Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-01-24 / 7. szám

VÁCI hírlap volna semmit ? de hogy is nem ? csak hogy gersze rietn léritié helyes az igazság tentar­­tójába inártogíftni az izgatásra szánt pennáját. Vasárnapi levél. Táncos mulatságok. A szerelemnek és a táncnak ősidőktől fogva megvan a közös tragikumuk: nem az örök­kévalóságnak szólnak. Farsang kezdetén a tánc alkonyáról Írni a legnagyobb ügyetlen­ség, mikor egyet lapoz az olvasó újságjában és egy olyan hosszú »báli kalendáriumot« lát összeállítva, hogy szinte kétségbeesik. Ennyi bál! Öttel, tízzel több a tavalyinál! Kinek! Minek ? Es nem is a számban van a visszaesés, ha­nem a jókedvben, a sikerben. Azt hiszem, a bálok, a tánc alkonya akkor kezdődött, a mikor kitalálták a jótékonycélra való mula­tozást. Akkor született meg a koinité, akkor kelt életre a deficit; az anyagi és az erkölcsi deficit. Ma minden szombatra esik egy elit­bál és majd miilden vasárnap hajnalra egy fiaskó. Az atlaszc'.pők, a federveiszes glaszé­­keztyűk szomorú, ásitozó báli riportokat tud­nának elmesélni egy-egy bál után, ellentétben az újságok híradásával, mik még a bál előtt íródnak. Az unalom ráfekszik mint rossz ómen a báli meghívók, reklámok soraira és ma már csak félelemből, előérzetből sem mernek jól sikerülni a mulatságok. És miért? Az emberek lettek volna unal­masak ? Ördögöt, hiszen soha olyan keserűen jókedvnek nem voltunk, mint manap. A tánc ment volna ki talán a divatból? Az sem; két helyre egyre több és több embert látok be­menni: templomba és tánciskolába. A táncban, a rendezésben már hiba van. Igen nagyot sza­ladtunk előre mindenben : ízlésben, vágyban, gyönyörök szürcsölésében. A művészi formá­kat ma már megkívánom a lakásomban, a báli teremben, a fodrászomtól, a szabószám­lámtól ép ügy, mint a képkereskedőmtől és szinidirektoromtól. De a bálon, a mire hiva­talos vagyok, a mire azért megyek el, hogy legszebbet, a legszebben élvezem: maradt a régi. Semmi új ötlet, semmi művészi forma. Hát ötlet az, a mikor egy hóbortos rendező a francia négyest a hatodik figurától Jkezdi visszafelé rendezni ? Ötlet az, bosztonra csár­dást járni, a táncolás elé kabarét tenni és ehhez hasonlók ? Rendeznek például egy kosztümbált. Ki­­bocsájtják a meghívókat és a szőke lányt cigánykosztümbe öltöztetik, a tiz év óta há­­zisasszony Eisler Fannyt alakit, a kövér nő embrió szoknyába búvik, túlkarcsú leányt meg úgy öltöztetik ki, hogy az ember hamar­jában nem tudja, Mária Antoinette-t, vagy bolhát akar-e ábrázolni. Egyszer, pár éve ennek, egy dunántúli város gondolt merészet és bált rendezett fényes nappal. Reggel ki­lenckor vonultak fel a báli toalettes vendé­gek és erősen lezsaluzott, beszőnyegezett ab­lakoknál, lámpafény mellett folyt a tánc al­­kortyatos alkonyaiig. Ez is ötlet! így józanodik ki lassankint a táncos kedvű is ezekből a bálokból és mert mindazt, a mi egy bálon meg van, jobban mondva hiányzik másutt is megkapja, kezd nem elmenni, vagy ha el is megy, beáll a sarokba, adja a blazirtat, pedig csak az a baja, hogy unat­kozik. —uidix. Hírek. — Komlósi Emma — itthon. Romlásai Emma, a szép hangú primadonna, móta nagyra nőtt, nem volt itthon Vácon, hol gyermek­éveit töltötte. Ilégi ismerősök próbálták csa­logatni, hogy egy estére lépjen fel Vácon is, nem hallgatott a kérelmekre. Most azonban mégis haza.jön s egy estén fog énekelni. A szövőkötőgyár műszaki tisztviselői ugyanis február 14 én mulatságot rendeznek, melyet hangverseny fog megelőzni. A hangverseny fénypontja Komlósi Emma énekszáma lesz. Bizonyos, hogy a művésznőt meghallgatni sokan mennek majd a Kúriára. — A Tulipán szinelöadásai. A csendes farsangunkba egy kis élénkséget fog vinni a Tulipán-Szövetség váci és vácvidéki fiókjá­nak két műkedvelő szinelőadása. Az első február elsején lesz a siketnémaintézet dísz­termében s ekkor színre kerül: 1. Nehéz feladat. Páros jelenet. Előadják: Simon Edit és Rautsik Nándor. 2 Egy kedves ember. Magánjelenet. Előadja: Rautsik Nándor. 3 Az elefánt. Vígjáték égy felvonásban. Irta: Dezső József. Személyek: Bérczv Jenő, hu­szárkapitány Szeíitgyörgyi Gusztáv. Ilona, neje Hufnagel Pistike. Kendy Lőrinc, nagy­bátyja Záborszky Árpád, Etelka, leánya Barátit Katinka. Darnay Béla Valter Ferenc. Gyuri, inas, Lidi szobaleány Bérczynél Mayer András, Tóján Etus. A másodikat a Kúrián tartják február 20-án a következő műsorral: 1. A javíthatatlan. Páros jelenet. Előadják: Szentgyörgyi Gusztáv és Valter Ferenc. 2. Éjjeli zene. Előadja: Záborszky Árpád. 3. A modern ember. Bohózat egy felvonásban. Irta: Rexa Dezső. Személyek : Pali Krupa Pál. Margit, a felesége Kruttsch­­nitt Mici. Ábris bácsi, nagybátyja Borbély István. Gróf Cúeesi Elemér Valter Ferenc. A Grófné Matkovich Irma Zsuzsi, szobaleány Balta Ilonka. Ezt a szinelőadást tánc követi. — Kinevezés. A kereskedelmi miniszter Freier Gyula számgyakornokot m. kir. posta és táviró számtisztté nevezte ki — Jótékonyság. Lővvinger Mórné és Lő­­winger Eriíőué 5—5 koronát küldött a hely­beli jótékonycélú izr. leányegyh iuek. Az egye­sület elnöksége ezen az úton is köszönetét fejezi ki az adományokért. — A hengermalomból. A váci henger­malom részvénytársaság igazgatósága e hó 21-én csütörtökön tartotta meg e havi rendes ülését, a melyen részt vettek dr. Zádor János elnöklete alatt dr. Huber József, id. Laszkáry Gyula, Miltényi Aurél, Muslay Gyula, Nagy Sándor és Gindrich József igazgatok; Siraky Lajos és Reitter Ödön felügyelő bizottsági tagok. — Elmaradásukat kimentették Gosz­­lonyi Tibor, gróf Serényi János és Schwei­tzer Lipót igazgatók. — A beterjesztett üzemi jelentés szerint az üzem nappal teljes rend­ben folyik. A múlt hóban 11233 q. búza ke­rült megőrlésre átlagos 24 órai 588 q. őrlő­képesség mellett és az elmúlt évben 123000 q. búzát őröltek meg 24 órai átlagos 623 q. munkaképesség mellett 2.801.852. ko­rona értékben. A múlt évben megőrölt búzá­ból nyert liszt és hulladék teljes egészében elszállításra került úgy, hogy évzárlatkor az előbbi zárlatnál kevesebb őrlemény volt rak­táron, a mely azonban szintén el volt adva. Az évzáró leltári munkák m. hó 31-én a fe­lügyelő bizottság által Miltényi Aurél igazgató­­sági kiküldött jelenlétében rendben megtör­téntek. — Plebánosbeiktatás Dunakeszin, Duna­keszi nagyközségben e hó 17-én fényes ün­nepséggel iktatták be hivatalába Richter Béla plébánost. Az ünnepély d. e. V.,11 órakor a templomban kezdődött, a hol a hívők nagy részvétele mellett Podhorányi József pápai káplán, gödöllői plébános egyházi szertartás­sal, fényes papi segédlet mellett teljesítette a a beiktatást. Utána a beiktatott plébános mi­sét mondott és megható beszédet intézett a hívekhez. Délben a plébánián ebéd volt, a hol az egyházi és a polgári hivatalok veze­tőit látta vendégül a beiktatott plébános. Az első felköszöntőt a község és a községi elöl­járóság képviseletében Hajnal Jenő jegyző mondotta, ki meleg szavakban üdvözölte az ünnepeltet és a község lakosságának szerete­­tét és ragaszkodását tolmácsolta. Utána dr. Magyar László vezértitkár a Magyar Lovar­­egylet, mint kegyúr képviseletében szólt. Rich­ter Béla plébános meghatottan köszönte meg az üdvözléseket és poharát gróf Csáky Károly megyés püspökre emelte. Felszólaltak még; dr. Varázséji Béla újpesti plébános, dr. Cse­delmeit a politika, a kedély szükségleteit az irodalom fejezi ki s ez az a két tér, mely alá minden tudományt foglalni lehet. Nem a szó szoros értelmében kell venni e szavakat, amelyek tartalom nélkül üresen konganak, hanem a lehető legáltalánosabb értelemben, így felülemelkednek azon a szűk körön, amelyet az életben tulajdonítani szoktak ne­kik és mint oly tényezők szerepelnek, amelyek az emberiség életében mindig nagy szerepet játszottak és hatásuk mindig érez­hető is lesz. Aki pedig szellemi téren irá­nyítja ezeket, az emberiség vezetője s hálás elismerés illeti. Nekünk nem szabad ily általánosságban mozogni. Az iró, aki miatt ezek elmondat­tak, nem jutott csak a lépcső első fokáig, amely arra a magaslatra vezet. Eszmékkel telt lelke, hazája sorsáért aggódó nemes ér­zése számos cikkben jut kifejezésre és egy tartalmas egyénségnek a kifejezője. A 70-es éveknek nem volt olyan fontosabb, általá­nos érdekű kérdése, amely néz Torday La­jos hozzá nem szólt volna. S mindjárt hoz­zátehetjük, hogy e felszólalások komoly ta nulmány, gondolkodó fő és érző szív ered­ményei. Minden, akát Európát, akár csak hazánkat érdeklő politikai, irodalmi, vagy művészeti kérdés tevékenységre ingerelte szellemét és Torday beható tanulmányozás tárgyává tette azokat. Szelleme különösen fdozofiai és aesthetikai eszmékkel és tanul­mányokkal felfegyverezve lassan, komolyan hömpölyg ilyen irányú tanulmányaiban s nincs szikla, mely e méltóságos hullámzásá­ban gátul állna előtte, vagy nyugalmas hala­dásában megakadályozná. Stílusa nem kön­nyed, nem eleven, hanem a komoly tárgy­hoz mérten lassú, kényelmes, de azért min­dig folyamatos. Eredeti eszmék ép oly gyak­ran fordulnak elő, mint érdekes mondattá - zések és gondolatok. S ha Torday soha se irt volna költeményeket, ily irányú cikkei igazi költőnek tüntetik fel. Költő gondolatai­nak harmonikus kifejezése, költő prózáinak numérozitása miatt, mely helyenként egészen magával ragadja az olvasót. Néha azonban mintha zökkenne, a megkezdett gondolatot nem folytatja tovább, ekkor mindig általános érvényű állításból indul ki a bekezdés ele­jén, hozzáfűzi gondolatait s ekkor venni észre, hogy mennyire odaillik a zökkenés­nek tartott gondolat, mennyire tartalmassá teszik dolgozatát az ilyen általános érvényű állítások. (Folytatás a szerdai számunkban.)

Next

/
Thumbnails
Contents