Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)

1909-06-27 / 49. szám

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Bizonyítvány osztáskor. Vác, Június 26. Vége a vizsgáknak; az iskolai év végére jutottunk. A szülők, a kik egész év folyamán alig törődtek gyermekeik haladásával, most, aggodalmas és fenyegető parancsokat oszto­gatnak, hogy »aztán meg ne bukjál, mert igy meg amúgy«! . . . A szülő a hagyományos szokásnak, a pél­dáknak suggesciója alatt kényszeríti, hogy a fiú végig evezze a nyolcéves tanfolyamot akár van kedve és tehetséges hozzá, akár nincs. Rendesen a rokonságban van egy-egy fiatal úr, a ki annak idején semmirekelő és hanyag létére végre letehette a matúrát. Ez az egy abnormitás azután egész csomó családnak válik normájává. Újra felhívjuk a figyelmet arra a képtelen társadalmi felfogásra, hogy csak egy pálya van az ég alatt s az a hivatalnoki pálya. Er­kölcsi gyengeség jele, ha valaki kiválaszt egy társadalmi osztályt, a melybe talán atyja és nagybátyja tartozott s egy más pálya körébe való lépést sülyedésnek, megalázónak tart. A közmondásokat, éleligazságokat mindnyá­jan tudjuk alkalmas helyeken citálni, ha más­ról van szó, de nem vesszük azokat komo­lyan, ha a mi bőrünkre megy. A munka ne­mességét, fenségét és mindenhatóságát vall juk, de csak az elméleten innen: a gyakor­lat más. Társadalmi gondolkozásukban nem tudunk az előítélettől s a léhaság iránti tit­kos rokonszenvtől megszabadulni. Ellenmon­dásokban éviekéivé hazugságot gondolunk és tartunk magunkra kötelezőnek és egyedül üd­vözítő életelveket csakhogy megmaradjon a szivcsiklandó édes kis szólam: »úr vagyok és leszek«! Pedig úrhatnámság a cifra nyo­morúságot s az bizony anyagi gondok egész egész raját hurcolja uszályként maga után. Hivatalnokait még az állam sem fizeti úgy meg, hogy az ember válláról levegye a gondokat s a mai kor igényei szerint úgy rendezze be életét, a hogy a műveltségi köre megkívánja. Ezeken kivül az összes intelligens pályák túl vannak terhelve. A bíróságnál nincs előlépte­tés; a tanári pályát végzett ifjakat nem tud­ják elhelyezni. Szóval előállott a túltermelés, a mit ez a tehetetlen kapkodás, az urhatnám­­ság idézett elő. Bezzeg egészen máskép le­hetne megélni a kereskedői, vagy ipari pá­lyán. Csakhogy az megszégyenítő, lealázó egy írnokra is, hogy a fiából munkást csi­náljon. No legfeljebb akkor, ha a gyereket a gimnáziumból kicsapják, vagy az osztály­­ismétlés után is megbuktatják. De, hogy ép­eszű, jó viseletű s komoly gondolkozású if­jút adjanak a kereskedői, vagy pláne iparosi pályára, az csak élcnek járja meg. Erre nem akarnak és nem is mernek gondolni. Pedig az egyéni szabadság és függetlenség, az anyagi jólél csupán itt található fel a maga valóságá­ban. Tessék megnézni egy szakképzett, mű­velt lelkületű, törekvő iparost: nem boldog és megelégedett? Igaz, hogy az ilyen iparos ritkaság, de csak azért ritkaság, mert a ma­gyar társadalom merev, makacs és elzárja a komoly gyermekeket ettől a terrénumtól. Most voltak az évvégi vizsgálatok és ha egy szülő azt látja, hogy a fia legyen bár hatodik gimnazista is, nem felel meg az is­kolai munkának s ahhoz sem szorgalma, sem elegendő tehetsége nincs, ne kénysze­rítse tovább a tanulással. Az ötödik és hato­dik gimnazista elmehet iparosnak és keres­kedőnek, sőt az érettségis is oda mehet. Azt az ismeretet, melyet eddig megszerzett, ott is tudja értékesíteni. Világosabb képet sze­rezhet az ipar bármely ágáról, áthatóbb Íté­leteit alkothat minden felötlő kérdésben, mint az, a ki egy gimnáziummal lép oda. Az az idő, a melyet eddig az iskolában töltött, nem veszett el, az a szellemi tőke meghozza a maga gyümölcseit. Józan, okos és rendes iparos vagyont szerezhet: társadalmi tekin­télyt szerezhet. A közbecsülés és közszere­tet nincs álláshoz kötve, az mindig az egyén­től függ. Itt az ideje, hogy ne haladjunk ábrándos oktalanságok után s a gydkekeknek ne cifra és nyomorúságos, hanem biztos, szilárd és józan alapokra fektetett életet igyekezzünk szerezni. Az erőszakolt és túlhajtott »urhat­­námságnak« nem szabad annyi fiatal életet áldozatul dobni. Az élet legfőbb kérdése a pályaválasz­tás .. . Ha itt hibáztunk, egy életet tehetünk tönkre. Ily fontos pillanatban fel kell, hogy A nők szerepe az alkoholellenes küzdelemben. (Részlet Németh Ilona felolvasásából, melyet e hó 24-én tartott a sportegyesület hélyiségében.) Az alkoholellenesmozgalom leghatalmasabb fegyvere a nevelés, mely a nő kezében van. A nőnek legszebb és legmagasztosabb köte­lessége, a melyet népének és az egész em­beriségnek szentelhet: a nevelés, t. i., hogy gyermekeit a leggondosabb nevelésben ré­szesítse és hogy tőlük minden káros beha­tást távol tartson. Ilyen káros behatás az alkohol is. Azért kötelessége az anyának azt gyermekétől távol tartani. Mert az alkohol, még a legcsekélyebb mértékben is, a gyer­mek fejlődő szervezetét, szellemi és erkölcsi életét, még ha oly kis mértékű is az, a leg­súlyosabban befolyásolja. A leghíresebb or­vosok bizonyítják, hogy az anyák valósággal helyrehozhatatlan bűnt követnek el akkor, ha gyermeiknek szeszes italt adnak. Thom­­pton Anglia leghíresebb orvosa még az u. n. mértékletes ivást is kárhoztatja, mert úgy­mond: még a kevés szeszes ital is káros az ember szervezetére. De nem csak ő, hanem számos kiváló orvos kárhoztatja az alkoholt, még kis­mértékben is, mint valóságos idegmérget, mely súlyosan befolyásolja a finomabb szel­lemi tevékenységet. A szeszes italok élve­zete úgy a szervezetre, mint az erkölcsre és szellemre és a társadalomra egyaránt érez­teti káros behatását. Sehol sem találunk olyan hatást, a mely kedvezőnek volna mondható. Az alkohol borzalmairól nem lehet elég sö­tét képet festeni. Vegyük csak tekintetbe, hogy az elmebetegségek 69°/-a, a bűntettek 45"/,-a alkoholra vezethető vissza. Gondol­junk arra, hogy a hülye, elmebeteg, epilep­tikus s gyöngeelméjű, siketnéma gyermekek­nek legalább is a fele annak köszönheti nyomorúságát, hogy az apja, vagy az anyja iszákos volt. Svájcban és Németországban aránylag minden tizedik ember az alkoholiz­mus következtében pusztul el. Németország­ban három és fél milliard márkát adnak ki évente szeszes italokra. Ez az összeg egy tizede a lakosság összjövedelmének. Az al­koholnak a családi életre gyakorolt rom­boló hatását pedig élénken megvilágítja az a körülmény, hogy a válásoknak 307( -ában a részegség szerepel mint válóok. De nemcsak a közmorál és az emberi egészség tekintetében van az alkohol élve­zetének romboló hatása, hanem gazdaságilag is romlás lép föl mindenütt, hol egyesek, vagy egész osztályok az alkohol élvezetébe merülnek. Hisz mindenki tudja, hogy a napszámosok és munkások körében fellépő nyomor egyik fő oka, hogy ők a hét végén kikapott bérüket egyenesen a kocsmába vi­szik és azt ott egyszerre elisszák. De nemcsak a köznép körében, hanem az úri osztály között is gazdaságilag káros a szeszes italok élvezete. A szeszes italok él­vezete megingatja a morált, aláássa egész­ségünket és előmozdítja a vagyoni romlá­sunkat. Kell-e nemesebb feladatot mutatni a nőknek, mint ezen hármas irányban saját és hozzátartozóiknak boldogságára közre­működni? De a nőknek nem csupán személyes, egyéni boldogsága, szerencséje, hanem szociális hely­zete is szoros összefüggésben van az alko­holizmussal. A nőmozgalom végcélját, t. i. a nőknek és férfiaknak szellemi és társadalmi egyenjogositását, csak úgy érheti el, ha az erősebb nemnek brutális hatalma meg fog tudni hajolni a nők erkölcsi hatalmának uralma előtt. Épen ezért elsőrendű érdeke a nőknek, hogy az alkolizmus ellen, amely az ember vad szenvedélyeit leginkább felsza­badítja, késhegyig menő harcot indítsanak. A nő erejére és súlyára szükség van minden szociális törekvésben. Ennek csorbítatlan birtokában azonban csak akkor és úgy lesz, ha teljesen tartózkodik a szeszes italok él­vezetétől és az abstinencia jó példájával jár elől. A példa vonz, különösen a nőké. A mellett még a nőknek nagy befolyásuk van a férfiakra, a családra, környezetükre és az egész társadalomra. Ne kínálják meg minden vendégüket szeszes itallal és a különböző ünnepi, köznapi, családi, n\ ilvanos stb. ősz» szejöveteleket ne használják fel az ivásra.

Next

/
Thumbnails
Contents