Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-08-04 / 60. szám
Huszonharmadik évfolyam. 60. szám. * Vác, 1909. augusztus 4. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szóm ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiniéterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. A bejelentő hivatalok szervezése. — augusztus 3. Nem csak helyi érdekek, hanem országos érdek is követeli, hogy a városokban bejelentő hivatalok szerveztessenek. Ha az ország bűnügyi statisztikáját, vagy a napilapok hirrrovatát figyelemmel kisérjük, azt látjuk, hogy a bűneseteknek kétharmad részét a hazai városok területén olyan egyének követték el, a kik tettüknek színhelyén nem ismeretesek vagy ha igen, úgy ismertekké akkor váltak, a mikor már a bűnt elkövették, holott, hogy ha a bejelentési intézmény és a bejelentési kényszer meglett volna, a rendőrhatóság az illetőt vagy megérkeztekor vehette volna nyilvántartás alá, vagy pedig folyton szemmel tartva akadályozhatta volna meg, hogy cselekményét elkövesse. Azt nagyon jól tudjuk, hogy a külföldiek letelepedését a városi rendőrségnek figyelemmel kell kisérniök; az is bizonyos, hogy a szállodákba és herbergekre szálló vendégek bejelentési kényszere is divatos, de e kettő együtt sem elégséges, mert ugyan ki tudhatja azt, hogy a leggyanúsabb egyén hol talált szállásra és jó búvóhelyre? Annyi bizonyos, hogy az, a kinek elég oka van magát a rendőrség vizsla tekintete elől elrejteni, nem száll vendéglőbe, vagy iparosszállókba, hanem — mert minden zsák megtalálja a maga foltját — oda, a hova az ellenőrzés nem .ttrjed ki. A gyanús alakok nappal amúgy sem mutatkoznak s ha igen, ki tudja, hogy mily megtévesztő formában. Az övék az éjszaka, a ködös, zimánkos éj azután voltak, nincsenek többé. A bejelentéskényszer azt, hogy városainkban bűncselekményeket tervező emberek napokig rejtőzhessenek, rövid idő alatt kizárja, mert igaz ugyan, hogy az azokat elrejteni igyekvőknek terve egyszer-kétszer sikerül, de bizonyos az is, hogy a rajtakapás esetén szenvedett példás büntetés az egész város lakosságára tanulságos lesz. Hogy a bejelentő hivatalok és a bejelentési kényszer hiánya mennyire nagy baj Magyarország közbiztonságára, mi sem igazolja jobban, mint a székesfővárosi államrendőrség. Budapest ugyanis — mint minden főváros — vonza a vidéket. A becsületes vidékiek közül irtózatos sokat csábit bűnre a mi Budapestünk. Az egyik koldusbotra jut és lopni kényszerül, a másik nem hozott magával egyebet koldusbotnál és egykettőre a bűnbe sülyed. Internacionális és kisebb kaliberű gonosztevők gravitálnak ide, h°gy egy sikeres bűncselekmény elkövetése után elmeneküljenek a csöndes vidékre, a vidéki városokba. Itt van az ő eldorádójuk. Bejelentési kényszert nem találnak, ellenben gyanútlan egyént eleget. A vidéki kis városokban élősködnek sokszor hónapokig s közben kilesik, hogy hol lehet a zavarosban halászni és a kis város közönsége nemsokára a királyi adóhivatal, egy szövetkezet, vagy más intézmény kirablásának szenzációjával lesz gazdagabb. Különösen nagy előszeretettel keresik fel a gonosztevők azokat a vidéki városokat, a melyek közel vannak a fővároshoz s bennük bejelentési kényszer nincs, ellenben a vasúti öszköttetése a lehető legjobb. Ezek a lehető legegyszerűbb furfanggal teszik magukat a vidéki városokban gyanútlanokká. Ugyanis többnyire tanultak velamely ipart és a mikor megérkeznek, nyomban iparengedélyt váltanak. Ki gondolná, hogy a kérelmező kész gonosztevő, hiszen könyvével igazolja, hogy hol dolgozott, mikor lépett ki a munkából s hogy nagykorú. Az ipartörvény szerint a jelentkező iparostól sem erkölcsi sem más egyéb bizonyítvány az említetten kivül nem követelhető. Nos! Megkapja a az engedélyt, űzlelet nyit, látszólag dolgozik is, ám sokat utazik, kinek tűnik ez fel s miért? Pedig akkor, midőn több éjjel kimarad, ki tudja, hogy Budapesten mily mérvű bücselekményt vitt végbe ? Erre eseteket is tudunk. Ha már most a bejelentési kényszer fenáll, ha továbbá a város folyton érvényesíti az 1886. XXII. t. c.-nek a letelepedőkről intézkedő §§-ait, világos, hogy a települő alakról egy-kettőre kideríthető, vájjon kicsoda? A bejelentéskor történ névbemondás, a foglalkozás valóságnak szemmel kisérése, a magatartás megfigyelése, erkölcsi bizonyítvány bekivánása, esetleges tárgyalás azon hatósággal, a honnan az illető jött, végül az államrendőrség nyilvántartása számos esetben oly leleplezéseket biztosit, a milyenekkel a kis város rendőrsége nem is álmodott. Mi tehát egész meggyőződéssel ajánjuk városainknak, hozzák be a bejelentési kényszert. Élő reklámok. (Előadták ovodás-gyermekek a kereskedő ifjak kabaréestélyén. A kis szereplők félkörben állnak, mindegyik ruhájával, vagy felszerelésével emlékeztetarra a cégre, melyet képvisel. Előlép a riporter és szól:) Van szerencsém! Garai Manó vagyok, a Váci Hírlap tudósítója. A szerkesztőm engem bízott meg, hogy az élő reklámokról referáljak, ugyanis én vagyok a legjobb verselő a munkatársak között! Például, hallgassák meg ezt, saját szerzeményem : A Váci Hírlap de nagyon jó újság, hát még a nyomdája, az ám a boldogság. Tudni akar mindent? hirdet,vesz, vagy elad? Menjen Bercsényihez, biztos utón halad. Nos! Hogy tetszik? Ugy-e remek? Meg hiszem azt! A rímek úgy ölelkeznek benne! Hanem most már kegyes engedelmükkel megkezdettem az előadást. Uraim és hölgyeim, a mór mehet! (mind* > vers-strófát más-más gyermek szavalja.) Tragor Ignác és fiai Vác nem tua' olyat muszka és rác! Árulnak Húszért, lekvárt s gyolcsot, ráadásul jói4 és olcsót. Veréb-patkó, szemétlapát, egérfogó Tragor Károly va i altjában kapkodható, a ki ott vesz, meg lesz elégedve, ne hidjék ám, hogy adja hitelbe. A menyasszony bódban sok szép holmi van Meiszner Rezső bácsi ebben páratlan, kapni ottan delént, patent-kapcsot, fűzőt, halcsontot is, kérem, meg harisnyakötőt. A mikor egy szép kis baba születik, mamák akkor Ottó bácsit keresik, ott veszik a sok szép baba-kelengyét, száz faluba viszik az ő nagy hírét. Jó finom juhtúró, sajt, vaj és szalámi ezt árul legjobbat az Intzédy bácsi, portlandi cement is nála van raktáron, vakoltassa házát, ha van, Deákváron. Kis bögrét, nagy bögrét, tányérkát meg csészét, majoliiv -vázát s tulipán-szelencét, hol keli enni olcsót? ne aggódjanak hát: ajánlom önöknek Rostetter bácsi kát. A Torday Jenő delikátesz botja, beillenék, bizony, az Andrássy-útra Mohai Ágnes-viz a legjobb oldala, ki száz évig issza, sokáig él vala. Hufnágel Imrének jó dolga van nagyon, annyi szivarja van, hogy az egy nagy vagyon, a tubákja mesés, megér egy nagy mámit, puskaport, sörétet nagyon sokat szállít. Fekete József is legény ám a gáton Hirsch postáját viszi télen, úgy mint nyáron, takarékba rak pénzt, ki nála vásárol, ismeri őt mindenki a friss kávéjáról. Rózsáért, szegfűért, nem kell Pestre menni Flóra nénikénél meg lehet azt venni, kérem ide nézni a kis kosaramra, ez is tőle lett olcsón vásárolva. Búzát, rozsot, árpát, kukoricát, korpát és ehhez hasonló csemege-gabonát legjobbat, legszebbet Rolleréknál vegyünk, nagy lesz boldogságunk s hozzá az életünk. Én vagyok a Góts J. Viktor kis leánya nekem van a legszebb táskám az iskolában az én papám árulja ezt, de még mást is fűszerárút, irkát, tollat, kalamárist. És festéket hol vegyünk ? ez a kérdés most hát szép pirost és hupikéket, no megminden fajtát. Megmondom én, figyeljenek, igaz szívvel ajánlom, hogy ne nyomja fejét a bú, Millmann cégtől vásároljon. Molnár Máté neve ismert a világon, tiszta virág mézét hordja a hir szárnyon. Mézet venni, kérem, oda siessenek, hanem villamoson, ne hogy elkéssenek.
