kocsikban a lámpások gyakorta kialszanak úgy, hogy különösen a nőutasok sötétben nagy rettegés közepette kénytelenek utaznani. A vasút a drégelypalánki vasútállomástól a nagyoroszii vasútállomásig terjedő utón sokszor nem bir az emelkedő pályán kapaszkodni, egy i/.ben vissza is csúszott és belehátrált a drégelypalánki állomáson veszteglő másjk vonatba.« A közig, bizottság a kereskedelmi miniszterhez ezen tűrhetlen, botrányos állapotok megszüntelése végett feliratot intézett és hogy felterjesztésének nagyobb súlya legyen, külön táviratot is menesztett, melyben a kereskedelmi minisztertől a felterjesztés figyelembevételét és sürgős intézkedést kért. — A népkávéház-bizottság gyűlése. A népkávéház-bizottság második gyűlését folyó hó 4-én tartotta Németh Péterné elnöklete alatt a Nőegylet óvodájában. A gyűlésen a bizottsági tagok s vendégek szép számban jelentek meg. Az elnök indítványára a bizottság ellenőrévé Záborszky Árpád siketnémaintézeti tanárt, a bizottság pénztárosává Baráth Katinkát választották a bizottság tagjai. Az előadói tisztet a gyűlésen megválasztott ellenőr és Ivánka Pál töltötték be. Az előadói előterjesztésekhez hozzájárultak, a december hónapra vonatkozó munkaprogramot elfogadták. Az előkészítés munkája olyannyira előrehaladt, hogy a népkávéház megnyitása kedvező esetben már csak napok kérdése. A nagyközönség körében többen, bizottság tagjai között is egy-ketten kifogásolták a népkávéház elnevezést. Ivánka Pál a bizottsági gyűlésen bizonyította, hogy a jelen esetben jobb, találóbb, kifejezésteljesebb elnevezéssel nem nevezhetik el az uj intézményt. A nagy városok melegedő szobája a csavargók, hajléktalanok, koldusok tanyája, Vácon nem ilyet akarnak csinálni. A népkonyha elnevezés sem fedné a fogalmat, mert nem csupán ingyen ételeket, italokat ad a népkávéház. Az intézmény neve kell, hogy megjelölje röviden a célt. A népkávéház elnevezés mindenesetre tudtul adja, hogy a nép számára oly italokat, ételeket szolgáltat, mint a milyeneket a kávéház a tehetősebbek részére. Ezt a népkonyha, melegedő szoba nem fejezi ki. Megnyugtatja azokat is, a kik azt gondolják, hogy a néphávéház helyiségébe billiárdot és kártyaasz-
