Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-09-08 / 70. szám
Huszonharmadik évfolyam. 70. szám. X Vác, 1909. szeptember 8. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és lap tulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Az idei termés. Vác, szept. 7. A földmivelésügyi miniszter kiadta legújabb hivatalos jelentését, mely az idei terméseredményeiről számol be. Az eredmények különbözőségét mondja a jelentés — és néhol a kisebbnek remélt átlagokat a termés minőségének jósága ez évben is elég sok helyen kiegyenlítette, sőt néhol örvendetesen is fokozta a termésmennyiséget, de például a búzánál a jó mennyiség sem volt képes már olyan termésegyenleget létrehozni, hogy azzal az eredmény mennyiségileg a közép átlag egységét érte volna el. De talán ennek ellenkezője, illetve a fordítottja jött itt létre, mert minél több cséplési eredmény vált ismertté, annál inkább bebizonyosodott az az immár megmásíthatatlan valóság, hogy az összes szalmás termények között a búza terméshozamát az országszerte megejtett próbacséplések a reméltnél is alábbra helyezik. Megerősítik az uradalmi próbacséplések átlagai is a nem kielégítő terméshozamot, de megerősítik az újból is a gazdasági tudósítók most már próbacséplés adatai, hogy az ezidei terméshozam a középen alul maradt. Am.kir. földmivelésügyi minisztérium hivatalos jelentése tehát, a mi a négy főkalászost illeti, — már nem becslési adatokat tartalmaz, hanem cséplési eredményről számol be, vagyis félig meddig végleges kimutatásnak tekinthető. Reméljük is, hogy ez már definitivum, illetőleg, hogy a még következő hivatalos komünikék nem szállítják még lejebb a búza eredményét, reméljük ezt még annak az árán is, hogy ennek ellenében a többi kalászos hozamát sem emelik föl a későbbi jelentések, annál is inkább, mivel az árpa és zab eredményét ma már is olyan bőnek tünteti föl a hivatalos összefoglalás, hogy ebben a században még nem volt párja Egyáltalában konstatálhatjuk, hogy Magyarországon mezőgazdasági szempontból az 1909-iki esztendő egyike a legfényesebbeknek. Minden néven nevezendő cikkből kitűnő, vagy rekordhozamunk volt és épen csak a búzatermés mutatkozik az utolsó évtized egyik legsilányabbikának. Sőt bátran mondhatjuk, hogy egész Európában az idei évben minden sikerült — a magyarországi búza kivételével. Mintha a természet politikai határokat ismerne: már túl a Száván meg vannak elégedve a búza hozammal. Valóságos tünemény, hogy ugyanaz a napsugár, ugyanaz a felhők, a melyek az egész kontinensen és nálunk is kalászba szöktették és megérlelték az őszieket, épen csak a búzára voltak káros hatással, épen csak a Duna—Tisza mentén. A jelentés szerint a búza eredménye 509 ezer métermázsával csökkent az utolsó kimutatás mennyiségéhez viszonyítva, mig a rozsé 576, a zabé 660, az árpáé pláne 970 ezer métermázsával emelkedett. Az első hivatalos jelentés becslésével szemben azonban a búza hozama még 78 ezer métermázsa javulást mutat föl, mig ugyané kimutatás ellenében a rozs hozama 1.2, az az árpáé 1.3, a zabé 1.3, a zabé 1.3 millió métermázsával emelkedett. A tavalyi év végleges mennyiségével szemben az eredmény búzánál 7.9 millió métermázsával csekélyebb, mig a többlet a rozsnál 0.2, árpánál 3.3, zabnál 3.5 millió métermázsa. A kukorica és burgonya hozamát ezúttal becsülték föl első Ízben hivatalosan. A kukorica eredménye 5.4, a burgonyáé 8'2 millió métermázsával nagyobb, mint tavaly. Az eredmény a következő: 1909. 1908. métermázsa Búza 33513000 41423229 Rozs 12441900 12190421 Árpa 15534. 00 12263031 Zab 13619300 10184926 Tengeri 42107800 37117269 Burgonya 462340Ü0 * 37955161 Gazdaolvasóinkat bizonyára érdekelni fogják a váci és vácvidéki terméseredmények, melyeket a cséplés után gazdasági munkatársunk állított össze s a mely a mi vidékünk termésének, a gazda egész évi fáradtságának igaz képét adja: Búza: Átlagban 11 csomó volt holdanként s csomója 28 kilót adott, a szemek hekto-A rézváros. Itt a város! Keleti regéknek Álmos, fülledt, néma városa. Messze fénylő sárgaréz kapuján Nem dörömböl vándor kéz soha. Lomha csend a palakupolákon, Tespednek a tornyos, vén falak, Büszke fehér márványpalotákban Hang nem csendül és nesz nem fakad. Gránátalma mosolyog a fákon, Kandikál a dús szőllőgerezd, Felmeredő, karcsú oszlopokat Sárga rózsa kúszó ezre fest. Odafenn a királyi csarnokban Egy leány van, trónusán hever, Koronája vérveres aranyból, Kék smaragdtól villog a kebel. Feje felett gyöngyös menyezet lóg, Kezében egy pávatoll remeg, A megdermedt, ólmos nyugalomban Nem rezdül egy bágyadt lehelet. Hunyó napnak búcsú sugaránál Hozzálépek, a fáradt utas; Eltévedtem, szépséges királylány, Merre az ut ? Jöjj velem, mutasd. Piros ajkán vágyak virágoznak, Szeme mohó tűzzel rám ragyog, És hogy kezét csókokkal borítom, Felsikoltok: a leány halott. F. F. Kevés a korona. Az osztrák-magyar bank ülésén Pranger főtanácsos kijelentette, hogy kevés az egykoronás. Költő, ki rémeket énekel s éjjel ábrándfelhőkben ül, mit tudhatott az mostanáig Pranger vezértitkár felül? Nagysulyú kamatlábkirály ez s ügyetlen fő-senki az ott; s a költő meg a vezértitkár egy sóhajban találkozott. Találkozott, mint künn a szántón ekével a szűz borona, a banktitkár ur is rájött arra: „szörnyen kevés a korona." Kevés, a semminél alig több, mint fagyott szőlőn a gerezd s a költő szól: „Ah Pranger, Pranger és ön eddig nem tudta ezt ? Hazánk közgazdasága testén ez a legrégibb rákfene, s olykor van legtöbbször híja, mikor legjobban kellene. Kevés a kroncsi — s mégse bőgjön, kit a sors pénzzavarba dönt. A végszükségben a főpincér, — csak szóljon — kisegíti önt.“ A nők divatja. A Verne egyik regényében van két hirlaptudósitóról szó, a kik a vasúti kocsiban ülve leírják a tájat, a melyen a vonat végig robog velük és mert, hogy mindenik más oldalról nézi, más-másnak is Írja le. Szakasztott igy van vele a divattudositó is. A ki valamely meleg tengermelléken élvezi a nyarat, még a könnyű nyári ruhákat tárgyalja; a másik valamilyen zordon erdős-hegyes vidéken hűsöl s ez ugyanabban az időben már az őszi ruhákon gondolkozik s a ki a Tátrahegység friss havát látja, bizony siet már a közelgő télre is megadni a szükséges tanácsot, a mi azért is célszerű, mert a ki őszi ruhát varrat, az úgy igyekszik amúgy is, hogy a télen is hasznát vehesse. A nyári viseletről már sokat beszéltünk; újat ezen a téren, a mikor már küszöbön a vén asszonyok nyara, úgy se igen tudnánk mondani, inkább mi is az őszre jövendölünk s annak a divatjára nézve tanácsolunk, különösen a kabátot s a kalapot illetőleg, mint a mire legelőször van szükség. Az útmutatást erre nézve is természetesen Parisból kapjuk, de csakis az útmutatást, mert a többit aztán ellátják előkelőbb divatáru cégeink, melyek a franciák által annyira kedvelt sok díszt és cifraságot oda módosítják, hogy a ruhadarab mindjárt Ízlésesebb, tetszetősebb. Mint újdonságot kell megemli-
