Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-10-13 / 80. szám
szövetkezet, mely ötven vidéki falun és városban egyszerre véget vetett a munkások téli Ínségének. Meleg indulattal ajánljuk soraink komoly megszivlelését a nép minden barátjának figyelmébe. Hírek. A szerkesztő távolléte alatt minden szerkesztőségi ügyben szíveskedjék Borbély Istvánhoz (városháza) fordulni, ki ez idő alatt a lap szerkesztéséért felelős. Látogatás a medvénél. Arra a hirre. hogy Vácon medve van, azonnal fölkerestem őt. Epen közgazdasági tevéken)ségben találtam: javában medvecukrot gyártott. (Valószínűleg busás szubvenciót s kap a kereskedelmi kormánytól.) Az első barátságos üdvözlő szavak után nyomban rátértem a kérdés velejére: hogy tetszik neki Vác? — Meglehetősen jól, dörmögte elégedetten. A haladás, a fejlődés itt olyan, mint az én járásom cammog. Azonkívül itt a közügyek egész éven át azt teszik, a mit én télen : alszanak. Szerfölött nagy a jóreménység itt: mindenki előre iszik a medve bőrére. Azonkívül itt az embereket úgy vezetik, mint engem : az orruknál fogva. A józan ész pedig úgy mint én: táncol. A társalgást megszakította a medve gazdája, ki sült német létére németül szólt rám : — Lassen sich Keinen Bären anhängen! így hát kedvetlenül akarom medvetlenül távoztam Vid. — Az idei ekvitációs tisztek. Az elmúlt héten megint élénkebb lett a város, mert megjöttek az uj honvéd huszár ekvitációs tisztek. Az idén is október 1-ével vonultak be s május 1-ig maradnak Vácon. Az ekvi__________VÁCI HÍRLAP _______ táció parancsnoka a folyó évben szintén Gyömrőy Bódog százados, lovagló tanára pedig Kacskovics Dezső főhadnagy a debre ceni 2. honv. huszárezredtől. Az uj ekvitációs tisztek: Biró László, Kulifay Andor, Zsilinszky István, Király András hadnagyok a budapesti 1. honv. huszárezredtől, Szemere Zoltán, Weszely Aurél, Kocsis György hadnagyok a váci 6. honv. huszárezredtől (az első kettő az érsek újvári osztálytól), gróf D. Orsay Ede, Wojnárovits Imre a debreceni 2. honv. huszárezredtől és Márton Ernő, Füze•éry Sándor a kassai 5. honv. huszár ezredtől. — Őszi vásárunk. Mindig a legnagyobb vásárunk szokott lenni ez az őszi s most is rengeteg vásáros fordult meg nálunk. Különösen nagy keletje volt a káposztának, hajmának s egyéb télire valóknak, de volt látványosság is bőven. Érdekes, hogy bár óriási forgalom volt vásárunkon, lopás és zsebmetszés alig történt egy-kettő. Mindössze Vecel Vilmosnak lopták el vásárnap délelőtt ezüst óráját s láncát ismeretlen tettesek a városház előtt, Maros Károly budapesti kereskedőtől pedig délután lopták el a vasútnál 123 koronát tartalmazó pénztárcáját. Egy zsebmetszés volt még, de a károsult maga sem tett erről följelentést s vasárnap éjjel az egyik kirakodó posztóstól vittek el néhány darab szövetet. A tettesek egyik esetben sem kerültek meg. A vásár jövedelme városunkra nézve a következő: A nógrádi vámon befolyt 724 K 28 f, a kosdi vámon 264 K 14 f, a szóri vámon 374 K 16 f, a pesti vámon 843 K 6 f, helypénzekből befolyt 1285 K 34 f, a csavőzös állomáson 700 K, összes jövedelem 4190 K 98 f. — Nyilvános nyugtázás és köszönet. A Váci Önkéntes Tűzoltó Testületnek szinielőadással egybekötött táncmulatságán felülfizettek : Horganyhengermű igazgatósága 20 K, Irgalmasrend, dr. Forgó Kálmán, Lobi Ármin, IntzédySoma, Sujánszky Dezső 10 K, Miltényi i Aurél 8 K, Klapaty János, Zabka Ferenc, Kubinyi Géza, Nagy Ferenc, Biel József, Ivánka Pál, Klein Zsigmond, özv. Millmann Gézáné, Tragor Károly,Solymosy László, Túry Sándor, Hochmajer Antal, Kemény Bernát, Bunyata Vince 5 K.Szlovik Flórián, Saáry Pál, Heinisch Gyula, Scheffer András, Taußer Mihály, Jeremiás Pál.Neisz János 4 K, Hornung Albert, Ratulovszky Nándor, Lobi Róbert, Csitneki Jánosné, Kováts Sándor, dr. Kresák Pál, dr. Krayzell Béla, Balás Gyula, Fleischmann Ede, Abelesz Sándor, N. N., Helmich Ferenc 3 K, Schlesinger Sándor, Matus József, Pölcz János, Báby Mihály, özv. Miklósovits Sándorné, Zafkovits István, Vajda László, Schmidt Ferenc, Beskó Béla, Wolkóber János, Kiinda Aladár, M. Tóth Ferenc, Kovács József, Konkoly Ignác, Csányi István, Schmidt József, Góts J. Viktor, Jeremiás István, Szöllősy Miklós, N. N., Mihalovits János, Ivanovits János, Spolvint János, Schönfeld Arnold, dr Göndör Sándor, Dercsényi Dezső, dr. Hörl Péter, Tabacska Mihály, Németh János, dr. Virter Lajos, Szentgyörgyi Gusztáv, Bóday Aurél,Hlavacsek János,Sommer Gyula,Szigvart János,Schenk Ferenc, KissSándor 2K,özv. Niki Ödönné, Kulcsár Albert, Kalocsay Lajos, Fischer József, özv. Tischler Andrásné, Pollák Henrik, Való Károly, Malik Ferenc, Csekó István, Stibrik Kálmán, Horváth Sándor, Heinisch Richard, Kövesy Gyula, Lamanda Pál, H. Együd Lajos, Majer Ferenc 1 K, Cseres József 80 f, Káli Károly 50 f, Hiebsch Vince és N. N, 40 f, összesen 301 K 10 f, mely szives adakozásukért fogadják az illetők a V. Ö. T. T. köszönetét. Itt mond egyben hálás köszönetét a V. Ö. T. T. parancsnoksága a Váci Ipartársulat Dalárdájának, a szinelőadásban szereplő hölgyeknek és férfiaknak a kedves szereplésért, Wolkóber János siketnémaintézeti tanár úrnak az énekszámok vezetéséért, Szeless József úrnak a színdarab betanításáért és váci kát. legényegyletnek a színpad ingyenes átengedéséért. — A nógrádverőcei rablótámadás. A pestvidéki kir. ügyészség most nyújtotta be vádiratát a nógrádverőcei hármas gyilkosság bűntettének kísérlete, továbbá rablás büntette miatt terhelt Bosnics Miklós és társainak bűnügyében.A kir.ügyészség vádolja Bosnics Miklós (álnéven : Orlics György) 40 éves, Peinovics Miklós (álnéven: Marovics Marko, Lemaics Illés, Rukovina Jovan (szmiljani származású 23 éves, Kalanj József (álnéven Góldics Mijat) brinjei származású 28 éves, Stulics Milos 30 éves plocsai származású, Basta Dániel szednja-gorai szármarású 46 éves és Radotics Istváo (álnéven Mesics Mikó) 26 éve brinjei származású zutalokvai lakos, — vasúti munkásokat a Btkv. 344. 346.§ aiba ütköző súlyos testisértés és szándékos emberölés bűntettének kísérletével párosult rablás büntette címén mint tetteseket azzal, hogy 1908. évi augusztus hó 1. napján reggel 7 óra tájban, a nógrádmegyei Verőcéről — Katalinpuszta felé vivő útnak Pestvármegye területén lévő részén Grün Ágoston mannheimi lakost, a Duna—Ipoly völgyi h. é. vasutat épitő „Grün és Bilfinger« mannheimi cég felügyelő-bizottságának elnökét, — Moser Autal verőcei lakost, ezen társulat pénztárnokát és Tóth György verőcei kocsist, midőn ezek a kocsin Rétság felé haladtak, — egy hetedik társukkal együtt megtámadták és Móser Antaltól két fekete bőrtáskát, melyben a vasútépítésnél alkalmazottaknak kifizetendő 39,260 kor. készpénz volt, erővel elraboltak. Ugyanekkor Moser Antalt és Grün nadrágja, nyak- és zsebkendője, harisnyakötője szép uj «hózentragerje» amit Bécsben vett, mert a régit valahol elvesztette. Mindenki pakolt, mindenki zúgott, lármázott, szitkozódott, fenyegetőzött, csak Hübschl Kálmán ült szétszórt vizes ruhái között, fejét tenyerébe hajtotta, könyökét térdére támasztotta és dühében hallgatott. Dukált is, ő volt a legvizesebb. Mikor láttuk, hogy Kálmán komolyan nem szárit, közös erővel fogtunk neki az ő ruháit is kiterigetni, száritgatni. Dél felé járt az idő, de a mi gyomrunk már 3 órát jelzett. Csomagoltunk, szereltünk és a kormányost ki ezzel a rosszul sikerült manőverrel a gyeplőt végleg kiejtette a ke zéből, millió jó tanácscsal láttuk el a jövőre nézve; annyi tanácsott kapott, hogy azután még inhább nem tudta mit cselekedjék. Hallgatott. Elindultunk. Az orthi hajóállomás után a Duna mindinkább cikornyássá lesz; a mellékágak egész serege tűnik szemünkbe, amelyek kőhányásokkal vannak elzárva, s amelyeken óriási zajjal hull át a viz; Valódi niagara-zuhatagok kisebb kiadásban, szegélyezve óriási terjedelmű örvényekkel, melyek a viz sodrára erős befolyással vannak, s kisebb csónakra feltétlenül veszélyesek. Ortütól alig pár kilométerre ismét feltűnik egy erős teherhajó, amint élénk tempóban vágtat felénk. Mintha csak valami gonosz szellem űzte volna velünk kis játékait, ismét olyan helyen kellett találkoznunk a hajóval s megismerkedni hullámaival, ahol a Duna medre különösen össze van préselve. Siettünk a hajó elől kitérni. Pista kapta az utasítást, a jó tanácsot mind a nyolc evezőstől. «Jobbra tarts, balra menj, mit csinálsz, ne menj a zugónak.» Egyszer csak óriási súrlódás, s Nagy Sándor elkiáltja magát a hajó orrán „Zátony,“ s mi zátonyra, kis hamis zátonyra juttottunk, amelyen egy vagy másfél arasznyi lehetett csak a viz, amely a tőlünk alig 8—10 méterre levő mellék ágba zuhogott be a töltésen keresztül, s oly bolondul erős volt a sodra, hogy nyolcasunkat, — a melyből egy pillanat alatt minden ember kiugrott — nem bírtuk visszatartani, s mind a kilencünket hajóstól együtt sodort az ár a zugó felé. Egyszer csak Hufnagel Sandi, ki a zúgó felé eső részére jutott Hübscbl Hálmánnal együtt, elkiálttá magát: «Meneküljön a ki tud,« s abban a pillanatban ő is, Hübschl is elvesztették a fonalat, illetve lábuk alól a talajt, s hónaljig estek, — de még mélyebbre is estek volna az örvénylő vízbe, ha egy hirtelen rántással keresztbe nem vetik magukat a nyolcason. Az volt a szerencsénk, hogy hajónkat az utolsó pillanatban nagy erőfeszítéssel sikerült a zúgó alsó végéhez közel vonszolni, a hol az ár már a nagy meder felé özönlött. Egy pillanat alatt ismét mindnyájan a helyünkön ültünk, lapát a kézben, s pár hatalmas csapást téve szerencsésen megmentettük a nyolcast attól, hogy a kőfalnak vágódjék, s összetörjék darabokra.
