Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-05-16 / 37. szám
9 Dr. Zádor János, Galceek György dr. és Krakhr Kálmán kíséretében csütörtökön járt Budapesten az alkotmány pártban,a hol Széli Kálmán fogadta őket. A polgármester kifejtette, hogy Vácon ugyan volt szabadelvű párt, de az a középpont felbomlása után szintén megszűnt, az alkotmány-párt pedig nem alakult meg. Előbb tehát meg kellene ezt alakítani, de nagyon kétséges lenne vájjon ha sekirül is, a felállítandó jelölt érdekében lehetne-e oly agitációt, szervezkedést kifejteni, hogy az eredményes is legyen. Széli Kálmán igazat adott polgármesterünknek és kijelentette, hogy az alkotmánypárt ez idő szerint nem állít jelöltet a váci kerületben. A Miltényi-pdrt. Konstatálni kell, hogy ha hangosságból lehetne következtetni, úgy csak Miltényiszavazó van Vácon. Preszly-párti egy se. Agitálnak, szervezkednek, mindenütt jelen vannak és sétáltatják a zöld tollat. Nem kell elfelejteni, hogy még nagyon sokan, sőt talán többen vannak toll nélkül, a kik uem mutatják tollal is pártállásukat, de a választás napján hűségesen le is fognak szavazni. Korteskednek és -- türelmetlenek. Pedig ha igaz, a mit minden Miltényista vall, hogy mindenütt többségben vannak, nincs okuk rá, sem olyan kortesversre, mely azt hirdeti: »Sok törvény ránk nézve csak papiros, Miltényire szavaz minden iparos.* A pártban legnagyobb szenzáció: Gaal Elek aszódi jelölt visszalépése. Ez várható is volt, mert Gaal jelöltsége csak arra lett volna jó, hogy pótválasztás következzék, de Gaal Elek nélkül. Gaal dr. pénteken Vácon járt s a hangulatból Ítélt, mikor bejelentette, hogy visszalép — Miltényi Aurél javára. Hosszabb levelet is intézett a pártvezetőséghez, melyben indokolja visszalépését s ezt falragaszokon adta tudtul a városnak Miltényi pártelnöksége. Sokkal örvendetesebb az a hir, hogy Miltényi Aurél felgyógyult s holnap zárt kocsiban már be is járja a várost, hogy szavazóit meglátogassa. Programbeszédét csütörtökön délután mondja el s jövő vasárnap indul el a kerületben, hogy programjával megismertesse a választókat. Gajáry, Tima falvi Nagy, Tarczai. Uj nevek a forgalomban, uj jelöltek. Gajáry Gézának nehány falragaszát láttuk az utcákon s őt, mint a szabadelvű párt jelöltét tüntették fel azok. Telefonon érdeklődtünk ez iránt s Gajáry Géza kijelentette, hogy nagyon jól érzi magát csendben, a gazdaságában és esze ágában sincs fellépni. Valaki rossz viccet követett el a falragaszokkal. Timafalvi Nagy János dr. budapesti ügyvéd, Tragor Ernő jövendő veje szintén jelölt. És pedig keresztény szocialista programmal. A föszolgabiróságnál be is jelentette, hogy ma, vasárnap tartja Szódon programmbeszédét. Azt hisszük, hogy csak eszméi hirdetésére keres talajt, de mandátumot nem a váci kerületben. Falragasz nem hirdeti jelöltségét, A szocialisták jelöltje Tarczai Lajos. Ö volt Batthányi Ervin gr. szabad iskolájának egyetemi képzettségével a tanítója. A szocialista-párt ritkán kap engedélyt gyűlések tartására, ezért az időközi választásokat is felhasználja, hogy a pártprogrammot ismertesse. Tarczai egyike a legképzettebb, legkomolyabb tagja s zockdiíiía pártnak. Természetesen tudja, hogy a győzelem halvány VÁCI HÍRLAP _________ reménye nélkül jön, de programmbeszédét* melynek napja nincs még kitűzve, bizonyára sokan fogják meghallgatni, mert Tarczainak van mondani valója. = ■ -----tf—■■ ^......... "a. Vasárnapi levél. A műkedvelő evezősök nevében. Épül a V. S. E. uj csónak háza. Talán mire e levelem napvilágot lát, át is adatott rendeltetésének. Mindenesetre nagyot lendít az uj csónakház az evezés ügyén. S különösen a »hivatásos evezősök« száma fog a — legnagyobb valószínűség szerint — megszaporodni. Hazánkban még kevesen vannak »hivatásos« sport-férfiak. Angliában ma már a labdarúgásból, evezésből, úszás- és futásból számosán élnek meg. A tornatanárokat, trénereket, úszó- és vivómestereket nem értem ide. A hivatásos sportemberek testüket edzvén, ezzel egyszersmind betévő falatjukat szerzik meg. Ezekkel szemben a sport művelőinek nagyobb része azért űz valamely sportágat, hogy edzze a testét s ezzel együtt élénkítse, frissítse a lelkét. Ez utóbbiak: a mű kedvelő »spor tsmenek«. Vácon — a Váci Sport-Egyesület tágjai között — kétféle evezősök vannak, u. m. a regattisták (az evezős alosztály tagjai), ezeket nevezhetjük »hivatásos evezősök«-nek és a lapos csónakok kedvelői: »a műkedvelő evezős«-ök. Magam is — eléggé röstellem — az utóbbian közé tartozom. Úgy érzem, nogy az összes műkedvelő evezős tagtársaim óhaját fejezem ki, a mikor arra kérem a V. S. E. vezetőségét, hogy az uj csónakházban szorítsanak egy kis helyet, néhány lapos fenekű csónaknak is. Ha attól tartanak, hogy a mi ósdi rendszerű csónakjainkat a büszke angol csónakok nem tűrik meg maguk között, megelégszünk, ha a mi hajóink a csónakházzal csupán láncaik révén jutnak összeköttetésbe. Sokat prédikáltak már nekünk az angol hajók kitűnőségéről, jóságáról, az összes érveiket el is fogadjuk . , . mégis engedjék meg, hogy mi továbbra is: műkedvelő evezősök maradjunk. Valódi édesvizi hajósok vagyunk, vezényszóra még nem tudunk evezni. Miután ennek dacára szeretünk és akarunk is evezni: adják meg a módot, lehetőséget, alkalmat erre. Nagyon tiszteljük, becsüljük Hercogot, Malikot is, — kívánjuk nekik, hogy csónakhasználati forgalmuk naponta a kedvük, kívánságuk szerinti legyen — mint hű sporttagok azonban a V. S. E. határain belül kívánunk e kellemes, egészséges, testet, — lelket gyönyörködtető sportnak hódolni. Számos olyan tagtársunk van, a ki rendesen lefizeti a tagdijat, de ennek ellenében nem élvez semmit. Ha lesznek laposfenekű csónakjaink, evezhetnek a nem regattisták is s megszűnik a műkedvelő evezősök zúgolódása. Ma épen Szent János napja van — a hajósok ünnepnapja — remélem meghallgatják kérésünket, annál is inkább, mert — elárulom, a műkedvelő evezősök között vannak hölgyek is. Szentgyörgyi. H i r e k. — A gróf pUspök Esztergomban. Gróf Gsáky Károly megyés püspökünk f. hó 10-én tiz napi tartózkodásra Esztergomba érkezett, A váci egyházmegye főpásztora a hercegment a nagy diófa alá, melyet még nagyapja ültetett. Ez alól igen szépen beláthatott udvarára a nélkül, hogy őt észre vette volna valaki. Ezt pedig azért tette ő kelme, mert több észt adott neki az ur, mint a legtöbb orvosnak, mert az ő módja szerint akkép lehet sikeresen gyógyítani, ha a betegség okát ismerjük meg először. Ezt akarta most megtudni a nagy diófa alól. Gábor bátyánk titkos szándékáról a nagy tudós természet nem vett semmi tudomást. Olyan este volt, mint máskor. Csendes és békességes, alig hogy megmozdult egy-egy haraszt a nagy diófán, a bokorban egy-egy fülemile énekelt, de aztán, hogy később a hold felkelt, elhallgatott az is. A tücskök csiripeltek, bizony jó is volt, nehogy Gábor bátyánk elszenderedve elmulassza azt, a mit akart. Csupa szem és fül volt, de nem történt semmi, nyugodt az egész porta, meg a falu is, csak olykor-olykor hallatszott egy-egy kutyaugatás. Ilyenkor ő kelme élesen figyelve nézett az udvarra meg a fényes, poros útra, hogy hátha igaz lesz az, a mit gyanít. De bizony csak mélységes csend hallgatott megint. Már-már fogyott a türelem olaja, a dolmányon is átfujt az átkozott hideg szellő, nem igen tekintve arra, hogy most nyár közepe van s Gábor bátyánk is dideregni kezdett, habár jó bélelt vala a dolmánya. A jótékony álom megkönyörült rajta végre s lenyomta úgy a szemét, mintha tornyos ágyban feküdnék a duzzadó párnák között. Aludt is Gábor bátyánk mélységesen, nem is hallott semmit, nem is látott semmit, pedig láthatott volna eleget. A hogy a hold elbukott egy kissé a Mátra középső csúcsa mögé, a Gábor bátyánk portáján egy kis nesz hallatszott, csak annyi, mintha egy zár csikordult volna meg. Hát ezt bizony aligha észre lehetett volna venni, mindamellett igen kényelmesen láthatja vala a diófa alól, hogy ott az udvar közepén a gyarmati vásárra szánt Marcsa csikó áll szépen felkantározva, nyergeivé, mellette meg a beteg gyerek, a drágalátos fiú. Azután lassan megnyílik a szélső kis kapu, a min a libák szoktak bejárni, ezen aztán a Marcsa csikó is, meg a beteg gyerek is úgy eltűnnek az oldalsó mezei utón, mintha ott se lettek volna soha. így történt biz az egészen. Az átkozott csikó meg olyan lassan léptegelett, mintha tudta volna, hogy Gábor bátyánk ott alszik a diófa alatt, még a lába sem ért a földre, egy táncoló kisasszony se léphetett volna módosabban, szebben. A mikoron pedig ki ért a kertek alatt elvezető utón a faluból, úgy megvágta maga alatt a földet, mintha tudta volna, no most már lehet szaladni, nem hall meg a gazda, előre a pöstyéni malom felé, hol az ablakból egy piros arc néz a sötétbe burkolt erdőre, ügy tudta az utat, mint a jó gyerek az ábécét. Egy ideig valami tévesztő utón jártak kereszt ül-kasul a buckás réten, aztán neki a harmatos fűnek arra felé, hol a sötét bokrok felett az a fehér ködpánllika lebeg. Ott az Ipoly, a nagy hársfák lombja alatt meg egy csapat malom, a malomban meg egy szépséges piros arczu asszony .. . (Befejezése szerdai számunkban.)
