Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-08-18 / 64. szám

VÁCI HÍRLAP n szomjaz ez a város, bog}’ fejlődése ne legyen korlátok közé szorítva, hogy polgársága örömmel láthassa és hirdethesse: nem félünk az áldozatoktól, ha az közcélokat szolgál és a haladásra vezet. El kellett ezt mondanom, tisztelt képvi­selőtestület, most, midőn polgármesterünk egy időre távozik körünkből, hogy egészsége helyreállítására gondoljon. Elmondtam, nem azért, hogy újból biztosítsam bizalmunkról, mert az akkor nagy, ha nem emlegetik, de elmondtam, hogy ha messze távolba kerül, tiszta szemmel nézze vágyainkat és kívánsá­gainkat, hogy ha megerősödve tér vissza kö­zénk, lelkes, lankadatlan buzgalommal vezes­sen a haladás útján. Ezek után azt hiszem, t. közgyűlés, hogy nem csak emberi szempontokból kívánhat­juk, hogy polgármesterünk üdülése legyen teljes egészségének helyreállítója, hanem sze­retett városunk érdekében is ez lehet a leg­jobb kívánságunk. * így szóltam volna egyszerű szavakkal s talán helyeslés is kelt volna szavaim nyo­mán. De hát én nem vagyok városatya, de szavaim igazságából nem von le ez, azt ál­lítom. S. Hírek. Megrabolt halott, (Kádár holttestét kifogták.) Vác, aug. 17, Szegény Kádár János holttestét megtalál­ták Újpest fölött, a megyeri csárdánál. A nagy viz levitte a hullát s hiába keresték a hajóállomás körül még hálókkal is, mert azt hitték, hogy a holttest a láncokon akadt fel. Kádár apja, kinek a munkás fiú egyetlen gyermeke volt, éppen akkor kapta meg a Váci Hírlapot, a melyből fia tragikus halálá­ról értesült, midőn a holttestet kifogták. A kik kifogták, átvizsgálták a ruhákat, de Írást nem találtak benne, végre az ingen „Meisz mer Rudolf Vác“ feliratot találták s ezért sürgönyöztek a váci rendőrségnek, hogy nem veszett-e a Dunába valaki gz utóbbi napokban. -­Herczog László azon este még leutazott Újpestre és minthogy sötét is volt és a viz is, a meleg iszonyúan eltorzította az arcot, kijelentette, hogy a hulla nem Kádáré. Más­nap újra lement, a napvilágon vizsgálta meg a hullát s akkor felismerte szerencsét­lenül járt segédét, de feltűnt, hogy a fűzős­­cipő és lábravaló hiányzik a hulláról. Ká­dár szerencsétlensége napján egészen uj ci­pőt vett fel, mely le nem ázhatott lábáról, nyilvánvaló, hogy a holttest lábairól a cipőt lehúzták. Herczog az ismeretlen nalottrabló ellen megtette a feljelentést. Bár múlt csütörtökön vetette ki a viz a hullát, az eltemetés a rendőrvizsgálat és bon­colás miatt csak hétfőn délután mehetett végbe. Kádár apját a szerencsétlenség ágyba döntötte, nem jöhetett el a temetésre. Her­czog László, ki a temetés költségeit fedezte, családjával ment le Újpestre, hogy hűséges munkásának megadja a végtisztességet. Egyszerű református temetés volt. Annál meghatóbb, mert a pap és a kántor is meg­könnyezte Kádárt, kivel egy városba: Ko­­vásznára valók. Jó ismerősüket kisérték ki a református temetőbe, az örök nyugalom helyére. — Függetlenségi kör az alsóvároson. Régi terv, hogy a város két végső helyén : az alsóvárosben és Kisvácon megalakítják a függetlenségi és 48 as kört, melynek minden függetlenségi érzelmű polgár tagja lehet. Most az alsóvároson maguk a gazdák kezdemé­nyezték a kör megalakítását és ezért vasár­nap délután a lövőházban gyűlést is tartanak, melyre a polgárságot falragaszok útján hív­ják meg. — Egy tanító jubileuma. A kosdi refor­mátus egyház kántortanitójának, Fábián La­josnak tanítói működése huszonötödik év­fordulója alkalmából augusztus 25-én alkalmi­­ünnepélyt rendez. Az ünnepély sorrendje: Dalárda éneke. Egyháztanács üdvözlete. Egy­házmegye esperesének üdvözlete. Egyház­­megyei ref. tanítóegylet üdvözlete. Kösd község képv. testületének üdvözlete. Barátok és tisztelők üdvözlete. Üdvözletek jelenlegi és volt tanítványok nevében. Éneklő és ol­vasókör üdvözlete. Dalárda éneke. Ünnepély után közebéd. — Komlósy Emma a királyszinházban. Komlósy Emma, a váci származású szép hangú primadonna, mióta a népszínházát bezárták, szerződés nélkül volt s a vidéki színtársulatoknál vendégszerepeit. A jeles művésznőt most Beöthy László a király szín­házhoz szerződtette s Komlósy már szep­temberben fel fog lépni Hervé régi operett­jében „A Mohamed paradicsomában“ s a fő női szerepet fogja kreálni. — Kinek van sok gyümölcse? A hosszú tél, valamint a tavaszi fagy következtében ebben az esztendőben nincs nagy kilátás bő gyümölcs termésre, mindazáltal Darányi Ignác föidmivelésügyi miniszter elrendelte, hogy úgy, mint más esztaudőben, az idén is az országos gyümölcstenyésziői miniszteri biztos a gyümölcstermelő gazdáknak kezére járjon és úgy a győmölcsvásárló közönséget, mint a termelőket összehozza. A miniszter rende­letéhez képest Molnár István miniszteri ta­nácsos fölhívást intézett az összes gazdasági tudósítókhoz, hogy a nagyobb gyümölcster­melő gazdákat és azoknak közvetlen eladásra várható gyümölcskészletét jelentsék he. A beérkező jelentéseket a föidmivelésügyi mi­nisztérium gyümölcsészeti osztálya közzéteszi és megküldi azoknak a nagyobb külföldi ve­vőknek, a kik már tavaly a magyar gazdák­tól vásároltak, de a jegyzéket megkaphatja belföldi és külföldi kereskedő egyaránt, ha ezért akár egy levelezőlapon is az országos gyümölcstenyésztő biztoshoz fordul. — Szocialisták mulatsága. A váci szo­ciáldemokrata munkások vasárnap, a helyi szervezet fönállásának öl éves fordulója al - kalmából nagyszabású ünnepélyt rendeztek. A Pokol csárda kertje végig megtelt, a han­gulat is igen fesztelen volt. Már messziről is hatalmas piros kapu villogott a vendégek felé és mindenki pici piros jelvényt kapott belépő-jegy helyett. A szokásos népi szóra­kozások, apró tréfák után felhangzottá mun­kások énekkarának nyitánya, dr. Landler Jenő, budapesti ügyvéd, a villamos kalauzok sék a férfiakkal szemben. Tudják ők azt nagyon jól, milyen fontos a szemnél a szin és az ezzel összefüggő szemfény. A sötét szem tüzesebb, a világosabb pedig szelidebb, áb­rándosabb fényű. A fekete szemekben — a Ifit szerint — valami démoni erő lakik, a mely örvényt támasztva maga körül, csak úgy sülyeszti el a vigyázatlan halandókat. A barna szem a huncutság, a kékszem pedig a hűség kifejezője. Csakhogy a nő zsarnok természetű, bűvös kört akar maga körül, a sötét szivárványhártya után ver szive, nem mintha ő akarna sötéten látni, sőt ellenke­zőleg. Segít is raj la egy kis atropin-cseppel, a mi ugyan nem kellemes, de hiúságból — kitágítja a szembogarát s ezzel már ő — azt hiszi — többet lát. Csakhogy mi nem ülünk fel ennek sem, mert a kivétel majdnem annyi, mint a sza­bály. Huncut a kékszemű kis lány is, van hű barna szerető is, feleség is tucatszámra, a minek felsorolására merészség volna bele­fogni. Nagyon igaza volt annak, a ki azt ál­lította, hogy : ha igaz volna az a nézet, hogy minden emberből jellemére karakterisztikus színű sugarak terjednek szét, akkor min­denki a szó szoros értelmében kénytelen volna szint vallani. És a sóvárgó szemű hajadon csak szemébe nézne ömledező kérőjének s elképedve olvasná ki onnan a szerelem rózsa­színű sugarai helyett az ezresek számát vizs­gáló szurokfekete sugarakat. De őnagysága is szurkol, nem ugyan fél­tében, hisz biztos várban érzi magát, hanem a szemöldökén. Minél feketébb a szemöldök, annál igézőbb a tekintet, a mihez még csak nagy merengő szem szükségeltetik. De mindez kevés a szem beszédjéhez képest. Csakhogy ezt nem a szemgolyó idézi elő, hanem az arc izmai hozzák létre. Tudja ezt már régen a mohamedán török, asszonyának a szemét szabadon hagyja, de arcát eltakartatja, mivel a hatalmas női szem egymagában semmiféle érzelmet, vagy indulatot nem tud elárulni. Megpróbálhatja ezt mindenki álarccal, azt fogja tapasztalni, hogy bármint forgatja is a médium szemeit, dühösködik, vagy érzelmes hangokat penget, mindig ugyanaz a két szem mered reá. Pedig hatalmas beszéde van a szemnek: van tapadó, mély tekintetű, mo­solygó, szomorú stb, de az az enyésztő tűz, a mely indulat hevében kicikkázik a szemből, kizárólag a szemgolyót környező lángrészek, izmok különféle mozgásainak az eredménye a szerelmes pillantás ábrándos tekintetével egyült. Férfi és nő egyaránt, ha bizonyos kort elért, tapasztalhatja, hogy szeme gyöngül, az újságot mindig messzebb és messzebb kell helyeznie, hogy jól tudjon olvasni. Ez ter­mészeti törvény, a szemlencse elgyóngüU, ezért a szem messzelátóvá telt. Az orvosság ellene a pápaszem, mellyel nagyon jót feste­nek, bizonyos tudós külsőt kapnak hölgyeink, de tudósok ők euéikül ir. Ha utunk valami rózsaszínű szalonba visz, gyakran látjuk, hogy a ház nagyérdemű fejének (konyttyal) szemei könyárban úsznak. Ne sajnálkozzunk rajta, hisz a nő akkor sir, a mikor akar, a mikor szüksége van reá. Kérdezd csak meg a kristálytiszta köuycseppektől záporral bon­tott ábrándos szemű asszonykát, vájjon miért zokog és hullatja harmatként konye.t'! A fe­lelet rövid lesz, 16ü korona fizetese vau fér­jének és még sem akar neki 8i) koronás vadlibával díszített mozdonykeréknagyságú „ujmódi“ kalapot venni, üli az a zsarnok, férj, a ki olyan szívtelen, hogy engedi eze­ket a gyémáotcseppeket zaboiátla ml hullani az ő drága fele szemeiből. Pedig kár ontani azokat a szép szemeket, mert fényük megtörik s akkor a szép arc tejben úszó rózsája is hervadni kezd. Azért a férjek addig használják ki neje k szemét, a mig azok épek, mert köztudomás szerint a nők világosabban és jobban látnak, ha gyorsan kell valamit áttekinteni, átérteni. De nincs ok arra, hogy' a nők elhízzák magu­kat, mert az megint tény, hogy az igazság istenasszonyát fbár Vilmos császái már ezt

Next

/
Thumbnails
Contents