Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-10-24 / 83. szám
•> veendő. Csekélyebb javadalmazással ellátott állás elfoglalása esetén az illető tisztviselő stbi a már élvezett legmagasabb fizetés után járó ellátásra tarthat igényt, ha a nyugdíjjárulékokat továbbra is mindvégig annak az arányában fizeti. Ha az ellátásra jogosult tisztviselő, segéd , kezelő , vagy szolgaszemélyzeti tag beszámítható 10 évi szolgálati idővel bir, nyugdíjban részesül. Ha a tisztviselő, stb. hivatalos kötelezettsége teljesítése alkalmával önhibáján kívül szenvedett baleset folytán szolgálatképtelenné válik, akkor az addig eltöltött és beszámítható szolgálati idejéhez még további 5 év számítandó és ha szolgálati ideje még igy sem haladná meg a tiz évet, ebben az esetben is úgy ő, mint özvegye, illetőleg, árvái ugyanazon ellátásban részesitendők, mintha már tiz évet szolgált volna. Az évi nyugdíj 10 beszámítható szolgálati évre az évi fizetés 40°/oában állapittatik meg, melyhez minden további szolgálati év után kétkét százalék járul mindaddig, mig a nyugdíj el nem éri annak az összegnek a magasságát, mely a nyugdíj meghatározásánál alapul szolgált. A nyugdíjazott egyén nyugdija Végleg megszűnik : a) ha az illető elveszti magyar állampolgárságát; b) ha a városi közgyűlés eugedelme nélkül a magyar korona országai határán kívül telepszik le, vagy az évnek nagyobb részében ott tartózkodik ; c) ha vagyon, a haza és nemzet elleni bűncselekmény miatt elitéltetik; d) ha alkotmány ellenes kinevezés alapján állást elfogad s altban tényleg működik. A nyugdíj élvezése felfüggesztetik : a) ha büntetendő cselekmény miatt jogerős bírói ítélettel hivatalvesztésre Ítéltetett a büntetés tartamára; b) ha a nyugdíjazott az államnál, vagy más hatóságnál állandó fizetéssel egybekötött rendszeres alkalmaztatást vállal, vagy ha a város szolgálatában rendszeresített állomásra állandóan ismét alkalmaztatik és pedig ezen alkalmaztatás tartamára; de csak oly mérvben mint a mely mérvben újabb fizetése a nyugdíjjal együtt meghaladja a várostól élvezett azt az illetményt, mely nyugdíjazásánál alapul vétetett. VÁCI HÍRLAP Ha az ellátás föltételéül megszabott körülmények tiz évi beszámítható szolgálati idő eltelte előtt állanak be, — végkielégítésnek van helye. A végkielégítési összeg következőleg állapittatik meg: egy évet meghaladó szolgálati idő után a rendszeres fizetésnek 3 havi, kettő után 6 havi, három után 8 havi, négy után 10 havi, öt után 12 havi, hat után 15 havi, hét után 18 havi, nyolc után 21 havi, kilenc után pedig 24 havi összegében. Vasárnapi levél. Az uj városház — lejárója. Az új városházáról sokan és sokat beszél tek. Sokan mellette, talán még többen ellene. Az utcára nyiló pincehelyisége is sokszor adott és ad alkalmat beszélgetésre, olykorolykor egy kis vitára. Napirendre még nem térhettek felette . . és méltán. Hiszen még mindig üresen, hivatás nélkül áll. így hát még joggal találgatjuk — mi a nép —, hogy a pince múzeum lesz-e (a tudomány, a kultúra csarnoka), avagy korcsma (az emberiség egyik átkos mérgének kimérője)? Nem tudjuk mikorra dől el ez a kérdés. Most nem ez bánt minket. Magáról a lejáróról beszélgessünk egy kissé! Beköszöntött az ősz (lassan el is múlik) s közeledik a tél. E két évszak az éjjelek hazája. Hosszabb az éjszaka a nappalnál. S az éjszakák nem mindig holvilágosak, csillagosak . . . sokszor borultak, sötétek. S ilyenkor vannak a városnak oly részei, a melyek szintén . . . sötétek. Ilyen a városház, az uj városház tájéka is ... és különösen 1 óra után, a mikor az »Emke“ ablakai is besötétednek. A rend éber őrei is nagyon jól tudhatják ezt, hisz minden éjjel 1 óra felé lesik, olykor-olykor siettetik, sürgetik a . . . zárórát. Ha még nem látták volna, nézzék meg egyszer az új városháza lejáróját. Szinte hihetetlen, hogy itt valaki egyszer a nyakát ki ne törje. Sötétben — különösen ismeretlen embernek kész veszedelem erre járni. Benlakók, benszülöttek közül inkább csak pityókás emberek juthatnak pórul. Nem ezek miatt aggódom én. Hadd guruljanak a mélységbe ! Legalább kijózanodnak. Máskor meggondolják, hogy emberi öntudatukkal, oly könnyedén bánni, azt szabad akaratból elveszíteni: káros dolog. A részeg emberre az Úristen is jobban vigyáz gondol. Nem ezeket kell féltetni! Sok idegen s különösen számos fővárosi ember jár Vácon. Budapesten az iskolák előtt vannak ily rácsok, hogy az iskolás gyermekek ne szaladjanak a kocsiknak. Az uj városház előtti rácsot is majd ilyeneknek nézik s egész uyugodtan belebukfenceznek a mélységbe. Az ily s nagyon is könnyen bekövetkezhető balesetet meg kell előzni. Tessék a rács mindkét végére egy-egy villamos krötét szereltetni, mert különben még majd kártérítést fizethet a város: valamely szerencsétlenül járó egyénnek. Kár volna az összegért. Jobb lesz azt az összeget a régi városháza renoválására fordítani! —iv. Hírek. A szerkesztő távolléte alatt minden szerkesztőségi ügyben szíveskedjék Borbély Istvánhoz (városháza) fordulni, ki ez idő alatt a lap szerkesztéséért felelős. A divat. Gyönyörű melegen süt le ránk a nap, a mikor e sorokat írjuk, mintha a nyár megbánta volna, hogy olyan nagyon sokáig mostohán bánt velünk az idén. Valóságos elkésett kánikulában van részünk és mégis már az őszi társas összejövetelekre, estélyi ruhákra, blúzokra és köpenyekre kel! gondolnunk. Hiszen könnyen lehet az időjárás oly szeszélyes, mint az idő meg a nő, hogy mire e sorok napvilágot látnak, őszi szél fú, vagy vigasztalanul permetezik az őszi eső. Szóljunk hát mindenekelőtt arról, mennyire csalódtak azok, a kik azt hitték, hogy őszre kizárólag és feltétlenül a külön derékkal szabott ruha lesz a divatos. Igaz, hogy délutánra, látogatásra ez is divatos lesz, de a princeszforma csorbittatlanul uralkodik tovább, részben csak oldali övrészekkel, részben csak jelzett csúcsos derékkal, mely elől és hátul is egyforma. így hat a vonalak a sok mindenféle eltérés mellett sem nyújtanak újat és újabb jelleget csak a színösszeállítás és a különleges kiállítás ad a mostani ruhának. A divatos szövetek közt mindenekelőtt a posztó, kasmír, a finom hiinalája szövet, melynek valósággal selymes fénye van, érdemel különösebb említést A színekben óriási a választék: igazi divatszin a chartreuse, amolyan élénk sárgas-zöld szin; ezenkívül van egy fajta szürkés-zöld, mely hat árnyalatban kapható a világos vizszintől a legsötétebb szürkés-zöldig, melynek időszerű elnevezése az »aeroplane«; divatos még a sötétzöld, tengerészkék, csokoládé- és kávébarna, rézvörös, bronzszin, homokszürke, lila mindenféle árnyalatban, a szamócapiros és pávakék. Dísznek sokan alkalmazzák a moárét és zsettet; az utóbbit pántformában, melynek a végében hosszú gyöngyrojt van. Divatos még a paszomány disz, tarka selyem hímzés — most is kedvelt az antik forma, azonkívül a gép tamburirozás, többnyire a ruha szövetének megfelelő színben s egyszerű vonalakban. A mi az estélyi ruhák legújabb szöveteit állománnyal a földszinten s az épület tornyából kellemes kilátás nyilik Pozsonyra. Rövid idő alatt az öltözködéssel készen voltunk s a pozsonvi evezős bajtársakkal propelleren Pozsonyba mentünk vacsorázni. Vacsora után a boráról hires Kellervereinba csaltak a pozsonyi fiúk. Igazuk volt, nem bántuk meg, mert jó bort kaptunk. Itt elhatároztuk, hogy ha már nem láthattuk Pozsonyt nappal, megnézzük éjjel. Alig tettük a lábunkat óriási zajjal az utcára, hát csak elkezd zuhogni. Meg is jegyezte az egyik bortól gőzölgő fiú, Fölséges nép! Mintha esnek 1 Szembe jött a zajongó társaságnak két rendőr, a kik igy társalogtak: — András! ugyancsak esik. Nem baj — feleli a másik — legalább nem lesz poros az utca. Nyakon fogtuk a bölcs karhatalmat, s hlrtelenében leeresztettünk velők 1 — 2 fröccsöt. Andrásék azzal búcsúztak, hogy hát csak lármázzanak a naccságos urak, de ne olyan nagyon, mint a hogyan Kezdettünk, mert akkor mikénytelenek leszünk menekülni Nem engedelmeskedtünk s ők el is tűntek, mint a kántor. Tetszett az eset Bárdosnak, ki most nálunk helyettes rendőrkapitány. Óriási zajjal betértünk egy kávéház-félébe, de az nem volt se korcsma, se kávéház, talán bodega volt és fene módon üres. Rajtunk kívül csak egy-két eltévedett utas volt még ott, kik a Wirtschafternéval valami fölött hangosan vitatkoztak. Itt a bodegában Sandi úgy betaszitott, hogy kitört belőle a szunnyadó szónok s egyébb emelvény hiányában felmászott a ház lapos ereszére s kabát nélkül, meztelen karokkal kezdett szóllani eképen: „Igen tisztelt fővezetőség! Fölséges nép! . . . Tovább nem folytathatta, mert az utcán a lámpa fényében feltűnt egy rendőr zord alakja. Az egyik pozsonyi bajtárs azonban két darab 20 filléressel elküldötte más korcsmába. Szó nélkül el is ment. Sándort azonban alig lehetett elővadászni, ijjedtében úgy eltűnt. Másnap reggel 10 órakor már csónakban ültünk épkézláb mindannyian. Pozsonytól a Duna még ágasabb, bogasabb. Bizonyos rossz verte ómennel indultunk neki az ismeretlen víznek a nélkül, hogy az előző nap tervbe vett térképtannlmányozást megejtettük volna. Reábiztuk magunkat az 1-es és 2 esre, meg a Duna kőpartja mutatta irányra. (Folytatjuk.)
