Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-06-23 / 48. szám
O VÁCI HÍRLAP lehetne a hasonló képességű csapatokkal kedvező esélyek mellett versenyezniöK. Ezt a tudósítást azért közöljük, mert tudjuk, hogy 2—3 verseny kivételével unatkozott a közönség. Gyöngék voltak a nevezések, a versenyekből még a benevezett egyesületek közül is több maradt el. Sem a szövetség, sem a sportegyesület nem tehet erről. A szövetség tisztikara Perger Ferenc dr. alelnök vezetése alatt intézte a versenyeket. Meg kell emlékeznünk külön a 6. honvédhuszárezred parancsnokságáról, mely most telefont rendezett be s Matisz Pál lőhadnagy igazi előzékenységgel tette lehetővé, hogy a váci versenyeken most először lehetett időt is mérni. A versenyek végén jó kedvű társaság jött össze (budapestiekből és váciakból) a káptalani sorházban vacsorára. Elsőnek Bübschl Kálmán szólt s igaz meleg hangon szentelt elismerő szavakat az egyesület elhunyt elnökének: dr. Matolcsy Sándornak. Dr. Göndör Sándor a váci sportegyesület fejlődéséről beszélt szépen. A versenyeredményeket itt közöljük: Komárom város dija. (Palánkos négyes.) 1. A Váci Sport-Egyesület (Nagy, Tóth, Bárdos, Hufnagel vezérev.rdr. Dobó kormányos.) Idő 7 p. 28 mp. row-ower.(Ez a csapat három éven át mindig megnyerte a vándordijat, mely most végleg az egyesület tulajdonába ment át.) Jubileumi emlékverseny-dij. (Race négyes.) 1. Pannónia E. C. (Éder, Hautzinger, Jesze, Kirchknopf dr. vezérev., Koch korm.) 5 p. 32 mp. 2. Duna B. E. E. (Erdélyi, Payr, Bánó, Herczegh vezérev., Szomjas korm.) 5 p. 48 mp. Mindkét csapat rosszul kerül el a starttól. A Duna veszi át a vezetést, a melyet 400 méterig meg is őriz. ütt a Pannónia lassankint felnyomni és 1400 méterig csapásrólcsapásra együtt küzd a két csapat, mig 1400 után a Pannónia elhúz és végül három hoszszal biztosan győz. Szövetségi dij. (Palánkos skiff.) 1. Oppler Pál (Sirály). 2. Bányai Béla (Pannónia.) Oppler csaknem kezdettől végig vezet. Bányai 1300 méter után a versenyt feladta. Időt nem mértek. Molnárok versenye. Indult két csónak. Első: Ócskái Ferenc. Felsődunai dij. (Palánkos négyes.) 1. Váci S. E. (Csányi, Mandola dr., Meiszner dr.,Schwanfelder vezérev..Horváth korm.) row-ower. Halászok versenye. Indult hat csónak. Első Kozma István, második Rolli István, harmadik Sári János. Vác város dija. (Race nyolcas.) 1. Pannónia E. C. (Németh, Szebeny Gy., Szebeny A., Szász, Jesze, Hautzinger, Éder, Kirchknopf dr. vezérev., Koch korm.) rowower. Párevezös verseny. (Váci Torna-club tagjai közt). Első: Herczog—Schmidt—László Ipoly nevű csónakon, második Délibáb, harmadik f isza, negyedik Csongor nevű csónakok evezősei. Váci sportegylet dija. (Palánkos nyolcas.) 1. Váci S. E. (Nagy, Tóth, Csányi L., Meiszner dr., Horváth, Schwanfelder, Bárdos, Hufnagel vezérev , Dobó dr. korm.) 5 p. 26 mp. 2. Nemzeti H. E. (Tóthfalussy dr., Kern dr., Kertész, Fleischmann, Schwicker dr., Scheid, Klenovits, Bauer vezérev.. Szlrokay korm ) Ez volt a legszebb verseny. Start után rögtön a jól összeevezett váci nyolcas áll az élre. A Nemzeti egy-egy spurttel ugyan utoléri ellenfelét, de a spurtöktől a csapat egyese annyira kimerül, bogy időről-időre az evezést egészen abbahagyja. Vác végül három hosszal győz. Mikor a nyolcas visszatért, nagy éljenzéssel üdvözölte közönségünk a derék győzteseket. A versenyen megjelent Corvin főhadnagy két sikló csónakjával. Mindenki csodálta a két alkotmányt s valósággal szenzáció számba ment, a hogy vizen soha nem látott gyorsasággal rohantak. Hírek. A váci evezősök. A vén Dunán csobogva úszik Egymás után habra a hab. A vén Duhán versenyre készül A váci csapat. Nyolc szál vidám legény marokra Ragad sziláján evezőt. Hurrá! Meghódítani indul A vízi mezőt. Erős kezek tartják a kormányt, Túr gyöngyöt a bodros elem. Előre, fel! Ma még miénk lesz A győzedelem. A vén Dunának partja tarkái. Remény, kétség mennyi fakad! Készen a start, nem bír előnnyel A váci csapat. Csobban a hullám, nő a küzdés, Dobban a szív, feszül a kar. Díadalmí reményt a távol Bús ködje takar. Oszlik a pára, éljen a harc! ' — Sok szép szem mind rája tapad. — Táncol a hab, vezetve sikl k A váci csapat. Acélízom feszül a víznek, Erőre ha párja akad Hip — hurrá! méltón nyer diadalt A váci csapat! Agárdi László. — A megyés főpásztor itthon. Gróf Csdky Károly megyés püspökünk öt heti távoliét után vasárnap délben a bécsi gyorsvonattal haza érkezett. A vasútnál udvari papsága, a palotában gazdasági hivatalának vezetői fogadták a jó egészségben hazatérő grófpüspököt. — Magyar Gábor Vácon. Magyar Gábor a kegyesrendiek rendfőnöke tegnap dr. Hónap Tamás kormánytanácsos, titkára kisérebőgéssel, röfögéssel csörtettek haza. Az elpusztult falu helyén hirtelen élet támadt. A romok között nagy hajsza keletkezett, a melybe egyszerre, váratlanul besivilott az emberek panasza, sírása. A hazatért állatok mind odatartottak régi tanyájukra, üszkön, parázson, égett gerendákon keresztül az ól helyére, mindegyik a maga rekeszébe. Az emberek pedig egy pillanatra megbénultak. Az elveszett otthon, a hajléktalanság keserűsége rájuk szabadult ettől a ragaszkodástól és igy megrendülve, fájdalmasan hajszolták vissza az állatokat a szabadba Petrot valami uj érzés, nyugtalanság szánta meg. Valami szorongás kergette egyik házhelytől a másikig. Maga sem tudta, hogy miért, de úgy érezte, hogy végzetes csapás volna, ha valamelyik állatban baj esnék. Egész teste, lelke remegett a félelemtől, a mikor a saját jószágát, két tehénjét és egy malacát terelte ki az üszők közül. Félő gondossággal, aggódással kisérte ki és a hangja bizonytalan, akadozó volt, a mint a pásztor lelkére kötötte: — Csak vigyázz rá, áldjon meg az Isten. Erre is, a többire is, valamennyire . . . Ez járt az eszébe egész este, ez a gond nem hagyta aludni egész éjszaka, amint az udvarra kiszórt megmaradt szénán várta az álmot. Nyugtalanság bántotta, az egyedüllét egyszerre kínosnak tűnt föl előtte. A feleségére és a gyerekeire gondolt, a kik a szomszéd falubeli rokonságnál kerestek hajlékot és hogy elmentek, még haragudott is rájuk, mert magára hagyták, pedig ő küldle el őket. Minduntalan fölriadt, fölugrott fekhelyéről és körüljárta a tűz helyét, nehogy mégis idetévedjen a parázsba valami. Az éjszaka sötétségében a hamu alul kicsillant egy-egy tüzpont, mintha vetekedni akarna a csillagokkal, a melyek az erdők és hegyek fölött tisztán ragyogott le a kék égboltról. Petro félő gondossággal oltogatta, nagy igyekezettel takargatta. A hol észrevette, odaszaladt, rászórta a hamut és örült neki, hogy eltüntette, de a szorongás megújult, valósággal megremegtette, a mikor ez a tüzpont ismét föltűnt. Maga se vette észre, hogy a nagy buzgóságban át tévedt a szomszédjához. Egy gyerek meglátta és kisértetnek gondolta. Nagyot sikoltott, belekapaszkodott az anyjába és az elcsigázott fáradt emberek álmos hangon szóltak rá: — Kotródj, a merről jöttél 1 . .. Meg se kérdezték, meg se nézték, hogy kicsoda, mi járatban van. Hogy minden holmi odaégett, nem volt mit félteniük és nyugodtan aludtak tovább. Petro riadtan szalad vissza a helyére. Reszketve bujt a szénába, behunyta a szemét, fejét ineg bedugta az alomba Most már nem tekintett volna föl semmi áron. Félt, nem mert még moccani sem. Mindig csak a parasztot látta és e fölött a helyére igyekvő jószágok Lassanként, de nagy erővel fölébredt benne a megtagadott érzés, az otthon szeretete, a melynek példája, a mit az állattól látott, megrekesztette, üldözte. A fekete házhelyek egyszerre csak megmozdultak képzeletében. Élet keletkezett rajtuk, éppen olyan, mint a milyen tegnap, tegnapelőtt és azelőtt volt itt. De minden üszők, parázst rejteget volt. Nem lehetett hozzányúlni, hasznát venni, mert égetett, pusztított.... Az éjszakában egyszerre rémült nagyr orditás verte fel a csendet. Petro bömbölve, érthetetlen artikulálatlan hangon kiabálta: — Segítség! Segi'ség! Égek! Megégek! — és tépte, szakgatta magáróla ruhát, mintha az égetné lobogó lánggal. Az emberek alig tudták megkötözni és babonás félelemmel nézték, amint igy megkötözve is ide-oda kapdosta a fejét, mintha azt fenyegetné a nagy veszedelem, a mit ő idézett elő, a tűz.
