Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-09-05 / 69. szám
VÁCI HÍRLAP 3 valami hazafias ünnep van s ilyenkor összeverődnek tagjai, hogy arra az egy alkalomra kötelességtudóan elénekeljék régen betanult darabjaikat s aztán ismét szétoszlanak egy újabb ünnepségig. Bizony valamikor a Dalárda volt Vácon a legélénkebb, legkedveltebb társaság s büszke volt rá, a ki tagja lehetett. Tagdijat a működő tagok nem fizettek s egyéb kötelességük nem volt, minthogy hetenkint kétszer ének próbát tartottak. Körülbelül másfél év óta a legnagyobb megpróbáltatásokon ment keresztül a Váci Dalegyesület. Fegyelmet tartó, szigorú karnagyuk, a kit testvérként szerettek a hallosok, Ulrich Károly súlyos betegségbe esett s többé nem dirigálhatta őket, a zeneiskola feloszlott s igy a dalárda helyiség nélkül maradt, majd jött a legnagyobb csapás, a dalárdisták atyja, a mindenki által rajongásig szeretett Sándor bácsi, Nikitits kir. tan. hirtelen meghalt s elnök nélkül maradtak. Csak nem régen volt Kecskeméten a magyar országi dalárdisták szövetségének kongreszszusa s a versenyek. Bizony szomorúan kellett tudomásul vennünk az ottan lefolyó szép ünnepségeket, mert mig az ország majdnem minden városa képviselve volt ottan dalárdájával, addig a Váci Dalegyesülettől azt sem tudtuk, hogy létezik e még. Talán ez e fáj dalmas érzés keltette fel most a váci dálárdistákat, mert mint tudjuk, újból életre kelnek s épen holnap, szeptember elején készülnek megalakulni. Bárdos Ernő titkár felhívást bocsájtott ki a régi tagokhoz s ez úton is kéri őket s azokat is, a kik tagjai akarnak lenni a jövőben, hogy szerdán este l/a9 órára az ujonan való megalakulás végett a Kaszinó olvasó helyiségében megjelenni szíveskedjenek, Igazán kívánatos volna, hogy ismét legyen városunkban egy óri dalárda s épen ezért óhajtjuk is a sikeres megalakulást. — Három levél. Három nap alatt három levelet kapott szerkesztőségünk a közönség köréből, melyeknek tartalmáról részben volt ugyan már szó lapunk hasábjain, de nehogy a levelek irói a jó ügyek elhallgatásával gyanúsítsanak meg, szívesen helyt adunk azoknak s ime alább közöljük őket kivonatolva : I. Tekintetes Szerkesztőség! Egy pár hónapja olvastam becses lapjukban egy vasárnapi levelet, melyben az Írója a hirdetési oszlopoknak a felállítását ajánlja a városnak. Az eszme nem uj, de annál hasznosabb, célszerűbb, hirdetési oszlopok azonban még nincsenek! Tegnapelőtt az utcán sétáltam s éppen akkor tettek ki a Báthory-utca egyik hazának két sarkára egy-egy bádog táblácskát ilyen felirattal: Hirdetések felragasztása tilos! Egy darabig még sétáltam s a Középvárosi főúton is szögeztek valamit az egyik ház falára. Az is éppen ilyen fölirású volt. Ráértem, bejártam a város népesebb utcáit s összeolvastam a hasonló szöveget tartalmazó táblácskákat Negyvenkettőt olvastam! Ejnye, ejnye! mit szól majd az az idegen ember, ha Vácra téved s minden sarkon azt olvassa, hogy oda nem szabad hirdetéseket kiragasztani!? Mit szól? Azt hogy, nagyon helyesen van, különösen ha megnézi a városháza, meg a Kúria falait! Igazán nagyon szépek azok a virágok a siketnémaintézet ablakaiban, aztán Tragor Károlyéknál! Eszünkbe jut, hogy *Vác virágváros«. Nézzük azonban meg az előbbivel átellenben a városházát, az utóbbival a Kúriát, mindjárt azt fogjuk mondani, hogy » Vác plakátváros.« II. Igen tisztelt Szerkesztő Úr! A Tulipán-Szövetség Magyar Védő Egyesület mindent elkövet most a tanév kezdetén, hogy az ifjúság csak magyar gyártmányú iskolai eszközöket vásároljon. Igazán derék dolog, hogy mindenben a magyart pártoljuk, magyarok akarunk lenni! Jól van ám, de mit válaszoljunk, majd annak a berlini orvos professzornak, ha véletlenül most kirándulna hozzánk Budapestről a nagygyűlésükről és azt kérdezné, hogy Vácnak hány ezer németajkú lakosa van ? Miért kérem ? Hát mert annyi kereskedői cégtáblán van kiírva német nyelven is, hogy ott mit lehet vásárolni ! Izé kérem, hát tulajdonképpen nálunk nincsenek németek, de van két szomszéd falunk, Katalina, meg Berkenye, azok kedvéért vannak a német cégtáblák! Ja, ja kérem, de úgy tudom, hogy az önök városa körül inkább tótajkú falvak vannak, aztán tót felirású cégtáblát egyet sem látok ?! Igen ám kérem, de a tótok rendszerint nem tudnak olvasni! Minthabizony a berkenyeiek jobban értenének az irás-olvasás mesterségéhez, mint a sződiek, vagy az alsósápiak ? III. Kedves Szerkesztő Úr! Bementem a múlt héten a városházára adót fizetni. Az udvaron egy siránkozó falusi asszonyt találtam, a ki a rendőrkapitányi hivatalt kereste. Én a régebbi időkből tudtam hogy hol van, hát megmutattam, de nem mertem volna rá esküt tenni, mert az ajtó fölött hiányzott a fölirás. Megyek az emeletre, a pénztárt keresem. Egy magas cilinderes úr — vidéki volt — nézi az ajtók fölött a fölirásokat. Végre megszólít engem. Ugyan kérem, melyik a polgármester úr szobája? Azelőtt itt volt, most nem tudom! De nincs kiírva! Az talán nem baj, mert más sincs itt kiírva. A pénztárhoz érek, de lakatlan. Kőművesek dolgoztak a helyén. Visszamegyek a kapu alá, hogy majd megtudakolom valamelyik szolgától.Ugyan mondja csak rendőr barátom, hol van most a pénztár? Nem tudom kérem, mert csak most jöttem ide Vácra, de talán majd az a másik, megmondja. Én sem tudom uram, mert még nem vagyok ismerős ebben a nagy házban, uj ember vagyok itten. Amig igy nyomozok, látom a kapu alatt, hogy ki van Írva, melyik hivatal hol van. Elolvasom, de nem bírok rajta eligazodni. Ceruza javítások vaunak ugyan rajta, de a pénztár még uhudig igy van jelezve: I. emelet jobbra. Ha nem jön véletlenül egy adókönyves anyóka, talán még mindig keresem a pénztárt. — Bűnügyi zárlat Apor András vagyonára. Augusztus 21-én a váci vasúti állomás pénztárkezelő hivatalnoka, Apor András, 2366 K hivatalos pénz elsikkasztása után öngyilkossá lett. Halála után a máv. jogi képviselője sürgős beadványt intézett dr. Aczél Nándor pestvidéki törvényszéki vizsgálóbíróhoz, hogy rendelje el a bűnügyi zárlatot az öngyilkossá lett sikkasztó összes ingó és ingatlan vagyonára. A vizsgálóbíró azonban megtagadta ezt a kérelmet azzal az indokolással, hogy a jelen esetben a terhelt meghalt és igy bűnügyi zárlatnak helye nincsen. A bűnügyi zárlat csakis folyamatban levő bűnügyekben rendelhető el, mivel pedig a jelen esetben a terhelt meghalt, a további eljárást meg kell szüntetni. — Lopni akart mert részeg volt. Szombaton este 10 óra felé a vásártéri Huber - féle ház udvarába betévedt Virting Sándor szentesi illetőségű, jelenleg váchartyáni lakos kubikus, a ki a vác—gödöllői villamos építésénél foglalkozik. Virting egész nyugodtan kinyitotta a házban a lakók sertésólját s egy bottal kezdte a kapu felé hajtogatni a sertéseket. Az egyik lakó épen kint üldögélt a fal mellett s rögtön észrevette a merész idegent Lármát csapott, mire a házbeliek az udvarra rohantak s körülfogták a menekülni akaró tolvajt, sőt az egyik fejbe is vágta revolverével. Az utcán sétáló rendőr is figyelmessé lett a lármára s igy Virtinget könnyű volt elfognia. Másnap Bárdos h. rendőrkapitány kihallgatta a bátor tolvajt, a ki azzal védekezett, hogy ő semmire sem emlékszik, mert szörnyen részeg volt s azt sem tudja, hogy lopni akart volna. A rendőrség a pestvidéki ügyészéghez kisértette le. — A váci hengermalom részvénytársaság lisztárai 50 kgrmként. Buzaörlemény: Asztali dara AB szám 23 K. 60 fill. — Asztali dara C szám 23 K 20 fill. — Király liszt 0 sz. 22 K 80 fill. — Lángiiszt 1 sz. 22 K 40 fill — Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 22 K 00 fill. — Zemlyeliszt 3. sz. 21 K 60 fill. — Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 21 K 20 fill. Középkenyérliszt 5. sz. 20 K 60 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 18 K 80 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 17 K 20 fill. 71/z, sz. 15 K 00 fill — 7»/4. sz. 13 K 00 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 8 K 20 fillér — Korpa finom F sz. 6 K 10 finom — Korpa goromba G sz. 6 K 10 fill. — Ocsu 7 K 00 fill — Rozsliszt: 1. sz. 16 K 00 fill. 2. sz. 14 K 40 fill. nyakamon is volt. Csak azt éreztem, hogy a csillagfényben sárgálló homok egy tömege feltámad, rám hullik és körme van és hördülése van. A bal vállamról lehúzta a "vászonruhámat egy darab bőrrel együtt a mellett pedig valami olyan módon remegtette meg, mint a közel lesújtó villámcsapás. És abban a pillanatban, a mikor már az orrom alatt érzem a húsevő állatok leheletének rettenetes bűzét, abban a pillanatban, a mikor eszembe jutott a kezemből kiesett Winchester, egyszerre két, tempósan egymásután következő puskapukkanás hangzott el. Az oroszlán lenyomott a földre, de a teste súlyával szerencsémre csak két bordámat törte be, azt is a jobb oldalamon, a hol kisebb a baj. Ivhánák puskájából két golyó éppen a szivét járta keresztül . . . Az Ain Holofra sápadt, seprűformáju pálmái alatt tértem megint eszméletemre. Mohább és Khánák mosták friss vízzel a váltamat és amint felpillantottam, azt mondta Khánák: — Tudod-e már, hogy ki az az Ur‘? A kezdődő sebláz félöntudata csak azt engedte még látnom, hogy valami nagy, sárga tömeg, meg egy Winchester puska fekszik mellettem. Azután elaludtam és a mikor megint fölébredtem az algéri ispotályban voltam, a hol a katonaorvos vagy két hónap múlva tudott megint talpra állítani a Szahara királyával való megismerkedésemből. Cholnoky Viktor.
