Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-07-25 / 57. szám

VÁCI HÍRLAP 3 munkálatai már befejezéshez közelednek, s ugyancsak építik Újpesten, az istvántelki fő­műhely közvetlen közelében közelében léte­sülő villamos középpontot is. A vasúthoz négy mozdonyt és tizenegy motorkocsiból álló vontató járművet rendeltek meg. Vác­­nál múlt héten kezdték meg a sinek fekte­tését, a mely munka ép oly gyorsan halad, miként a földmunka. Ma már a két kilo­méternél hosszabb pályán, mely a fővonal mellett halad, lefektették a síneket és hétfőn az aszódi országúira értek a sinrakással. Egyelőre lovak kis kocsikon szállítják a si neket, de ha a kavicsolást megkezdhetik, úgy a mozdonyok viszik messzebb távol­ságra a váci telepen lerakott síneket. A má­sodik vicinális vasutunk, hírek szerint, ez év novemberében készen lesz. — Báró Taxis halála. Bordognai és val­­nigrai báró Taxis József cs. és kir. nyugal­mazott altábornagy, Tirol örökös főpostames­tere, szerdán ötvennyolc éves korában meg­halt Budapesten. Az elhunyt altábornagy, bár német származású, mindazonáltal igaz magyar érzésű és gondolkozású katona volt és e miatt kellett nyugalomba vonulnia. A derék katona nem volt nagy hive a Gotter­halte dallamának s ezt nemcsak életében a szolgálatnál bizonyította be, hanem gondos­kodott arról is, hogy ha meghal ne, temes­sék el katonai pompával, nehogy a Got­­terhalte dallamai mellett helyezzék örök nyu­galomra. Báró Taxis nyugalmaztatását a kö­vetkező okokra vezetik : 1902-ben, a mikor a Gotterhalte-botrányok napirenden voltak, történt Pécsett, nagyszombat ünnnpén, hogy báró Taxis József, akkor még vezérőrnagy és a honvéd-gyalogdandár parancsnoka, ki­adta a parancsot, hogy a honvédség a zene­karral együtt vonuljon ki a templom elé. A dandárparancsnok maga is kivonult és a mi­kor a Gotterhaltet kellett volna játszania a katonazenekarnak, a kardjával leintette az osztrák himnuszt. A katonazenekar az első akkordoknál elhallgatott. A botrány elmaradt. A Gotterhaltet lefújták. A publikum nem is vette észre, hogy mi töitént, csak később, mikor kitudódott a dolog, ünnepelték a de­rék magyar érzésű tábornokot. A pécsi kö­zös hadosztály állomásparancsnoka, Udvar­­noky Lajos tábornok följelentette báró Taxist a hadügyminiszternél, a mire Gotterhalte ál­dozatát, a derék és magyarbarát tábornokot, báró Taxis Józsefet rövid úton, egy hét alatt nyugdíjazták. A nyugalmazott vezérőr­nagy 1902. óta Vácon lakott feleségével, szül. Jantsovits Jenevei és két gyermekével. Na­gyon sokan ismerték az előzékeny, civil ru­hában járó bárót, kit két gyermeke nélkül nem is lehetett látni az utcán. Mikor fiait iskoláztatni kellett, beköltözött Budapestre. Öt héttel ezelőtt beteg lett a báró és családja, hogy jobban ápolhassák, beszállitatta a Vö­röskereszt kórházba, a hol a tüdőgyuladás megölte. Báró Taxis József, akit időközben a király mégis altábornaggyá léptetett elő, nem engedett a hadsereg iránt való gyűlöle­téből. »Ha meghalok, katonai pompa nélkül temessenek! Határozottan követelem, hogy egyszerű, polgári temetéssel kisérjenek el utolsó utamraL Kívánságát teljesítették, mert az elhunyt temetésén mindössze néhány katonatiszt barátja jelent meg, de a magas rangú katonák temetésénél szokásos katonai pompa elmaradt. — Gyilkos merénylet a váci fegyház­­ban. Szerdán reggel gyorsan terjedt a hir a városban: Lőwinger Ernő butorgyárost egy fegyenc orozva leszúrta. A részletek hama­rosan ismertek lettek s a fővárosi lapok be­számoltak a merényletről, mely szerencsére nem sikerült s az áldozat ma már teljesen jobban érzi magát. Lőwinger tudósítónknak igy mondotta el a merényletet: — Megtámadásom előtt egy nappal bent jártam a fegyintézetben és felülvizsgáltam a rabok munkáját. Bogdán Jánoshoz is oda­mentem, a kinél ismételten tapasztaltam, hogy rosszul és hanyagul dolgozik. Előzőleg is többször figyelmeztettem, hogy ha igy tesz továbbra is, kénytelen leszek őt rapportra vinni az igazgatóhoz. Három nappal ezelőtt egy asztalon dolgozott s ezúttal is igen gyatra munkát végzett. — Nézze csak felügyelő ur, — szóltam a munkafelügyelőhöz, — ez a Bogdán úgy tesz, mintha csak erővel akarná elrontani a mun­kát. — Majd Bogdánhoz igy szóltam: — Nem jó vége leszennek, Bogdán! Maga már régóta dolgozik itt, hát bizony több szorgalmat és ügyességet tanúsíthatna. Ha még egyszer ilyen hibásan dolgozik, kényte­len leszek magát rapportra vinni. Tegnap történt velem a szerencsétlenség. Reggel hét órakor bementem az ipar terembe és szokásomhoz híven, felülvizsgáltam a mun­kát. Történetesen feléje sem mentem Bogdán­nak, hanem más rabok munkáját nézeget­tem. Már épen kifelé indultam, a mikor éreztem, hogy hátulról nekem ugrik valaki és belémszur. Ösztönszerűleg is előreugrot­­tam, de elestem és támadóm rám zuhant. Mialatt a földön feküdtem, Bogdán még egyszer belém döfte a kést. — Felügyelő ur, az Istenért, nézze, mi történik velem! — kiálltottam a munkafel­ügyelő felé és felugrottam, hogy elmenekül­jek támadóm elől. E pillanatban harmadszor mártotta belém kését az a gazember. Ez­után még csak arra emlékszem, hogy a fo­lyosón keresztül levánszorogtam az udvarra, a hol összeestem. A sebeim nem fájnak, csak a fejem fáj borzasztóan és nagyon gyengé­nek érzem magamat. Huszonegy év óta ál­lok üzleti összeköttetésben a váci fegyházzal és ezalatt az idő alatt soha senkivel bajom nem volt. A merénylet történetéhez tartozik az is, hogy Kovács András fegyőr, a ki a munka­teremben a felügyelettel van megbízva, ön­­feláldozóan iparkodott Lőwingert védeni; elkapta Bogdánt, a ki vésőjével ellene for­dult és bal hüvelykujját metszette le. Az első segítséget dr. Lencsó Ferenc legvintézeti or­vos nyújtotta, a ki Lőwinger sebeit bekö­tözte s Kovács összevágott kezét összevarta. Lőwingert még aznap Budapestre szállították szanatóriumba, a hol Hüttl dr. tanár kezelése alatt van. A merénylő Bogdánt azelőiohanó fegyveres készenlét, melyet Schering Henrik munkavezető az ablak betörésével figyel­meztetett a veszedelemre, sötét zárkába vitte, de még eddig nem hallgatták ki. A pestvidéki törvényszék vizsgálóbirája fog a helyszínre kiszállani és ejti meg majd a vizsgálatot. — Lakásváltoztatás Dr. Biró Jenő fog­orvos május hó 1-én lakását a volt dr. Csáky­­iéle házba, Sz. István-tér 3. szám alá he­lyezte át és fogad naponta d. e. 8-tól 12-ig, d. u. 2-től 6 óráig. — A váci hengermalom részvénytársa­ság lisztárai 50 kgrmként. Buzaörlemény: Asztali dara AB szám 24 K. 80 fül. — Asztali dara C szám 24 K 40 fill. — Királyliszt 0 sz. 24 K 60 fill.—Lángliszt 1 sz. 24 K 20 fül.— Elsőrendű zsemlyeliszt 2. sz. 24 K 00 fill. — Zemlyeliszt 3. sz. 23 K 80 fill. —Elsőrendű kenyérliszt 4. sz. 23 K 20 fül. Középkenyér - liszt 5. sz. 22 K 80 fill. — Kenyérliszt 6. sz. 21 K 60 fill. — Barnakenyérliszt 7. sz. 19 K 00 fül. 71/*, sz. 16 K 80 fill — 7»/«. sz. 14 K 80 fill. — Takarmányliszt 8. sz. 8 K 40 j fillér — Korpa finom F sz 6 K 90 finom — Korpa goromba G sz. 6 K 90 fill. — Ocsu 7 K 00 fill. Nyilt-tér. Köszönetnyilvánitás. /AH/e/űfBoldizsárné, sz.Ulrich Alojziának, szeretett halottunknak elhunyta mély gyászba borította szivünket. E gyászban egyedüli vigasztaló volt igen tisztelt bará­tainknak, jóakaróinknak megnyilvánult részvéte, mellyel felkerestek bennünket s az elhunytat utolsó útjára is elkísérték. Ezen az utón mondunk ismerőseinknek, jó barátainknak hálás köszönetét, hogy a szomorú pillanatokban vigasztalásunkra siettek s részvétüket azzal is kifejezték, hogy szeretett halottunknak utolsó tisztes­ségadásán megjelentek. Vác, 1909. julius 21-én. A gyászoló család. Igen alkaimas utazásoknál. Rövid használat után nélkülözhetetlen. Egészségügyi hatóságok által megvizsgálva. nélkülözhetetlen fogtisztitó-szer. A fogak tisztántartásához csupán szájv zek nem elég­ségesek. A foghúson mindig újólag keletkező ártatmas anyagok eltávolítása csakis mechanikus tisztítással kapcsolatban egy frissítőén es antiszeptikusan ható fogtisztitó-szérrel sikerülhet, minőnek a „Kalodont“ már az összes kulfurállamokhan a legsikeresebb hasz­nálatra bizonyult. A gyászos esemény hire most már a szomszédságba is elhatolt és sorra látogat­lak bennünket a kiváncsi asszonyok, kik sajnálkozva vigasztalták Lóri nénit és rész­vétet mutattak iránta, de én észrevettem a gúnyos kárörömet, a mi tekintetük mélyén felvillant. Hiába, az asszonyok örülnek, ha mást ér az ilyen baleset . . . Az anyó magánkívül volt. Már a harma­dik utcában is értesültek az esetről és Lóri néni, kinek véleményei az előtt háztartási dolgokban irányadóul szolgáltak, lassanként elveszítette gazdasszonyi tekintélyét . . . A szegény asszony most még zárkózottabb volt, még hallgatagabban járt-kelt, még rán­cosabb lett az arca és fakóbb, hajában meg­szaporodtak az ősz hajszálak, — szóval ott­létünk alatt lefogyott legalább hat kilót és öregedett vagy tiz esztendőt . . . Eközben elérkezett a vakáció. Ott kellett hagyni a kedves hajlékot, hol annyi jóban volt részünk. Meghatottan váltunk el Lóri nénitől, de azért nem kívánkoztunk volna vissza hozzá, mert a búcsúzás szent pillana­tában, mialatt könnyezve magához ölelt bennünket, bizalmasan közölte velünk, — hogy soha többé nem csinál befőttet . . . (Befejezése szerdai számunkban.)

Next

/
Thumbnails
Contents