Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-06-09 / 44. szám
Huszonharmadik évfolyam. 44. szám. Vác, 1909. június 9. ’ A VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Vác győzelme a budapesti regattán. Vác, junius 8. Junius 6 ika nevezetes napja volt a szépen fejlődő váci sportéletnek : Itthon a footballpályán Budapest egyik jó csapatát győzték le footballistáink, Budapesten pedig újra beigazolták a nemzetközi regattán, hogy nincs jobb vidéki csapat a Dunán a vácinál, melynek legközelebb már nem is akad ellenfele. A sportegylet beavatott tagjai féltették hires négyesüket. Az ellenfélről, Komáromról igen jó hirek voltak elterjedve, a mieinkről pedig tudták, mily nehéz volt tréningbe vinni, a mivel meg is késtek. Szombaton vitték le a négyest Budapestre, evezőseink megszokott kíséretükkel vasárnap reggel utaztak Budapestre, mig a komáromiak két nappal előbb eveztek le. Újítás volt, bogy a margitszigeti díjért délelőtt kellett küzdeni. Láttuk a déli széltől felkorbácsolt vizet, láttuk az előző számokban elsülyedt, vagy felfordult csónakot, hát még kevesebb volt a reményünk a győzelem bez. Ámde a meglepetés annál jobban esett, midőn a viz alatt bár, de az egész közönség végtelen lelkesedése mellett beeveztek a célon át derék evezőseink. Egy részt a nevetés, melyben nem volt gúny, csak a Különös helyzet késztette arra a nézőket, másrészt a zúgó taps és éljenzés, mely az egybegyűlt különféle egyesületek tagjaitól kapott hires négyesünk, igen érdekessé tette a nehezen megvívott győzelmet. Dr. Dobó László, a csapat kormányosa és lelke, igy mondotta el tudósítónknak az újabb váci evezős-győzelmet: Őszintén szólva az idén kissé drukkolva mentünk le a versenyre, mert uj csónakházunk késedelmes elkészülte s a kedvezőtlen időjárás miatt hires »Hufnagel«-négyesünk mindössze csak egy hetet tölthetett rendszeres tréningben. Változás is volt a csapatban, amennyiben Hornung helyét a kettes számú ülésen a régi egyes evezős Tóth Sándor, az ő helyét pedig Nagy Sándor foglalta el. A mint azonban az eredmény mutatja, e változások nem voltak semmi hátrányos befolyással a csapat jóságára. A »Neptun« csónakházából, hol csónakunk el volt helyezve, pont kilenc órakor indultunk föl a starthoz. A hullámos viz kissé zavarta az evezést, de felfelé a part mentén evezve, a helyzet még tűrhető volt, csak akkor kezdünk hülledezni, mikor a startnál levő telefon-állomást kezelő őrmester dörgő hangon jelenté, hogy az első szamüan indult »Duna«-négyes a pálya közepén felfordult a hullámokban, majd néhány másodperccel később a »Sirály«-négyes felfordulását jelezte. »Hát aztán én mit csinálok, ha mi is fölfordulunk,« kérdi erre Bárdos, ki arról nevezetes az evezős-világban, nogy ő az egyetlen versenyevezős, a ki nem tud úszni. Tóth koma rögtön kész volt a kádenciával: »hát nem kell felfordulni, oszt jó lesz minden !« E közben elérkezett indulásunk ideje, előbb a fiuk kikentek magukra egy jókora üveg sósborszeszt (az üveg gyors kiürültéből következtetve, alighanem »belsőleg« is használták), begyantázták tenyerüket, aztán hajrá! föl a starthoz! Az indulás jól sikerült, rögtön megelőztük a komáromiakat néhány méterrel, mely előnyünket a pálya közepéig (1Ü0Ü méter), vagy 4—5 hosszra tehettük. Hajónk azonban a rettenetes nagy hullámokban, melyek minden csapás után a fejünk fölött csaptak át, mind jobban és jobban megtelt vízzel, mig a komáromiak magasabb hajója jó ideig sikerrel dacolt a hullámokkal. A »Nemzeti hajósegylet« csónakházánál, 500 méterrel a cél előtt, már csak egy újjnyira volt ki hajónk a vízből. Ekkor én hátratekintek s látom, hogy Komárom abbanhagyja az evezést s feladva a versenyt, Klieié JOrdui a szigeti oldalnak. Ebben” ft pillanatban azonban a gyomromon, majd mellemen valami hideget érzek. Előrefordulok. s akkor látom, hogy hajónk már egészen elmerült s mi melig ültünk a vízben. Sebaj 1 gondolám, mi azért megyünk tovább Egy válóper aktáiból. (Személyek: biró, női felperes, férfi alperes és a jegyző. A jegyző látható örömmel gusztálja a csinos felperest és hallgat.) — Biró (felpereshez): Kérem panaszát előadni. — Felperes: Biró ur, én a legszerencsétlenebb nő vagyok a világon. Ez az ur (reámutat az alperesre) nyolc éve megkérte a kezemet . . . Oly jámbor, sőt mondhatni buta arckifejezése volt, hogy én boldogan mondhattam igent. Szegény anyám tartotta azt, hogy az ilyen hülye kinézésű egyénekből válnak a legjobb férjek . . . Alperes (méltatlankodva): — Kérem biró ur, ezek a kifejezések . . . —Biró: — Kérem felperest, mérsékel je magát. — Felperes: — No jó . . . mérsékelem magamat . . . Isten mentsen ezen gyönyörű mákvirágot megbántani ... a hűség, a jóság ezen mintaképét . . . Hát kérem biró ur, meglehetősen éltünk mi együtt, nem is sokat veszekedtünk, mert az első perctől én vettem kezembe a gyeplőt s bizony elég rövidre fogtam. — De nem is lehetett ezen urnák panasza reám ... — (alpereshez fordul). — Mondja meg Tamás, bántottam én valamikor, nem voltam én hű felesége, nem kapta meg havonként a szivarpénzt? — Alperes (elfordul s könyeit törli): — De igen ... — Felperes: Hát kérem biró ur, önfeláldozó hűségemért az volt a köszönet, hogy ez az ember a leggaládabb módon hihetetlen vakmerőséggel megcsalt . . . tönkretette a boldogságomat ... — Elvette a férfiakban való bizalmamat... Istenem, hogy higyjek ezentúl az embereknek! . . . Tetszik tudni, volt is néhány száz forint megtakarított pénzem, meg azután az orvosunk is folyton küldött pihenni, tehát elhatároztam, hogy elmegyek négy hétre fürdőre. Nehezen váltam meg a családi otthonomtól . . . megtettem a legmesszebb manő óvintézkedéseket . . . ennek az urnák megrendeltem az ebédet és vacsorát a vendéglőből, kifizettem előre a kosztot, intézkedtem, hogy haza hozzák az ételt s miután a cselédet is magammal vittem, felfogadtam számára egy erkölcsös öreg kiszolgáló nőt. Váltig figyelmeztettem, Tamás, Tamás, ügyelj magadra . . .! Ha megtudok valamit, kitekerem a nyakadat . . .! Nehéz szívvel mentem el ... Ez az álnok, hitszegő krokodilus könyeket sirt, a bucsuzás pillanatában egyre azt sóhajtotta: — Istenem, Istenem, mi lesz velem! Eleinte meg is voltam nyugodva. Minden nap kaptam levelet . . . áradozó, szerelmes sorokat . . . sírtam örömömben, fejem alá tettem őket, velük álmodtam . . . erős volt a hitem és meggyőződésem, nincs nálamnál boldogabb asszony ezen a földön . . . Egy napon azután beborult az én derült egem és a fekete fellegekből lecsapott a villám . . . Névtelen levelet kaptam hazulról . . . tartalma rémes, megdöbbentő . . . teli a legképtelenebb gyanúsításokkal . . . férjem a legreltentőbb bűnnel vádolva : a házasságtöréssel . . . Örült sietséggel rohantam haza, az utón, mely egy örökké valóságnak látszott, a hitnek, majd a kétségnek, a reménynek és a lesújtó kétségbeesésnek érzelmei viharzottak bennem . . . És haza érkezve, a szomorú való tárult elém ... Ez az ur nem volt otthon ... Az öreg takarítónő fogadott a kifosztott lakásban ... az én boldog tűzhelyem, családi otthonom fel volt dúlva . . . nem képletileg, hanem teljes valóságban. Ki volt fosztva . . . teljesen kirabolva .. . smukjaim, drága fehérneműim, megtakarított pénzecském, ruháim, az egész város által irigyelt gyönyörű csipkéim mind . . . mind hiányzottak . . . És az én drágaságaimat ennek az urnák a szeretője vitte el . . . ennek a kedvese viseli csipkéimet, ékszereimet, parádézik az én selyem tunikás aljaimban . . . valódi brüsszeli csipke blúzomban . . . s ez a . . . s ez a . . . nyomorult esküdözik, hogy ő ártatlan-. . . A saját ágyamban feküdt a kedvese ... és ő bűntelen, mint a ma született bárány . . . Biró ur, kérem azonnal az ítéletet meghozni ... én válók örökre . . .! Biró (dörmögve oda szól az alpereshez): Adja elő ezen ügyben nyilatkozatát. Alperes (sóhajtva): Biró ur én vagyok a
