Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-12-05 / 95. szám

2

ban elhangzó szó gyanánt tekintik. Legfőbb ideje volna, hogy kereskedelemügyi miniszterünk és államtitkárunk mielőbb alapos reform tárgyává tették a felsőiparoktatás ügyét. Ez az idő pedig nem lehet messze, hiszen képzett iparos nélkül nincs ipar 1

Minden vezető állásban levőnek pedig legyen kötelessége Vácra a kormány figyelmét felhívni. Vácot mindig mellőzik, pedig Vác áldozna is ily nagy célokért. Egy ily hatalmas iskolának városunkban való megalkotásáért a jóindulatú pártfogónak nevét hálás kegyelettel őrizné meg Vác városa!

Vasárnapi levél.

Kalapkiállitást Vácnak!

Igen tisztelt szerkesztő úr, volna egy ideám s talán illetékes helyen pártolni is fogják. Napjainkban t. i. a jótékonyság terén oly nagy tevékenységet fejtünk ki, hogy minden, a mi uj, visszhangra talál. És ideám tényleg uj és nem utánzat és különös költség nélkül juttathatna egy kis összeget valamely szegényegyesület perselyébe. T. i. csak azt proponálnám, hogy rendezzünk egy női kalapkiállitást, (esetleg csekély belépő dij mellett) s e kiállítás abban különbözne a többi ilynemű rendezménytől, hogy hölgyeink saját fejükön fogják uj divatú szép kalapjaiakat a nagyérdemű közönségnek bemutatni. Ezáltal mindnyájan tudni fogjuk, kié Vác város legszebb és legnagyobb téli kalapja és megszűnik hölgyeink ama jogos ambíciója, hogy nekünk, tudatlanoknak a divat legújabb remekeit hangverseny, avagy művészestély alkalmával mutatták be.

Múlt vasárnap t. i. meg kellett osztanunk figyelmünket e műremekek és az előadók között s bizalmasan elárulom Önnek, igen tisztelt szerkesztő úr, hogy szivekben ősz tatlan gyönyörködésben hallgattuk volna a szép Komlósy Emmát, ha e nagy kalapok a kilátást előttünk el nem fogták volna.

ügy látszik, Vác tényleg még kis várds, mert a fővárosiak tudják, hogy hangversenyen nem szabad kalappal megjelenni, tekintettel azon szegény haladókra, kik nem tudnak első, vagy második helyre jegyet váltani, de pénzükért mégis élvezni akarnak.

De hogy ez csak látszat és Vác tényleg

nagy város akar lenni, azt fényesen dokumentálta az a nagyszerű rendetlenség és lassúság, mellyel a távozók ruhatári kabátjaikhoz jutottak. Hát e nemes célra nem lehetett volna még egy pár fogast és egy pár kezet alkalmazni?

Mivel úgy a nagy kalapokra, mint a ruhatárra való panasz ismeretlen szomszédaimmal egyszerre, mind egy szívből, egy létekből hangzott el, felkérem tisztelt szerkesztő úr, miszerint soraimat közzétenni szíveskedjék. Talán meglesz a kívánt eredménye.

Rome.

VÁCI HÍRLAP ====

Hírek.

— A járási közművelődési egyesület közgyűlése. Ivánka Pál főszolgabíró, elnök és Bartoss Endre titkár a következő meghívót bocsátották ki: A „Váci Járási Közművelődési Egyesület“ folyó évi december hó 9-én d. u. 10 órakor Vácon, a főszolgabírói hivatalban választmányi ülést és folytatólagosan rendes évi közgyűlést tart, melyre a t. tagokat van szerencsénk meghívni. — Tárgyak: 1. Számadások és költségvetéselőirányzat. 2. Tagfelvétel. 3. Alapszabályinódositás 4. Rendszeresített titkári állás szervezése.

5. Tisztujitás.6. Működési terv. 7. Jelentések. 8. Netaláni indítványok tárgyalása. Vendégeket szívesen látunk. Kérjük a t. tagokat minél nagyobb számban megjelenni.

— Szegényvédők alakulása. Humánus intézmény bontogatja szárnyait: E héten megalakul Vácon a város és vidéki szegényeinek védőegyesülete. Az alapítóknak, élükön mecénásukkal, dr. Rótt Frigyessel, nemcsak az összes váci ügyvédeket sikerült megnyerni az ingyen jogvédelem ellátására, de csatlakozásra bírták a főváros számos neves kriminalistáját, az ügyvédi kamara pedig a leghathatósabb támogatását helyezte kilátásba. Csendben szervezkedtek eddig s most már mikor 100 tagjuk van, egyesületté alakulnak. Az alakuló gyűlés e hó 12-én délután négy órakor lesz azEötvös u. 10 sz. ház tornahelyiségében, a hol minden érdeklődőt szívesen látnak. Az uj egyesület elnökének dr. Göndör Sándor, alelnökének Bárdos Ernő, ügyészének dr. Rótt Frigyes vau kiszemelve.

— Deputáció egy biróválasztás miatt. Szód községben az elmúlt napokban ment

végbe a biróválasztás Förster Lajos dr. szolgabiró elnöklete alatt. A község jelöltje erre az állásra Dinka János volt, de az elnöklő szolgabiró nem jelölte s igy Helembai Mihály jutott a bírói pálcához. A község elöljárósága e miatt küldöttségbe ment Fazekas alispánhoz, a ki más kijelentést, mint azt, hogy meg fogja vizsgálni a választást, nem tett. Az elöljáróság most azzal fenyegetődzik, hogy tisztéről lemond, ha a választást meg nem semmisitik és Dinka János nem lehet a birájuk.

— A váci szőlősgazdáknak a szőlőmolyról. A gazda munkájának eredményét, a szépen mutatkozó szőlőtermést a nagymértékben fellépett szőlőmoly tette tönkre a város bejső szőlőhegyein. E csapásszerűleg fellépetfjelenség elhárítására és további pusztításának és terjedésének megakadályozására Török hegy szőlőhegyközség felkérte fabionowszky József kir. tanácsost, a budapesti rovartani állomási igazgatóját, hogy a helyes és célravezető védekezést, a melyet a versed borászati kongresszuson és az ország különböző részein ismertetett, a mi gazdaközönségünkkel is ismertesse meg. Előadását december hó 8-án szerdán d. e. V* 11 órakor tartja meg a városháza közgyűlési termében, a melyet — tekintettel a célra — a polgármester a gazdaközönség rendelkezésére bocsátott. Meggyőző közvetlenséggel előadó tudós igazgató nálunk már nem ismeretlen, mert hasznos szolgálatot tett már a város gazdaközönségének fákat pusztító rovarok elleni védekezésről márciusban tartott előadásával. Délben tiszteletére társas ebéd lesz a Kúrián.

— Eljegyzés. A következő eljegyzési értesítést kaptuk : Homol ka Mária Bergmann Károly jegyesek Nagymaros, 1909. december hó.

— A líceum második estélye. Szerdán szép számú hallgatóság előtt Pinkert Ede fővárosi tanár a mindenség csodás világát ismertette lelkesen, tudással és hosszan. A második előadó Fridrich Sándor teológiai tanár volt, a ki jót ütött nemcsak a holnaposokon, de még a holnaputánosokon is. Ez ugyanis egy újabb irányt követő Írógárda, ha ugyan tudná, merre van az irány. Fridrich maga is kiváló költő, jobb méltatót tehát keresni sem kell a szertelenséget hajkinézett, fogadta köszönésemet, ujját az ajkához tette és mosolygott.

Egyszer aztán reggel behivatott a főnököm a szobájába s igy szólt:

— Peták, ha maga még egyszer sétál az én ablakom előtt, leütöm a derekát.

Engem rögtön mintha a menykő ütött volna le ... kábultan mentem ki a szobából.

Elkeseredésemből magamhoz tértem és elhatároztam, hogy csak azért is . . .

Levelet Írtam az édesnek és elküldöttem egy megbízható embertől.

Megjött postán a válasz, boldogító, kábító, részegítő válasz . . .

Kedves Peták Ur !

Apa minden szombaton 6 órától 10-ig a »Csak igyunk« társaságban van, szombaton várom. Hive Birike.

Alig vártam a szombatot. Kettő forint 50 kiért vettem először életemben egy pár kalucsnit, hogy lépéseim zaja ne hallassák.

Este félhétkor az ajtó nyitva volt, a szerelemtől és félelemtől reszkető szívvel léptem be Biri lakásába. Ó már várt, az édes, kiment, bezárta a kaput és leültünk.

Nagy szerelmünkben nem bírtunk megszólalni.

Félóráig ültünk illő távolságban egymástól,

hol én sóhajtottam egyet, hol ő kettőt, hol én kettőt, hol ő egyet.

Egyszer csak csengetés hallatszott . . . halálsápadt lettem, Biri is megrémült és reszkető hangon súgta, bújjon a kút kávája mögé.

Úgy is tettem. Birike beeresztette az atyját, hallottam, a mint a vén medve mondotta, hogy fáj a feje, haza kellett jönnie.

Én pedig keresztül ugrottam az alacsony kerítésen és lélekszakadva futottam haza.

Otthon még áldottam az Istenemet, hogy ily szépen sikerült életem legelső kalandja.

De a mint pihenőre akartam térni, halálos rémület vett rajtam erőt.

Nincs kalucsni . ..

Birikéék előszobájában feledtem, a gyors menekülés alkalmával .. . Hideg izzadság vonta be egész földi hüvelyemet, nem bírtam aludni s ha egy percre elszunnyadtam, óriási becslőbiztosok állottak körülöttem tenyérnyi széles hatalmas pallosokkal.

Reggel remegve mentem a hivatalba.

Kilenc órakor hallatszott a főnök szobájából szóló villanyos csengő berregő hangja.

Remegve léptem be, az asztalon díszelgett a corpus delicti, az én két kalucsnim.

— Mi ez ? — kérdi a főnök.

— Ez kérem kalucsni . . .

— És kié ez a kalucsni?

— Nem tudom kérem — válaszoltam szivszorongva.

— Nem, — felelt hóhérom gúnyosan, hát itt a felsőbőr felsőfelén kinek a neve van, ki az a Peták J. ?

Megsemmisülve hallgattam. Végül akadozva vallottam be, hogy a szivem ... a szerelmem . . .

— Semmi közöm az ön ostoba szivéhez, az ön szamár szerelméhez, de én betettem tegnap este öt órakor 650 koronát a fiókomba és este nem találtam ott .. . A tolvaj ön . . .

— Uram — siránkoztam keservesen —képesnek tartana engem ily tettre?

— A ki este megy idegen házba és kerítésen mászik át, mindenre képes. Egy órát adok önnek, ha azalatt vissza nem téríti a pénzt, csendőrök kezébe adom.

A lelkem elzsibbadt a rémülettől, a szívverésem elállt, fejem zúgott, eszmélni nem bírtam . . .

Egy óra múlva hivatott a főnök.

— Nos ? . . .

— Főnök úr! esküszöm az összes patriar-