Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-10-13 / 80. szám
Huszonharmadik évfolyam. 80. szám. Vác, 1909. október 13. VÁCI HÍRLAP Politikai iap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptuiajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6, Hirdetések ára centiméterenkint 8 fillér. • Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Kilátás a télre. Vác, okt. 12. Az a szomorú kilátás van télre, hogy a pauperizmus ijesztőbb mérveket fog ölteni. Tudjuk, bogy némely vidéken a búza gyengén adott. Az arató rész nem igen sokat juttatott a munkás ember kis kamarájába, eladóra alig jut belőle és ha mindjárt őszszel neki esünk a késznek, még újra vidul a határ, bizony sok gondteljes nap virrad a magyar munkásra. Ebben a helyzetben még inkább meg kell gondolnunk, hogy a mezei munkásnak a téli keresetre való al kaimat meg kell okvetlen adnunk. Mivel adhatjuk ezt meg jobban, mint a gazdasági házi-iparral. Körülbelül 100,000 már azoknak száma, kik Magyarországon házi-iparral foglalkoznak, vagyis nyirfaseprűt kötnek, gyékényt fonnak, talicskát, kasza-kapa nyelet faragnak, szóval odahaza kis tudománynyal, de nagy igyekezettel és szorgalommal napról-napra az élelmiszert megszerzik. Hogy a mezőgazdasági házi-ipar nem aféle csipp-csupp dolog, kitűnik abból, hogy Dorozsmán a gyékényfonók szövetkezetében 300,000 korona volt a forgalom. Pedig még itthon csak a kezdet kezdetén vagyunk. Hiszen például Svájcban a kopár óriás hegyek országában, a hol nem terem búza egy szem se, a nép mégis igen jól él. Jólétét köszönheti a téli iparűzésnek. Az a sok úri gyerek, a ki karácsony tájt babát, lovat, kocsit és más eféle játékszert kap a tenyőgalyas karácsonyfa alatt, — azt a svájci háziiparosok eszkábálták össze. Néhol az órakerekeket csiszoljak, másutt a művirágokat készítik, vagy a képkereteket vésik, ott mindenütt vastag füst csavarodik föl a házak kéményén és bizony a tűzhelyen tyúkleves fő, pedig Nagy Frigyes a hires porosz király nem kívánt egyebet népeinek jólétére, minthogy minden alattvalójának legalább vasárnap tyúk tojjon a fazekában. A népjólétnek ezt a fokát elérték a háziiparral. Mert hiszen ennek nagyon is sok előnye van. Egyik előnye az, hogy nem kell hozzá tőke, el lehet kezdeni pénz nélkül. A másik, hogy a löldnnvelésügyi minisztérium küld akár mely faluba tanítómestert, a hol a munkásság sorakozik, hogy ő télen valamely háziipart akar elsajájitani, A harmadik nagy előnjTe pedig az, hogy majdnem minden vidéken a természet jöformán ingyen nyújtja a háziiparnak való nyers anyagot. Okos ember természetesen a házi-iparnak azt a fajtáját választja, a melynek nyers anyaga a keze ügyében van. A hol erdő van, ott a fafaragás háziiparának kell természetszerűleg elterjednie. Vizöntötte területeken a nád, gyékény, sásfonás ipara fog virágzani. A hol szalmát kaphatunk vagy kukorica hántást, ott ezeket fogjuk feldolgozni. A fő az, hogy a mit dolgozunk, azért pénzt ne adjunk. Most, mikor Magyarországon a gyümölcs és szőlő termelés olyan dicsérendő lendületnek örvend, most persze, hogy legjobb lesz gyümölcs és szőlő szállító kosarakat kötni. A löldnnvelésügyi minisztérium a községnek igyen ad annyi nemes fűzfa dugványt, a mennyit a község akar. Azonfelül mindenhol megmunkálására holdanként 100 korona segítséget is ad a föld mivelésügyi- miniszter. Azért adja ezt, hogy termeltetvén a faluban valamely eddig értéktelen sovány földön a nemes füzvesszőt, a nép ráadhassa magát a fűzfavessző fonására, szőlő és gyümölcs-szÁllító, nemkülönben baromíi-szállitó kosarak készítésére, a melyekből elég furcsa, hogy Galíciából millió darabokra valót hozunk minden esztendőben Magyarországba. Pedig készíthetné a nép. csak akarat kell hozz’át,- * De hogyan fogjuk' ftieg a dolgot? Igen egyszerűen. A ki ezt a magyar néphez való igaz hajlandósággal Írott sorokat elolvasta, írjon egy pár kérő szót a löldnnvelésügyi minisztérium háziipari megbizottjának Budapestre és ebben kérje meg a megbízott urat, hogy tanitó-mester, háziipari előmunkás küldessék ki. Minél többen kívánják, a tanítómestert, annál bizonyosabban ingyen megkapják. Akkor azután a télen is lesz a népnek keresete és ha szorgalom, igyekezet társul a jószándékkal, rövid időn belül megalakulhat az értékesítő és termelő háziipari Becstől Vácig a nyolcasban, (A V. S. E. turautja.) Irta : Horváth Kálmán. 3 Végre nagynehezen megállapítottuk, hogy ezt a misztikus sistergést a nálunk meg nem szokott sebes víznek a csónak palánkjaival való érintkezése okozza, de Sandiból Tamás lett és csendes mint a sir, még vagy 25 kiló méterig. Itt történt az első kalamitás, nevezetesen itt találkoztunk az első szembe jövő, kővel az elmerülésig megrakott 7 drb uszályt vontató hajóval. A Duna medre Bécstől kezdve 40—45 kilóméter távolságban mindkét oldalon hatalmas, meredek kőgátak közé van préselve, s majdnem keskenyebb, mint a mi Dunánk, úgy hogy nekünk alig pár méterre lehetett csak elhúznunk a hajó mellett, amely a sebes vízben, támogatva az erős alszéltől óriási hullámokat vágott. A mi éjjel szerzett kormányosunk rosszul állította a hajót, s egy nagy hullám a csónakunk órrára ült, lenyomta azt csak azért, hogy a következő még hatalmasabb hullám annál kényelmesebben gördüljön be, s minden fáradság nélkül csókolhassa agyon a csónakban elhelyezett podgyászainkat. De ha még csak ez az egy kívánkozott volna a csónakba, de még utánna még 2 hatalmasabb pajtása is, s mi nem csak ültünk, de szabályszerűen el is ültünk, s nem csak mi úsztunk, de zsákjaink is úsztak a csónakban. Különösen Hübschl Kálmán hatalmas épen nyitva levő zsákja bizonyult a legszomjasabbnak, igaz hogy bőven juttatott a gyomrába gyömöszölt ruhájának is, a mi természetesen csurom viz lett menten. Az első pillanatban tanácstalanul üllünki jobban mondva úsztunk. A parthoz merészkedni nem volt bátorságunk, de ha lett volna is nem értünk volna célt, kőfal volt mind a két oldalon, hogy lehetetlenség lett volna még felmászni. De ha felmászunk — feltéve, hogy hajónkat a sebes ár szilánkokra nem zúzza — akkor sem értünk volna célt, mert a nyolcast a rettenetes víztömeggel kiemelni, s a vizet kiönteni még sem lehetett volna. Nem volt más hátra, mint megnyugodni sorsunkban és — maradni maradtunk, de | hogy még is cselekedjünk valamit, mind a 8 evezős úgy nekiesett szidni a szegény, amúgy is megrémült kormányost, hogy az majd kiesett a csónakból. Még be sem fejeztük a drukkot, Tóth koma elkiáltja magát: «Fiuk csupa vér a viz>. Ijjedten néztük a csónakban levő vizet, amely csakugyan olyan voltaz első pillanatra, mintha vérben ültünk volna. Néztük, tapogattuk magunkat, egymást, de mindenki esküdözött, hogy neki semmi baja sincsen. No aztán megállapítottuk, hogy Czermann Jóska elúszott török sapkája nemcsak a formájától, de a színétől is búcsút vett csak azért, hogy Hübschl szép, tartalék fehéringe, gallérja, kézelője vérvörös legyen tőle. Hübschl szidja elkeseredetten a Jóskát, a törököt, a sapkát, s mert ez már nálunk igy divat, mind a nyolcán szidtuk a törököt, a németet, a sapkát, de különösen Czermant a ki nem elég, hogy töröknek nézette a szinmagyar társaságot Bécsben, de végeredményül, s ezer veszély közepette vörösre fest mindnyájunkat. Javában szidtuk egymást, s kémleltük a partot, mikor Bárdos hátra néz, s nagy mutató ujjával ismét egy hajót jelez. Lett is csend. A biztos elmerülés reményében Sandi már imába fogott, mikor Nagy Sándor örvendve kiáltja: „Fölséges nép! Száraz föld!“ Csakugyan igaza volt. Volt pedig a száraz föld egy darabka kavics-zátony a Duna kö- I zepén, ahol pár pillanat múlva szerencsésen kikötöttünk még a hajó érkezése előtt. Azért mondom, hogy szerencsésen, mert olyan éles kövek voltak a zátonyon hogy ha a csónakunk észrevétlenül fut reá, millió lyukon folyt volna nem be, de ki a viz. Föllélegzettek a feketék. Gyorsan kiszerel tünk a csónakból, csomagjainkat kiraktuk a zátonyra, a vizet uagy erőlködéssel kiöntöttük, s kezdődött a vasár. Fényképész masina ilyet még nem örökített meg, mióta feltalálták. Minden emer csomagol, s a többé kevésbbé nedves ruhákat rakják ki az égetően tüzelő napra, szerte a zátonyon. Volt ott mindenféle méretű és vasalásu ruhadarab. Bárdos mérhetlen hosszú lábravalója mellett ott száradt Nagy Sándor miniatűr alsó-
