Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-07-28 / 58. szám
Huszonharmadik évfolyam. 58. szám. Vác, 1909. július 28. Vfe? ^<7 VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Munkásházak. \ .— Julius 27. Hazaszerte szép akció folyik a gazdasági munkások érdekében, ürömünkre szolgál, hogy ebben az emberbaráti cselekedetben vármegyénk is részt vesz. Nem tudjuk eléggé elismerni ez irányú socialis tevékenységet s mivel a bérházban nyomorgó munkások érdekében úgy a mi városunk, mint községeink szintén közreműködhetnek, — jónak látjuk azokra a nagy érdekekre tekintettel, melyeket a gazdasági munkásházakról szóló törvény érint, — a törvényt ismertetni s mindenkit a ki a békés pacifikációnak barátja, ezen sorainkra melegen fölhívni. A gazdasági munkásházakról szóló törvény szerint munkásházak azokon a helyeken épülnek, a hol legalább tiz munkáscsalád jelentkezik avégből, hogy szeretne saját otthonába jutni. De ez csak az első lépés. A jelentkező munkásoknak ezt az ügyéta képviselőtestületnek magáévá is kell tenni. Következik tehát, hogy a hol munkásházak épülnek, ott a munkásságésa birtokos osztály között egyetértés és kölcsönös méltányosság legyen. Ezt a munkások jól felfogott érdekében kívánjuk. Mert a dolog úgy áll, hogy a munkásházakat kölcsönből építik és a munkás, a kinek nincs hitele, hogyan kap kölcsönt? Csak úgy kap kölcsönt, hogy ha a községi képviselőtestület, avagy a vármegye értük kezességet vállal. A kölcsönt a községi képviselőtestület, vagy maga a törvényhatóság szavazza meg s veszi föl a munkásházakra. A törvény pedig ezt azzal teszi mindenütt lehetővé, hogy fölhatalmazta a fölmivelésügyi minisztert, hogy a konvertált kölcsönök kamatterbéből, valameddig a kölcsön fennál, — 2%-ot elvállal. Az eddig fölvett munkásházi kölcsönöknél a munkásra a kölcsön törlesztésének tehát két harmada hárul: nyilvánvaló, hogy midőn a maga kis fészkébe a munkás bevonul, nem fizet többet, mint a mennyit eddig bérházban fizetett. Mivel a képviselőtestületben a gazdák ülnek, a kiknek a fölvett kölcsönért jót kell állaniok, már ebből is nyilvánvaló, hogy a munkásosztálynak igenis szüksége van azoknak jóindulatára, a kik saját otthon megszerzésében őket gyámolitani hívatottak. Nem lehet el sem képzelni, hogy a hol a munkásosztály valami lázongó, önmagával mégha sonlott, keserű lelkű ember után indul és a társadalmi meghasonlásnak annyi kellemetlen magját elhinti, hogy ott, mikor a munkásosztálynak annyira égető ügyéről, a saját otthona szerzéséről legyen szó, — valami nagy szeretettel karolnák föl azt és a rájok köveket dobókat' kenyérrel hajítanák vissza. Az emberi természet ily nagylelkűségekről nem akar tudni. Jó bánás, békesség, szeretet hasonló virtusokat fakaszt. Békétlenség, méltatlanság, gyűlölség pedig elhidegiti a sziveket. Ezért legyünk bár akármi foglalkozási sorban : becsüljük meg egymást; legyünk egymás iránt méltányosak és igazságosak. Viszont a gazdaosztályhoz is kérő szóval vagyunk. Jó munkást, a kit letelepítenek, a kinek otthont adtak, a ki Amerikára nem gondol, — úgy lehet kapni, ha ott, a hol a belső ingatlan szerzése a munkásra meg van nehezítve, az áldott törvény nyomán szere szeretettel foglalkozunk a munkásoknak építendő házakkal. Meg kell nézni Szentes, Makó, Hódmezővásárhely, Zenta munkásnegyenét. E helyeken egész munkás városnegyedek épültek, vagy épülnek, ürömmel megy végig pl. az ember Szentesen a Darányi-utcán, a hol a nép jólétnek kedves jelenségeivel találkozik, a hol ezer-és ezer kis exisztenciá keserű lelkét fordította meg a törvényhozás gondossága >és miniszter népszeretete. Szinte azt szeretuők mondani magisztrátusunknak : menjenek oda tanulni a társadalmi pacifikáció művét. Végtelenül örülnénk, ha a hírlapírói toliunk egy nagy közkérdés üterére tapintott volna és cikkünk nyomán e szociális téren kezdeményező munkásság következnék! Hírek. — Ötven éve piarista. Rég látott, kedves vendége volt Anna napján, mikor a kegyesrendi templom védőszentjének ünnepét ülték, a helybeli piarista-rendháznak. Hosszú távoliét után Váry Gellért, a magyar kegyestanitórend római képviselője állított be, hogy rendtagsága ötvenedik évfordulóját megülje. A régebbi idők emberei emlékeznek jól Váry Gellértre, ki a piarista noviciátus vezetője volt hosszabb ideig Vácon, majd Nyitrára, Bál után. — Detlev v. Liliencron, — Atlaszcipellös lábadat hintánk mélyébe tedd. A két pej már zablába kap és most, János, mehet! Pihen. Feje vállamra ért, alszik bágyadt ibolyaként a Kicsi szőke komtesz. Mocsárba fül az éjszaka, piros sáv villan ott. Nád közt prémjéből rázza a bíbic a harmatot. A patkó dong fülébe még„ aztán felüti kék szemét a kicsi szőke komtesz. A sarló peng a rét alól, a galamb búg, nevet, a küllőn komondor csahol, minden fölserkedett. Ó, hogy sütött a nap reánk! Hajtottunk Gretna-Greenen át én és a kicsi komtesz. F F. Diákemlékek. Irta: Lengyel Margit. (Befejezés.) II. A nyári szünidőt Lenkénél, az asszonynővéremnél töltöttük. Lenkéék birtokukon laktak, a hol tágas udvaruk és gyümölcsös kertjük volt. Béla eleinte beérte ezekkel a szórakozásokkal, de mikor a sógorom remek kivitelű messzelátóját felfedezte, minden nap este hat és nyolc óra között felköltözködött a padlásra és a háztető nyílásában kedélyes tanyát ütve, — álhatatosan szemlélte vele a nyugati égboltozatot. Ezt először mindenki természetesnek találta, de később szeget ütött a sógorom fejébe. — Te Lenke, — mondotta a nővéremnek, — vigyázz a szavamra . . . Erre a gyerekre még valaha büszke lesz a család . . . — Miből következteted ? — Miből? Hát a messzelátó! Béla a csillagokat vizsgálja . . . Egy gyerek, a ki ebben a korban már az elvont tudományokkal foglalkozik! . . . Lenkének több se kellett. Most még jobban becézte és dédelgette Bélát, igyekezett még a gondolatait is eltalálni és neki osztogatta a legizesebb falatokat ... A családi ebédnél folyton törték az eszüket, miként keletkezhetett benne ez a különös tehetség. A sógorom az átöröklés hive és nagy meggyőződéssel hangoztatta, hogy valamelyik régi ősben a tudományszomj már lappangva rejtőzött és a későbbi utódokban továbbfejlődve, végre Bélában elemi erővel kitörhetett . . . Az ilyesmi nem maradhat titokban. Mindenki áhítattal tekintett fel a padlásnyilásban trónoló Bélára, a ki most már az egész laluban nagy tekintélynek örvendett. A jegyző úr neki ajándékozta bogarászati gyűjteményének egyik remekéi, sőt a jó öreg plébános érdeklődését is felkeltette, a ki szeretettel veregette a vállait. — Csak folytasd öcsém, folytasd ... És legyen veled Isten áldása . . . Még soká tartott volna ez a paradicsomi állapot, ha el nem jön látogatóba a huszárönkéntes unokabátyánk, kinek szintén elujságolták az eseményt. Ez kételkedve babrált a csákóján. — Furcsa, fölöttébb furcsa ... Én ebben a korban földi csillagokhoz firkáltam verseket . . . És felmászott a padlásra Béla után . . . S ekkor kisült, hogy Béla a nyugat felé fordított messzelátóval nem a csillagokat vizs-
