Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-01-27 / 8. szám
2 VÁCI HÍRLAP lani hallottam azt, hogy egy betegről, kinek szívverése nem volt egyenletes, hanem megmegakadt, akadozott egy-egy ideig, tehát elmaradozott, — erről azt mondta valaki, hogy kimaradó a szívverése. Hogy ezt jó értelemben mindjárt megértse valaki, ide bizonyos német nyelvérzék kell. Ügy vettem észre, hogy akkor szokták ezt a kifejezést némelyek használni, mikor valajnely rendszeresen, következetesen ismétlődő jelenségnek egy-eey láncszeme kiesik, aztán ott hézag támad s az események biztosnak vélt láncolatából el-el marad egy-egy közbeeső részlet. Pl. az orvos látogatása kimaradozó, valakinek az étvágya, jó kedve kimaradó sth. Ezek rossz beszédek. E helyett a helyzet szerint ezeket mondjuk: el el marad, megakad, akadozik, megszakad, megcsappan, változik, nem biztos, stb., sth. Jól találja magát. Arról szokták mondani, a ki valamelyes megfigyelt helyzetben jól érzi magát, jól van, elégedett. De hogy ezt is a német észjárása után fordították le az első használók, arról meggyőződhetik bárki, a ki csak egy kissé is konyit a német nyelvhez. Szakasztott német figura, idegen szülemény! Helyette igy kell mondanunk: jól érzi magát, jól van, meg van elégedve, nincs semmi haja, stb., stb. Szőnyegre kerül Ez a kifejezés is bizonynyal az előkelők szőnyeges, társalkodó u. n. szalon szobájából kelt világgá. A nép fia máig sem ismeri ezt a kifejezést. Bárcsak ne is ismerné meg! Mert ebben sem értelem, sem erő, sem szin, sem magyarság sincs; ebben csak színtelen, előkelősdi idegenszerűség van. E helyett mondjuk ezt: szóbakerült, előfordult, felvetődött, szóbeszéd tárgya lett stb. Hírek. — Közgyűlés a kát, körben. A váci kát. kör f. hó 24-én, vasárnap tartotta élénk érdeklődés mellett évi közgyűlését. A közgyűlést Motesiczky János pápai prelátus, elnök nyitotta meg, ecsetelvén a kát. körök hivatáást s egyben hangoztatta a kát. öntudat ápolását. Önmagunkon kell segíteni, úgymond, hogy a mai romlott társadalomban megálljuk helyünket és ellenálló képességünk legyen hitünk és vallásunk öntudatos beváltására és elveink fentartására, ezt pedig szoros összetartással s egyöntetű működésünkkel érhetjük el. A megnyitó után Fridrich Sándor a kör titkára olvasta fel jelentését, mely a kör egyévi működésének felölelésével foglalkozva, kiemelte a kör beléletének fontosabb mozzanatait, megemlékezett az elmúlt évben elhalt tagokról, különösen Nikitits Sándor volt alelnökről s Újhelyi Istvánról, mint a kát. kör egyik állandó jótevőjéről. Alelnökkéa közgyűlés egyhangúlag Donovitz Vilmost választotta meg, ki megköszönte a bizalmat s egyben kifejtette azt, hogy szerény tehetségével mindenkor azon fog működni, hogy a kör minden tekintetben felvirágozzék. A választmányba két uj tagot választottak be és pedig Gurszky Rezsőt és Miokovits Antal volt pénztárost. — A postafelügyelő és a rendőrkapitány pőre. Neogrády Gyula Ágoston (van-e, ki e nevet nem ismeri) haragját akarta Bercsényi János posta- és táviró felügyelővel, a váci postahivatal főnökével és Kálló Antal rendőrkapitánnyal éreztetni. Az élőbhireazért haragudott, mert Bercsényi őt feljelentette, mikor észrevette, hogy Neogrády a váci postabélyegzőt meghamisította; az utóbbira még jobban haragudott, mert Kálló állandó vizsgálatot tartott ellene különféle visett dolgai miatt. Neogrády tehát boszút esküdött ellenük és a postaigazsághoz olyan feljelentést tett, hogy Bercsényi János Neográdynak minden levelét kiszolgáltatja Iválló Antalnak, a ki azokat mind felbontja és azokból merit adatokat, hogy őt üldözze. A vád elég súlyos volt s a postaigazgatóság az ügyészségnek adta át a feljelentést, mely pörhe fogta Neogrády Gyulát és testvérét Neogrády Annát, a ki feljelentést aláírta. Időközben Neogrády annyi kellemetlenséget okozott mániájává vált feljelentéseivel, hogy Kálló rendőrkapitány orvosilag megvizsgáltatta őt s miután beigazolódott róla, hogy bolond, a Lipótmezőre szállították. A pör tárgyalása most volt a törvényszéken, a hol természetesen csak Neogrády Anna jelent meg. Miután beismerte, hogy ő csak eszköz volt bátyja kezében, dehogy is akarta a postafelügyelőt és a rendőrkapitányt megbántani, az ügyész is elállóit a vádlott megbüntetésétől s igy a port megszűntették. — A Thália Vácon. A fővárosban van egy lelkes szinészgárda, a mely modern darabokat ad elő igazi művészi erőkkel. Thália a neve ennek a színjátszó társaságnak, mely a fővárosi sajtó teljes megelégedését nyerte meg, a mi az igazi művészetet mutatja, mert tudvalevő, hogy a budapesti újságok semmiben sem oly pártoskodők, mint a színházi rovatukban. Ez a társaság most kijön Vácra és néhány előadást fog rendezni. Az első előadásuk most szombaton lesz és Ibsen Kísértetek c. darabját adják elő. Vasárnap délután három bohózat kerül színre, este a Siralomház és Mária Magdolna. A ki modern színjátékokat és jó előadást akar látni, annak szívesen ajánljuk a Thálja művészi színvonalú estéit. Lapunk zártakor arról értesülünk, hogy a szombati előadás elmarad, mert a Kúria nagytermét mások bérelték ki. — A szegénykonyhának. Dr. Vi ter Lajos nagyprépost két koronát, 15 1. babot és 5 kg. zsírt küldött a vöröskereszt áltat fentartott szegénykonyhának. A vezetőség köszönetét nyilvánítja a nemes adakozónak. — Sziriusz az esztendőről. Szinusz — bizonyára hallottak már róla — nem csillag az égen, hanem egy igen komoly úr, a ki azzal foglalkozik, hogy időt jósol az érdeklődő emberiség számára. Lapja is van »Szinusz időjós« címen, a mely januári számában az egész esztendő időjárásáról ad részletes jövendölést. Hónapról-hónapra megy Sziriusz, végeredményeként konstatálván, hogy ez az esztendő kedvezően végződik a gazdák számára. Gyümölcsben ugyan nem lesz bőség, egyébb termények azonban annál tömegesebben vonulnak fel, uemküiömben a földrengések, zivatarok és viharos szeek is. De, hogy sót ha menjünk, januárra csapadék várható, még pedig igen bőven, hó és eső alakjában. Tordaíról szólva, e helyen nem érdemes bírálat tárgyává tenni. Érdekesebb egy más Írása, a mely hasonlóképen komoly érvekkel támogatott figyelemre méltó dolgozat, de végső következtetése miatt nem marad a tárgyilagosság határán belül. A zágrábi egyetemről szól s ezt helyesen az illyrizmus melegágyának tartja; ennek ellensúlyozására Magyarország területén harmadik egyetem felállítását kívánja, a mi magában véve helyes dolog, de mivel felekezeli kérdést csinál belőle, túllő a célon. Annál komolyabb, megszivlelésre méltó az, a mit az Akadémia feladatáról mond a tudományok népszerűsítését illetőleg. E cikkével sok tekintetben manapság is egyetérthetünk, bár nagy haladás történt e téren is. Azt fejtegeti »A tudomány népszerűsítése és az Akadémia« című dolgozatában, hogy az Akadémiának az az igazi feladata, hogy a. tudományokat népszerűén terjessze, de ne oly művek fordítását adja, a melyeket csak szakemberek olvasnak és eredeti nyelven sokkal kisebb értékért szerezhetik meg. Ily általános érdekű irodalmi, művészeti, általában tudományos kérdésekre rámutatva, igazán a kor ütőerén tartotta Torday kezét s inig a hiányokat, mulasztásokat nagy készültségtől támogatva észrevette, komoly, céltudatos módon iparkodott megfelelő módon gondoskodni a javításról. így történt, hogy J a fiatal ember komoly tudást eláruló írásai első tekintélyű újságjaink hasábjain jelentek meg és bizalom kezdett támadni a fiatal iró munkálkodása iránt. Egyéniségének rapszodikus volta pedig még fokozta e bizalmat. Által ános érdekű cikkei mellett egymás után, I nagyon kis időközökben jelentek meg tanulmányai és bírálatai a melyek teszik tulajdonképen legkiválóbb irodalmi működését. A miről eddig szó volt, csak előkészítette igazi munkásságát,t mely nála az filozófia, aesthetika és kritika terén nyilvánult a legkiválóbb módon Beöthy Zolt szerint »elismert jó fejek« Tordayban látták a jövő jeles magyar kritikusát. Rá akarok mutatni azokra az okokra, a melyek a véleményt keltették az »elismert jó lejekben.» Mert ezek, mint Torday munkatársai, hasonló téren működtek és nevük belekerült az irodalom történetébe. Gyulai Pál, Lánczy Gyula, id. Sebestyén Gyula, Beöthy Zsolt társaságában fejtette ki Torday tevékenységét és keltette munkásságával maga iránt a legnagyobb bizalmat. Ezt valóban megérdemelte. Bámulatos ismeretre tett szert a fiatal aesthetikus és kritikus a filozófia, külföldi .irodalmak és a művészetek terén és amúgy is tartalmas egyénisége komoly munkák megírására serkentette. Egyegy cikke valóságos tárháza a filozófusoknak, másutt az aesthetika fejlődését tárgyalja behatóan, harmadik helyen a legrégibb magyar szinműirodalomről nyújt világos képet. Ez írásai mind alaposak, sőt lehet mondani, tömöttek. Az előbbi fejezetben említettem, hogy a fiatal Írók szeretik ismereteik összességét néha egy cikkbe önteni. Ezt találjuk Tordaynál is. Egy cikkbe önti összes, a tárgyhoz szorosan nem tartozó ismereteit, mihelyt valamiképen összefüggésbe tudja vele hozni, igy azonban úgy jár, mint a tékozló: hamar kifogy mondanivalójából. Általános érdekű cikkein már élénken szembetfinik.a hanyatlás, önmagának ismétlése. Mikor nem tud ismereteinek bőségéből meríteni, hanem saját magára van hagyatva, cikkei közönségesek, kevésbbé tartalmasak. Annál feltűnőbb ez, mert a források segítségével, vagy a filozófusok és aethetikusok sűrűn előforduló emlegetésével mindig vár ja az olvasó, hogy mindenütt tud külföldi példákra mutatni, mindenütt tudja a műtáj történetét előadni, e feltevésben azonban csalódunk. Irodalmi munkásságának vége felé, úgy látszik, nem akart a nagy fáradságot igénylő idegen irodalmak, vagy uj művészeti és filozófiai irányok tanulmányozásába merülni s inkább felhagyott erejének teljében az irodaim működéssel. (Folytatása vasárnapi számunkban.)
