Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-11-10 / 88. szám

2

VÁCI HÍRLAP

A ki be akar lépni a segélypénztárba, an nak a községházához (vagy a hol már a pénztárnak helyi bizottsága van : annak az intézőjéhez) kell elmenni. A községházán azután beiratkozhatik. Külömhen a budapesti igazgatóság azonnal, ha bárki levelezőlapon hozzá fordul, annak ingyen megküldik a pénztárt ismertető füzetet.

Hírek.

Miért? . . .

Önálló bankunk lehetne nékünk,

Külföldi nép tisztelné jelvényünk,

Magyar vezényszó, vám is lehetne . . . Hatvanhetes törvényben áll benne!

Miért nincs mégse, bármint is kérjük, Elménk, erőnket bármint feszítsük?

Miért az osztráü mindig csak azt mondja : A magyarnak csak fizess a gondja?

Miért? miért? . . . hát még ezt kérditek? Tizenhármán adnak feleletet:

»Magyar földön a magyar csak lakó,

Bécs az úr és ha kell, hát a bakó!«

Bécs az úr, mi szolgák! bárki mit beszél, Világos éta fújja ezt a szél . . .

Miért? miért? ... ne kérdjétek megint!

— Letettük ott. a fegyvert, unbedingt.

Kulcsár Ernő.

— A grófpüspök adományai. A megyés főpásztor névünnepé alkalmából 60 koronát adományozott a váci önkéntes tűzoltótestületnek, melyért ez utón is hálás köszönetét mond a parancsnokság. — A váci leányok még a nyáron egy alkoholmentes melegedő szobára gyűjtöttek. A grófpüspök nem feledkezett meg adományaiban erről a nemes mozgalomról sem és öt ven koronát juttatott a melegedő Jszobának. — A vöröskereszt egyesület által fentartott szegénykonyhának ugyanezen alkalomból száz koronát küldött a megyés főpásztor, az egylet elnöksége

lapunk utján mond hálás köszönetét a grófpüspöknek mindig tapasztalt jószívűségért.

— A Sorompó a főgimnáziumban, A »Sorompó« ifjúsági liga megalakult a főgimnáziumban. Vasárnap tartotta az önképzőkör második rendes gyűlését. A gyűlés végeztével Kisparti János vezető tanár tudomására hozta a körnek, hogy Schandl Miklós igazgató engedélyt adott a Sorompó megalakítására. Mert az intézet törvényei szerint a tanulók a Tulipán-egyletnek tagjai nem lehetnek, tehát ennek az ifjúsági ligának kötelékébe lépve legyenek védelmezői a hazai iparnak. A Sorompó tagjai a főgimnázium összes növendékei. Ezután egyelőre a Sorompó három tisztviselőjét nevezte ki: Csongrády Dénes VIII. Andreánszky István br. és Fodor Lajos VII. o. tanulókat.

— Halálozás. Mayer Nándor könyvkeres kedő és nyomdatulajdonos élete 63 ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Mayer a nyolcvanas évek elején került Vácra és átvette Serédy Gézától a régi jóhirű siketnémaintézeti nyomdát, melyben messze földön elismerést vívott ki tiszta, szépen kiállított munkáival. Mint nyomdász egész generációt nevelt fel, a melyből nem egyet kiváló nyomdák szívesen alkalmaztak. Mayer néhány nap előtt betegedett meg tüdőgyulladásban, mely az elgyengült szervezettel gyorsan végzett. Halálát kis családja és a jó barátok serege gyászolja. Ma délután temetik. Ny. b!

— Kitüntetés a vöröskereszt egyletben. Mária Valéria főhercegasszony, a magyar vöröskereszt egylet legfőbb védasszonya, gróf Csekonics Endre elnök előterjesztésére azokat, a kik a magyar szent korona országainak vöröskereszt egylete érdekében már huzamosabb ideig lelkedéssel fáradoztak és az egyesületi célok elősegítése körül kiváló érdemeket szereztek, sajátkezű aláírásával ellátott elismerő diszokirattal tűntette ki. A vöröskeresztegylet váci fiókjának tagjai közül ilyen kitüntetést nyert az idén Saffranovich Róza, a váci választmány tagja.

— Hubertus-falkavadászat a huszároknál. A váci 6. honvéd-huszárezred tisztikara Hubertus napján falkavadászattal egybekötött versenyt rendezett. A minden tekintetben sikerült, sportszempontból is nagyszabású lovasteljesitményről a következőkben számolunk be: A vadásztársáság a Vigyázó-féle Haraszti pusztától indult el Csorba alezredes, master vezetése alatt és 14 kilométernyi erős vágta után, melyet csak három rövid pihenő szakított meg, miközben a legváltozatosabb természetes és mesterséges akadályokon haladtak át a lovasok, ért a társaság a verseny színhelyére, a püspöki rétre. Itt az utolsó akadály után Csorba alezredes jelt adott a verseny megkezdésére, melynek eredménye a következő: első lett Förster Lajos szolgabiró Lipcsey Márton főhadnagy, Dante nevű 6 éves sárga felvérén, második Schandl Géza százados, harmadik Békéssy Béla főhadnagy, negyedik Zsilinszky István hadnagy, ötödik Matkovich László főhadnagy. A verseny lefolyása után, melyet nagyszámú közönség nézett végig, a győztesek Csorba alezredes vezetése mellett tisztelegtek báró Nagy Gyula ezredes ezredparancsnoknál, ki örömét fejezte ki majd sajnálatát is, hogy betegsége a versenyen való részvételben megakadályozta. Este az egész társaság a Káptalan-sörcsarnokban levő tiszti étkezőben jött össze, a hol jó ^hangulatban sikerült táncmulatságot rögtönöztek.

— Kinevezések. A kereskedelmi miniszter Akay Elemér váci osztálymérnökségnél alkalmazott műszaki gyakornokot mérnökké, Tomsay Lajos forgalmi gyakornokot hivatalnokká nevezte ki.

— 620 gyermek iskola nélkül. A hivatalos lap jelenti, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter Sipos Mihályt a nagymarosi állami iskolához igazgatónak, Krauschek Ernőt, Metzker Gézát, Néder Istvánt, Dóczy Honát, Beke Borbálát, Metzker Máriát, Pervolfné-Trillts Máriát ugyanoda állami tanítóknak, illetve tanítónőknek kinevezte. Ezkét óra hosszat tartott s a végén e szavakkal búcsúzott Liponovszky a vendégétől:

— Tehát eljutottunk az utolsó stációhoz. A hitelt meg kell vonni az egész vonalon. Egyszerre váratlanul jöjjön minden. Nekem majd gondom lesz rá, hogy semmi okos dolog ne jusson az eszembe. S egy félév múlva kezünkben lesz a Gáth-birtok!

— A kezünkben lesz . . . ismételte az örmény kajánul.

Liponovszkynak fenyegetővé vált a hangja :

— De aztán el ne feledkezzék egyikünk sem a titkos szerződésünkről!

— Oh, oh, kérem szépen, — hunyorgatta apró, zöldes fényű szemeit az örmény, — két ilyen úri ember, mint mi, nem csapja be egymást . . .

A tiszttartó-házból lélek szakadva futott valaki a kastély felé. A tiszttartó-kisasszony volt. Nagyon sietős lehetett a dolga, mert észre sem vette, hogy hátul két fonatban leomló haja kibomlott s a kis, hímzett fehér köténye valahol elmaradozott.

Mikor a kastély-udvarra ért, akkor ijedt meg attól, a mit tenni akart.

Gáth György, a ki véletlenül becsületből ismét a birtokán időzött, épen az agarát idomította az udvaron, a mikor megpillantotta a befelé futott tiszttartó-lányt. Udvariasan sietett eléje és némi izgalommal kérdezte meg:

— Velem óhajt beszélni, kisasszony?

Igen, igen, — mondta a lány elfúlt lélegzettel és félénken, aggódva nézett körül az udvaron.

Gáth fölfogta e pillantás jelentését.

— Talán tanuktól tart? Menjünk fel a kastélyba.

— Nem, nem — riadt fel a leány. — Elmondom itt. De . . .

Ekkor ismét elakadt a hangja és kérőleg nézett Gáthra.

Gáth zavarban volt. Lassú, bizonytalan hangon mondta:

— ügy érzem, valamit kérni akar. ígérem, ha csak módomban lesz, teljesítem.

— Ób, igen, igen, — kapott mohó örömmel az utóbni kijelentésen a lány — én csakugyan kérni akarok. A mit kérni fogok, az majd különösnek tetszik ön előtt. ígérje meg, hogy nem fog kutatni kérésem okai iránt.

— ígérem.

— Köszönöm. Most pedig hallgassa meg kérésemet. Ma még ebben az órában küldje el szolgálatából az apámat. Azonnal!

Heves, görcsös zokogásba fúltak utolsó szavai. Gáth meglepődve nézett rá. Minden várt, csak erre a különös eshetőségre nem számított. Szinte önkénytelenül felelte:

— Ez lehetetlen ... Nem értem a dolgot.. Ezt nem tehetem . . .

A lány kétségbeesetteu vetette rá tekintetét:

— Tegye meg, tegye meg! . . .

— De ilyet? Igazán különös . . . mormolta Gáth zavartan, — Soha, soha!

A lány még egy utolsó, kétségbeesett erőfeszítést tett.

— Nem teszi meg?

— Nem ! Nem tehetem. Nincs okom rá !

— De van! — csattant fel ekkor elszántan, szinte ridegen a lány hangja.

— Hogyan ? Nem értem.

— Hallgasson ide! Az előbb azt kívántam, hogy ne kérdezősködjék különös kérdésem okai iránt. Most magam állok elő velük. Hát értse meg. Az apám tönkre akarja tenni önt. Még egy félév s önnek nem lesz egy talpalatnyi földje sem nagy birtokából. Hiszen háromnegyed része úgy sem az öné. Ezt ön is tudja. Elvitte a szárazság, a rossz vetőmag, a zsigárdi örmény, a kinek lábán kellett eladni a termést, sőt egy-két hold is utána úszott, csakhogy ön hamar kapjon pénzt pesti mulatozásaira. Igaz ez ? Hát látja, egy félév van kiszabva még önnek s azontúl ez a föld nem az öné, hanem a zsigárdi örményé és az én . . . apámé! Érti? Önt tönkre akarják tenni és tönkre is fogják tenni. Miért? Nem tudom. De titkos szerződésünk yan, hogy azután megfelezik egymás közt a birtokot. Ma hallgattam ki őket. Hát értsen belőle és mentse meg magát. Kergesse el az apámat . . .

Mint egy szárnyalod galamb, úgy vergődött az utolsó szavaknál a lány. Gátb csak értelmetlenül, bambán bámult rá. Nem ér-