Váci Hirlap, 1909 (23. évfolyam, 1-101. szám)
1909-04-25 / 31. szám
1 A magyar a hangulat embere. Lehet, hogy ez hibája, de mivel magyar hiba, a magyar természetben gyöneredző gyarlóság: ne bántsuk. Az tehát csak ritkán fog megtörténni, hogy már délután, sőt délelőtt készülünk az éjjeli mulatozásra. Hiszen, hogy egy órán tül is mulassunk, azt a legtöbb esetben csak akk<í’ határozzuk el, a mikor egy óra felé a fegyveres karhatalom jelenik meg. »Kevesebb lesz a lumpolás« mondják sokan és ez örvendetes tény. A kik ezt mondják, azok örömmel üdvözlik az uj rendelkezést és . . . azt hiszem épen csodálkoznak, hogy itt, nyílt színen még védelmébe is meri venni valaki a lumpokat és a mulatozást. Ezeknek csak az a válaszom, hogy »inkább lü-szer mulasson bárki is nyilvános helyen (kávéhézban, vendéglőben), mint csak egyszer úgy és olyan helyen, a mely megbotránkoztató és undorító. Az egy hónapban egyszer-kétszer előforduló kávéházi mulatozás helyét majd a záróra nélküli, de zárt falak között való tivornyázás foglalja el. A második oka nemesebb. Ugyanis a hét koronák a kórházalapra folytak be, a melyek havonkint mintegy 100 koronát tettek ki. Ezt a jövedelmet e jótékony célra továbbra is is meg kell tartani. Miután azonban az eddigi befizetések rendetlenül történtek, taláu megtennék a vendéglősök, kávésok, hogy 50, vagy 100 korona óvadékot tennének le a rendőrkapitányi hivatalnál; a melyből havonta levonnának és havonta kellene kiegészíteni s igy maradhatna minden a régiben. Mulathatnánk továbbra is, növekednék a kórházalap is. Önzés az is, hogy a kórházalapot mindenáron növelni akarjuk. Mert a kórházat is mi fogjuk legelsőkben igénybe venni, a letört lumpok. Hírek, — Az állatvédő egyesület megalakítása. Ivánka Pál főszolgabiró meghívására szép számmal jöttek össze a városháza tanácstermében csütörtökön, hogy az állatvédőegvesületet s a madárvédő ligát megalakítsák. Ivánka Pál ismertette az összejövetel célját s örömmel jelentette, hogy a vármegyében első hely Vác, hol az állatvédelemmel régebben foglalkoznak s hol most megalakítják az egyesületet. Kralcker Kálmánt választották meg az értekezlet elnökének s azután Monostori Károly, a budapesti állatvédőegyesület titkára tartott hosszabb előadást, majd kimondották, fhogy megalakítják az állatvédő egyesületet, melynek elnökéül Bárdos Ernő városi tanácsost választották meg, kinek nem kis érdemei vaunak már a madárvédelem körül, titkárnak pedig Kozeluhu Sándor tanítót. A tagsági dij évente két korona lesz, a melynek fejében Az Állatvédelem című havilapot megkapja az egyesület minden tagja. Az uj egyesület a főgimnázium igazgatóságával egyetértve legközelebb a tanulóifjúság közt fogja a madárvédő ligát megalakítani. A gyűlés végén élénk ovációkban részesítették Ivánka Pál főszolgabírót, ki a nemes eszme érdekében már nagyobb munkát végzett s a kitől az egyesület megalakításának terve származott. Ivánka ígéretet tett, hogy a váci járásban is megalakítja az állatvédőegyesületet s hogy a váci egyesület erősebb legyen és együtt működhessék a vidékkel, beolvasztja azt a váci állatvédő egyesületbe. — Ki akar kiskatona lenni ? A m. kir. honvédelmi miniszter most küldötte meg Vác város katona ügyosztályhoz a pályázati hirdetményeket az 1909/1910 tanév kezdetén betöltendő helyekre a m. kir. honv. főereáliskolában Ludovika-Akadémiában, a fiumei cs. és kir. katonai akadémiában és reál iskolákban, a katonatiszti árva fiúk és leányok nevelőintézetében való fizetéses és alapitványos helyekre. A kérvényeket 1909 május hó 15-ig kell benyújtani. A pályázati hirdetmények teljes szövegűkben megtekinthetők a délelőtti hivatalos órák alatt dr. Göndör Sándor katonaügyi előadónál a városházán. — A V. T. C. mérkőzése gimnázistáinkkal. Érdekes labdarugó mérkőzés lesz ma a Pokol melletti football pályán. Az VAC 1 HÍRLAP _ újonnan alakult Váci Torna Club csapata mérkőzik a váci k r. főgimnázium ifjúsági csapatával A minden . tekintetben érdekesnek ígérkező mérkőzésre, az egyesület vezetősége. — miután külön felhívási nem tesz közzé — a nagyközönséget ezúton hívja meg. Belépőjegy személyenként 40 fillér. Deákjegy 20 fillér. — Hordójelző hivatal Vácon. A vármegye mull héten tartott közgyűlésén elhatározta, hogy Pestmegyében kilenc hordójelző hivatalt állít fel s ezek közül az egyik hordójelző hivatalt Vácon állítja fel. — Harc a régi dicsőségért. Egy ízben közöltük, hogy Drégelypalánk hontvármegyei község neheztel azért, hogy a dunaipolyvölgyi h. é. vasút igazgazgatósága a nagyoroszii megállónak »Drégelyvár feltételes megállóhely« címet adta. A Honfi lapok Drégely várának elsikkasztását látta ebben és nagy dörgedelemmel a történelmi tradíciókra hivatkozott; már előre félt, hogy a turisták Nagyorosziban szállván ki, Nógi ádvármegyében hiszik Szondi ősi fészkét. Nógrádvármegye közigazgatási bizottsága f. hó 3-án foglalkozott ezzel a kérdéssel és éppen a történelmi tradíciókat tekintve helyesnek mondotta a tervezett állomás nevét, de figyelembe vette azt is, hogy a nagyorosziak nagy költséggel tartják fenn a várba vezető utat, nem volna tehát méltányos az egyébbként úgyis ritkán jelentkező turistákat Nagyorosziból elterelni. Szóval Nógrádban kell majd kiszállani. de a vár továbbra is Honté marad. — Dunakesziek Szterényi államtitkárnál. Héderváry Lehel országgyűlési képviselő vezetésével Dunakesz község küldöttsége tisztelgett szombaton a kereskedelemügyi minisztériumban Szterényi József államtitkárnál. A küldöttség arra kérte az államtitkárt, hogy a Göd és Dunakesz között mindjobban népesedő telep számára vasúti megállóhely létesítését engedélyezze. A vasúti megállóhely a telep lakóira nézve nagyfontosságú és erre a célra már maguk között ezer koronát össze is gyűjtöttek hozzájárulás címén. a korcsma ajtajában ácsorgott volt: — Hej Karva Misa, jönnek a kopóid. Abban a nyomban kipattant az ajtó elibe Karva Misa. Nagyot kiáltott, amint meglátta a nagy Pongrácot meg a kis Bingót. — Éppen ezek kellettek ma nekünk !. .. No te babszem Jankó, megkaptad-e az üzenetemet ? — Arra jöttünk meg, — szólt a kis Bingó hetykén. — Nem szeretek levéllel vála szólni. Pongrácz bárgyú arccal dünnyögte oda a társának: te verekedni akarsz! A kis Bingó ráförmedt: — Ne biztasson kend, Pongrác bácsi! Nincs nekem szükségem uszításra. Inkább még én mondom magának, legyen csendben. Agyonüt valakit, amilyen kutya-dühös, oszt’ akkor becsukják. A nagy Pongrác úgy elszörnyedt erre a beszédre, hogy szinte felröffent. Attól csakugyan nagyon dühösnek látszott. — No, ha itt vagy, te babszem Jankó, gyere közénk mulatni, — feleselt a korcsmaajtóból Karva Miska. Bingó intett Pongrácnak. Ha szépen hinak menjünk. (Súgva tette hozzá : ha most megijedünk, kiteritnek.) Azzal indult befelé, elszántan. Karva Miska elcsudálkozott pgy pillanatra s félreállt az útból. A két vádőr elhaladt mellette s bement az ivóba. Ott egyszerre, vagy tizenkét legény font körülöttük eleven sövényt. — Hát ezek mit akarnak ? !... Még ide is utánunk mernek jönni ? 1 — kiáltotta valamelyikük, a kit nemrégiben vadorzáson csíptek. — Szives hívásra jöttünk, — szólt a kis Bingó, — akinek nem tetszünk, az innen kimehet, — tette hozzá félvállról s kereste a helyet, ahova telepedhessék. Ez már sok volt Karva Misának, aki a f-nyegető üzenetet küldte. Odaugrott a kis Bingó mellé. — Még csúfot űzöl velünk? — kiáltotta s a belekapaszkodott zömök legénykébe, a kinek abban a percben egy féltucat esett neki. Akik legközelebb érték, megragadták. A kis Bingó villámgyorsan guggolt le s a legények arra mind egymásnak buktak. Elkiáltotta magát: »Csípd meg!« s ezalatt valamit kirántott a csizmája szárából. Mint a megszorított hörcsög, összegubbaszkodva hörgött-morgott és egyre járt a keze; döfött jobbra-balra, vaktában, sebesen. A kutyája már ott volt mellette s azt marta, a ki közelebb volt hozzá A legények jajgatva ugráltak félre. Mindegyiken volt egy hasítás, vagy szúrás. A kis Bingó felpattant a földről s megforgatva véres vadászkését: — Ki felé innen, aszondom! — kiáltotta. — Lóduljon innen mindenki, a kinek kedves az élete! . . . S a mint Karva Misa tajtékzó indulattal még egyszer megragadta: megszegett nyakkal .fordult neki s mint a bakkecske, beledöfött a legény gyomrába. Misa elvágódott, mint a lisztes zsák s hemperegve gurult a sön lésig. — Meg ne moccanjon, Pongrác bácsi! — ordította a kis Bingó. — Maga még agyonüt valakit! Nem kell nekem segítség ! . .. Mit forgatja kend úgy a szemét? Tán vért ihatnék kend? A nagy Pongrác maga se tudta hogy történt, olyasmit érzett, amit még sohasem. Elmúlt veleszületett gyávasága s kedvet érzett, hogy roppant erejét egy kicsit kipróbálja. Bődült egyet, mint a rosszkedvű bika s felkapta a mögötte levő asztalt. Hogy üssön is vele, azt senki se várta meg. Egymás hátán rohantak ki a megszabdalt, megszurkált legények. Olyan is volt köztük, a ki az ablakon próbált kibújni, de ott szorult. Annak a bent maradt részével azután „Csipd meg“ kezdett el kac érkodni, de úgy, hogy a legénynek kicsordult tőle a köny a szeméből. A mikor senki sem volt már az ivóban, kis Bingó léverte a kutyát a megszorult le gényről. Valahogy visszacibálta, mint hogy előre úgy sem mehetett volna — Te pedig most leülsz ide közénk és velünk mulatsz. A többi odakint hadd irigykedjék rád! — Hej, korcsmáros!!.. . Cigányok, ide gyertek! 1 ... A mikor egy óra múlva jókedvvel tovább mentek : minden utca ajtó hamar becsapódott, a merre elvonultak. A nagy Pongráccal nem lehetett bírni. Neki-nekiment az útjába eső kapuknak s valamennyit bedöntögette. ldőnkint lőtt is egyet a levegőbe. Egy szekér állt az utcza közepén, azt felforditottsu Az egész falu rémülten menekült-bujt a megvadult Góliát elől, a ki egyre ordítozta: — Te Bingó, te kölyök! Mért nem hagytad, hogy a vérökben gázoljak? Most gyere ide, KarvaMisa! Még a pap is keresztet vetett és csendesen imádkozott, a mint a megveszekedett óriás nagy kurjongatással elvonult az ablaka alatt. Bársony István.
