Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-12-01 / 94. szám

VAC í HÍRLAP 2 Hírek. Nagy művészestély. Meleg szeretettel fogadta vasárnap este Vác város közönsége azt a jeles művész gár­dát, a mely átrándult hozzánk, hogy művész­estével egy novemberi vasárnapi est unalmas hangulatát elűzze és helyébe rózsás mosolyt és jókedvet varázsoljon. A város inteligenciája kitüntető rokonszenvvel ünnepelte a* kisded csapatot, mely Komlóssy Emmából, Bihari Ákosból, Sarkadi Aladárból és a Vígszínház jeles karmesteréből, Stephanidesz Károiyból áliott. Városunk közönsége a fővárossal való tő­­szomszédság következtében Ízlés dolgában nem marad annak mögötte ; a fővárosban Vác inteligenciája ennek következtében már lá­tott annyi szépet és jót, hogy egy másod­rendű művész-csapat nem elégíti ki művészi igényeit. Egy nem elsőrangú művésztársaság bizonyára kudarccal távozna innen. Tudja azt mindenki és tudják azt a művészek is. Komlóssy Emma és művész társai a fővá­ros művészeinek szinejavához tartoznak. Ne­vük garancia volt tehát arra, bogy a közön­ség bizalommal tekintsen a vasárnapi estély elé. S a közönség nem is csalódott bennük. Komlóssy Emma, kinek egyébként Vác a szülővárosa, tán erre való tekintetből is igazán primadonna volt. Csillogó tehetsége, pajzán jókedve és gyönyörű hangja magukkal ragadták a hallgatóságot, melynek soraiban találkát adott egymásnak Vác előkelősége. A Curia díszterme szorongásig megtelt kö­zönséggel, a mely szűnni nem akaró lelkes tapsviharban elismeréssel adózott a négy mű vész előadásának. Bármily közel is legyünk a fővároshoz és bármennyire is nagyok a művészi igényeink, négy ily kiváló művész vendéglátogatása mégis csak esemény Vácon. A váciak ezt a körülményt méltányolták és igazán hálásan vették azt a hangverseny mű­sorát, a melyet a művészek összeállítottak. A műsort Stephanidesz zongorajátéka ve­zette be. Nagyi bravúrral adta elő Delibes egy művét a »Valse Lentől«. Azt felesleges mondanunk, hogy a kitűnő zongorajátékot az egybegyűlt hallgatóság megujráztatta. Bihari Kiss József Jehováját és Endrődi Sándor Ocskay brigadérosát szavalta el fé­nyes nagy hatással. Sarkadi pedig kuplékat adott elő és né­hány jeles művészt utánzóit. Mindkét művész nagy sikert aratót. Következett ezután ez est clouja : Komlóssy Emma a művésznő a Gésákból a Táncos­huszárokból és a Tatárjárásból énekelt el né­hány dalt. A hallgatóság valósággal ünnepelte Komlóssy Emmát. Szünet után a művészek újból kedvezhed­­tek a közönségnek néhány válogatott műsor­számmal. Hangoztatjuk, hogy igazi művészek tudá­sukkal mindenkoron hálás talajra találnak Vácon. Ezt bizonyítja a vasárnapi fényesen sikerült művészestéiy is. Ellenben nem párt­fogolja azokat, a kik a művészet orvé alatt és pusztán anyagi érdekből kalandozzák be az országot. Sajó Sándor. ■— A grófpüspök Győrött. Gróf Csáky Károly megyés püspökünk hétfőn rövidebb tartózkodásra Budapestre utazott. Innen ked­den Győrbe ment gr. Széchényi püspök láto­gatására — A tisztviselők fizetésrendezése a vár­megyén. A város képviselőtestülete legutóbbi közgyűlésén rendezte a városi tisztviselőkés alkalmazottak fizetését és nyugdíj viszonyait. A fizetésrendezésről szóló közgyűlési hatá­rozat most a vármegyére került jóváhagyás végett. Hétfőn tartott törvényhatósági köz­gyűlés foglalkozott ezzel és minden vita nél­kül jóváhagyta azt — igy tisztviselőink végre az uj fizetés élvezéséhez már legközelebb hozzájutnak. — Iparosbál: január 8-án. Az iparlársu­­lat fényes mulatságra készül a farsangon. Schmidt Ferenc elnök vezetésével megalakult már a rendező bizottság, mert az ipartársulat bálja a Kúrián, január 8-án lesz. Nemcsak a rendezők buzgólkodása, de a múlt sikerei is garantálják, hogy az iparosbál az idei farsang egyik nevezetessége lesz. — Háziurak figyelmébe. A házbéradó 1910. évre való érvénnyel kivetendő lévén, az ezen kivetés alapjául szolgáló házbérval­­lomási ivek benyújtására 1909. évi december hó 15-ig terjedő idő tűzetett ki. A ki vallo­mását a kitűzött határidőben be nem adja, a kivetés során megállapított házbéradónak 1 % át, ha pedig a részére szabályszerűen kézbesített és a vallomás benyújtására szóló felhívás vételétől számított 8 nap alatt sem adja be vallomását, további 4%-át fizeti pót­lék fejében. Ha a vallomásadásra kötelezett a vallomási ivet a bérösszegnek beírása előtt íratja alá bérlőjével, annyiszor büntetendő 5 -200 K ig terjedhető rendbírsággal, ahány bérlőjénél ezt elkövette. Hasonló rendbírság alá esik a bérlő is, ha a vallomási iv aláírá­sát elfogadható ok nélkül megtagadja. Birói­­lag büntetendő, vagyis jövedéki büntető el­járás alá eső kihágást követ el a tényleges birtokos, vagy annak törvényes képviselője, ha a házbérjövedelemre vonatkozó vallomási ívben adóköteles jövedelmet szándékosan elhallgat, vagy abba tudva valótlan, vagy szándékos félrevezetésre irányuló nyilatkoza­tot tesz, mely az adómegrövíditésre alkal­mas. Ha ennek a kihágásnak elkövetésében a bérlő is szándékosan részt vesz, ez a tét tessel egyenlően büntetendő. Tájékozásul szolgáljon végül, hoyy a vallomásadásra kö­telezettet a bevallás kötelezettsége alól nem menti fel az a körülmény, hogy a vallomási iv részére hivatalból kézbesítve nem lett. — A nagyoroszi! róm. kát, templomot ez év nyarán gróf Bercbtold Miklós, a templom kegyura renováltatta. A templom mennyeze­tét, mely már életveszélyes volt, lebontották s helyette 14000 kor. költséggel vasbetonból uj boltozatot készítettek. Az egész templom fehérre van festve, az oltárait, szószékét és egyébb díszítéseit újra aranyozták gazdagon. A renoválást a jövő hó elején bevégzik és december hó 8-án, Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén fogja Bakos János érsekvadkerti tb. kanonok a templomot ün­nepélyesen felszentelni. Ugyanekkor lesz az uj orgonának a megáldása, a melyet Pod horagyai Mihály nagyoroszii földbirtokos ál­líttatott 3000 koronáért. — Meglopott szobor. Kegyeletsértő tolvaj járt e hó 28-án a barátok templomában. A templomban üveg alatt őriznek egy Mária­­szobrot, melyet kegyeletes kezek aranylüg­­gőkkel és aranybrossokkal ruháztak fel. Va­sárnap az ismeretlen tolvaj ezt az üvegszek­rényt feltörte és három aranyfüggőt, bárom ékkővel kirakott brosst «ellopott. A Kárt Schmidt Fulgenz házfőnök, ki jelentést tett a rendőrségen, 4—500 koronára becsüli. A rendőrség megállapította, bogy a tolvajlás idején kik imádkoztak a Mária-szobor előtt, de ezek közül senki sem tud felvilágosítást adni arról, hogy ki lehetett a tolvaj. A bu­dapesti rendőrséget is értesítették, figyelje a zálogházakat, nem akarja-e a tolvaj az antik ékszereket ott értékesíteni. Különben a szé­leskörű nyomozás folyamatban van. — Jutalom a magyar nyelvért. Pestvár­megye 800 koronát szavazott meg azoknak a tanítóknak és tanítónőknek jutalmazására, kik idegen ajkú községekben a magyar nyel­vet eredményesen tanították. Tizenhatan kap­­tak jutalmat és az érdemesek névsorában ott van Galcsek Józsa tanítónő is, dr. Galcsek György apátkanonok nővére is. foglatkozó hadat. Az esztendők, mondom, el­múltak s Seregi Pistából megyei aljegyző lett és akkor, minek csűrjem csavarjam ezt a históriát, addig fondorkodott ravaszul az öreg Sereg az iktató könyvek közt, a mig­­len a fia el nem jegyezte magát egy szorn»­­széd megyebeli gazdag kereskedő nem ép­pen szép, de annál nagyobb hozományú leányával. Gáthy Ágnes az első pillanatban azt hitte, hogy megszakad a szive. De büszkesége győzött mindenen. Ritka energia lakozott ebben a lányban. Mindent el tudott tűrni, csak azt az egyet nem, hogy a városkában szánakozzanak rajta, gúnyos pillantásokkal méregetik, kárörvendő vigyorgással néznek a szemébe és bántják a szüleit is. Elhatá­rozta, hogy menekül erről a helyről. A kis hozományát elkérte a szüleitől, kikérte a beleegyezésüket is, azután felment a fővá­rosba tanulni a színi akadémiára. — Hát színésznő lesz Gáthy Ágnesből ? No majd meglátjuk, mire viszi, megvigasz­­talódik e? Mondogatták a kisvárosban és édeskés mosollyal, rosszul rejtegetett gúny­nyal búcsúzkodtak a büszke, szomorú lány­tól, a ki az élet egy új ösmeretlen útjára té­vedt, hogy valahol egy kis boldogságot ke­ressen még magának. Gáthy Ágnesben, a ki lemondott már a szerelmi boldogságról, a büszkeség lángja lobogott: meg akarta mutatni, hogy ér ma­gában is valamit és megalázni a rajta szána­­kozókat. Csak rövid, harmadfél esztedő telt el, Gáthy Ágnest már ünnepelték. A büszke le­ány fürdött a dicsőségben, a hódolatban s magában azt mondogatta, hogy szinte jobb is, hogy nem ment férjhez, mert ime igy sokkal boldogabb. A harmadik év végén hazament. Persze, hogy nagyot fordult a kis­városi világ. A gúnyolódok, a szánakozók, a gőgös fejbiccenéssel köszönök, a kegyesen leereszkedők most mind szerencsésnek érez­ték magukat, ha közelébe férkőzhettek, min­denki szeretetéről biztosította és dédelgették és babusgatták. Gáthy Ágnes mindebből csak egyet látott, a hódolatot. Ez kellett neki, ezt akarta. Hogy aztán este fáradtan leült a Gáthy­­kastély csöndes verandáján a csillagos ég­boltra tekintve, úgy elgondolkozott életének sorsán, ügy érezte ebben a csöndes pillanat­ban, hogy nem boldog mégsem. A dicsőség ragy°£Ó, kápráztató, mámoritó valami, de minden melegség nélkül való. Mi hiányzik hát neki ? A parkban lépések hallatszottak, a legidősebb Gáthy-leány, a ki már évek óta férjnél volt, játszadozott olt a gyermekeivel. A büszke Gáthy Ágnes elnézte a játékot, aztán egyszerre keserves zoko­gással borult oda az ablakpárkányra és so­káig sirt a sötét éjszakában . .. Nemeskéri Kiss József.

Next

/
Thumbnails
Contents